Az első 40 év (1888-1928)

(Ebben a fejezetben idézőjeles utalásaink Molnár János: A budapesti MÁV Északi Főműhelyi "Törekvés" Dal, Zene és Önképzőegylet 40 éves története c. kiadványból valók.)


A "Törekvés" Dal - Zene és Önképzőegylet megalakulása

"Az ember mindenütt és mindenkor törekedett műveltségre...Körökbe, társulatokba, egyletekbe tömörül..., hogy művelődését biztosítsa... A műveltség és egyesülés nélkülözhetetlen két tényezője az előhaladásnak... Az egész világon az emberi lélek e nemes vágyakozásainak köszönik létüket a kultúregyesületek, amelyek napról-napra alakulnak: hogy erősbítsék a hazafias érzést, emeljék az egyéni és általános műveltséget, fejlesszék a jó ízlést, a jó és helyes iránti érzékeket, és mindeme hatások által megmérhetetlen erkölcsi hasznot hajtsanak nemzetünknek és az egész emberiségnek...Ezeknek a felismeréseknek alapján alakultak a dalosegyesületek is, melyek a társas együttlétet kellemessé teszik, az együttérzést, öszszetartást erősítik, az emberszeretetet fejlesztik..."1(Az idézet a fenti mű 5. oldalán található).
Türner Antal számtiszt a "Törekvés" Dal, Zene és Önképzőegylet szülőatyja
A dalegylet alakításának a gondolatát Kőbányán, a MÁV Északi főműhelyében Türner Antal számtiszt úr vetette fel. Az alakulóbizottság 1887. október 26-án tartott ülésén szövegezte meg és terjesztette fel a Belügyminisztériumba az első alapszabályt. Az alapszabály jóváhagyva 1888. július 17-én 45379/VII. szám alatt érkezett vissza az egylethez Lukács György államtitkár aláírásával. Az egylet neve: "Törekvés dal- és önképzőegylet" lett. Színe: bordó-fehér. 183 taggal 1888. október 3-án tartott első alakuló közgyűlésével kezdte meg pályafutását. A könyvtár létesítését 1889. január 26-án első évi rendes közgyűlésen határozták el. Itt mondatott ki, hogy az alapszabály értelmében az elnök mindenkor az Északi főműhely főnöke lesz, aki akkor Kappesz Károly főfelügyelő úr volt.
KAPPESZ KÁROLY
1888-1898
MÜLLER JÁNOS
1899-1906
PODOLSZKY BÉLA
1907-1912
BERMANN MIKSA
1912-1917
Elnökök (1888-1928)

Az elnökség a következő tisztségekből állt: 2 fő alelnök, titkár, pénztárnok, 2 fő könyvtárnok, ellenőr, leltárnok, 3 fő számvizsgáló, továbbá 25 fő választmányi és 6 fő póttag. Az egylet megalakítását az alapító tagság magánbefizetéseivel tette lehetővé. Az első alapító tag 10 forint lefizetésével járult hozzá az alapításhoz. Az akkori vagyon összesen 238 forint 30 krajcár volt.
Az elnökség elhatározta, hogy az egyletnek jelvényt és jeligét készíttet, melyet meg is zenésítettek:
"Törekvés"- ben célunk összhang legyen
Dalnak éljünk völgyön, síkon, hegyen
Óh, mert a dal szívet, lelket éltet
És szeretni tanít hazám, téged."

"Törekvés" Dal, Zene és Önképzőegylet eredeti címere

A választmány 1891 áprilisi ülésén döntött az Országos Magyar Dalárdaegyesületbe történő belépésről. 1892-ben, amikor a MÁV Igazgatósága és a fogyasztási szövetkezetek 100-100 forint adománnyal erősítették az egylet tőkéjét, az egylet elérkezettnek látta az időt az egyesületi zászló elkészíttetéséhez. E gyönyörű, bordó és fehér színű, dús aranyozású, négyszögletes alakú, közepén az egylet címerével díszített zászló az Oberbauer utódai hazai cégnél készült. A zászlószentelési ünnepély 1893. október 1-én a régi polgári lövölde összes helyiségében folyt le. Az ünnepségen nyolc fővárosi dalegylet vett részt. A zászlóanya tisztét Őnagysága, Kappesz Károlyné úrnő töltötte be. A felavató beszédet Lung György úr -, az Országos Dalárdaegyesület elnöke - tartotta, majd a zászlóanya felkötötte az általa ajándékozott zászlószalagot. Ezek után került sor a zászlószögek beverésére* . Itt jegyezzük meg, hogy ez a híres zászlónk - elbeszélések alapján - az 1956-os forradalom idején eltűnt vagy elégették. Csodával határos módon azonban az eredeti két db zászlórúd a végén lévő fém címerrel megmaradt, sajnos a fölső vízszintes, gazdag díszítésű fém zászlómerevítő nélkül.

Az egylet az 1896-os esztendőben a Millennium tiszteletére szervezte programjait, és az Országos Magyar Dalárdaegyesülettel a Millenniumi kiállításon is szerepelt. 10 éves fennállását 1898-ban az Északi főműhely éttermében ünnepelte. A jubileumi évben az egylet vagyona készpénzben 430 forint 35 krajcár volt, a leltári értéke pedig 3116 forint 10 krajcár. Tagjainak létszáma 781 fő, ezek közül tiszteletbeli tag 38, dalárdista 55, zenész 23, a többiek részben alapító, részben pártoló tagok. (Később, 1902-ben a MÁV Igazgatóság engedélyezte, hogy a tagsági díjakat a bérjegyzékben hivatalból levonhassák.)


* Mivel ma már kevesen tudják, mit is jelent a zászlószögek beverése, le kell azt írni, amit nekünk is a megmaradt zászlórúd mesélt el. A csúcstól kezdődően lefelé haladva - különböző méretű fémből készült címerpajzsokba gravírozva - találhatók személyenként az alapítók nevei és foglalkozásuk. Legfölül az egylet elnöksége a legnagyobb babérkoszorús vereteken, majd a választmány tagjai és őket követi a tagság névsora. Szokás volt az alapítástól egészen az 1960-as évek végéig minden egyes dalos találkozón a meghívó fél zászlajára feltűzni a meghívott dalárda szalagját. Csak sejteni lehet a jó néhány megmaradt zászlószalagunkból, hogy a Törekvés dalárda több száz zászlószalaggal rendelkezett.


1903-ban az egylet fennállásának 15. évfordulóját az északi főműhely éttermében ünnepelték ismét. Ekkor született "Tizenöt év rózsái és tövisei" címmel az első 15 évről szóló írásos, kinyomtatott összefoglaló, László Lajos egyleti titkár tollából. (E könyv sajnos nincs birokunkban.) 1911-ben az egylet memorandumban fordult az igazgatósághoz, hogy saját otthont létesítsenek, és ne kelljen minden alkalommal idegen helyiségekre szorulniuk. A kérésnek helyt adva az igazgatóság tervbe vette a főműhely területén lévő "Kantin" épület átalakítását az egylet céljaira. 1912-ben megkezdődött a tervezés, majd az átépítés. Röviddel ezután, 1913. február 24-én veszítette el az egylet első szeretett ügyvezető alelnökét, Fillkorn Józsefet, akit mintegy 6000 főnyi gyászoló tömeg kísért utolsó útjára.

Az utolsó békeévben, 1913. október 5-én a fővárosi Vigadó nagytermében díszközgyűléssel egybekötött művészi hangversenyt rendeztek az egylet fennállásának 25. évfordulója alkalmából. Felsorolni hosszú lenne az ott megjelent prominens személyeket, a résztvevő művészeket, dalköröket. Este már a Törekvés mai épületében zajlott a kabaré és utána a reggelig tartó tánc. Az első világháború a tagok jó részét hadra kötelezte, az itthon maradottak segélyezési alapot hívtak életre a hadbavonult tagok hozzátartozóinak megsegítésére. Sorra születtek a jótékony célú előadások, a megalakult műkedvelő gárda színdarabot adott elő.

A háborúban elesett egyleti tagok emlékére a Törekvés homlokzata előtti kertben emlékművet emelt az Északi főműhely. Az emlékmű tetején egy turulmadár állt, téglatest alakú kőfalába vésték az elhunytak nevét. A homlokfront közepén lévő mélyedésben kapott helyet a kovácsműhelyben készült hatalmas pallos. Lábazatánál félgömbre formált felirat - 1914-1918 - őrizte az I. Világháború idejét. (Ez az emlékmű sajnálatos módon áldozatául esett a Törekvés 20 évet felölelő felújításának, valamint a Kőbányai és Könyves K. krt. sarok telek közmű átrendezésének.)

A Törekvés Művelődési Központ teljes mai épületét - mely a régi "Kantin" átépítéséből és kibővítéséből született -, 1915-ben vette át az egylet, bár időszakonként egyes helyiségei, főleg a háborús időkben le voltak foglalva. 1919-ben a Tanácsköztársaság közel 5 hónapja alatt az egylet vezetősége nem működhetett, mivel nem engedett a rájuk nehezedő nyomásnak: nem voltak hajlandóak módosítani az alapszabályt, megváltoztatni az egylet címét és színét. Az un. "10"-es bizottság - melyet kijelöltek a régi egyleti vezetés helyére - azonban nem működött, így az 5 hónap "gazdátlanul" telt el, mely tény rendkívüli károkat okozott az egylet leltárértékei között. A kommün bukása után, ha lassan is, de újult erővel kezdték az újjáépítést, folytatták a kibővített tevékenységet. Itt hivatkozunk Kovács József (jelenlegi munkatársunk Simonné Almási Andrienne nagyapja) egykori kóruselnök 70. jubileumi közgyűlésre írt visszaemlékezésére: bizonyítandó azt az erőt, törekvést, amivel az egylet működését minden történelmi csapás után folytatni tudta, s hogy mindig akadtak az egylet tagjai sorában olyan lelkes tagok, akik mentették az értékeket. Kovács József írja a Tanácsköztársaság bukása utáni időről: "Nem tudtam még kinyomozni, ki volt az a dalos, aki az összeomlás után öszszeszedte a munkáskórusok, az Internacionálé és a Marsailles kottáit, becsomagolta és a kottaszekrény aljába rejtette. Címzésül csak azt az egy szót írta rá: Feltámadunk." És valóban! A megszaporodott teendők a vezetés bővítését kívánták az 1921-es közgyűléstől. Minden alosztály működésének segítésére egy bizottság alakult: dalos -, színügyi-, vigalmi-, gazdasági bizottság. 1922-ben a volt éttermi helyiséget táncteremmé alakítják át, a színházterem padozatát emeletesen képezik ki. Az átalakítások mellett az érdemi munka is teljes erőbedobással folyik, az egylet ugyanezen évi nyilvános szerepléseinek száma: 46.

"1925. február 25-én az egyletünk kulturális és művészi nevelőmunkáját művészi estély keretében mutatta be őfenségeiknek. József kir. főherceg tábornagy úr, Auguszta kir. főhercegasszony és Dr. József Ferenc kir. főherceg úr, az Államvasút Igazgatósága és számos előkelőség zsúfolásig töltötte meg a színházi termünket... Fenséges vendégeink teljes 2 órát időztek egyletünkben, legmagasabb megelégedésüknek adtak kifejezést...2 (Idézet u.o 18-19.old.)


SZAMKÓ ISTVÁN titkár
LÁSZLÓ LAJOS titkár
SEISSEL GUSZTÁV titkár
MOLNÁR JÁNOS főtitkár
HORVÁTH ISTVÁN főtitkár
WEISZ ÁGOSTON titkár

Titkárok (1888-1928)


"Különösen az első tíz évben rendez az egylet önképzőköri estélyeket. Rendeztettek szüreti ünnepélyek,... jelmezestélyek,... Szilveszter-estély, Bohóc estély, Mikulás est; Nyári kirándulások különböző helyekre és Gizella telepre hajókirándulás. Részt vett egyletünk számos esküvőn, szerenádon, születési és névnapi köszöntéseknél, temetéseken stb., amelyeket idősorrendben külön-külön egyenként felsorolni a helyszűke és azok tömege miatt lehetetlen." 3 (Idézet u.o. 20. old.) 40. éves jubileumra írta meg - máig legjelentősebb forrásmunkánkat múltunkról - Molnár János tiszteletbeli tag, megbízott főtitkár. Az egylet választmánya által 1945-ben kiadott, az Apostol-nyomdában készült könyvet ereklyeként őrizzük, melyet 1998-ban, a 110 éves jubileumra díszkötésbe köttettünk.
A "Törekvés" Dal, Zene és Önképzőegylet 40 éves jubileumát 1928. december 7- 8- 9-én óriási rendezvénysorozattal ünnepelte. A nagyszabású rendezvény sokszínű programjáról az egykori jubileumi meghívó tanúskodik.



A 40. évforduló jubileumi meghívói




A Törekvés Dalárda elnyert díjai (1928.)


A könyvtár terem (1928.)



A műkedvelők (1928.)



A színházterem páholyokkal (1928.)

A dalárda működése


"Az énekkar megalakulása után a "Nagy gombóc"-hoz címzett vendéglőben tartotta első énekóráját, mely helyiség a mai Kálvária-tér és a Csobáncz-utca sarkára esik. Utána átmentek a Stöckel-féle vendéglőbe, Madách-u. és Kálvária-tér sarok, onnan a Madách-utca és Magdolna utca sarkán lévő vendéglőbe, később közelebb jöttek a műhelyhez, a MÁV-telepi Kohautek-féle vendéglőbe, innen visszamentek a városba, még később a telepi iskola tornaterme mellett lévő kis helyiségbe, és végül az Északi főműhelyi éttermi épület délre néző végén lévő földszintes terembe, és legújabban először az első emeleten, majd amikor a kaszinóhelyiségek kibővítése vált szükségessé, a földszinten lévő énekhelyiségbe vándorolt a dalárda.
4 (Idézet u.o. 28.old.)




Törekvés Dalárda (1928.)

Az egylet által 1889 márciusában - a könyvtár javára - rendezett dal- és táncestélyen lépett fel nyilvánosan először a dalárda. A könyvtár részére 80 forint 69 krajcárt juttatott. 1890-ben beszerezték munkájukhoz az első zongorát, melynek beszerzési költségét a pártoló tagok önkéntes adományaikkal pótolták, mivel az egylet anyagi ereje kevésnek bizonyult. Ott volt minden dalosversenyen, jubileumon a dalárda. 1893-ban Kossuth Lajos temetésén vettek részt. 1897. július 31-én Szolnokon, az ottani Vasúti Dalkör zászlószentelési ünnepélyén vettek részt. A sikeres működésről a Jász-Nagy-Kún-Szolnokmegyei Lapok a következőket írják: "Vacsora után valóságos verseny fejlődött ki, s mindenik dalkör túl akart tenni a másikon. S bár mindenik dalkör kitett magáért, a pálma a budapesti 'Törekvés' Dal- és Önképző Egyletet illeti meg... Első helyen a "Törekvést" dicsérjük meg. Ez egy tökéletes dalárda..." 5 (Idézet u.o. 30.old.).
Ugyanez év december 5-én, az Újpesti Dalárda 25 éves fennállási ünnepélyén Erkel Ferenc "Elvennélek" című férfikarát énekelte a dalárda, és az ünnepségen jelen lévő Erkel család az egyletnek elismerését fejezte ki. 1898 elején a Vígszínház igazgatósága 3 estére hívta meg a dalárdát, ahol az 1948/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére előadott színműben a Himnusz eléneklésére kérte fel őket.
Ezt követően Arad városában folyt le az országos dalárda verseny, az ország 21 legjobbjának részvételével. Ezen versenyen a "Törekvés" az egyetlen volt, mely egyhangúlag nyerte el a harmadik díjat. Az Aradi Közlöny ezt írta: "A 'Törekvés' megérdemelte azt az elismerést, mellyel a közönség neki adózott. A legjobbak közé tartozott ez a kar"..."A halhatatlan nevű Baross Gábor, volt kereskedelemügyi miniszter emlékszobrának leleplezésénél teljes számban vett részt dalárdánk." 6 (Idézet u.o. 31.old.) 1899. február 4-én a kőbányai Régi Sörház helyiségében a kőbányai kisdedóvó- egyesület javára rendezett jótékonysági esten szerepelt a dalárda. "1903 május hó 13-án a nemcsak országos, de világraszóló 'Duna-ünnepély'-en szerepelünk... Az ünnepély napján, díszesen kivilágított hajón, gyönyörű tűzijáték közepette a műsorba felvett dalokat énekelt a dalárda." 7 ( Idézet u.o. 35.old.) 1913. augusztus 9-10-én a Magyar Szent Korona Országai Vasutas Szövetsége kőszegi árvaházának felavatási ünnepségén szerepeltek. 1914-ben a Székesfővárosi Állat- és Növénykertben a főváros tanácsa heti két alkalommal rendezett hangversenyt hat fővárosi dalkar részvételével, közöttük a "Törekvés" részvételével is. 1924. szeptember 14-én a MÁV telepi kápolna felszentelésén működött közre a dalkör. Ebben az évben már ismét 70 nyilvános szereplése volt. 1925- ben március 23-án a Zeneakadémián, az Országos Magyar Dalosszövetség közgyűlése alkalmával rendezett hangversenyen, május 9-én a Vasutas gyermek napon, a Baross-téren énekeltek. 1926-ban április 11-én a XX. Országos dalosversenyen Sopronban a II. díjat nyerték el, illetve Farkas Nándor szerzői estjén a Zeneakadémián működtek közre. Ugyanebben az évben további sikeres fellépésekről számol be Molnár János: "Július hó 11-én: a Jászapáti MÁV alkalmazottak és nyugdíjasok olvasó- és önképzőköre az ottani úrikaszinó helyiségében, dalárdánk közreműködésével műsorral egybekötött táncmulatságot rendezett." ..."A 'Jász Ujság'- ból idézek egyes részeket, amelyben dalárdánkkal foglalkozik: Nem tudjuk, hogy azt a fegyelmet bámuljuk-e, ami a dalárda tagjain látszik, midőn szemüket karnagyukra függesztve énekelnek, vagy csodálkozzunk inkább az összhang tökéletességén és azon a felkészültségen, mellyel az alig hallható finomságú hangból a vihar dübörgésére emlékeztető erősségre oly könnyedén átcsapni képesek... Mert ahol a 'Törekvés' megjelenik, súlyos és nagy kultúrmunkát teljesít... Büszke lehet a MÁV az Ő gárdájára." 8 (Idézet u.o. 47.old.)

1926. augusztus 2-án a Gundel étteremben adtak hangversenyt. 1927. június 7- én Klotild főhercegasszony gyászistentiszteletén működött közre a dalárda, a koronázó Mátyás templomban. Augusztusban a XXI. Országos dalosversenyen Szegeden az I. csoport I/c díjat nyerték el. Az 1927-es év emlékezetes szereplései közé tartozott a Kormányzó úr őfőméltósága névesti szerenádja, a Törekvés Sport Egylet évzáró vacsorája, valamint az Erzsébet Népakadémia 30 éves jubileuma az "Uránia Színház"-ban. A dalárda 1928. évi szereplései közül a legérdekesebbek a Győri Katolikus Körben megrendezett hangverseny, a Zeneakadémián történt szereplés, a Harmsworth lord tiszteletére adott szerenád a Gellért Szállóban, a finn képviselők tiszteletére adott hangverseny a Margitszigeten. A "Törekvés" dalkör férfikara hazai elismertségének köszönhetően bizton elmondhatjuk, hogy külföldre is eljutott munkásságának híre. Számos hazánkba érkezett külföldi delegáció és csoport, kórus vitte hírét a neves dalárdának, hiszen az itt leírtakon kívül énekeltek olasz, német, holland vendégeknek is.

A "Törekvés dalárda adatai 1928-ból, a 40 éves jubileumon: Létszám: 71 fő, ebből: tenor I. 24 fő, tenor II. 16 fő, basszus I. 15 fő, basszus II. 16 fő. Kottatár állománya: 338 mű, ebből: himnuszok 7, egyházi karok 11, indulók 8, nehéz műdal 93, könnyű műdal 73, népdal 64, szerenád 22, egyveleg 14, bordal 41, gyászkar 5.


Könyvtár

A könyvtár alapítását az első rendes közgyűlés határozta el 1889-ben. Kb. 50-54 kötet volt a leltári nyitó állomány, melyet részben az Északi Főműhelyben korábban működött dalegyletből, részben adományok útján szereztek be. Az egylet anyagilag nem tudott hozzájárulni a könyvtár alapításához, mivel vagyona akkoriban 56 frt 46 kr. Az első könyvtáros, Reidl József halála évében, 1895-ben már 452 magyar és 91 német kötet művel rendelkezett a könyvtár. E kötetszámot növelte az év folyamán beszerzett Jókai díszsorozat.

1896-ban az egylet közgyűlése elhatározta, hogy a Millennium emlékére a könyvtár állagát 1000 kötetre emelik. Ettől kezdve folyamatos volt az állomány változása, megkezdődött a mai szemmel is szakszerűnek mondható állományfejlesztés. Új könyveket szereztek be, a régi, elavult könyveket kiselejtezték. A Tanácsköztársaság ideje alatt - a már korábban leírtak következtében; a felügyelet hiánya miatt - a könyvtár állománya jelentős veszteségeket szenvedett. "...a rovancsolás alkalmával megállapítást nyert, 492 legújabban beszerzett, legjobb állapotban lévő könyv eltűnt, 49 pedig selejtes állapotban találtatott. A kommun után gyenge anyagi erejétől telhetőleg igyekezett az egylet a kultúra és önképzés leghatásosabb eszközéből, a könyvből minél többet és újabbat beszerezni, és az érzékeny hiányt pótolni. Általában egyletünknek mindig első rangú gondoskodás tárgyát képezte a könyvtár magas nívón tartása azonban, sajnos, anyagi erőnk elégtelensége mindig gátat szabott a terveinknek. Azért igyekeztünk, hogy a meglévő könyveket olyan állapotban tartsuk, hogy azok tagjaink szórakoztatására huzamosabb ideig állhassanak rendelkezésre. Így is sok szép és új könyvvel gyarapíthattuk könyvtárunkat. 9 (Idézet u.o. 68.old.) Az 1928-ból való könyvtári adatok szerint az állomány már : 1752 mű, 1806 kötetben; ebből 174 német mű, és a könyvtárat átlag 170 tag látogatja.


Műkedvelők

Az egylet megalakulását követő esztendőkben kezdték működésüket a műkedvelők, akik színjátszásra szerveződtek. Palik Ferenc, az egylet első titkára és Dvorzacsek Ede, az egylet jegyzője hívta életre a műkedvelő-gárdát. 1898. február 20-án az önképzőköri estély keretében mutatták be első színielőadásukat, a "Katonásan" című egyfelvonásos színjátékot. Kezdetben saját szerzeményű humoros darabokkal szórakoztatták a közönséget, majd egyre több színmű és operett került bemutatásra.
"Annak a magasztos, mindenekfelett céltudatos munkának, mely az akkori vasúti társadalomnak a szórakozáson keresztül a jóízlését, szellemi nívóját és hazafias érzését volt hivatva ébreszteni, ápolni és fejleszteni az akkori, nagyrészt német környezetben, ma, négy évtized után látjuk kibontakozva nagyszerű perspektíváját az egyleti tagok egymással való érintkezésében, ahol a legdemokratikusabb szellem nyilvánul meg abban, hogy nincsenek rang- és társadalmi különbségek, a közös munka, a közös cél kiküszöböli azokat. 10 (Idézet u.o.57.oldal)

Szabályos színházi hátteret építettek ki: énekes korrepetitor, színész oktató, súgó, díszletfestők. Teljes műszaki személyzet segítette a produkciók bemutatását: fővilágosító, díszletmester, kellékes, segédvilágosító és függönykezelő, díszletezők. Molnár János így fogalmazza meg a szereplők és a műszaki személyzet kapcsolatát: "Ne adja Isten, valamelyik szereplőnek velük rosszban lenni, mert ez színpadi bukást jelentene, mert az vagy holdsugár nélkül volna kénytelen a holdban gyönyörködni, vagy rádőlne a kulissza, vagy pedig a darabhoz szükséges revolverbe rossz löveget kapna, amelyik nem sül el." 11( Idézet u.o.59.oldal)

Rendezőik között tudhatunk "hivatásos" színházi személyeket: Gabányi László, a Nemzeti Színház művésze, színiakadémiai tanár; Zilahi Gyula, a Nemzeti színház volt tagja; Takács László, a szegedi színház volt tagja, Schöberl Ferenc, a debreceni színház volt tagja; Környey Paula, a Nemzeti Színház művésznője, aki saját szerzeményű darabjában a "Claudia" című 3 felvonásos bibliai-drámában személyesen is fellépett. Színjátszóink rendszeresen "tájoltak", mutatták be előadásaikat a fővárosban és az ország területén, különböző egyletek meghívására. Molnár János könyvében 20 házon belüli, míg egyleten kívül 7 előadást tart nyilván. Továbbá 43 említésre méltó 3-4 felvonásos színdarabot sorol fel, cím, műfaj, felvonás- és előadásszám, rendező megjelölésével 1928-ig. Néhány az előadások közül: Falu rossza népszínmű, Náni népszínmű Nagymama vígjáték, Doktor úr vígjáték, Charley nénje bohózat, Kék postakocsi operett, Noszty fiú esete Tóth Marival színmű, Leányvásár operett. A 43 nagyelőadáson kívül számtalan egyfelvonásos darabot is bemutattak. A 40 éves jubileum idején a műkedvelő-színjátszó gárda létszáma 64 fő, ebből 22 nő, 42 férfi. Az egylet 1928-ban működéséhez méltó, páratlan, rendkívül impozáns színházteremmel és színpaddal rendelkezett.

"...a színházterem 550 ülőhely férőképességgel... a színpad, előtte a zenekar elkerített helyével és két oldalt 1-1 díszpáhollyal, páholysor van még a táncterem felé eső végén is a színházteremnek, földszinti és emeleti páholyokkal. A színpad 10x10 m alapterületű és fölötte zsinórpadlás, a színpad mögött van a férfi és női öltöző..." 12( Idézet u.o. 69.old.)


Zenekar

A "Törekvés" Dal- Zene és Önképzőegylet az első 40 évben több zenekar működésével büszkélkedhet. Az egyletnek 1895-től volt egy kisebb, 27 tagból álló szimfonikus zenekara. Első szereplésük 1898-ban volt. E zenekar 1906 körül lett cigányjellegű zenekarrá, majd 1915-ben felbomlott. 1923-ban az egylet újonnan létesített mozgószínháza részére egy 7-8 tagú vonószenekart állított fel. "Ennek a működése adta, illetőleg újította meg a régi óhajt, hogy egy nagy szimfónikus zenekar állíttassék össze... Ma már a szimfónikus zenekaron kívül van egy kivonuló fúvószenekarunk is.

Fúvós zenekar (1928.)


A szimfónikus zenekar a Gundel állatkerti vendéglő kerthelyiségében már 3 év óta naponkénti hangversenyeket ad.
Színdaraboknál, különösen operetteknél a kísérőzenét szolgáltatja. Közreműködik az egylet által rendezett "Beethoven", "Magyar", "Víg", stb. matinék keretében zeneszámokkal, továbbá számtalan esetben a Zeneakadémián és a Vigadóban hangversenyek keretében. A fúvószenekarunk pedig csupán kivonulásoknál és szabadtéri ünnepségek keretében szokott közreműködni." 13( Idézet u.o. 66.old.)

Zenekari taglétszámok 1928-ban: szimfónikus 63 fő, a fúvós 50 fő.




A szimfónikus zenekar a Gundel étterem kerthelyiségében



Zenetanfolyam


1917-ben határozta el a választmány a zenetanfolyam létesítését, az egyleti tagok gyermekeinek kedvezményes árú zeneoktatására. Az első zeneórát 1917. október 9-én tartották. Ettől kezdve működött a hegedű- és zongoratanfolyam, mely a 40 éves évforduló idején is sikeres volt. E 11 év alatt a hegedűtanfolyamnak 250, a zongoratanfolyamnak 232 beiratkozott növendéke volt. Minden évben zenevizsgát tartottak, hogy bemutassák a növendékek tudását és előrehaladását.


Tánctanfolyam


1918-1919-ben kezdődött az első tánctanfolyam az egyletben. 1920-ban nem volt tanfolyam, de 1921-től folyamatossá vált. A 40. évfordulóig 32 kurzus volt, összesen 1377 résztvevővel. Az oktatáson kívül vasárnaponként rendszeresen össztáncot tartottak, ahol átlagosan 80 fő volt a látogatók száma. "Táncoktató órákon az összes magyar táncok, az összes modern táncok, nemzeti táncok, társas táncok és színpadi táncok taníttattak. Számos alkalommal önálló táncestéket rendezett az egylet... 14 (Idézet u.o. 65.old.)

A táncterem és a színházi előcsarnok (1928.)



Mozgókép-színház


Az egylet vezetősége az 1910-es évek közepétől tervezte a mozi létesítését, ennek megvalósítását azonban az I. világháború és a magas beszerzési költségek hátráltatták. Molnár János a következőket írja a mozi létrejöttével kapcsolatosan: "A terv azonban tovább élt, és csak az alkalomra várt. 1922-ben Karcag városa mozgóképszínház teljes berendezését ajánlotta megvételre. A vételár 230.000 korona volt, ami egyébként megfelelő, jutányos ár volt. A berendezés jókarban. Az átvételnek 24 óra alatt kellett megtörténni. Fizetést készpénzben kellett eszközölni. Mivel az ajánlat részünkre nagyon megfelelő volt, és sem a Törekvésnek, sem a VOGE-nek (Vasutasok Országos Gazdasági Egyesülete - a szerz.) nem volt annyi pénze, hogy meg lehessen venni a berendezést, Fillkorn Lajos felszólított a tagok közül többeket, hogy anyagiakkal, kölcsön formájában segítsék hozzá az egyletet a berendezés megvételéhez. Még aznap este, amikor az ajánlat jött, együtt lett a pénz, 12 egyleti tag összeadott a megvételhez ki több, ki kevesebb, de legalább 5000 koronát...Az említett nagy kezdeti nehézségek bizony előállottak, és ha nem lettek volna ügybuzgó tagok, akik a kedvenc eszmét szeretettel fel nem karolják, nem gyámolítják, nem jöhetett volna az egylet abba a helyzetbe, hogy ma már a "Mozi" legszebb, legkedvesebb üzemi és kultúrága az egyletnek, melynek jövedelme adja főképpen az egyletnek az anyagi lehetőséget, hogy a mai nehéz időkben más hasznot nem hajtó, de feltétlenül szükséges kulturágat támogassa, felszínen tartsa, segítse és az egyleti életet általában lehetővé tegye." 15 (Idézet u.o. 71.old.)
Fillkorn Lajos, Dulin Arthur, Halusinszky György, Czigány Sándor fáradhatatlan munkájának eredményeként 1922. november 30-án nyílt meg a mozi, mely hetente kétszer vetített. Az üzemelés során számtalan nehézség akadt. Az olcsóbb, rosszabb minőségű kópiákat tudták csak megszerezni, mivel a jó minőségű filmek méregdrágák voltak, részvétlenség és ártani akarók nehezítették a munkát az első évben.


Év Vetítési napok Játszónapok száma Filmhosszúság
játszási naponként
Látogatók száma
1922 Heti 2
csütörtök
vasárnap

41
40
2.000 m 26.300/év
1923 vasárnap Nincs adat 2.700-3.000 m Megkétszereződött
1922-höz képest
1924 Nincs adat Nincs adat 3.500 m Nincs adat
1928   Bemutató színházakkal
azonos
4.800-5.000 1.400/nap


Az itt közölt táblázat pontatlan, mivel a rendelkezésre álló forrás nem standardizált, de még ezekből az adatokból is jól látszik a hatalmas fejlődés, amely a megnyitástól kezdődően - a szezonszünetekben is állandóan folyó - technikai fejlesztéseknek köszönhető: kettős gépberendezés, új áramátalakító és vetítőgépek, a gyúlékony film 97%-os tűzbiztossá tétele (saját újításuk) a speciális vízhűtő berendezéssel. A mozi hírét annak elsőrangú zenekara is öregbítette. (Megjegyezzük, hogy a csodával határos módon maradt fenn az 1923-ban vezetett mozipénztár- könyv, mely szintén egyik féltett relikviánk.)


Az egyleti helyiségek


Molnár János a 40. évfordulóra készített könyvében számba vette az akkori egyleti helyiségeket. "A ma birtokunkban lévő termek, ha nem is bőségesen, de elégségesek a kultúrmunka eredményesebb elvégzéséhez."16 (Idézet u.o. 69.old) A színháztermet és kiszolgáló helyiségeit a műkedvelőknél már bemutattuk. További helyiségek a földszinten: tánc- és mozipénztár helyiség, ügyeletes rendőrtiszti szoba, 35x10m étterem (benne elkerítve a birkózó helyiség és a jóléti konyha.).
"A földszintről két széles lépcső vezet az első emeletre, hol azonosan a földszinttel van egy hatalmas folyosó, itt van a ruhatár, és innen nyílnak a táncterembe és a színházterembe a bejárati ajtók. A táncterem parkettás, 30 m hosszú és 10 m széles... Az épület most leírandó része kétemeletes. A második emeleten van az elnöki és titkári szoba, a gondnok lakása. Az első emeleten a konyha, sakk- és kártyaterem, biliárdterem és a kis étterem és kaszinóterem, cca. 120 személyre. A földszinten van az ének-és zenepróbaterem, tanácsterem, zenekari raktár és a könyvtár helyiségek... Az egylet tagjainak szórakoztatására szolgál 2 biliárdasztal, sakk és dominó játék, kártya, olvasásra különféle lapok: folyóiratok, napilapok, szépirodalmi és képeslapok, Sportújság és Rádióújság állnak a tagok rendelkezésére." 17 (Idézet u.o.70.old.)


A játékterem és a társalgó terem (1928.)