A Rátkai Márton Klub története
Sebőkné Zalka Ilona

A Rátkai Márton Klub története


Van már száz éve is, hogy a Terézváros központi helyet foglal el a főváros, sőt az egész ország kulturális életében. Sok olyan patinás művészeti intézmény található itt, mint az Operaház, a Képzőművészeti Főiskola, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola, a Ráth Görgy, az Ernst, a Hopp Ferenc Kelet-Ázsia- és a Postamúzeum, valamint a Kogart és a Mai Manó Ház. E kerület ad otthont a színházak egész sorának: az Operettnek, a Tháliának, a Radnótinak, az Új Színháznak, a Mikroszkópnak, a Tivolinak, a Vidám Színpadnak és bábszínházból mindjárt kettőnek is. Nem hiányoznak természetesen a hangulatos vendéglők és presszók sem, melyek közül kiemelkedik a Spinoza Ház.

Teréz körúti montázs
Teréz körúti montázsA 'Teréz körúti montázs' című kép, illetve a többi újkori Terézvárosi fotó készítője Nagy Balázs Krisztián. Tőle származik az az érdekes információ, hogy a kép felső részében lévő míves utcatábla egy vernazzai (Olaszország) bár falán található, és egy helyi művész alkotása. Az alsó pedig eredeti helyén, a körúton látható.

Ez a városrész ringatta a modern magyar irodalom bölcsőjét, művészeti, zenei kultúráját, itt született és virágzott az irodalmi sanzon, legszebb darabjait itt adta elő a műfaj egyik legnagyobb alakja, Medgyasszay Vilma. Itt született a művészi színvonalú kabaré, élén Nagy Endrével.

A kezdetek

A 18. századra Pest város falai között (nagyjából a mai Kiskörút vonala) már nem volt elegendő hely, így a népesség a város határában lévő területeken is elkezdett letelepedni. Ez idő tájt a mai Szövetség és Szív utca vonalán túl művelésre és megtelepedésre alkalmatlan homoksivatag húzódott. Eleinte majorságok, később kertek és szőlőültetvények borították a területet. Egy 1726-os városi (pesti) rendelet szerint a területet tulajdonosai kötelesek fásítani, és azt mint kertet művelni. Az 1730-as években már "tetszetős gyümölcsösök, szőlők és bennük itt-ott présházak találtattak". Mivel a termésre vigyázni kellett, a gazdák elkezdtek építkezni. A területet (gyakorlatilag a Duna és a mai Kerepesi út közötti földcikket) ekkor Felső Külvárosnak nevezték. Az első Felső Külvárosi házak a Váci kapun túl a marhavásár felé (a mai Bajcsy-Zsilinszky úton) a Király és a Paulay Ede utca között épültek. 1733-ban kezdték vezetni a telekkönyvet, mi szerint 11 házat tartottak nyilván. A század közepére már 251 ház található itt. 1768-ban 366, 1790-re több mint 500 ház, a század végére már ez Pest legnagyobb külvárosa. Többnyire tág, udvaros, falusias jellegű házak épültek itt, melyekhez gyakran kisebb-nagyobb kert is tartozott.
      1751 augusztus 4-én Mária Terézia (1717-1780) és Ferenc császár meglátogatja Pest-Budát (ekkor már több mint 200 éve nem járt itt magyar uralkodó). A látogatás emlékére 1777-ben a Felső Külvárost elnevezték Terézvárosnak.
      A Városerdő/Városliget eredetileg mocsaras terület volt, de II. József (1741 -1790) erdőtörvénye nyomán 1794-re a terület nagy részét akác és eperfa borította.
      1783 júniusában Valero Tamás és István vesz itt telket selyemgyártáshoz ("homokos, terméketlen és műveletlen rész"), így létesül az első pesti gyár. A terézvárosi lakosok vagy a selyemgyárban, vagy a szőlő- és eperfa-földeken dolgoztak.
      1799-ben 2000 napszámos dolgozik a Városligetben, akik a mocsarat (Ökör-dűlő) csapolják le, nyár- és vadgesztenyefákat ültetnek.
      1799. július 15-én megtartják az első pesti szabadtéri színielőadást a Skopeckkertben (a mai Epreskert környéke). Friedrich Ferdinand Möller Graf von Waltron, oder die Subordination című darabját mutatják be.

A 19. század

A 19. század első felében a házak száma csaknem megduplázódott, egyrészt újabb területek felhasználása, másrészt a meglévő területek sűrűbb beépítése miatt. A mai Jókai és Kertész utcától nyugatra lévő terület ekkorra már sok emeletes házzal épült be, a parcellázások és sűrűbb beépítések révén számos új utca alakult ki (pl. Klauzál, Holló utca). Ezt az egyre inkább városiasodó, kézművesek és kiskereskedők által lakott részt a Rákos-árok mellett fekvő majorságok széles sávja választotta el a Városárok mellett kialakult szegényes, falusias jellegű területtől. A Városárkot (Liniengraben) 1771 körül, a mai Szív utca-Rottenbiller utca-Fiumei út-Orczy út vonalán a pestis elleni védekezésként hozták létre.
      1825-ben "csak a Teresia város körzetében három triviális iskolák vannak felállítva, hogy a legszegényebb ember is gyermekét az írásban és számvetésben taníttassa, egyszersmind az Ország Nyelvében a Magyar Nyelvtan is gyakoroltassék és Magyar Polgárnak neveltessék". A "Nemzeti Iskola (mai Lovag utcai iskola) három osztályaiban" 545 rác, német, szerb, horvát és magyar fiú és leány kezdte el tanulni a magyar ábécét.
      Terézváros fő ütőere a 19. századig a Király utca volt, ez kötötte össze a Belvárost a külsőbb területekkel és a Városligettel. Bár a Király utcán még villamos is közlekedett, a század közepére már nem volt képes a megnövekedett forgalom kiszolgálására. Ezen kívül Terézváros zsúfolt építkezése elzárta a természetes légáramlásokat, így tovább nehezítve az amúgy is egészségtelen és zsúfolt városrész helyzetét.
      A problémák orvoslására vetette fel gróf Andrássy Gyula miniszterelnök egy új sugárút építésének tervét. A Sugár út építése már 1871-ben elkezdődött, a kivitelezéshez szükséges pénzügyi háttér megteremtésére csak 1872. március 9-én sikerült a hitelszerződéseket megkötni. Közben a kormány 1871-ben egy újabb grandiózus ötlettel állt a Képviselőház elé: a Nagykörút tervével. A két grandiózus új út egy - akkor még gödörként tátongó nyolcszögletű téren - az Oktogonon találkozott.

Az Andrássy út
Az Andrássy út

Az épületek tervezésével többek között Ybl Miklóst és Linczbauer Istvánt bízták meg. Az új út egységes eklektikus-neoreneszánsz stílusa ennek is köszönhető, nem csupán annak, hogy épületei egyazon időszakban keletkeztek. Az 1873-as gazdasági válság lelassította az építkezéseket, sőt 1876-ra több vállalkozó vissza is adta a Fővárosnak a telket, mert nem tudták időben teljesíteni a szerződéseket. Ekkor ismét nagyszabású építkezési hullám vette kezdetét - immáron nem pénzügyi vállalkozókkal, hanem a felső-középosztály illetve főurak részvételével: az első telektulajdonosok között volt többek között Szili Kálmán, Szemlér Mihály, gróf Erdődy István, gróf Keglevich Ilona, gróf Dessewffy Aurél, gróf Zichy Jánosné. Ők főleg a Sugár út legkülső részén, a villanegyedben építkeztek. Ezekből a területekből lettek a mai Városligeti fasor és a Benczúr utca palotái.
      Ebben az időszakban Pest teljesen átépült, évekig nem volt jóformán olyan rész, ahol éppen ne dolgoztak volna kubikusok vagy mesteremberek. Ekkor épült az Operaház, a Bazilika, az Oktogon palotái és a Nyugati pályaudvar.
      A Magyar Állami Operaház a neoreneszánsz építészet egyik legkitűnőbb példája. A gazdagon díszített épületet Ybl Miklós építette 1875 és 1884 között és az egyik mesterművének tekintik. Az épületet barokk elemek és Székely Bertalan, Thán Mór és Lotz Károly szobrai és festményei díszítik. Az épület előtt a Stróbl Alajos által készített Erkel Ferenc és Liszt Ferenc szobrok állnak. A világ legszebb operaházai között tartják számon.
      Az Operaházzal szemben található a volt Balettintézet. A háromemeletes, eklektikus háztömb Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei szerint épült 1883-1886 között.
      Az Andrássy úton található a terézvárosi polgárság egyik régi, fontos épülete a mai Divatcsarnok. A Párizsi Nagyáruház Petschacher Gusztáv tervei szerint épült 1882-ben, Sziklai Zsigmond 1909-ben átalakította. Homlokzata az Andrássy út felé szecessziós, a Paulay utca felé neoreneszánsz. Emeletén volt a Terézvárosi kaszinó.

Az Operaház
Az Operaház

Az utat 1876 augusztus 20-án adták át ünnepélyes keretek között. Eleinte Sugár útnak hívták, majd 1885-ben nevezték el gróf Andrássy Gyuláról. Az út a lovak patáit kímélendő fakockás borítású volt.
      A Sugár út építése során alakították ki a mai Kodály köröndöt. A tér négy épületének mindegyike előtt kis park található, bennük egy-egy szobor: Balassi Bálint, Szondi György, Zrínyi Miklós és Vak Bottyán szobrai. Korábban a téren állt Bocskai István és Bethlen Gábor szobra is, de ezek 1945-ben a Hősök terére kerültek az Ezredéves Emlékműre, ahonnan akkor távolították el a Habsburg-szobrokat. A tér egyik házában lakott Kodály Zoltán, a teret ezért halála után róla nevezték el. Egykori lakásában működik a Kodály Zoltán Emlékmúzeum és Archívum.       Szintén a magyar zeneművészet kiválóságának, Liszt Ferencnek egykori lakásán, a mai Andrássy út 67. szám alatt alakult meg a Királyi Zeneakadémia 1875-ben. A háromemeletes sarokház Láng Adolf tervei szerint, neoreneszánsz stílusban épült. Jelenleg itt működik a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem keretén belül.

A Kodály körönd
A Kodály körönd

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (korábbi, ismertebb nevén a Zeneakadémia) a magyar zenei felsőoktatás kiváló intézménye, mai épülete egyike a Terézváros legismertebb épületeinek. Tervezésével báró Wlasics Gyula vallás- és közoktatási miniszter Korb Flóris és Giergl Kálmán társépítészeket bízta meg, mivel a két építészt már 1889 óta foglalkoztatta a terv, és saját költségükre több vázlatot is készítettek. A Zeneakadémia nagyterme korai vasbeton építészetünk kiemelkedő alkotása. Nagy értéket képviselnek Róth Miksa díszüvegezési és üvegmozaik munkái, Telcs Elek antik stílusban faragott frízei és domborművei, Senyei Károly, Gróth István frízlemezei, Kőrösfői-Kriesch Aladár freskói valamint a pécsi Zsolnay kerámiagyár eozin mázas csempéi és díszei. A főhomlokzatot Strobl Alajos monumentális Liszt-szobra ékíti. A Zeneakadémia ünnepélyes megnyitója 1907. május 12. és 14. között volt.
      A Magyar Képzőművészeti Egyetem, a magyarországi képzőművészeti felsőoktatás országos központja az Andrássy út 69-71. alatt működik. A tanintézmény 1871-ben Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde néven alakult meg, 1908-tól Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola, 1945-től Magyar Képzőművészeti Főiskola néven működött, mai nevét 2001 óta viseli.

A Zeneakadémia
A Zeneakadémia

A főváros közgyűlése 1872. május 8-án tartott közgyűlésén helyt adott a Magyar Országos Képzőművészeti Társulat kérelmének, hogy ott felépülhessen az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde saját háza. A két építkezés szinte azonos időben kezdődött. Ez a mai Műcsarnok, mely ma már nem a kerület része.
      A Képzőművészeti Társulattól a Mintarajztanoda számára megvásárolt, az Izabella utca és a Sugár út sarkán lévő telek beépítésére Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter instrukciói alapján Rauscher Lajos, az intézmény építésztanára készített tervet. Rauscher - a miniszteri kívánalmaknak megfelelően - a Mintarajztanoda és Rajztanárképző szükségleteinek megfelelő, egyszerű de elegáns házat tervezett. Az építkezés gyorsan folyt, így az 1876/77-es tanévet már az új tanépületben nyitották meg. A kétemeletes sarokház a Műcsarnokhoz hasonlatos reneszánsz stílusban tervezett épület. Az egymás mellé épült, hasonló funkciójú két épület olyan tetszést aratott a főváros nagyközönsége körében, hogy a mellettük lévő üres telket is megvásárolta a főváros, azzal a határozott szándékkal, hogy arra is hasonló küllemű és funkciójú épületet emeltet.
      A mesteriskolák épületeinek kialakítására a főváros közel 4 ezer négyzetméteres telket jelölt ki: a mai Kmety György, Bajza, Szondy, Munkácsy Mihály utca által határolt területen. A mesteriskolák telkének kijelölésekor a főváros az elhagyatott, ligetes, bozótos területen, az úgynevezett Epreskertben határozta el a művészkolónia kialakítását. A milleniumra készülő város a ligethez és a Sugár úthoz közeli részen olcsó telkek juttatásával szorgalmazta neves művészek letelepedését. A magyar képzőművészet jeles alkotói indultak innen útjukra vagy készítették alkotásaikat az Epreskertet körbeölelő műtermes villákban. A művészek által építtetett házak tökéletesen illeszkednek a környék elegáns palotáihoz, villáihoz, jól reprezentálják a művészet és vele együtt a művészek akkori társadalmi rangját. Benczúr Gyula, Lotz Károly és Stróbl Alajos hatalmas, reprezentatív műterme az epreskerti mesteriskolák területén volt. A környezetbe belesimuló műteremházuk kizárólag az oktatás szolgálatában állt, hiszen a művészjelöltek felkészülésének legfontosabb eleme a mesterrel való együttmunkálkodás, annak munkájában való részvétel volt. A mesteriskolák tanárai idejük nagy részét az Epreskertben tölthették, nem kellett bért fizetniük a műteremhasználatért. Az Epreskertben ma is kitűnő műalkotások jelzik ezt a mozgalmas időszakot.

Az Oktogon
Az Oktogon

A tíz évig tartó első szakasz után, Tisza Kálmán miniszterelnök érdeklődése nyomán, elindult a Sugár út második szakaszának építése is (az Oktogonon túl).
      Az Oktogon a Nagykörút és az Andrássy út kereszteződésében található. A neve a görög nyolcszög szóból ered. 1872-ig, a Sugár út kiépítéséig mély gödör állt a helyén, ekkor töltötték fel. A következő két évben épült fel a teret övező négy eklektikus épület, Skalnitzky Antal tervei alapján. 1936-tól 1945-ig Mussolini tér, 1945 és 1990 között November 7. tér volt az elnevezése. 1990 óta ismét Oktogon.
      A Szív utcától keletre eső terület - ahol még 1870-es években is szőlők, kertek feküdtek - a 19. század végén a Sugár út (Andrássy út) építésével párhuzamosan, illetve azt követően kezdett el -, kissé vontatottan -, beépülni.
      A városegyesítéskor, 1873-ban Terézváros 73 760 lakosával Budapest legnépesebb kerülete volt (egész Budán - Óbudával együtt - ekkor összesen 70 000-en éltek). A nagysága és népsűrűsége miatt a kerületet kettéosztották: a Király utcától északra a VI., délre a VII. kerületet hozták létre. 1882-ben a VII. kerület Erzsébetváros néven kivált Terézvárosból.
      A körúti villamos egy sínpáron 1887. november 27-e óta közlekedik a Körút akkor befejezett szakaszán: a Király utca és a Nyugati pályaudvar között.
      A Millenniumi építkezések természetesen teljesen átalakítják a kerület képét. A Sugár út, az európai kontinens első földalatti vasútja és számos más látványos beruházás alakítja Terézvárost. A Műcsarnok, a Szépművészeti Múzeum és a Hősök tere ma már a XIV. kerület része, melyet 1930-ban csatoltak az akkor létrehozott új budapesti kerülethez, Zuglóhoz.

A 20. századtól napjainkig

Sok bérház is épült a kerületben, melyek bár kívülről díszesek, belülről zsúfoltak, sötétek, egészségtelenek voltak. 1906-ban Bárczy István polgármester programreformjában kijelentette, hogy "jobb és egészségesebb lakásokat kell építeni a városnak". Ezt ugyan nem vitte véghez teljesen, de sok lakóházat, iskolát verekedett ki a képviselőtestülettől.

A Nyugati pályaudvar
A Nyugati pályaudvar

Az I. Világháborúban az iskolákat kórházakká alakították, ott látták el a sebesülteket.
      1930 májusában a XVIII. tc., Budapest közigazgatási átszervezése jelentősen érintette a Terézvárost. A XIV. kerület 3 korábbi (a VI., VII. és X.) kerületből jött létre, legnagyobb részét (Dózsa György út-Ajtósi Dürer sor-Hermina út-Erzsébet királyné útja-Körvasútsor-Nyugati pályaudvar-Szobi vasút) éppen Terézvárosból szakították ki. Ekkor Terézváros a négy legkisebb kerület egyike lett, 107 349 lakossal és 37 030 fő/km2 népsűrűséggel azonban az élvonalban maradt, csak a VII., VIII. és IX. kerületek előzték meg.

A Nagymező utca

A Nagymező utca
A Nagymező utca

A Pesti Broadway a Nagymező utca kicsit erőltetett elnevezése, az Operett Színház építtetőjétől, Somossy Károlytól származik. A mai Nagymező utcát és környékét ő hívta először Pesti Montmartre-nak - hiszen akkoriban inkább vigalmi, mintsem színházi negyed volt - majd Pesti Broadwaynek. A név a II. világháború utáni években elhomályosult, de az elmúlt néhány esztendőben, amióta a környéken kedvező változások történnek, kezdik ismét így emlegetni az öt színháznak - Budapesti Operett, Thália, Radnóti, Tivoli és Mikroszkóp - otthont adó "negyedet".

Somossy (eredetileg Singer) Károly már 1884-től orfeumot üzemeltetett a Nagymező utcában, először Orpheum, majd Első Fővárosi Orpheum néven. Gyors gazdagodása lehetővé tette, hogy pazar épületet emeltessen. Az építéssel a bécsi Fellner és Helmer építészeket bízta meg, akik a Monarchia híres színháztervezői voltak: Odesszától Prágáig, Bécstől Budapestig (Vígszínház) 47 színházépület hirdeti azóta is e két tehetséges tervező emlékét. Az 1894-ben megnyílt Somossy Orfeum fényűzését az akkoriban még látványosságszámba menő villanyvilágítás is emelte, a 116 izzólámpából álló csillár a mai napig ott függ a nézőtér fölött.
      A műintézet azonban a századfordulóra csődbe jutott, a mulatót Waldmann Imre vásárolta meg, aki Fővárosi Orfeum néven kezdte ismét működtetni. Ekkor az artisták mellett Zoltán Jenő Tarka Színpadán már kabaréműsor is szerepelt, olyan szerzőkkel, mint Molnár Ferenc és Heltai Jenő. Aztán az operett műfaja indult hódítóútra, mígnem végül az orfeum 1922-ben végleg Operett Színházzá alakult, a revü pedig a ház télikertjébe szorult, Moulin Rouge néven.

A Budapesti Operett Színház és a Moulin Rouge
A Budapesti Operett Színház és a Moulin Rouge

A máig is fogalomszámba menő Arizona Mulató tíz év múlva nyílt meg, a Nagymező utca 20. alatt (később itt működött a Thália Stúdió). Korabeli filmhíradók megőrizték eredeti pompás képét: a portál fölött világító táncospárral, bent süllyedő - emelkedő páholyokkal és a középen felbukkanó, "görlökkel" körbevett Miss Arizonával. A program színvonala és népszerűsége - melyen csak revüműsor szerepelt, vacsora nélkül - vetekedett a párizsi mulatókéval, maharadzsák és hercegek látogatták.
      A Nagymező utca 22-24 története talán még regényesebb, mint a szemközti Operetté. Működött itt mulató, mozi és színház is. A házat Wabitsch Lujza építette a körúti Jardin de Paris mulató jövedelméből. 1913-ban nyitották meg Jardin d'Hiver néven de később Télikertre változtatták. Wabitsch internálása után 1920-ban a Télikertet a Radius Filmipari Rt. bérelte ki húsz évre, s rögtön mozivá alakították. Az előtérben uzsonnázót, üzleteket alakítottak ki, az emeletre pedig cukrászda került. Az épület Renaissance Filmszínház néven nyitott meg december 10-én, a világháborúig hol színházként, hol moziként működött Radius néven. 1945 után is gyakran cserélődött a névtábla a 22-24-es számú ház portálja felett: 1945- 49-ig a bombatalálatot szenvedett Vígszínház társulata vette birtokba az épületet, 1949-ben megalakult az Ifjúsági Színház, melynek neve 1954-ben Petőfi Színházra változott.
      Az elkövetkező időszakban sem volt másképp, mintha valamilyen furcsa átok miatt senki sem tudott volna ebben az épületben gyökeret verni, néhány évenként mindig új lakót kapott a Nagymező utca 22-24. (ez alól Kazimir Károly Thália Színháza a kivétel, bár ők is ideiglenes jelleggel költöztek ide, mégis húsz év lett belőle). Átmenetileg "lakott" itt a Nemzeti, az Operett, a Madách. Az épület a rendszerváltás utáni években is viharos időszakot élt meg, gyors és néha méltánytalan "szélnek eresztések" történtek. Ki ne emlékezne a Mikó István-féle Arizona Színházra, vagy a Törőcsik Mari vezette Művészre, melyek egy-két év működés után hasonló sorsra jutottak. A mozivá, majd végképp színházzá alakított orfeumot 1996 és 1998 között teljesen renoválták, a XXI. század igényeinek megfelelő színpadtechnikával szerelték fel, belsőépítészeti megoldásaival pedig visszavarázsolták a XX. század eleji szecessziós, art decos hangulatot.
      A két nagy múltú, patinás színházépület mellett még három kisebb teátrum is működik a negyedben. A Wabitsh Lujza által építetett házban található a politikai kabarét játszó Mikroszkóp Színpad. A helyiség eleinte a Dorsay Parfümgyárnak, majd 1920-tól a Terézvárosi Kaszinónak, később kártyaklubnak adott helyet, de fennállásának első 30 évében itt működött a Rátkai Klub is. A Tháliához szervesen kapcsolódó Mikroszkóp portáljával nem illeszkedik a nagyobbik színház arculatához.

A Thália Színház és a Mikroszkóp Színpad
A Thália Színház és a Mikroszkóp Színpad

Az Andrássy út túloldalán lévő Radnóti Miklós Színház nevét 1988-ban kapta. A színház, mely mára igencsak rászolgált a felújításra, 1957 áprilisában nyílt meg Irodalmi Színpad néven, ahol főképp pódiumesteket tartottak. 1976-ban Radnóti Miklós Színpadnak nevezték el, de továbbra is főképp irodalmi műsorok voltak láthatóak. Ma színházként működik.
      A Nagymező utca legifjabb színháza a 8-as szám alatt lévő Tivoli, mely a Budapesti Kamaraszínház egyik játszási helye. A korábban moziként működő épületet 1999-ben alakították át színházzá. A pincét színpaddá változtatták, így a klasszikus kukucska - vagyis mintha egy szobába tekintenénk - színpadtól eltérő felépítése, illetve mérete miatt főképp a térrel kísérletező rendezők kedvelt színháza lett.
      A Pesti Broadway regényes története a közelmúltban újabb fejezetéhez érkezett: évtizedekig mozdulatlan légköre a kilencvenes évek közepétől lassanként ébredezni kezdett. Egy kellemes vasárnap délután érdemes végigsétálni a Nagymező utcán, felnézni az épületekre, fürkészni az utóbbi századok nyomait, este pedig megnézni egy előadást. Utána valamelyik kávéház teraszán ücsörögni a pianínó lágy zenéje mellett, figyelni és élvezni a színházi negyed újjáéledő, sajátos hangulatú forgatagát.

Szintén a Nagymező utca kiemelkedő jelentőségű intézménye és épülete a Ernst Múzeum. 1912-ben Ernst Lajos magángyűjtő alapította. A szecessziós épületet Fodor Gyula, a lépcsőház fekete márvány padjait Lechner Ödön, az eredetileg színesre festett falak mintázatát pedig Falus Elek iparművész tervezte. Az épület kisebb színes ablakainak sora is az ő munkája, míg a nagyablak Rippl-Rónai József elképzelései nyomán készült. Önálló gyűjteménye nincs, időszaki művészeti kiállításokat rendeznek benne.
      A múzeummal szemben épült a nagy múltú Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium, Magyarország legrégebbi zeneoktatási intézménye. Alapításának a története a reformkorba nyúlik vissza, a Zeneakadémia 1875-ös megalakulásáig a magyar zeneoktatás legrangosabb otthona, kiváló tanárokkal.
      Végül a Nagymező utca végében, a Király utca sarkán található a barokk stílusú Terézvárosi plébániatemplom, a kerület legrégebbi műemléke. Az építkezés 1801-ben kezdődött el, az új templomot nyolc év múlva szentelték fel a Szentlélek tiszteletére, az esemény emlékét ma is őrzi a főoltár mellett elhelyezett latin nyelvű vörösmárvány emléktábla.
      A II. világháború végén a Nagymező utca 37-39. pincéjében Szentgyörgyi Albert vezetésével polgári ellenálló csoport szervezkedett. A SZIR (Weinberger Dezső vezette) csoport tagjai kézigránátos támadást intéztek a Nyilaskeresztes Párt Székháza - Andrássy út 60, ma a Terror Háza - ellen. Terézváros 1945. január 18-án szabadult fel.

A Városligeti fasor

Az egykori Liget fasor, a Király utca meghosszabbításában a legfontosabb közút volt a Belváros és a liget között, ezen az útvonalon lehetett kikocsizni a Városligetbe. A Fasorban ekkor még főként nyaralók épültek, melynek páratlan számú oldala jelenleg a VII. kerülethez tartozik. Kiemelendő az Unger Emil tervei alapján készült Wechselmann-villa, melyet 1901-ben Ráth György vásárolt meg és alakított át Györgyi Géza tervei alapján állandó lakássá. Jelenleg itt működik a Ráth György Múzeum. Számtalan szanatórium is települt a környékre, és a Fasorban működött a Herczl, a Glück szanatórium és a Batizfalvy-féle vízgyógyintézet.
      A villák sorában építészeti értéket jelent a Révész-Kollár villa, a Basch-villa.
      Itt, a Városliget fasor 38-as szám alatt áll a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének székháza, ahol kis kulturhistóriai ismertetőnk tárgya, a Rátkai Márton klub jelenleg működik. Az épület a XIX. század végén épült, 6 nagypolgári és egy műteremlakásnak. A polgári igényeket elégítette ki a külön cselédlépcsővel és a cselédlakásokkal, a kocsiszínnel, hátul istállókkal. Kertje egészen a Benczúr utcáig húzódott. Belső tereinek jelentős részét máig megtartotta.

A VI. kerületben lévő nagykövetségek közül a kínai és az osztrák képviselet is a Benzcúr Gyula utcában rendezkedett be. Az utóbbiból hurcolták el Raoul Wallenberget 1945 januárjában. A több ezer zsidó életét megmentő svéd diplomata Sztálin Szovjetuniójában lelte halálát. Emlékét márványtábla őrzi. Az utca névadójának, Benczúr Gyulának, a XIX. századi arcképfestészet mesterének a Dózsa György út felőli irodaház márványtáblája állít emléket. Az utca jellegzetes épülete a Benczúr Ház.
      A Marmorek Oszkár által tervezett historizáló palota a XIX. század végén épült. A háromszintes épületben a lakószobák és fogadóhelyiségek mellett irodák is helyet kaptak, a Díszterem kupolája alatt télikert állt. Az első tulajdonos, Egyedi Lajos halálát követően az épület a Magyar-Itáliai Bank tulajdonába került. A banktól 1930-ban vásárolta meg az ingatlant a Magyar Királyi Posta Jóléti Alapja, hogy egyesületeinek otthont teremtsen. Ma is a Postai és Távközlési Alapítványnak a székháza és közművelődési intézménye.
      A négy-öt emeletes polgári lakóházak között több intézmény központját is megtalálni. Itt van a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének épülete és a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete. Az utca városligeti felén áll az ENSZ élelmezésügyi intézetének hazai központja, a Liget szanatórium, ahol 1919. január 27-én elhunyt neves költőnk, Ady Endre.

A Rátkai Márton klub
A Rátkai Márton klub

A Benczúr-palota
A Benczúr-palota



Előző oldal Tartalomjegyzék Következő oldal