Rendszerváltásig, rendszerváltástól


A kilencvenes évekkel beköszöntő nagy társadalmi változások tették lehetővé, hogy megvalósíthassuk azt az elképzelésünket, hogy a közművelődési intézmény mint közösségi tér a legszélesebb értelemben vett helyi nyilvánosság egyik jeles színtere legyen - utal a közművelődésnek az USZIK színrelépésével megjelenő tendenciákat immár végleg befogadó attitűdjének térnyeréséről a Csokonai Művelődési Központ igazgatója, TÓTH LAJOS. Ugyanakkor - folytatja - a rendszerváltás sem változtatott azon, ami a szakmai koncepciónk alapját képezi: a három településrész helyi társadalmának a kultúra minden eszközével történő segítését tartjuk legfőbb feladatunknak.
Küldetésünknek tartjuk a helyi hagyományos közösségek támogatását, a civil társadalom fejlődésének segítését. A társadalmi hátrányok, a peremkerületi létből következő nehézségek leküzdéséhez egyik legfontosabb eszköznek tartjuk az öntevékeny, intézményektől is független művelődő közösségek gyarapodását.

A kerületben egymástól nagy távolságra lévő épületeink praktikusan szervezési problémákat is jelenthetnek. De az előbb írt céljaink elérése szempontjából előnyt is jelent, hogy a ma is jól elkülönülő városrészek lokális közösségei saját, szakmailag önálló kulturális intézményeinkben működhetnek, ahol képzett szakemberek állnak rendelkezésükre.

1982 novembere óta dolgozom itt, azóta tudok személyes emlékekről is beszámolni - emlékezik Tóth Lajos igazgató. A Csokonai hagyományos művelődési házi funkciókat töltött be: művészeti (néptánc, színjátszó) csoportok működtek, iskolai rendezvényeket szerveztünk, az üzemekben dolgozók művelődésével foglalkoztunk.

Az egyik legrégebbi hagyománnyal rendelkező közösségünk a Bélyeggyűjtő Kör, amely 1952 óta működik a XV. kerületben. A tagok (idősek és fiatalok) mind a mai napig minden szombat délelőtt megjelennek a házban, programjaikat ehhez a terminushoz igazítják.

1961 óta működik a házban a Cseszka Edit által szervezett Tavasz Női Kar. A békéstarhosi zenei középiskola hallgatója volt, majd a tanárképző főiskolát végezte el ének szakon, s ezt követően a XV. kerület majd minden iskolájában tanított - volt, amikor egy időben több helyen is (Rädda Barnen, Bocskai, Dózsa, Petőfi) - elképesztő energiával, emberséggel és szigorú következetességgel. Így a Tavasz Női Kar nagyon hamar ismert lett főváros szerte, majd országosan is.



A Tavasz Kórus lemezfelvétele a Rákospalotai
Nagyboldogasszony Templomban

A későbbiekben európai elismerést is kaptak például: BBC nagydíjat, de többször voltak kanadai koncertkörúton is. Karai József zeneszerző szinte házi szerzőként írt műveket a számukra, ezeket nagy sikerrel mutatták be. Számos rádiófelvételük, nagylemezük, CD-jük készült. Volt egy időszak, amikor Edit vegyeskart szeretett volna létrehozni, de a fiúk a 80-as évek végén kiváltak, és Vásárhelyi Zoltán Férfikar néven alapítottak önálló kórust. A máig is működő férfikar tavaly visszatalált a Csokonaiba, azóta itt dolgoznak. Edit halálát követően (1991) Tóth András Bartók-Pásztory-díjas karnagy vezetésével működik tovább több mint negyven éves kórusunk.

A Csokonai Művelődési Házban dolgozó népművelők számára minden a település egészét, vagy az itt élők életét befolyásoló esemény, - ami a környezetünkben, Rákospalotán történik -, közösségszervező, kultúraközvetítő munkánkat meghatározó szempont. A közművelődés intézménytől, épülettől és fenntartótól független, az itt élők életének szerves része, folyamatosan jelen van a településen, nem csak a művelődési házbeli tevékenységből áll.

Munkánk eredményeként az alakuló, működő közösségek, akikkel kapcsolatba kerülhetünk, talán segítségünkkel, együttműködésünkkel jobb körülmények között tevékenykedhetnek. Ez az elfogadó, segítő és befogadó alapállás jellemzi munkánkat a nyolcvanas évek óta. Jól példázza az előbbieket a több mint egy évtizedig sikeresen működő akvarista klubunk alakulása. Néhány fiatal díszhal-tenyésztő jött a házba azzal, hogy akvarista klubot szeretnének szervezni, de nagy mennyiségű akváriumra lenne szükségük, mert csak azok birtokában tudnak kiállításokat rendezni. Megvettük az üveget, ők pedig megépítették az akváriumokat. Hatalmas méretű díszhal kiállításokat rendeztek, amihez mi csak a szervező tudásunkat tettük hozzá.



Egzotikus találkozás a Hüllő-kiállításon a Csokonai Művelődési Házban

Így jött létre a Füvészkertben az évekig sok ezer látogatót vonzó kiállítás. Az ő hatásukra újították fel a Füvészkertben a Pál utcai fiúkból ismert Victoria-regia házat, Nemecsek Ernő híres rejtekhelyét.

Mindig örömmel fogadjuk azokat az embereket, akik eltökélten, néha "megszállottan" élnek hobbijuknak, mely gyakran semmivel nem összehasonlítható összetartó erőt jelent a közösségüknek. Így kerültek a házunkba az asztali labdarúgók (a gombfocisok) is. Ma itt működik a Magyar Asztali Labdarúgó Szövetség, hatásukra már csokonais mezben is küzdenek a győzelemért. Hasonló okból fogadtunk örömmel a galambászokat, a barlangászokat és sok-sok közösséget, egyesületet.

Fontosnak tartjuk, hogy a környéken élők életminőségének javításában is szerepet vállaljunk, rengeteg ötlettel próbálkoztunk, országszerte ismertté vált egy kísérletünk: gombaspórákat kaptunk egy tsz-től, megpróbáltuk megmutatni az itt élőknek, hogy hogyan lehet minimális befektetéssel legalább a család igényeinek megfelelő mennyiségű vagy akár eladásra szánt gombát termeszteni, otthon a pincében. Az országos érdeklődés nagy volt, azonban a környék lakossága nem volt fogékony kezdeményezésünkre, ezért aztán a háztól megvettük a magunk termesztette gombát, és jóízűen elfogyasztottuk. Kézzelfogható példája volt ez az akciónk a rendszeresen megélhető népművelői kudarcoknak, de nem bántunk meg semmit.

Nagy örömünkre szolgál, hogy akik ide betérnek, több mint két évtizede azt mondják, hogy a Csokonainak "lelke van". A vélekedés érthetően nincs ellenünkre, de magyarázatát nem tudjuk, mindenesetre nálunk megterem és meg is érik a gyümölcs a mandarinfánkon, és a vendégek közül senkinek nem jut eszébe, hogy letépje, nálunk nincsenek rongálók, valamiért tényleg magukénak érzik a házat a hozzánk járók. Sikerült otthonos, kulturális teret kialakítani, ahova mindenkit örömmel és szeretettel várunk, de érezzük az irántunk megnyilvánuló szeretetet is!

Nagyon fontosnak tartjuk a múlttal való állandó kapcsolatot is, ezért a településen élő jelentős személyiségekről - akik hatással voltak, vannak Palota életére - portréfilmeket készítünk. Így örökítettük meg az utókor számára a már nem élő Vass Laci doktor bácsit, a település mindenki által szeretett gyermekorvosát; a 107 éves László Gyuri bácsit, aki építészmérnökként többek között templomot és középületeket épített, a kerület főépítésze volt. Portréfilmet készítettünk Kirchmayer Károly szobrászművészről, Gyulai Líviusz, grafikusművészről, Kun Zsuzsa balett művészről, legutóbb pedig dr. Öry Imréről, a gyermekorvos, nyugdíjas alpolgármesterről. Ezek a filmek azért fontosak, mert amellett, hogy megőrizhetővé válnak a múzeumban, a gyerekek megnézhetik az iskolában. Példaadó tevékenységük tovább él, ami fontos egy település életében.

Négy-öt játékfilmet is készítettünk iskoláskorú fiatalokkal az elmúlt években. Ennek lényege az volt, hogy nyári táborozás idejére szerveztük a forgatást, a jelentkező gyerekek adtak ötletet a témához, segítettek a forgatókönyv megírásában, és végül a ház munkatársai alkották a stábot, a gyerekek voltak a szereplők. Sokszor fáradságos munkával, de közösségi élményt nyújtó, emlékezetes forgatási napok eredményeként születtek a filmek. Filmjeinkben örömmel vállaltak szerepet profi művészek is, többek között Eperjes Károly, Újlaky Dénes, Almási Sándor, Pelsőczy Réka is.

A számítógép és a videotechnika hazai megjelenésekor a nyolcvanas évek legelején - a telephelyek személyi adottságaihoz is igazodva - szakmai megállapodás alapján a Csokonai Művelődési Ház a számítógépes technika, az Újpalotai Szabadidő Központ pedig a videotechnika terén fejlesztette tevékenységét. Ekkor a Csokonaiban tanfolyamot hirdettünk kisiskolásoknak és felnőtteknek, a bevételt újabb és újabb gépek beszerzésére fordítottuk. Így alakult ki itt rövid idő alatt az ország egyik legnagyobb számítógépes klubja. Majd az Ötlet című lap mellékletének (BIT-LET) akkori szerkesztőjével, Angyalosi Lászlóval megszerveztük az első "Bit-let karácsonyt", egy óriási számítógépes találkozót, és kiállítást rendeztünk a Csokonaiban. A program olyan népszerű lett, hogy hamar kinőtte a Csokonai Művelődési Házat. Átmentünk a Műszaki Egyetemre, kibéreltük az aulát és az emeleten néhány helyiséget, és itt rendeztünk éveken keresztül Computer Karácsonyt, Microvilág Karácsonyt, kiállítással egybekötött országos számítógépes találkozókat.



Csokonais Computer Karácsony a "hőskorban" a Műegyetem aulájában

Ezek az események megalapozták a jó hírnevünket, hiszen mind a mai napig találkozunk olyanokkal, akik itt tanultak nálunk (színészek, rendezők gyerekei, mérnökök, tudósok, kutatók). A Csokonaiban rendezett nyílt számítógépes napokon még külföldről (Szlovákia, Ausztria) is érkeztek a számítógép iránt érdeklődők. A folyamat eredményeként közel húsz éve, ma is létező, kiválóan működő klubot alakítottunk. A klubtagság komoly presztízst jelentett, hiszen voltak, akik egy-két évet is vártak arra, hogy a törzsközönség ajánlatára tagokká válhassanak. A ma "beérkezett" számítástechnikával foglalkozók közül sokan a Csokonaiban találkoztak először számítógéppel. Volt idő, amikor 16o-18o tagunk volt, pedig a Csokonainak csak két gépe és húsz-harminc monitor szerepkörben pompázó Junoszty televíziója volt.

Ezekből az időkből máig is építkezünk, ugyanis azok a férfiak, fiúk a mai napig minden péntek délutánjukat itt töltik, és az életüket ehhez a programhoz igazítják. Komoly barátságok születtek, melyek mind a mai napig tartanak. Sem a kulturális szint, sem az életkorbeli különbség nem választja szét őket - ugyanis mindenki "számítógép - mániás". Mi ürügyként használtuk fel a számítógépet a közösségalakításhoz.

Lényegében hasonló elven működik 1984 óta 100-110 fővel a nyugdíjas klub is, életüket önállóan szervezik, együtt kirándulnak, nyaralnak és ügyintéznek, munkatársaink csak segítenek nekik, ha szükséges.



A Nyugdíjas klub színielőadása

2000-ben a Millenniumra országszerte mindenki nagyon készült, mindenütt nagy ünnepségek voltak. Mindenképp emlékezetes eseményt szerettünk volna szervezni mi is, de a mi logikánk szerint "lelkesült" esemény keretében, így jött az az ötlet, hogy a mai kor dokumentumait, mindenféle információkat, tárgyakat dobozba zárva üzenünk az utókornak. Elkezdtünk gyűjteni mindent, ami a mai életünkről szól, azt dokumentálja. Például fotókat, alapítóleveleket, önkormányzati ülések jegyzőkönyveit, könyveket, videofilmeket, gyermekrajzokat. Az ügyhöz méltó kerületi ünnepség keretében a Városháza előtti Hubay téren helyeztük földbe az utókornak szánt, hermetikusan lezárt "időkapszulát", melybe a lezárás előtti utolsó pillanatokban is elhelyezhették jövőnek szóló üzeneteiket a kerületi polgárok. Az üzeneteket lezáró lapon az olvasható, hogy felnyitandó 100 év múlva. Reméljük, hogy ha 2100-ban kiássák a ládát, izgalommal olvassák majd a kutakodó akkori helytörténészek, hogy éltünk mi, az "ősök" Rákospalotán az ezredfordulón.

Fontos, rangos helyi esemény lett a Palotai Polgárbál, ahol farsangkor társadalmi rétegek egyre bővülő köre jelenik meg. Lényegében hasonló szerepet szántunk az ugyancsak hagyománnyá vált Erzsébet-Katalin bálnak, nem titkolva, hogy a régi Palotai Kaszinó emlékét ápoljuk ezeken az alkalmakon.

Bojtor Imrének, a kerület díszpolgárának özvegye - Urbán Katalin, nótaénekes, régi palotai lakos - kezdeményezésére nótaklub alakult. Tagjai rendszeresen öszszejönnek a Csokonaiban, énekelnek, és évente egy- két koncertet is tartanak.

Az egész Csokonai Művelődési Házra egyébként az jellemző, hogy minden csoport, közösség anyagi lehetőségeihez mérten hozzájárul a ház működési költségeihez. Számunkra nem is a pénz a lényeg, hanem az elv, hogy ház a miénk, hozzá kell járulni a működéshez tehetségéhez mérten mindenkinek, jelképes öszszegekről, tagdíjról van csak szó, de tapasztalataink szerint erősíti az idejárók együvé tartozási érzését s a tulajdonosi felelősségét is. Volt azonban olyan időszak is a ház életében, amikor újságban meghirdettük, hogy van heti öt óra szabad teremkapacitásunk és hozzá néhány tízezer forintnyi pénzeszközünk, melyet megpályáztattunk. Ekkor alakult egy nagyszerű dixieklub és egy színjátszó csoport.

A rendszerváltás nyújtotta lehetőséggel élve az addigi gyakorlatnak megfelelő műsorfüzet-készítést is felváltva, nagy tervünket valósítottuk meg azzal, hogy 1989-től saját helyi kulturális-közéleti lapot jelentettünk meg Életjel címmel Rákospalotán és Pestújhelyen. Deklarált célunk volt a lappal, hogy az itt élők véleményük nyilvános vállalásával aktív közösségi-közéleti szerepet vállaljanak írásaikat publikálva lapunkban. Az 1000-1500 példányban kiadott lap hol sikeresen, hol kudarcokkal 2001 végéig jelent meg. Az utóbbi néhány évben sajnos nemhogy nőtt volna, hanem fokozatosan csökkent a helyi társadalomban a közlésvágy, az eladott példányok száma visszaesett. A sajtónyilvánosság iránti helyi érdektelenség okainak kutatása és megértése még vizsgálódást igényel. Hasonló koncepcióval jelent meg és még ma is működik az Új-Palota 2000 című kiadványunk, melyben az Életjel megszűnése óta az egész kerület kulturális programját ismertetjük, figyelemmel kísérjük .
Hagyományaink közé tartozik, hogy minden évad végén, júniusban összehívjuk barátainkat, támogatóinkat egy nagy gulyáspartira. Ilyenkor 150-200 fő részére forr a leves a bográcsban.

A Csokonai Művelődési Központ az 1980-as évek elejétől rendelkezik egy szerény kapacitású - de az azóta eltelt idő alatt folyamatosan fejlesztett - saját nyomdával. Ennek köszönhetően talán szerénytelenség nélkül állíthatjuk, tevékenységeinket segítő reklám- és propaganda-kiadványaink színvonala, esztétikai minősége országosan is
       
A Csokonai Művelődési Központ kiadványai

elismerést vált ki a szakmánkban. Nagyon jó, hogy van saját nyomdánk, mert így minden programunkra igényes kivitelű kiadványokat készíthetünk. A nagy múltú, szép kiállításainkat, komolyzenei koncertjeinket a programokhoz illő, igényes színvonalon propagálhatjuk.

Nem olyan régen, az Ipartestület elnöke javasolta, hogy adjuk ki közösen a harmincas években készült Rákospalota történetéről készült kiadványt eredeti formájában. A javaslatot tett követte. Az ötletgazda anyagi támogatásával elkészült a kis könyv, mely rövidesen sokak könyvespolcára került. A helyiek múlt iránti fogékonyságát jelzi, hogy a Buza Péter által írt Rákospalota illetve Pestújhely történetéről készült kötetek esetében az érdeklődés miatt háromszori utánnyomásra volt már szükség.

1996 óta minden év őszén ANNO címmel szervezünk az egész kerületre kiterjedő művészeti programsorozatot. Évről-évre az a törekvésünk, hogy az ANNO eseményei a kultúra igazi ünnepnapjaivá váljanak kerületünkben. Az Amadinda ütőegyüttes koncertjétől kezdve Kincses Veronika fellépéséig sok jeles művész szerepelt a sorozatban. Évek óta az ANNO visszatérő vendégei a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház művészei Vidnyánszky Attila vezetésével. A fővárosi viszonylatban is jelentős programok szervezése mindig is a szakmai koncepciónk része volt: többször is zsúfolt ház előtt koncertezett nálunk a zsidó népzenét a jazz zenével ötvöző new-yorki Klezmatics együttes. A koncert sikerét mutatja, hogy a Petőfi Csarnokkal összefogva az ottani nagyobb koncertteremben is közösen megszerveztünk egy nagysikerű fellépést.

Fellépett a Csokonai Művelődési Házban Joe Murányi, Louis Armstrong aranyzenekarának klarinétosa is. Minden évben a zeneiskolával közösen fenntartott 25- 30 fős kamarazenekarunkat dirigálja Medveczky Ádám karnagy, aki barátságból jön el, betanít egy-egy darabot, és vezényel is az ünnepnapként várt esteken. A Palotai Koncertek című sorozatban 2003-ban Kováts Kolos operaénekes és Jandó Jenő zongoraművész koncertjét élvezhette a helyi zeneszerető publikum.

A hagyományos művelődési ház térszerkezetű épületben harminc éve rendezünk éves terv szerint képzőművészeti kiállításokat, hogy a más-más céllal hozzánk betérő vendég kellemes környezetben akaratlanul is színvonalas vizuális élménnyel gazdagodjon. A több évtizedes hagyományt ma is ápoljuk, a 90-es évek elejétől szakavatott kiállításrendező, Ferk Ilona festőművész szervezi a kedvelt kiállításokat.

A Csokonai Művelődési Ház épülete az elmúlt közel száz év alatt jelentős korszerűsítésre szorul, az Önkormányzat a sürgető feladatokat felismerve megkezdte a felújítást.



Csokonai Művelődési Ház

2003 őszén az önkormányzat finanszírozásával felújítottuk a Csokonai Művelődési Ház nagytermét és színpadát. Az évek óta aktuális rekonstrukció következtében igényesebb környezetben fogadhatjuk a helybélieket.