A Rátkai Márton Klub története
A Rátkai Márton Klub

Néhány szó a névadóról

"125 éve született, 55 éve meghalt Rátkai Márton. Nagyobb színészt nem láttam életemben az apró termetű, acélizmú, a művészi szükség szerint megnövő vagy törpévé váló, belülről átváltozó művésznél."

Írja Molnár Gál Péter a Mozgó Világ 2006. szeptemberi számában, életét és munkásságát méltatva. Az életrajzi lexikon a Magyar színházat említi (1903) pályája első állomásaként, de MGP szerint Rátkai 1902-ben, a Nemzetiben kezdte. Beöthy László igazgató szerződtette a színházhoz az akadémiáról, majd onnan vitte magával a Magyar Színházba, ahol elsősorban drámai szerepeket játszott szép sikerrel. (Metternich, Rostand: Sasfiók; Róth bácsi, Földes: Hivatalnok urak; Sírásó, Shakespeare: Hamlet).
      Móricz Zsigmond - tudjuk meg Molnár Gál Pétertől - miután negyedszer látja a Hivatalnok urakat, portrét ír Rátkairól, a Nyugat 1929. januári számában:

"Rátkai Márton Róth bácsija a legnagyobb művészi alakítások közé tartozik, amit egész életemben láttam. Egy kopottra öregedett, kedves zsidó bácsit játszik. Maszkja már elragadó. Oly őszinte s oly tipikus, hogy az első pillanatban elbájol. (...) valósággal monumentális emléke egy egész kornak. Múlt és jövő határán áll ez az alak, visszagyökeredzik a kétezer éves számkivetésbe, legközelebb a Bach-korszak gyászos világába, másfelől ott villog benne a jövő européer világkovásza s a fajnak minden kultúrája."

Rátkai Márton (Bp., 1881. nov. 18.-Bp., 1951. szept. 18.): színész
Rátkai Márton (Bp., 1881. nov. 18.-Bp., 1951. szept. 18.): színész,
Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1950), kiváló művész (1951)

A drámai szerepek után Zoltán Jenő átirányítja operett-előadásokra, azután vidékre megy tanulni "cselédkönyves" művésznek. 1905-ben került a Király Színházhoz. E színház fénykorának nagy sikerű táncoskomikusa lesz. Igazi hírnevet az operettszerepek hoznak neki. 1921-ben az USA-ban vendégszerepelt, 1922-től főként a Király, ill. a Fővárosi Operettszínház tagja volt. 1929-ben Bécsben a Theater an der Wien színpadán német nyelven játszotta el hatalmas sikerrel Danilót (Lehár: Víg özvegy). A drámai szerepek után elért operettszínházi sikerek sokkal inkább a fiatal Rátkai tehetsége, azonnal megmutatkozó sokoldalúsága okán volt, mint a színháztörténeti közhellyé állandósult lódítás miatt; hogy a "kapitalizmus Rátkait operett-szerepekbe szorította, és csak a szocializmus kelő napja adta meg neki a klasszikus drámai szerepeket".

Rátkai olyan színészóriás volt, aki mindkét műfajban nagyot alkotott.

"Tragikus szerepeket humorral alakít, komikus szerepekben megsejteti a tragikumot. Boszorkányosnak mondták tánctudását. Boszorkányos volt átváltozó készsége. Hangjának lúgkövet ivott recéssége hajlékonyan kifejezte a szöveg és a lélektani helyzet árnyalatait. A színjátszás, költői szaktudás, emberismeret, játékosság tökélye." (MGP)

"Ha művész vagyok, azt annak köszönhetem, hogy engem minden érdekel. Néha úgy érzem: fényképezőgép vagyok, négy lencsével a négy oldalamon, magamba rögzítek mindent, amit látok az életben, anélkül, hogy ezt akarnám, anélkül, hogy tudnám" - nyilatkozta Molnár Miklós kritikusnak.

A 30-as években alkalmanként más-más színpadokon lépett fel. Egyre sűrűbben vállalt jellemszerepeket. 1945 után is több színházban játszott, majd 1947-től haláláig a Nemzeti Színház tagja volt. Tanított a Színművészeti Főiskolán. Filmszerepei nem számosak, közülük a Rokonok a legemlékezetesebb.
      Rátkai az egész színházi világban, tanítványai és színésztársai között is népszerű volt; szakmájáért, hivatásáért közéleti szerepet is vállalt. Előbb a Magyar Színészek Szabad Szakszervezetének elnöke volt, majd 1950. február 8-9-én a művészek szakszervezetének első, egyesítő kongresszusán a Művészeti Dolgozók Szakszervezetének elnöke lett. Színészi kvalitása és emberi magatartása egyaránt indokolta azt, hogy öt évvel később az első színészklub az ő nevét vette fel. Klubavató beszédében Apáthy Imre rendező így foglalja össze Rátkai Márton példaadó művészetét és emberségét:

"...Rátkai, mintha valami békés polinéziai szigetről tévedt volna közénk. Villogott a fantáziája, ötlet ötlet után született a fejében, gondolataiban. Ugrott, pattant, sürgött és siklott... amit adott az az érett, a művészet minden titkát ismerő mester kikristályosodott alkotása volt. Harpagon, Androklesz, Orfeusz apja, a Hatszáz új lakásmorcos vén mérnöke, a velencei dózse, Sartorius és a Revizor polgármestere egy még hetvenéves korában is felfelé ívelő pálya diadalmas állomásai.
      De nem csak a színpadon nyújt csodálatraméltót, fiatalos hévvel és erővel: filmben is játszik. Odaadó szeretettel adja át tudását a fiataloknak a Főiskolán és a rádióban nem egy hangjátékban olyan emlékezetes alakítást ad, mint az Iván Ilijics halála címszerepében. ...Az ő művészete méltó volt Moliere, Shakespeare, Shaw, Gogol alakjaihoz, sőt ezekhez volt méltó igazán. Élte szakadtáig csak az igazi színészek önemésztő alázatával, de az alkotás boldog lázában szolgálta a Nemzeti Színházat és azokat a nagy írókat, kiket megszólaltatott benne".

Hogyan született a klub gondolata? -- A kezdeti évek

Az 1901-es alapítású Fészek Klubba, bár nevében - F-festők, É-építészek, S-szobrászok, Z-zenészek, E-énekesek (ékezettörléssel), K-komédiások - szerepelnek a színészek, de valódi tagsággal kevesen bírtak közülük, mert ide csak a legjelesebb művészeket vették fel. Mivel a színészek nagyobb része nem lehetett tag a Fészekben, felmerült egy önálló színészklub létrehozásának gondolata. A nyitás napja az első elképzelések szerint: 1955. szeptember 22-e, csütörtök lett volna. (A csütörtök mind a mai napig klubnap!).
      1949-ben a Fészek Klubot államosították, és egyúttal a művészeti szakszervezetek felügyelete és fenntartása alá helyezték, ugyanakkor az épület karbantartásáról továbbra is a kulturális minisztérium gondoskodott.
      1955-ben, a Művészeti Dolgozók Szakszervezetének szeptember 20-i elnökségi ülésén, egy "területi" művészeti klub létrehozását határozták el, és elfogadták az alapszabály-tervezetet. Helye az akkori Petőfi Színház, vagyis a VI. Nagymező u. 22-24 lett.

özv. Rátkai Mártonné és Apáthy Imre a Rátkai Márton Színészklub névadó ünnepségén
özv. Rátkai Mártonné és Apáthy Imre
a Rátkai Márton Színészklub névadó ünnepségén

Az az alaphelyzet, hogy a klub a Petőfi Színházban kezdte meg a működését, vagyis hogy egy színház "társbérlője" volt, előre vetítette a későbbi nehézségeket. Már az alapításnál figyelembe kellett venni a színház gazdasági igényeit; ez a működést és a költségvetést is meghatározta.
      A nyitáskor még nem volt neve a klubnak, de 1955. december 3-án Rátkai Márton Színészklub lett.
      A visszaemlékezések szerint a klub tényleges indulása, a rendszeres működés igazán csak 1956. október 2-án kezdődött. A korabeli iratokból tudható, hogy az alapszabály-tervezet első változata 1957. január 4-én íródott, majd 1957. április 29-én egy további készült. Ez az alapszabály-tervezet még egyesületként kívánta bejegyeztetni a Rátkai Márton Színészklubot, az 1955. évi 18.sz. tvr. alapján. Itt még a klub legfelsőbb szervezete a klubtagok közgyűlése, melyet évente hívnak össze. Az alapszabály elfogadásáról nincsenek dokumentumok, mint ahogy sajnos a klub működésének első két évéről, annak tevékenységről sem maradtak meg írásos anyagok. Azt, hogy az intézmény első igazgatóját dr. Monostori Gyulának hívták, onnan tudhatjuk, hogy ő jegyzi azt a levelezést, melyet a klubban működő büfé kapcsán folytat a VI. kerületi tanács VB kereskedelmi osztályával.
      1958. szeptember 24-én fogadta el a Színházi Dolgozók Szakszervezete a klub első alapszabályát, melyben a klub még önálló jogi személy, legfelsőbb szerve a Színházi Dolgozók Szakszervezete volt. Az igazgatót és a mellette működő klubvezetőséget egyaránt a felsőbb szervezet bízza meg, a vezetőséget az igazgató negyedévenként legalább két alkalommal hívta össze, hogy az elvégzett munkáról beszámoljon, és a feladatokhoz segítséget kérjen. Mindez szoros szakszervezeti "felügyelet" mellett működött, mert a munkáltató jog is a színházi szakszervezeté. A munkabér a Művészeti Szakszervezetek Szövetségét (korábban Művészeti Dolgozók Szakszervezete) terheli.
      Ma már szinte szokatlan, hogy egy alapszabály a dolgozók létszámát is meghatározza (igazgató, gazdasági titkár, portás, 2 takarító, 2 ruhatáros). A költségvetést is a művészeti szakszervezet támogatja és fogadja el, de a klub igazgatója és gazdasági vezetője önállóan gazdálkodik. Érdekes itt megjegyeznünk, hogy a bevételek között a klubtagsági, vendégjegy, rendezvénybelépők mellett tervezni kellett a büfé, az étterem, a ruhatár és a tagok felajánlásait is. Pontosan szabályozott az is, hogy ki és hogyan lehet klubtag; mindenki, aki a Művészeti Szakszervezetek tagintézményeinek tagja, állandó szerződésben vagy alkalmazásban van, vagy a művészeti dolgozó közvetlen családtagja illetve nyugdíjas. Szükséges 2 régi tag ajánlása és a klubvezetőség jóváhagyása is. Ugyanakkor nem kell feltétlenül szakszervezeti tagnak lenni, elég, ha ezen a területen dolgozik. A tagok, pártoló tagok tagsági könyvet kaptak, és egy-egy, meghatározott alkalommal csak 2 vendéget hozhattak, jegy ellenében, melyért felelősséget kellett vállalniuk. A tagdíjat előre, negyedéveként kellett fizetni, tagoknak 30, pártoló tagoknak 45, nem szakszervezeti tagoknak ugyancsak 45 Ft volt ez az összeg (összehasonlításként akkor egy kiemelt fellépő gázsi 100-150 Ft volt).

Klubest a színészklubban: Szokolay Ottó, Lázár Mária, Gál Sándor, Ladányi Ferenc
Klubest a színészklubban: Szokolay Ottó, Lázár Mária, Gál Sándor, Ladányi Ferenc

Az új intézményt a színházi dolgozók klubjaként nyitották meg. A házirendből tudható, hogy a Rátkai úgy működött, mint egy angol klub; volt büféje, étterme, kártyaszobája és klubhelyisége. Minden nap nyitva volt délután 5 órától éjjel 1 óráig. Ez a nyitvatartás 1985-ig szinte változatlanul megmaradt. A klubban csak a klubtagok tartózkodhattak, ez alól csak egyes rendezvények esetén lehetett kivétel, amikor is vendégkártyát kellett váltani a klubtag vendégének. A kártyaszobát azonban még ilyenkor sem látogathatták a nem-klubtagok. A szabályzat ma már ugyancsak szokatlan kitétele, hogy az igazgató jogköre volt fegyelmi ügyekben eljárni, sőt a büntetéseket meghatározni is.
      Az első beszámoló az 1958-as évről szól, dokumentált tény, hogy ekkor már Szirtes József volt az igazgató. A beszámolóból az is kiderül, hogy a klub rendszeresen szervez programokat, abban az évben összesen 110 alkalommal 25.140 látogatója volt. A leglátogatottabb műsor a filmvetítés volt: 42 alkalommal 17.880 fő, ami azzal magyarázható, hogy a heti hétfői filmvetítéseket alkalmanként 3-szor ismételték. A siker annak is köszönhető, hogy elsősorban a még be nem mutatott filmeket vetítették. Az impozáns számok ellenére tagrevíziót vezettek be már 1957 végén, (ez az év csak ebben az összefüggésben szerepel). 1958-ra 350 bejegyzett tag volt a korábbi 690 helyett. Ezt az emelt tagdíjak be nem fizetésével indokolták, de a beszámoló említést tesz "nemkívánatos" elemekről is. Szintén ehhez az évhez kötődik az a későbbi gyakorlat, hogy a tagokról adatkartont is felvettek, és a díjfizetést is itt regisztrálták. (Ez a mai napig így van, csak kevesebb adattal.)
      Ha elemezzük az 1958-59-es műsortervet, kirajzolódik egy határozott műsorszerkezet, melynek középpontjában a politikai, társadalmi, gazdaságpolitikai ismeretterjesztő előadások és a filmvetítések álltak. A 90-100 programból 40-50 film és 21 politikai jellegű előadás rendezése volt tervezve. A tényszámok azt mutatják, hogy - bár összességében túl is teljesítik a tervet; 111 programot valósítanak meg - ebből csak 14 politikai jellegű. A programok között már akkor is szerepeltek művészeti találkozók, ankétok, a kor jeles művészei is szórakoztatták művésztársaikat. Említhetjük például: Garay György, Petri Endre, Keresztes Mária koncertjeit, dr. Czenner Mihály, Mészöly Tibor előadásait. Népszerűek voltak a bálok és a televíziózás, hiszen ekkor még a háztartások jelentős részében nem volt készülék. A kornak megfelelően rendszeres volt a külföldi, értsd szocialista országok művészdelegációival való találkozás.
      A működés alapelve, melyet az alapszabály is megfogalmazott, ebben az évben már a munkatervben is megjelent: az intézmény a politikai, szakmai művelődésnek, a zártkörű szórakozásnak és a társadalmi érintkezésnek a színtere.
      A klub igen népszerű volt, melyet nemcsak a nagy létszámú tagság, de az is igazol, hogy a bevétel jelentős része a vendégkártyákból befolyó összeg volt. A híres tagok közül csak néhány: Pécsi Sándor, Kazimir Károly, Keres Emil, Szinetár Miklós, Keleti László, Major Tamás, Ajtay Andor, Gábor Miklós, Ruttkai Éva és sok más neves művész. A látogatottság havonta 3500-4000 fő volt, ami elsősorban a környező színházak művészeiből és dolgozóiból tevődött össze. 1959-re a fizetett taglétszám 450 főre emelkedett.
      Annak ellenére, hogy népszerű volt a filmvetítés, a filmeket nagyon rossz technikai körülmények között láthatták a művészek. Ennek az évadnak jelentésében kiemelten jelenik meg a tatarozás és a filmvetítő gép javításának vagy új vásárlásának igénye. A technikai problémák később is rendszeres témái az évadjelentéseknek. Az ilyen beruházásokat a szakszervezettől várták megoldani, mivel a Rátkai költségvetése ezt már akkor sem tette lehetővé. A klub a saját bevételeit jelentősen növelte: a tagdíjakból, "kártyapénzből", és a büfé és étterem bevételeiből befolyó összegekből, de ezeknek 3%-a volt a klubé.
      Bár 1958-ig nem kellet közüzemi díjat fizetni, de ezek az összegek már akkor is csak a mindennapi működést fedezték.

  1958 I. negyedév 1959 I. negyedév
Bevétel 30.143 44.636
Kiadás 24.172 30.071
A költségvetés nagyságrendjének érzékeltetésére szolgáljon ez a kis táblázat

Az 1959-60-as évadban a politikai rendvényeket Művészakadémiának hívták, mely programok nem csak a szűken vett politikai témákkal foglalkoztak, hanem a színházi "szakma" kérdéseivel és hagyományos ismeretterjesztéssel is. Elkezdődnek a rendszeres munkás-művész találkozók, és a fiatal művészeknek szervezett előadások, ahol a KISZ művészeti szervezete is együttműködő partner lett. Bekapcsolódnak a fiatalok is a kiállításokba, igaz csak kollektív kiállításokon szerepelnek. Továbbra is népszerű a filmvetítés, mely jelentős bevételt, 30.000 Ft-ot jelent, annak ellenére, hogy 1960-tól a klubtagoknak díjmentes, és a vetítés minősége sem javult. A beszámoló elemzésénél az is kiderül, hogy a látogatottsági adatokat nem egyformán jegyezték, hiszen a kiállítások helyszíne a meglévő termek falai, így egy-egy program nézőit valószínűleg kiállítási látogatóként is "elszámolták". Továbbra is népszerűek voltak a táncos rendezvények, műsoros estek. A korabeli média is előtérbe került, és fontos lesz a sajtómegjelenés.
      Az 1960-61-es évad jelentős változást hozott a klub életébe. 1960 februárjától a Fészek Művészklub része lett, akkor még önálló gazdálkodás mellett. 1960. második félévétől mindkét klub a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének közvetlen irányítása alá kerül.

Közösen a Fészek Művészklubbal

A Fészek Művészklub és a Rátkai Márton Színészklub viszonya kezdettől fogva ellentmondásos, amit a már 1961-ben módosított alapszabály is igazol. Ezt a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége hagyta jóvá, míg a korábbit a Színházi Dolgozók Szakszervezete. Jelentős a változás, mert a klub innentől közös igazgatású, önállósága csak látszólagos, a Rátkai a Fészek Művészklubhoz tartozik úgy működésében, mint gazdálkodásában. Mindez a kor centralizációs törekvéseivel is magyarázható. A közös igazgató Szirtes József lett. Ennek az alapszabály-módosításnak köszönhetően a klub egészen 1985-ig a Fészek Művészklubhoz tartozott. A fizetéseket a Fészek utalta ki, s bár önálló költségvetést és munkatervet kellett készíteni a Rátkainak, nem önállóan gazdálkodott. Nem lett része a társadalmi klubvezetőség a Fészek választmányának. A közös igazgatót a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége nevezte ki, de kapott a klub egy munkatársi státuszt, így megindulhatott a tartalmi munka. Változtak a költségvetés bevételi sorai is, mert először szerepelt a mozi- és a terembérlet, mely a klub saját bevételének nagyobb részét jelentette. Ugyanakkor a klub szakszervezeti finanszírozása a Fészek Művészklub támogatásába épült be.
      A tagsággal kapcsolatos szabályok hagyománnyá váltak, egészen 1985-ig. Ebben az évadban fontos, kiemelt feladat volt a Művészakadémia rendezése. A korszak politikusai mellett - Aczél György, Sarlós István - itt tartott előadást pl. Hegedűs Géza esztéta is. A későbbiekben, egészen a 80-as évek végéig, ha más tartalommal is, de működött a Fészekben ez a forma. Az évad neves fellépői voltak például: Alfonzó, Turán László, a Vidám Fiúk, Szuhai Balázs, Kabos László, Felföldi Anikó, Romhányi József. A szovjet és magyar filmek (Ballada a katonáról, Noszty fiú esete) mellett bemutatásra került a Megbilincseltek, Az isten után az első és más, a kor legfrissebb produkciói is. Ma már érdekességnek számít, hogy a My fair Ladyt és a Koldusoperát akkor még csak lemezbemutatón ismerhette meg a közönség.
      Itt kell megemlíteni a közművelődés sokszor lényegtelennek látszó részét, a vendéglátást. Általában ezt mellékesként kezelik ma is, pedig színvonala döntő a vendégek szempontjából. Különös jelentősége volt a Rátkai Márton Színészklubban, hiszen étterem és büfé működött, minden nap du. 5-től 0.45-ig, és fontos részét képezte a klubéletnek. Nem szabad elfelejteni, hogy a 60-as években már megindult a főváros éjszakai élete, de nem volt olyan jelentős, mint később. Mivel a klubtagok színházi emberek, művészek voltak, érthetően elsősorban a késő esti órákban értek rá, illetve igényelték ezt a szolgáltatást is, ami egyúttal jelentős bevételi forrása volt az intézménynek. A klub, több tárgyalás után, végül a Belvárosi Üzemi Vendéglátó Vállalattal kötött szerződést, melyben pontosan szabályozta az üzemelés és a fizetés feltételeit, sőt az ott dolgozók kinevezését is egyeztetni kellett a klub vezetőjével. Szirtes József igazgató is fontosnak tartotta ezt a szolgáltatást, mert rendszeresen "levelezett" a vállalat vezetésével az ételek illetve a szolgáltatás minőségét számon kérve.
      Először elemezte a jelentés a látogatottságot, felvetve, hogy gyakran egymásra szervezett programok akadályozzák a részvételt. Elindult egy későbbi hagyomány, a "színészek a színészeknek" gondolat jegyében a művészek egymásnak készítettek műsorokat. Folytatódtak a közönségtalálkozók a különböző színházak előadásaihoz kapcsolódva. Ez is sokáig hagyományos műsora volt a klubnak. Ekkor kezdett bekapcsolódni az a közönség is, aki már "csak" nézőként vesz részt a színházi életben, vagyis ekkor már a különböző vállaltok dolgozóinak szervezték ezeket az "ankétokat". Továbbra is népszerűek voltak a hétfői filmvetítések és a bálok, táncos rendezvények is. A kulturált szórakozás elősegítése érdekében kézi könyvtár, folyóiratok, TV, rádió, és játékok álltak a tagok rendelkezésére. Itt kapott helyet a Tánczenész Klub, melynek saját vezetősége volt. A közös igazgatás a Fészek Művészklub otthonosságát hozta el ezekkel a szolgáltatásokkal a Rátkai Márton Színészklubba. A 350 nyitvatartási napon 22.045 fő vett részt. Ebből 149 alkalommal volt műsor, illetve rendezvény. A problémák a közös gazdálkodás ellenére sem oldódtak meg, továbbra is a filmvetítések minősége és a rossz bútorzat jelenti a legfontosabb megoldandó feladatokat. A filmek elővetítési joga megszűnt, az utánjátszás és az archív filmek pedig már nem mindig vonzották a közönséget.
      Az együttműködés olykor nehézségekkel járt, és felvetett néhány szervezeti ellentmondást is. 1962-ben már több művészklub volt: Fészek, Rátkai, Opera, Filmklub (a Rátkai Márton Klub jelenlegi helyén, a Gorkij illetve ma Városligeti fasor 38-as szám alatt), és már működött az Ifjú Művészek Klubja. Ezek a klubok lényegében azonos közönséget vonzottak. Felvetődött tehát az összevont tagsági díj, legalább a Fészek, Rátkai közös tagság esetében. Itt kell megjegyezni, hogy a Fészek Művészklub őrizte zártságát, oda a nem művészek nem mehettek, csak rendezvényekre, ugyanakkor a Rátkai Márton Színészklubba minden színházi dolgozó kaphatott tagságot, nem csak a színészek illetve művészek, újságírók. Ez az ellentmondás a két klub között később is megmaradt, nem sikerült az egységesítés. A bevételek növelése érdekében a filmtechnika korszerűsítése, a bútorok javítása mellett a kapcsolatrendszer bővítését, és a közönséget inkább vonzó rendezvények szervezését is kitűzte a közös vezetés. A műsorok és a látogatók főszámai lényegében változatlanok maradtak. De a műsorarányok megváltoztak, a 11 politikai előadás mellett már 11 műsoros est, zenés, irodalmi program, 16 bál, táncos rendezvény, 38 film vetítése, 2 kiállítás, 7 gyerekprogram színesítette a repertoárt. A fellépők között a kor "sztárjai" is szerepeltek: Németh Lehel, Szirmai Márta, Királyhegyi Pál, Komlós Juci. Volt Pege Aladár, Kovács Gyula koncert, és több lemezbemutató: West Side Story összekötő szöveggel, képekkel. Annak ellenére, hogy a filmek vetítése gondot okozott, a sok magyar, lengyel és szovjet film mellett, az év jelentős alkotásait itt is vetítették: pl. A vád tanúját, a Gázlángot, a Pillantás a hídrólt, vagy a Diadalív árnyékábant.
      A klubnak ekkor külön titkára volt Baracsi Eszter, majd a Fészek Klub későbbi neves művészeti titkára, Mátrai Eszter személyében. Továbbra is a Rátkaiban működött a Könnyűzenészek Klubja önálló programmal.

A klub 1962-ben még önálló költségvetést nyújtott be a szakszervezetnek. Ebben a kiadás 231.551 Ft, míg a saját bevétel 108.214 Ft volt, a különbözetet a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége és a Kultúralap finanszírozta.
      Az 1963-as év ismét jelentős változást hozott, mert a Fészek Művészklub, épülete felújítása miatt, a Rátkai Márton Színészklubban rendezte programjait. A rendezvények száma tehát megnőtt, 214 alkalommal, 21.683 látogatóval. Az összes látogató 48.773 fő, de ebben az adatban a Fészek Művészklub látogatóit is benne vannak. Ez a statisztika már a két klub együttes adatait, sőt a Könnyűzenészek Klubjának látogatottságát is tartalmazta. Nehéz tehát összehasonlítani a korábbi évekkel, de meg kell jegyezni, hogy a műsorok több mint 90%-át a Rátkai Márton Színészklubban tartották a Fészek Művészklub rossz állapota miatt. Ebben az évben néhány új programsorozat is elindult vagy megerősödött.
      A korábbi politikai előadások mellett megjelenik a Nőakadémia, melyet a Művészeti Szakszervezetek Nőbizottsága hozott létre az olyan, nőket érdeklő kérdésekre válaszolva, mint az egészségügy, a gyereknevelés, a művésznők és a művészetben dolgozó nők helyzete és persze a nők politikai aktivitása. Ez a rendezvénysorozat később önálló programmá vált, nagyon népszerű volt, és nem csak a nők körében. Vezetője Csengery Judit művésznő volt, a kezdetektől a befejezéséig, vagyis 1985-ig.

Vujicsics Tihamér és Bárdos Lajos
Vujicsics Tihamér és Bárdos Lajos

E művészeti előadásokat ma ismeretterjesztő előadásoknak hívnánk, hiszen az előadók, pl. Gorka Géza festő, Kovács Margit keramikus, Róna Viktor balett-táncos élménybeszámolókat tartottak az - akkor már lehetséges - külföldi fellépéseikről, fesztiválokról. Művészettörténeti és zenei előadások színesítették a programot: megemlékezés Verdiről, Lehotay Árpádról, Nagy Endréről. A műsoros rendezvények a zenei és irodalmi esteket jelentették. Neves együttesek és zenészek adtak műsort: Garay Attila, Járóka Sándor népi zenekara, Balassa Tamás és együttese, a Váradi zenekar. Rendszeressé váltak a munkás-művész találkozók, és volt anekdota fesztivál is, folytatódott a filmek vetítése, a megjelenő legjobb filmekkel, bemutatókkal.
      Egyre több és komolyabb nehézség adódott a közös programokból. Kibővült az igénybevevő szervezetek száma a Képzőművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezete és a Fészekben működő művészeti szövetségek is itt tartották rendezvényeiket, továbbra is a klubban működött a Szórakoztató Zenészek Klubja, ez utóbbi már önállóan. A Fészek-tagság megszokta a zártságot, a megváltozott körülmények miatt azonban ezt nem lehetett teljes mértékben tartani, így ez súrlódásokhoz vezetett. A Fészek Művészklub könyvtára az átépítés miatt szintén a Rátkaiba került, de itt a nyugodt munka feltételei nem voltak adottak, mert a kártyaszoba mellett helyezték el. Mindez még fokozódott amiatt, hogy a klub raktárát és egyéb helyiségeit ki kellett üríteni és átadni a Nemzeti Színháznak, mert azt is átépítették. (A Nemzeti Színház 1964 szeptemberétől költözött a Petőfi Színházba, de nem volt elég raktárhelyisége, próbaterme, így a Rátkai Márton Színészklub segített.) A művészeti szakszervezetek néhány feladatát is el kellett látni, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének immár központi klubjaként. Sok feszülteség forrása volt a klubra nehezedő nyomás, mely többek között a saját programok látogatottságának csökkenését is okozta. A leterhelés érzékeltetésére álljon itt néhány példa: havonta volt Nőakadémia, a szakszervezet Nőbizottságának klubja. Itt folytak heti öt napon át a szórakoztatózenészek szakszervezeti bizottsági rendezvényei közül a gimnáziumi, a nyelvi, a politikai oktatás, a nótaszerzők szakmai továbbképzése valamint a különféle ismeretterjesztő rendezvényeik. Ezen kívül havonta két keddet a képzőművészek szakszervezeti klubja foglalt le, így a 115 saját rendezvény igazán soknak tűnik, és komoly egyeztető munkát igényelt. A rendezvények számának szaporodása a minőség kárára nem mehetett, a megtartott művészeti műsorok színvonalát érzékelteti az alábbi néhány példa: dr. Kardos Tibor Michelangelo előadása, Major Máté és Hubai Miklós élménybeszámolója, Benedek Marcell Shakespeare-megemlékezése, vagy Hegedűs Géza Jókai-előadása. Mindezek mellett továbbra is volt filmvetítés, műterem-látogatás, bál.

Hasonlók a működési mutatók az 1965-ös évben is, hiszen csak évvégén költözött vissza a Fészek Művészklub a Kertész utcai épületbe, a Nemzeti Színház a Hevesi Sándor térre pedig az 1966/67-es évadban. Így ezek az évek a klub tevékenységében lényeges változást nem hoztak, és mivel a beszámolók a két művészklub tevékenységét együtt tárgyalták, azt sem lehet kiválogatni, milyen műsorok illetve újdonságok jelentek meg a Rátkaiban. A költségvetésről sincsenek adatok, de vélhetőleg az előző évekhez hasonló volt, hiszen a beszámolók a bevétel növelésének nehézségeit tárgyalják, éppen a fent említett kötöttségek miatt. Erről az időszakról meg kell állapítani, hogy bár a szakszervezet a kulturális alap segítségével anyagi eszközökkel támogatta (a költségvetés felét adta) a klubot, de maximálisan túlterhelte olyan feladatokkal is, melyek az alapszabályban nem szerepeltek. Tette mindezt nagyon kicsi létszám mellett.
      Az 1965-ös év különleges év volt, mert már ekkor megindultak a tárgyalások a későbbi Mikroszkóp Színpad, a "Komlós-féle kisszínpad" építéséről. Ezzel új korszak kezdődött a klub életében.

A Mikroszkóp Színpad - bérlő vagy albérlő?

A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége 1965. június 25-i elnökségi ülésén megtárgyalta és elfogadta a Művelődésügyi Minisztérium kérését, hogy a Rátkai Márton Színészklub működésének keretében pódium jellegű kisszínház létesüljön. 1966 szeptemberében megállapodás született a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége, a Művelődési Minisztérium Színházi Főigazgatósága és a Fővárosi Operettszínház között arról, hogy a Rátkai Márton Színészklub helyiségeit a Fővárosi Operettszínház rendelkezésére bocsátja. Az építtető az Operettszínház lett, így ezt az intézményt terheli az építkezés ideje alatt keletkező minden költség, beleértve az esetleges épületromlást. A Rátkai Márton Színészklub kieső bevételeit a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége és a minisztérium állja.
      Mindez nagyon méltányosnak tűnik, de meg kell jegyezni, hogy a klub életében nem példa nélkül való, hogy annak felelős vezetője nélkül döntöttek az intézmény sorsát érintő kérdésekben. Sajnos ez később is ismétlődik.
      Szirtes József, a Fészek Művészklub és a Rátkai Márton Színészklub igazgatója felismerte már a tárgyalások elején azt a veszélyt, hogy megszűnik a Rátkai viszonylagos önállósága, beszűkül a mozgástere, a szó valódi értelmében is. A létesítendő színházat a klub korábbi konyhájából és éttermének egy részéből alakítanák ki. Már kezdetekkor, a színház tervezésénél nem vették figyelembe a klub érdekeit, hiszen a klub irodáit eredetileg be sem tervezték. Hasonlóan kimaradt a tervezésből a vetítő, pedig a klub leglátogatottabb programja a hétfői filmvetítés volt, és ez a törekvés a későbbi, már a működéssel kapcsolatos tárgyalásoknál is tetten érhető. Már 1965 szeptemberében felszólalt az ellen a klub igazgatója, hogy ez az átalakítás megváltoztatja a Rátkai eredeti profilját, s korábbi funkcióknak, mint pl. a könyvtár, játékterem, étterem stb. nem marad elégendő tér. Javaslat készült arra is, hogy a pincét, melyet korábban a Nemzeti Színház Petőfi Színház épületébe költözésével raktárnak használt, étteremmé alakítsák. Szirtes az együttműködés nehézségeire is előre figyelmeztetett, mert a színház már ebben az időben erősen korlátozni kívánta a klub működését, időtartam és egyéb tekintetben is. Az egyetlen, de kétségtelenül fontos pozitívum volt, hogy a korábbi, nagyon leromlott helyiségek teljes átalakítása illetve felújítása korszerűbb külső megjelenést biztosított.
      A dokumentumokból kiderül, hogy a szakszervezet, mindezek ellenére "engedett a nyomásnak", és megindult a tervezés és az előkészítő munkálatok, melyek közel egy évig tartottak, teljes bizonytalanságban hagyva a klub vezetését, amely hasztalanul hívta fel a várható ellentmondásokra és a tervek hiányosságaira időben a figyelmet, megfelelő reakciót, illetve válaszokat nem kapott. Maga a szakszervezet is hiába vetette fel a tárgyalásoknál a jelzett problémákat, megjegyzéseit, kéréseit nem, vagy csak részlegesen vették figyelembe. A Fővárosi Operettszínház vállalta, hogy az építkezés ideje alatt biztosítja próbatermét a Rátkai számára, különös tekintettel a hétfői vetítésekre.
      Mi valósult meg a tervekből és az "egyeztetésekből"?
      Az építkezés 1966. szeptember 19-én kezdődött, és 1967. október 13-án adták át a színház és a klub közös helyiségeit, vagyis az újjáépített Rátkai Márton Színészklubot. A klub tehát közel egy évre bezárt, mert a Fővárosi Operettszínházban rendezett programok nem valósultak meg, és a tagok már azt latolgatták, hogy talán sohase nyit ki. A korábbi klubtagok egy részét a Fészek Művészklub "átvette". Az építkezés során nem készült étterem, a könyvtárnak nem jutott hely, az iroda kicsi lett, a színházterem és a klubterem között nem készült el a hangszigetelés. A korábbi megállapodás értelmében megállapított bevételkiesést sem a Minisztérium, sem a Fővárosi Operettszínház nem fizette meg teljes egészében, sőt az építkezés alatt felhasznált energia költségeit sem. Szintén a későbbi levelezésből tudható, hogy a korábban megkötött szerződést, mely szerint az éves közüzemi díjak 60%-át átvállalja, és bérleti díjként havonta fizet a színház 18.000 Ft-ot nem teljesítette, sőt évente különböző indokokkal csökkentette. Ezzel az elkövetkező 18 évben állandó vita keletkezett, mely a súrlódások egyik alapja lett.

Amit kapott a klub, az a korszerű színházterem, megújított klubterem, igényes büfé, mellékhelyiségek, "lépcsőház", az igényeknél kisebb ruhatár. Így 1966 októberében egy új klub jött létre, még a neve is megváltozott: Rátkai Márton Klub lett. Ennek a klubnak nem volt állandó tagsága, megváltozott a "profilja", beszűkültek a lehetőségei, hiszen már csak heti 3 alkalommal használhatta a termeket, azt is egyeztetve. Jelentős bevételektől esett el, mert a büfé már nem étterem, a termek nem hasznosíthatóak korlátlanul, a vetítőállás az ígéretek ellenére nem valósult meg, így a filmvetítések bevételéről is le kellett mondania, és nem lett kártyaszoba sem.
      A korábbi 7 nap helyett eleinte csak 3 napot, később már csak 2 napot vehetett igénybe, illetve a délelőttök és a koradélutánok voltak szabadok számára programok tartására. Konfliktusokkal terhes volt már az első időszak is, mert a színház a gazdasági alkudozások mellett az időpontokat is napi alku tárgyává tette. Szirtes József klubigazgató és Komlós János, a színház igazgatója között nem volt ellentét, csak ellenérdekeltség, és gyakran a színház győzött, hiszen a szakszervezet is inkább a színházat támogatta, miközben a klubnak kötelező feladatokat adott.
      A Mikroszkóp Színpadnak magának is ekkor formálódott saját struktúrája, műsorrendje. Csütörtöktől vasárnapig tartott előadást, de változó kezdéssel, hiszen volt vasárnapi matiné, és az esti előadások este 10 órakor kezdődtek. Ekkor alakította ki sajátos profilja mellett a közönségét és a társulatát is.
      Új volt a vendéglátó is, mert a Délbudai Vendéglátó Vállalat üzemeltette a büfét, amely egyaránt kiszolgálta a színházat, a klub műsorait és a klubéletet élni akaró klubtagságot. Javítatta a régi bútort, majd lecserélte színvonalasabbra.
      Hogyan tudott az új helyzetnek megfelelni a klub? Igyekezett kihasználni az adott lehetőségeket. Minden nap nyitva tartott, ami természetesen nagy megterhelés volt a kis létszámú munkatársi gárdának.
      1967 októberétől tehát a Rátkai Márton Színészklub utódja a Rátkai Márton Klub lett, mely új elnevezés az új "státuszt" is jelezte. Önálló jogi személyiséggé vált az intézmény, mely közvetlenül a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége alá tartozott, pusztán a könyvelés, gazdasági ügyintézés maradt a Fészek Művészklub gazdasági részlegénél. A név változása az önállóság mellett egy másfajta elképzelést is takart, nemcsak egy "szakma" képviselőinek, hanem a különböző szakmai szakszervezetekhez tartozó művészeti dolgozóknak is klubja lett. Ez jelentős változás, mert tagjai lehettek nem csak a Művészeti Szakszervezetek Szövetségébe tartozó szakszervezetek tagjai (akár művész, akár nem), hanem a művészeti szövetségek tagjai és munkatársai, a zenepedagógusok, a közélet kulturális személyiségei, a többi szakszervezet kultúrával foglalkozó vezetői és munkatársai, akiket az igazgatóság meghív tiszteletbeli tagnak és természetesen a régi klubtagok. Így a klubnak tagjai, tiszteletbeli és pártoló tagjai lehettek. Látogathatták továbbá a Fészek Művészklub rendes és pártoló tagjai a Fészek-igazolvánnyal, valamint a Filmklub tagjai, a művész szakszervezet munkatársai és mindezek vendégei. Különböző tagdíjak tartoztak a különböző tagsági jogviszonyhoz: szakszervezeti tag (művész) évi negyedéves részletekben 120 Ft-ot (élettársa díjmentesen jöhetett), nem szakszervezeti tag de művész 180 Ft-ot, pártoló tag 240 Ft-ot fizetett évente. A nyugdíjasok 50% kedvezményt kaptak. Mindezek mellett vendégjegy is volt 3 Ft-ért. Kötelező volt a ruhatár: 1 Ft. A tagsággal 3 éves kötelezettségvállalás is járt, mely idő alatt a tagságot fenn kellett tartani.

Az 1966-68-as évad kísérleti időszaknak tekinthető, mert meg kellett teremteni az új struktúrát, visszaszerezni a klubtagságot, a korábbi hagyományokat felújítva újakat teremteni, és megtalálni a zavartalan együttműködést a Mikroszkóp Színpaddal, amely intézmény maga is kereste a saját helyét. Ez az évad már jelentős sikereket ért el, hiszen annak ellenére, hogy havonta csak 12-13 nap állt a rendelkezésére, a klub 81 saját rendezvényén 7.180 fő vett részt. Az összes látogató, aki esténként látogatta a klubot 20-22.000 fő volt, és ebbe a színház közönsége nem tartozott. A műsorok között volt olyan, amit a korábbiakból tartottak meg, de éppen a színház lehetősége miatt új programok is megvalósultak. Maradtak az olyan politikai jellegű előadások, mint a Művészakadémia, a Nők Fóruma, a népművelők tájékoztatói, a nemzeti ünnepek, az aktuális évfordulók megünneplése, melyekhez ettől az évadtól valami művészeti program pl. filmvetítés, irodalmi zenés műsor is kapcsolódott. Ezekbe bevonta a klub a Mikroszkóp Színpad igazgatóját és művészeit is. Az ismeretterjesztő programok között volt könyvpremier, magyar filmek vitája, filmtörténeti előadássorozat, a Bartók Zenei Szakiskola Jazz-tanszakának előadásai Gonda János vezetésével. A művészeti estek sorába sok a zene: Dobos Attila szerzői estje, Pege Aladár koncertje, Hacki Tamás és zenekara, Vujicsics Tihamér szerzői estje, opera- és operettest az Operaház művészeinek közreműködésével, a Hanglemezklub estjei, élő lemezbemutató. Az önálló estek a korábbihoz képest nagy száma arra utal, hogy igénybe vehették a színpadot, ami vonzóbbá tette a művészek számára a klubot. Ezt igazolja Zsolnay Hédi, Mikes Lilla, Angyal János estje, pantomimműsorok, a lengyel kultúrát bemutató és a Fiatal Művészek Klubjával közös programok.
      Új sorozat is indult Sportolók és Művészek címmel. A filmvetítések még mindig népszerűek voltak, de már kevesebben nézték meg, mert annak ellenére, hogy a filmeket a premier hetében, hétfőn lehetett vetíteni, de felemelt helyárral és nem igazán jó minőségben.

Jávori Vilmos és Zsolnai Hédi
Jávori Vilmos és Zsolnai Hédi

A látogatottságot filmbérlettel és archív filmek vetítésével igyekeztek növelni, így 33 alkalommal volt vetítés. Ezen kívül két bál, zenés klubest folytatta a korábbi hagyományt.
      A tervek ellenére a klubnak nem lett állandó tagsága, de a Fészek Művészklub és a Filmklub tagjai vendégjeggyel látogathatták, és megnőtt a fiatalok száma a Fiatal Művészek Klubjával való együttműködés révén is.
      Az intézmény délelőtt 10 órától tartott nyitva, mert a klub és a színház irodája ekkortól üzemelt. A közönségnek délután 5 órától éjjel 2, illetve szombaton éjjel 3 óráig állt rendelkezésére. Ezt a jelentős megterhelést csupán nagyon kevés munkatárssal igyekeztek megoldani: az igazgató és egy nyugdíjas ügyintéző végezte a tartami munkát, két takarító és két ruhatáros tartozott még a klub létszámába. A gazdasági ügyintézés a Fészek Művészklub gazdasági csoportjának volt a feladata. Az esti ügyeletet, elsősorban a klub műsoraihoz kapcsoltan, az igazgató és az ügyintéző látta el, az éjszakai órákban a társadalmi "aktivisták" alkalmanként 20 Ft étkezési díjért "ügyeltek".
      A klub bevételi kötelezettsége állandóan növekszik ebben az időben. Maga a szakszervezet 1958-tól csak 100.000 Ft támogatást ad, de hozzásegítette a klubot állami pénzek megszerzéséhez. Ennek mechanizmusáról és a gazdálkodás pontos adatairól nincsenek további információk.
      A következő évben is folytatódott a 3-as követelmény: politikai, szakmai képzés, színvonalas műsorkészítés és az esti klubélet lehetőségének megteremtése. A Rátkai a kor egyik kedvelt éjszakai helye lett, amit művészek, középszintű politikai vezetők, kulturális szakemberek és ezek vendégei látogattak. A "nagy élet" egyik bizonyítéka, hogy a büfé árbevétele évről évre növekedett, 500.000 Ft körüli összegtől a közel 8-900.000 Ft-ig. Ebből a klub is részesedett, 3 illetve 4% erejéig.
      A Mikroszkóp Színpaddal való "hadakozás" és egyeztetés továbbra is jellemző volt, mert a színház az 1966-ban megkötött szerződést évről évre újraértelmezte abból a szempontból, hogy mi számít a kikötött összegbe és mi nem. A bérleti díj összege is mindig változott a sűrű levélváltás szerint. További forrása volt a vitáknak, hogy a színház egyre több időt igényelt.
      A viták és a klubra nehezedő egyéb terhek ellenére az intézmény prosperált, a kor vezető művészei nemcsak vendégként, hanem fellépőként is szívesen megfordultak a Rátkai színpadán. A máig jól csengő nevekből említhetnénk: Szendrő József, Rátonyi Róbert, Békés Itala, Psota Irén színészek, Köllő Miklós pantomimművész és Máté Péter énekes nevét, akiknek műsorát láthatták a nézők. Tegyük hozzá: félgázsiért vagy ingyen léptek fel, sajátjuknak tekintve a klubot.

Máté Péter
Máté Péter

Ezt a hagyományt ugyancsak máig őrzi a Rátkai. Néhány újítást is bevezettek: a hagyományosan politikai jellegű rendezvényeket, a kor szokásaitól eltérően, vonzó művészeti programokkal színesítették. Ilyen volt a Művészakadémia és a Nők Fóruma, melyeket egy-egy bemutató vagy filmvetítés követett. A Mikroszkóp Színpad vitafórumot rendezett a művészek számára. A Népművelők Fóruma is elsősorban kultúrpolitikai előadás volt, vitával és szintén bemutatóval, melyet gyakran a Fővárosi Művelődési Házzal közösen szerveztek. A megemlékezések sorában a társadalmi ünnepek mellett, a színházi élet nagyjainak évfordulóit is számon tartották, pl. a névadó Rátkai Márton halálának emléknapját.
      Szívesen látogatott programok voltak továbbra is a bálok, táncos rendezvények, zenés estek. A zene egyébként is népszerű volt, és a művészek szívesen adtak koncertet, mutatták be lemezeiket. A teljesség igénye nélkül és a sokszínűséget illusztrálva álljon itt néhány, azóta legendássá vált név: Turán László, a fiatal, akkor még zenész Markos György, a pályakezdő Tolcsvay-trió, beat és pol-beat bemutatók stb.
      A bevezetett újdonságok közül kiemelkedett a TV-sek bekapcsolása a programsorozatokba, a színészfestők kiállítása, és a fiatal filmesek bemutatása is innen indult. Először Schiffer Pál, Andor Tamás, Csőke József munkáit ismerhette meg a nem csak szakmai közönség. Bemutatkoztak a művészeti intézmények és főiskolák, úgy, hogy az estek "házigazdái" voltak.
      Továbbra is évente 22-24 filmvetítés során premier előtti és archív filmeket láthatott a közönség.

Fábry Zoltán és Gyertyán Ervin
Fábry Zoltán és Gyertyán Ervin

A szórakoztató zenészeknek naponta 13-18 óráig állt rendelkezésre a klub. Bemutatók, előadások, nyelvtanfolyam, szakmai képzés, bélyegszakkör volt számukra a kínálat.

  alkalom résztvevők
1968 82 8.247 fő
1969 59 7.272 fő
1970 60 5.128 fő

A hatvanas évek végének látogatottsági adatai, mely az esti klubélet résztvevőit nem, csak a konkrét rendezvények iránt érdeklődők számát tartalmazza.
      Ennek az időszaknak néhány kezdeményezése az évek során megerősödött és a későbbi műsorszerkezet pillére lett. Ilyen volt a Nők Fóruma, mely később Nőakadémia címen, 1985-ig havonta jelentkező programsorozat volt. Ezen művészek portréműsorai, ismeretterjesztő előadások, könyvbemutatók, archív filmek, koncertek szerepeltek. Ekkor indult, de később teljesedett ki a fiatal filmesek klubja. Szintén ekkorra tehető a később rendszeressé váló "intézményi" (művészeti szakszervezetekhez tartozó) szervezetek estjei, a szocialista brigádok rendezvényei, szórakoztató programjai.
      Az 1971/72-es évad is az előzőekhez hasonlóan szerveződött.
      A dokumentumok vizsgálata során az is kiderül, hogy, annak ellenére, hogy ebben az időszakban már volt a klubnak igazgatója, a Rátkai Márton Klub önállósága mégis részlegesnek tekinthető. Az évente történő beszámoltatások közösek. A műsorfüzetek tanúsága szerint a felelős kiadó a Fészek Művészklub igazgatója volt.
      Az 1972-es év ismét változást hozott a klub életében, mert október 23-án a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének központi vezetősége határozatot hozott a munkás-művész kapcsolatok fejlesztésére, a Rátkai Márton Klub új feladatkörét így határozva meg:

"A jövőben ez a klub a munkás-művész találkozók színtere lesz, a helyen a művész, művészpedagógus, mint házigazda fogadja majd az érdeklődő és szervezett munkásközönséget: brigádokat, szakmunkástanulókat. Egy-egy művészeti esemény kapcsán baráti találkozókat, vitákat, beszélgetéseket rendezünk."

Ez ismét új fejezetet jelentett a Rátkai Márton Klub életében, mert megindult a munkás-művész klubbá alakítás.




Előző oldal Tartalomjegyzék Következő oldal