A Rátkai Márton Klub története
A Rátkai Márton Klub

A Rátkai Márton Munkás-Művész Klub

A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének Központi Vezetősége és Elnöksége 1972. évi döntése értelmében a Rátkai Márton Klub feladatai megváltoztak. Az új elképzelés szerint a klubban folyó munka döntően a munkás-művész találkozók, a művész-közönség kapcsolatok felé tolódott. Ekkor még Rátkai Márton Klub volt a neve az intézménynek, de a feladatokat már a fentebb leírtak szellemében határozták meg. Az új profil nem volt előzmény nélkül való. Már korábban is le kellett adni a műsortervet az MSZSZ Szervezési Osztályának engedélyeztetésre, mielőtt nyomdába került. Szoros volt tehát az ellenőrzés és a beszámoltatás. Az 1972/73-as évad ennek az új feladatnak a kidolgozásával telt. Közben 1973. január18-tól már nem igazgatója, hanem titkára lett a klubnak Sztankayné Kun Magdolna személyében, ami azt jelezte, hogy közvetlenül a Fészek Művészklubhoz tartozott. Minden kérdésben a Fészek igazgatójának, Galambos Tibornak volt döntési joga.
      Csökkent azoknak a napoknak a száma, melyeken a klub saját programokat szervezhetett, a korábbi heti 3 nap helyett 2 maradt (hétfő, kedd), így beszűkültek a lehetőségek. Ezt úgy hidalta át a klubvezetőség, hogy nemcsak az estéket, hanem a délutáni órákat is kihasználta. Az előző években már kialakult, hogy egy klubnapon mind a két teremben (színház- és klubterem) több programot is szerveztek. Ezek részben politikai előadások voltak, mint pl. a különböző szakszervezetek népművelőinek tematikus találkozói vagy a Művészakadémiát felváltó Művészeti életünk időszerű kérdései című előadások, részben művészeti programok pl. a Kisgrafikai Baráti Kör találkozói, a kiállítások megnyitói, melyek elsősorban amatőr munkás képzőművész körök alkotásaiból tevődtek össze.
      A vizuális kultúra jelentős szerepet kapott, mert az ismeretterjesztő előadások jó része e témával foglalkozott: pl. Lakáskultúra, Hogyan nézzünk képet, A tárgyak világa, vagy a Tűzzománc-művészet címűek, olyan jeles előadókkal, mint Fekete György belsőépítész vagy Balogh Jenő egyetemi tanár. A Magyar Pedagógiai Társaság Vizuális Művelődési Szakosztálya a klubban tartotta estjeit. Az irodalomtörténet kitűnő ismerője, Hegedűs Géza tartott rendszeresen előadást, az ókortól napjainkig a Beszélgetések sorozatban, melynek másik része a színháztörténettel foglalkozott. Bekapcsolódott ebbe a sorozatba a Magyar Rádió, mert az akkor rendszeresen jelentkező hangjátékokról tartottak közönségtalálkozót, de a Magyar Televízió ifjúsági műsorait is megbeszélték. Az irodalmi estek között kiemelkedett Simon István költői bemutatkozása. A színházművészet úgy is "terítékre" került, hogy egy-egy színházlátogatás után a résztvevők szintén megbeszélték a látottakat a rendező és néhány színész társaságában. Hétfőnként továbbra is filmvetítés volt, immár hagyományosan. Átalakult a Nőakadémia, mert túllépett a politikai, egészségügyi kérdéseken és a közönséget általában érdeklő témákkal és művészekkel foglalkozott. A háziasszonyi teendőket Csengery Judit művésznő látta el, és az ő személye biztosította a folytonosság mellett a sokszínű programot. Már nemcsak filmeket vetítettek az előadások után, hanem érdekes nőket, művészeket, rádiósokat, TV-seket is megismerhetett a közönség.

Csengery Judit és Palotai Boris író a Nőakadémián
Csengery Judit és Palotai Boris író a Nőakadémián

1973. április 17-től havonta volt táncház az Építők Vadrózsa, a HVDSZ Bihari János és a Vasas Táncegyüttes részvételével. Ez igazán újdonságnak számított.
      Ugyancsak ettől az évtől indult két nagysikerű sorozat, az egyik a több mint 20 éven át megrendezésre kerülő Művészekkel szemtől szemben, melynek bevallott célja, hogy a beszélgetéseknek során olyan művészekkel találkozzon a közönség, akiket kedvelt, és akiknek szívesen ismerte meg az emberi arcát. A másik ilyen népszerű és sokáig fenntartott műsor volt a Fehér asztalnál, mely vacsorával egybekötött baráti találkozó volt az előző havi programok résztvevői és közreműködői számára, később szocialista brigádok részvételével. A színház is tartott előadást a klub látogatóinak. 1973 decemberétől a műsorfüzet új borítóval jelent meg, mely Bálint Ildikó munkája, és ez az "RK" grafika a 80-as évek műsorain is megjelent.
      A klub saját közönségének növekedése, és a rendezvények színesedése örömteli volt, ugyanakkor tovább fokozta a színház és a klub közötti súrlódásokat, mivel a Mikroszkóp Színpad előadása után, este 10 óra multával, megtelt a klub a környék művészeivel és társaságukkal, de ekkor még a közönség egy része és a színház művészei is a klubot használták a szabad klubéletre. Ez nem egyszer zavart okozott.
      A Rátkai állandó tagságra törekedett, ezért igazolványt adott ki, és ennek éves díja 50 Ft volt. Természetesen a Fészek- illetve a Filmklub-tagság érvényes maradt továbbra is.

Művészekkel szemtől-szemben: Göncz Árpád és Szemes Mari
Művészekkel szemtől-szemben: Göncz Árpád és Szemes Mari

1974-ben rövid időre Kardos Gábor volt a klub titkára, ami továbbra is a Fészekhez való tartozást jelentette. Ebben az évadban változatlan volt a műsorstruktúra, folytatódtak a korábbi sorozatok: hétfőnként filmvetítés, havonta Nőakadémia, az irodalmi ismeretterjesztő előadássorozat Hegedűs Gézával, a "tanár úrral", a Művészekkel szemtől-szemben (Gobbi Hilda, Somogyi József, Moldován Stefánia, Rodolfó), színházi találkozók, zenei ismeretterjesztő előadások és kiállítások színesítették a programot. A Fehér asztalnál vacsorás műsor és a rendszeres táncházak is népszerűek voltak. Megemlékeztek a Költészet napjáról, és rendszeresen bemutatkoztak a vállalatok amatőr képzőművész körei és a hivatásos művészek egyaránt.
      Új kezdeményezés volt a Zeneművészek Szövetsége Tömegzenei Szakosztályának sorozata, az utolsó 30 év zeneművészetének bemutatására, szocialista brigádoknak illetve szakmunkástanulóknak, neves zeneszerzők, előadóművészek közreműködésével.
      Rendszeressé vált a "hivatásos szakszervezeti és tanácsi kultúrmunkások" részére szervezett Népművelők Klubja, melynek nem titkolt szándéka volt, hogy segítségükkel a Rátkai Márton Klubnak új tagsága legyen a gyárak és üzemek dolgozóiból, a szocialista brigádok tagjaiból, de aktuális, művelődéspolitikai kérdésekkel és műsorbemutatókkal is foglalkozott. A későbbi kihelyezett műsorok gyökerei is ezek voltak.
      Az 1974. októberi hónap is változást hozott, a klub neve Rátkai Márton Munkás-Művész Klubbá változott és új klubtitkár lett, Mészáros Péter személyében. Az ő nevéhez fűződik a klub műsorfüzetének, propagandaanyagainak új nyomdai formája. Tartalmilag egyre több művészetpolitikai előadás és találkozó jellemezte a programot (Budapesti művészetpropagandisták találkozója, Művészeti életünk időszerű kérdései, stb.), bár a műsor szerkezete változatlan maradt: hétfői filmvetítések, színházlátogatások és utána erről beszélgetés, szocialista brigádok klub- és műsoros estjei. Folytatódott a beszélgetéssorozat irodalomról, koronként, Hegedűs Géza előadásában, volt táncház, divatbemutató és művészekkel szemtől-szemben és a Nőakadémia, erősen megváltozott programmal, mely elsősorban a művészetekkel foglalkozott.
      Új, később 3 éves pedagógiai kísérletté bővülő Kultúrtörténeti beszélgetések szakmunkástanulókkal sorozat kezdődik, melyet szintén Hegedűs Géza egyetemi tanár tartott. A 1974-75-ös évadban a felvilágosodással, 1848-cal, az ipari forradalommal, a XX. század 10-es, 20-as éveivel, a két háború közötti időszakkal, a II. Világháború utáni időszakkal foglalkozott és a sorozatot klubdélután, vetélkedő zárta. Ma talán azt mondanánk, hogy rendhagyó irodalom- és történelemórák voltak ezek, a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatóinak közreműködésével.

Újhelyi János és Sediánszky János a Fiatal Filmesek Klubján
Újhelyi János és Sediánszky János a Fiatal Filmesek Klubján

A kor ifjúsági szórakozását az ifjúsági klubok jelentették, és ezt kívánta segíteni a Rátkai Márton Munkás-Művész Klub azzal, hogy ezeknek a kluboknak műsorokat ajánlott, élő bemutatókkal, alkalmanként 3-4 féle műfajban is. Természetesen utána klubest volt. Fiataloknak készült és szintén a 80-as évekig működött a Fiatal Filmesek Klubja, mely a filmes ifjúsági parlament határozata alapján jött létre. 1975 januárjában indult és a kezdetektől zártkörű, önálló tagsággal rendelkező rétegklub lett a Rátkaiban, saját társadalmi vezetőséggel és vezetővel, aki mindvégig, 1983-ig, Klötz Ildikó volt. Eleinte havonta egy alkalommal találkoztak a klubban, később kéthetente. A program, szakmai specialitásnak számító filmvetítéssel kibővítve hasonló ifjúsági klub volt, mint a többi akkoriban.
      Szintén az év januártól származtatható a "30 év magyar zeneművészete" című sorozat felújítása, melynek házigazdája Balázs Árpád Erkel és SZOT-díjas zeneszerző volt. Vendégei a hazai zeneszerzők legjelesebbjei: Vásárhelyi Zoltán, Farkas Ferenc, Bárdos Lajos, Ránki György, Sárai Tibor, Petrovics Emil, Sugár Rezső, mindannyian Kossuth-díjas művészek. Ez a sorozat a Magyar Zeneművészek Szövetségének támogatását élvezte.

30 év magyar zeneművészete, vezeti Balázs Árpád zeneszerző vendége: Ránki György zeneszerző
30 év magyar zeneművészete, vezeti Balázs Árpád zeneszerző vendége: Ránki György zeneszerző

Az esti, éjszakai klubélet is folytatódott, és ezt használta ki jó ötlettel Mészáros Péter, amikor az éjszakai filmvetítéseket megszervezte, mely nem a munkásoknak, hanem a betérő művészeknek készült, felelevenítve a klub korábbi, az 50-es, 60-as évekbeli hagyományát.
      1975. márciustól ismét új vezetője lett a klubnak Szalma Tiborné személyében, aki már ismét igazgatói címet viselt. Az 1975/76-os évadtól ő a műsorfüzet felelős kiadója, önállóan vezette a klubot, nem kellett a szervezési osztálynak bemutatni a nyomdai kéziratot, önállóan készítette a műsortervet, beszámolót. A gazdasági ügyintézés továbbra is a Fészekben volt, így a klub költségvetése beépült a Fészek költségvetésébe. Ma már nem követhető, hogy mennyit szánt a szakszervezet és a Kulturális Alap a két klubra külön-külön. Szalmáné igazgatása alatt megváltozott a klub "műsorpolitikája", mert egyre kisebb teret kapott a politika és egyre nagyobb részt a művészet és művészeti nevelés. A munkás-művész jelleget másképpen értelmezte, hiszen ekkorra már nyilvánvalóvá vált, hogy a művész és a munkás nem fog együtt szórakozni, művelődni, már csak az időbeosztásuk eltérő volta miatt sem. Maradtak azok a programok, természetesen, amelyek a kornak megfelelően a politikai meggyőzés részeként a művészeti élet "aktuális kérdéseivel" foglalkoztak, illetve népművelők, klubvezetők továbbképzését biztosították, műsorokat kínáltak. Ide tartozott a szocialista brigádokkal való törődés, a művészeket a közönséghez közelebb vivő alkalmak, baráti találkozók szervezése. A művészet megértését szolgáló, ismeretterjesztő rendezvények mellett, a vacsorás, szórakoztató műsorok rendezése is jellemző volt.
      Miben állt a munkás-művész jelleg "másképpen" értelmezése? A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének tagszervezetihez olyan vállalatok dolgozói is tartoztak, akik nem művészek, de nélkülük nem jöhet létre a művészeti alkotás. Az Iparművészeti Vállalat szakmunkásai, a Műcsarnok Vállalat eladói, a Képzőművészeti Kivitelező fémmunkásai, modellezői, a színházak öltöztetői, díszletmunkásai, világosítói, a mozik dolgozói vagy a Magyar Rádió és a Televízió szakmunkásai, de a művészpedagógusok is ide tartozhatnak, és ők sem lehettek a Fészek tagjai, mert az csak a művészeti elit klubja volt. Ebben az újszerű felfogásban ők a munkás-művészek, tehát a Rátkai elsősorban az ő klubjuk, de ez persze a művészeket sem zárta ki, hiszen a Fészek Klub és a Filmklub tagságija továbbra is érvényes volt a Rátkaiban is. Ezzel az új szemlélettel a klub nyitott új rétegek, új közönség felé.
      Ennek legizgalmasabb kísérlete az 1975/76-os évadtól induló "Kultúrtörténeti beszélgetések szakmunkástanulókkal" című 3 éves sorozata a klubnak. A programról kiadvány is készült, melynek bevezetője így foglalja össze a létrehozók szándékát:

"A pedagógiai kísérlet célja a komplex módszerek alkalmazásával olyan szakmunkástanulók általános műveltségének növelése, akik csak kevés óraszámban tanulnak közismereti tárgyakat, és ezzel a tanórák hatékonyságát, a tanulók beszédkészségét növeli. A közművelődési intézmények és a szakmunkásképző intézmények együttműködési lehetőségeinek kipróbálása, és a tapasztalatok felhasználása a tanórán kívüli nevelőmunkában. A tematika az általános kultúra történetéből indul ki, vagyis az emberi megismerés történelmi útján."

A sorozatban neves előadók és művészek vettek részt. Évente értékelték a pedagógusok és az előadók az eredményeket. Az első év pedagógiai értékelésének lényege, hogy a fiatalok nem voltak motiválva, a tanárok nem készítették fel őket, és nem tértek vissza a hallottakra, látottakra. A további 2 évben figyelembe vették mindezeket, így nőtt az érdeklődők száma, sőt az utolsó évben többen "végeztek", mint ahányan kezdték. Igényük lett erre a művelődési formára, érdekesnek találták, ezért folytatta a klub, évenként megújított, érdeklődésükhöz igazodó formában. Az előadássorozatot jeles történészek, irodalom-, tudománytörténészek tartották, mindig neves művészek közreműködésével. A 2. évtől a fiatalok is bekapcsolódtak a munkába, egyrészt azzal, hogy teszteket töltöttek ki, vetélkedőkön vettek részt, másrészt az általuk készített és előadott dramatizált részekkel, kiselőadásokkal.

Szakmunkástanulók Klubja vetélkedő, Csányi Miklós filmrendező előadása
Szakmunkástanulók Klubja vetélkedő, Csányi Miklós filmrendező előadása

A Mikroszkóp Színpaddal való folyamatos egyeztetés és "hadakozás" eredményeként kialakult a klubnapok rendszere, illetve később a színház elkezdett "tájolni", és ezeket a napokat is kihasználta a klub. A szabad délelőttökön és délutánokon tartotta politikai, vagy "értekezletszerű" előadásait, és az esték szabadultak fel a klub rendezvényei és a szabad klubélet számára. Az állandó napok a hétfő és csütörtök lett, és ez egészen 1985-ig így is maradt. A műsor szerkezete annyiban változott, hogy a hétfői vetítések elmaradtak, mivel a Fészek is hétfőnként vetítette két előadásban a premierfilmeket. Továbbra is bemutatott egy-egy magyar filmet a klub, és ezt az alkotókkal való találkozás követte. A Fiatal Filmesek Klubja is rendszeresen mutatott be új vagy nehezen hozzáférhető filmeket, igaz, ezek zártkörű programok voltak. Átalakult a Nőakadémia, érdekesebb, művészcentrikusabb lett. Több koncert, ária- és dalest valamint önálló est színesítette a műsort. Ilyen volt pl. Kodályné Péczely Sarolta dalestje. Az amatőrök helyett a hivatásos művészek mutatkoztak be estekkel, portréműsorokkal és kiállításokkal. Kibővült a művészekkel szemtől szemben sorozat is, TV-s és rádiós személyiségekkel.
      Folytatódtak a találkozások magyar zeneművészekkel, voltak író-olvasó találkozók, különböző sorozat-, és szórakoztató műsorokkal, rétegklubok évadnyitó és évadzáró programjaival egészült ki a klub repertoárja. A zenei kínálat jazzkoncertekkel bővült, amelyekben a Mikroszkóp Színpad együttese, a Periszkóp jelentős szerepet vállalt. Megalakult a Társadalmi Vezetőség, és aktívan segítette a klub munkáját. Jelentősen megnőtt a klubtagok száma is. Ez a szemléletváltás a klub látogatottságában is megmutatkozott, mert 71 saját rendezvényen 8.964 fő, míg összesen - egyéb szervezetek által szervezett programokkal együtt - 120 alkalommal 10.632 fő vett részt a rendezvényeken. Ez átlagosan 120 főt jelentett alkalmanként, az esti vendégek nélkül.
      Az 1976/77-es évadban csatlakozott a klubhoz a Műgyűjtők és Műbarátok Köre, elindultak az operabarátok, a színházbarátok és a jazzkedvelők klubjai. A jazzesték egyúttal jazztörténeti előadások is voltak, melyet a Periszkóp Együttes élő előadásai és hanglemez-felvételek illusztráltak. Az operabarátok és a színházbarátok egy-egy előadás után megbeszélték a látottakat, hallottakat. A kiállítások száma és színvonala is nőtt, éppen a fent említett, már korábban másutt is jól működő kör segítségével. Klötz Ildikó a Fiatal Filmesek Klubjából (FiFi) az évad végéig a klub munkatársa lett, és ezzel egyidőben a FiFi is 2 hetente jelentkezett, filmvetítésekkel, műsoros és klubestekkel. Folytatódtak a korábbi sorozatok, melyeken a vendégek között üdvözölhette a közönség Palotai Borist, Szabó Magda írónőt, Bessenyei Ferencet és más, jeles művészeket, írókat.

Balogh Mária TV-riporter és Reich Károly grafikusművész
Balogh Mária TV-riporter és Reich Károly grafikusművész

A Magyar Rádió is bekapcsolódott a klub életébe, komoly- és könnyűzenei koncertekkel, nyilvános felvételekkel. A magyar filmszinkronizálás virágkorát élte, és a közönség szívesen találkozott a hangjukról már jól ismert művészekkel. Ekkor indult a később szintén rendszeresen jelentkező Szocialista brigádok klubestje, vacsorával és mini műsorral. Ez abban különbözött a korábbi hasonló rendezvényektől, hogy itt a klub volt a szervező, és egy-egy brigád a házigazda. Elsősorban a művészeti vállalatok brigádjai vettek ezen részt, de a korábbi brigád-kapcsolatok is felelevenedtek. Ma már ez nehezen hihető, de volt ezeknek az esteknek hangulata, és gyakran a mini műsorok szereplői is a művészek brigádjai voltak. Megemlékezéseket tartott a klub Rátkai Mártonról, Ady Endréről és a 200 éves Terézvárosról is. Kihelyezett rendezvényeket szervezett vállalatoknál, üzemeknél. A hétfő esték új színfoltja lett, hogy este 8-tól a Garay-Vida duó játszott. A látogatottság tovább nőtt: a saját műsorok száma 110-re, a résztvevőké 21.521 főre, míg az egyéb szervezetekkel közös alkalmak száma 138-ra, a látogatóké pedig - az esti vendégeken kívül - 23.161 főre változott.

Bessenyei Ferenc
Bessenyei Ferenc

A következő évadtól már közvetlen tapasztalat és emlékek alapján is szólhat e sorok írója, mert 1977 októberétől dolgozik a klubban. Az 1977/78-as évad igazi újdonsággal indult, az elképzelés az volt, hogy a művészeti szakszervezet klubjaként, "nomen est omen" a hivatásos, és lehetőleg szakszervezeti tagsággal rendelkező művészeknek szerveztünk kiállítást, bevonva a Műgyűjtők és Műbarátok Körét. A botránykő, mindjárt a tervezett sorozat első kiállításán, dr. Szíj Rezső művészettörténész megnyitója volt, aki Kelemen Kristóf szobrászművész és Jakab Károly festőművész portrékiállításán hadat üzent az akkor éledező hazai avantgárdnak. A kiállítások rendezésétől kedvünket ez nem vette el, de innentől kezdve ismét be kellett nyújtani a klub havi nyomdai kéziratát a Szervezési Osztályának. Még az évad elején szerepelt Buday György grafikusművész, de azt követően csak 1978 őszétől indulhatott újra a rendszeres kiállítás.
      1977 őszétől folytatódtak a megszokott műsorok, amelyekben egyre több volt szórakoztató elem és egyre kevesebb a politikai felhang. Hagyományossá vált a Mikroszkóp Színpad ajándékműsora az Ódry és a Jászai Színészotthon lakóinak, melyre a klubtagokat is várt a klub vezetése. Volt szilveszteri bál és a szocialista brigádok estjei szórakoztató műsorral. A december kiemelkedő programja volt Levente Péter Mókaláka műsora a Kaláka együttes tagjaival. Ez utóbbinak olyan sikere lett, hogy Komlós János, a Mikroszkóp Színház igazgatója még azon a délutánon leszerződtette a színházhoz Levente Pétert, hogy készítsen gyerekműsorokat. Azért a nevelő jellegű politikát mégsem lehetett teljesen száműzni, a sikerműsorok mellett megnőtt a Művészeti életünk időszerű kérdései előadássorozat alkalomszáma, ami az értékesebb és/vagy népszerűbb műsoroktól vette el az időt. Ez a látogatottság kis mértékű visszaesésével is járt, ugyanannyi alkalommal kevesebb nézőt vonzott. Saját rendezvényeinken 112 alkalommal 17.470 vendégünk volt, a másokkal együtt rendezett programjainkon pedig összesen 172 alkalommal 18.980-an vettek részt. Továbbra is ismert és közkedvelt művészeket hívtunk meg: Jókai Anna, Örkény István, Kertész Ákos írókat, Bánffy György, Mensáros László, Béres Ilona, Pécsi Ildikó, Koncz Gábor, Bujtor István, Kállai Ferenc, Nagy Attila, Ruttkai Éva, Avar István színművészeket.

Ruttkai Éva
Ruttkai Éva

Rapcsányi László és Kállay Ferenc
Rapcsányi László és Kállay Ferenc

A népszerű, ma úgy mondanánk "ismert emberek" közül Boncz Géza, Kárpáti Rudolf, Sediánszky János, Bernáth László, Elbert János, Reich Károly, Rapcsányi László, Petress István, Hidas Antal zeneszerző volt a klub vendége. A Találkozásaim a zenével műsor sportolókat vagy más nem zeneértőket szólaltatott meg a zenéhez fűződő kapcsolatukról, úgy mint Monspart Saroltát vagy Gedó Györgyöt.
      Az 1972-től kezdődő korszak változásait és fejlődését jól tükrözik az alábbi összefoglaló adatok. Az időszakban a két klub közös igazgatója : Galambos Tibor, klubtitkárok a Rátkaiban: Kövesdi Zsuzsa, Sztankay Istvánné, Kardos Tibor, Mészáros Péter, Könyves-Tóth Katalin.

Évszám Taglétszám Dolgozói létszám Költségvetés
1972 15 13 457.000 Ft
1973 97 12 669.000 Ft
1974 205 11 714.000 Ft
1975 371 12 710.000 Ft
1976 596 11 769.000 Ft
1977 750 12 894.000 Ft

Az 1978-79-es évad új ötletekkel, műsorokkal kezdődött. A változás azt jelentette, hogy a klub a fiatalok felé fordult. A szakmunkástanulóknak készült 3 éves sorozat befejeződött, de a fiatalok és a felkészítő tanárok szerették volna folytatni. Így született meg a "Film, színház, muzsika" - szakmunkástanulóknak. Ez - hasonlóan az előzőhöz - "bérletszerűen" működött, vagyis azok a fiatalok, akik rendszeresen jártak erre, egyúttal a klub egyéb rendezvényeit is látogathatták. Mint a címe is mutatja: a film, a színház és a zeneművészet, elsősorban a XX. század értékeit vitte közelebb az ifjakhoz, játékosabb formában, mint a korábbi rendezvény-láncolat. A havonta jelentkező program minden alkalommal klubesttel végződött, melyet egy nagy vetélkedő játék zárt.
      Ezekben az években nyaranta a Művészeti Főiskolások Fesztiválja zajlott Szentendrén. Az volt az elképzelésünk Köves Tamással, a zenész szakszervezet munkatársával, valamint a főiskolásokkal összefogva, hogy ezt a rendkívül termékeny művészi együttlétet "állandósítani" kellene. Így találtuk ki a Fiatal Művészek Bemutató Fórumát, mely havonta 2 alkalommal jelentkezett. A beharangozóból származó rövid idézet jól összefoglalja a kezdeményezésben rejlő lehetőséget:

"A fiatal művészeknek és a művészeti főiskolások utolsóéves hallgatóinak adunk lehetőséget a bemutatkozásra. Ezeken az estéken más-más művészeti ágak megismerésével alkalmuk lesz személyes ismeretségek, művészbarátságok kialakítására, valamint arra, hogy vitákkal, beszélgetésekkel segíthessék egymás munkáját."

Az elképzelés lényege az volt, hogy különböző művészeti ágak fiatal képviselői egy estet közösen szerveznek, egymást bemutatják. Igazi siker volt, felelevenítődött a szentendrei hangulat. Az akkor bemutatkozó, s azóta már művészi kvalitásukat bizonyított együttesek, alkotók produkciója közül csak néhány álljon itt: a Magyar Barokk Trió, a nemzetközi karriert befutó Takács-Nagy Vonósnégyes, Fassang Zoltán és Mosóczi Miklós duója, Tarr Béla, Almási Tamás, Gárdos Péter, Kabdabó György, Rák József, Mész András, ifj. Jancsó Miklós filmjei, Bodó Györgyi és Fehér Ildikó Szécsi Margit költészetét bemutató műsora, a Fiatal Iparművészek Stúdiója, Gálffy László nagysikerű Rimbaud-estje, melynek ez az ősbemutatója volt, és a klubbeli előadás után a Pesti Színház szinte változatlanul tűzte a műsorára.

Gálffy László Rimbaud-estje a Fiatal Művészek Bemutató Fórumán
Gálffy László Rimbaud-estje a Fiatal Művészek Bemutató Fórumán

Persze lettek ennek buktatói is, mert a "koncepcióban" volt egy hiba. A happening hangulat érdekében "diszkóba" ágyazva készültek az estek, és bár egy-egy "művészeti akció" idején nem szólt, vagy nem hangosan, a zene, mégis voltak, akiket a szórakozás jobban érdekelt, és ez konfliktus forrása lett Balogh Gábor rendezése, Edward Albee: Mese az állatkertről című darabjának bemutatója esetében, mely két nagyszerű színész, Székhelyi József és Benedek Miklós jutalomjátéka volt. A közönség, amely pedig jobbára művészekből állt, ezen az estén szívesebben hallgatta volna a zenét, és így türelmetlen volt a lassan induló drámai konfliktus befogadásához. Az előadás megszakadt, amire sem előtte, sem utána nem volt példa a klubban.
      1979 februárjában Szalma Tiborné igazgató külföldre ment néhány évre, és rövid átmenet után áprilistól dr. Brining Erikné lett az új igazgató, aki átvette a korábbi elképzeléseket, de újakkal is bővítette. Felhasználva korábbi szakmai kapcsolatait olyan filmek vetítésére teremtett lehetőséget, melyeket másutt vagy nem mutattak be vagy csak jóval később. A klub egy régi hagyományát is felelevenítette: a klubszerű filmvetítést, vagyis a klubteremben, vetítés közben lehetett enni, inni, ami a klub színészklub "korában" természetes volt. Ez is hozzájárult a sikerhez, meg az is - a korhoz tartozóan - hogy figyelembe vette a TV műsorait, a Fészek programjait és a főváros egyéb kulturális rendezvényeit is. Ez a szerkesztési elv már Szalma Tiborné igazgatósága idején is elindult, de mivel ő kevés ideig volt a klub vezetője, nem valósulhatott meg teljességében. Mindkettőjük munkája következtében egyre kevesebb politikai programot szervezett a klub, és még azok maradéka is kötődött a kulturális élethez: művészeti programokkal, filmekkel és az azokról rendezett vitákkal színesítve.

Turán László improvizál
Turán László improvizál

A klub helyzete stabilizálódott, bővült a taglétszám, és egy rövid megtorpanás után nőtt a látogatottság is. A műsornapok, az állandósult hétfő és csütörtök mellett, minden "szabad" időt kihasznált a klub, a délelőtti illetve a koradélutáni órákat, a színház tájolásának idejét. A hétfő estéken továbbra is Garay Attila játszott, sokáig a híres dobossal, Kovács Gyulával közösen. Ezek az estek gyakran örömzenévé változtak, mert a színházi előadások után beszálltak a muzsikálásba más művészek, zenészek is.
      Csütörtökönként Fehér Miklós diszkója szórakoztatta a műsor utáni közönséget. Erről a műfajról is essék szó. A kor legjelentősebb lemezlovasai működtek a klubban, akkor, amikor ez a szórakozás volt a legnépszerűbb a fiatalok között. Az állandó "zeneszolgáltató" Fehér Miklós mellett a legendás Cintula, B.Tóth László, Dévényi Tibor gondoskodott az esték hangulatáról.
      Folytatódott néhány korábbi műsor, sorozat, kezdeményezés: Nőakadémia, a Jazzesték, a Fiatal Filmesek Klubja, a Szocialista Brigádok Klubestje és néhány politikai előadássorozat, de ez utóbbiak elsősorban koradélután. A műsorokat nem volt könnyű előre tervezni, mert a két klubnapon kívüli időpontokat a Mikroszkóp Színpaddal nehéz volt egyeztetni. Folytatódtak a kiállítások a klubteremben, és ezt a színház és közönsége is látogatta. A kiállító művészek között jeles grafikusművészek: Bálványos Huba, Czeglédi István, Kassitzky Ilona, Róna Emmy, Széky Piroska, Országh Lili munkáit láthatták. A közönség nemcsak a művészekkel, hanem művészházaspárokkal is találkozhatott szemtől szemben: Moór Mariannal, Szilágyi Tiborral, Ruttkai Évával, Avar Istvánnal, Moldován Stefániával, vagy a Schubert Éva-Verebes Károly házaspárral.

Néhány nyugalmas év következett, kis hadakozásokkal, hol a Művészeti Szakszervezetek Szövetségével, támogatásáért, hol a Mikroszkóp Színpaddal a mindig vitatott, elmaradt bevétel kiesésért, de lényegében a klub jól működött, növelte látogatottságát, klubtagjainak számát és fővárosi népszerűségét. Évről évre új ötletekkel színesítette műsorát, és a kevésbé látogatottaktól megvált. Az igényekre figyelve lassan alakult át a műsorszerkezet. Továbbra is középpontban maradt a fiataloknak és a fiatalokkal szervezett műsorok, és több kedvelt hagyományosnak tekinthető program, de a kezdeményezések, újszerű programok is "megerősödtek", és népszerűek lettek az évek során.

Bródy János
Bródy János

Az ismeretterjesztés új formáit kísérletezte ki a klub, melyek azóta elterjedtek és más művelődési intézmények is átvették. A szakmunkástanulókkal való foglalkozás évadról évadra más címmel, tematikával, de mindig a legnevesebb előadókkal, művészekkel, a fiatalokat bevonva rendezték meg. A Zene mindenkié címmel Balázs Árpád zeneszerző kalauzolta végig a zene történetén ifjú hallgatóságát a zene születésétől az operettig (1979-80). Majd Szakmunkástanulók Klubja címen két évadon át folytatódott a képzőművészet, a filmművészet és az irodalom tárgykörét felölelve (1980-81) a program. Ezután kiszélesedett a témakör, hiszen a célja az ismeretterjesztés mellett a fiatalok beszédkészségének, kifejezőkészségének növelése és a vitakultúra fejlesztése volt. Bemutatkoztak az iskolák, mesterségem címere címmel, majd találkoztak a TV akkor induló Fiatalok órája stábjával, beszélgettek a Bartók-évforduló kapcsán a modern zenéről, annak befogadásáról, utána jazzről, színházról, Dr. Czeizel Endre genetikussal a szexualitás és az egészség kapcsolatáról, végül a művészi kifejezés összetettebb formái: az irodalom, a zene és a népzene kapcsolatáról. Mindig vetélkedő zárta a sorozatot.
      1979-re már nagy hagyománya volt az önálló esteknek, irodalmi műsoroknak. Neves művészek mutatkoztak be így: Bessenyei Ferenc, Mensáros László, Jancsó Adrienne, Nagy Attila és mások. A "nagy nevek" estjei mellett színészek, előadóművészek a Rátkaiból indulva "tájoltak", elvitték az irodalmat az iskolákba (rendhagyó irodalomórák), kis művelődési házakba.
      Ennek a fellendülő időszaknak köszönhető a klub egyik ma is működő rétegklubja. Egy műfaj képviselői szerettek volna találkozni, magukat tovább képezni. E gondolat jegyében született az Előadóművész Kör, mely Nagy Attila, Kertész Lilla, Tatay Éva és a Rátkai Klub kezdeményezésére, a Színházművészeti Szövetség támogatásával jött létre, 1979. november 12-én. 1985-ig havonta találkoztak a művészek, megnézték, megbeszélték egymás műsorait és este egy-egy nagy előadóművész vagy színész önálló estjével koronázták meg a találkozást. Az irodalom otthona lett ezzel is a klub. Akkor legismertebb művészei karolták fel az ügyet és adták nevüket, művészetüket hozzá, például Jancsó Adrienne, Surányi Ibolya, Nagy Attila, Csernus Mariann, Bánky Zsuzsa, Szentpál Mónika. A kör minden működési engedéllyel rendelkező előadóművészt igyekezett elérni, és lehetőséget adni számukra a bemutatkozásra.
      Népszerűek voltak a lapestek: Új Írás, Kortárs, Nagyvilág, Élet és Irodalom, de a Szputnyik és az Állatvilág irodalmi mellékleteit is bemutatták. Voltak szerkesztett megemlékező műsorok (Költészet napja, írók, költők emlékestjei), népművészetet, néphagyományokat felelevenítő összeállítások (Szép Ilona kalocsai estjei), illetve egyfelvonásosok is. A bemutatkozási lehetőségen túl a szakmai továbbképzést a beszédtechnikai és a mozgásfejlesztő órák jelentették, melyet a Rátkai Márton Munkás-Művész Klub biztosított az előadóművészeknek. Igazi alkotóközösség jött létre, mely rövid időn belül túlnőtt a klub keretein, innen szervezték az előadásokat az iskolákba, vidékre, Budapesten a Jókai Klubba.
      Az irodalom további megjelenési formája volt a klubban, hogy költők, írók mutatkoztak be új köteteikkel: pl. Kolozsvári Grandpierre Emil volt vendége a Rátkainak. Kiemelkedő volt a magyar költők estje, mely az élő magyar irodalom legkiválóbbjait vonultatta fel: Ágh Istvánt, Bella Istvánt, Buda Ferencet, Páskándi Gézát, Ratkó Józsefet-Havas Péter rendezésében.
      A külföldi tudósítókat élménybeszámolók ismertették meg a közönséggel, közülük Sugár András, dr. Bokor László, Róbert László, Chrudinák Alajos mesélt munkájáról, nagy sikerrel. Rádiósok, TV-sek is gyakran voltak vendégek: Sediánszky János, Rapcsányi László, Petress István, Czigány György, igaz ő költőként.
      1979 őszétől szintén sorozatban mutatkoztak be a pályakezdő zenészek, énekesek Könnyűzene pánikban címmel.
      Nagyszerű művekkel és kitűnő kiállításokkal találkozhatott a közönség - úgy a klub mint a színház látogatói - hiszen a klubterem volt a kiállító-helyiség is. Az amatőrök mellett Varga Győző, Klucsik István, Korányi Gábor, Poór Imre grafikusok, a SZEM csoport, Szlankó László bőrszobrász, Botos Éva festőművész munkáit láthatta a publikum.

Neményi Lili és Zsoldos Péter
Neményi Lili és Zsoldos Péter

Hubay Miklós egyfelvonásosát mutatta be a Nőakadémia. Megemlékezett a klub Rátkai Márton 100. születésnapjáról. A jazzkoncertek szereplői között Mixtay Melinda, Pege Aladár, Másik János, Dés László, Jávori Vilmos, Szakcsi Lakatos Béla, Kósa Zsuzsa, Schnétberger Ferenc, Torma Rudolf zenélt, megemlékezett a klub Szabó Gáborról, a híres, külföldön is sikeres jazz-zenészről. Az önálló estek sorában Bodó Györgyi-Szentpál Mónika közös műsora, Neményi Lili sanzonestje, Váradi Hédi fellépése voltak a kiemelkedők.
      Folytatódtak a találkozások rádiós, TV-s személyiségekkel, mint pl. a Stúdió 82 stábjával. A színészek, zenészek, írók támogatták a klubot, műsoraikkal vagy közreműködőként, illetve a Szakmunkástanulók Klubját azzal, hogy fellépésükkel színesítették a programot. Pl. Pécsi Ildikó a századfordulót bemutató műsorba "csak" átszaladt a Radnóti Színpadról, görög ruhában, mert a próbáról kérte el magát, hogy a fiataloknak játszhasson. A teljesség igénye nélkül nagyon rangos névsor állítható fel a szereplőkből: Pitti Katalin, Leblanc Győző, Detre Annamária, Balázs Péter, Tahi Tóth László, Raksányi Gellért, Hűvösvölgyi Ildikó, Dunai Tamás.
      A Szakmunkástanulók klubjában, Múzsától múzsáig címmel Rapcsányi László, Sediánszky János vezette program a művészet alkotó folyamatáról, míg a későbbi, Mi dolgunk a világban című Erdei Grünwald Mihály összeállításában, a művészet és a tudomány egymásra hatásáról szólt. Az 1982/83-as évadban a társastánc történetét láthatta az érdeklődő 7 alkalommal.
      Talán a legsikeresebb időszaka volt ez a klubnak. Működtek rétegklubjai, fiataloknak és idősebbeknek egyaránt. Bírta a fenntartó Művészeti Szakszervezetek Szövetségének bizalmát és támogatását. Igaz, a két intézmény közötti érdekellentét ekkor sem szűnt meg, a Mikroszkóp Színpad már nem napokat foglalt le, hanem újabb teret. A Rátkai engedélye nélkül beépítette a pincét, meghiúsítva ezzel egy új, folyamatosan működő klub létrehozásának tervét, pedig ezzel mindenki jól járt volna, hiszen szétválhatott volna a kétféle közönség, s a terv megvalósítására a klub már 2.000.000 Ft-ot nyert a SZOT-tól.

Ennek ellenére elmondható, hogy az ilyen anyagi és térmegosztási ellentétek kivételével a két szervezet inkább együttműködött és alkalmazkodott. Annál is inkább, mert nemcsak a Rátkai, de a színház népszerűsége is nőtt, s miközben egyre többet tájolt, a klub használhatta a színháztermet, technikával együtt. Közös szórakoztató műsorok is jelezték a megértésre való törekvést.
      Úgy tűnt, hogy ezt a színes, fővárosi érdeklődést is felkeltő működést viszi tovább a klub az 1980-as években, és a siker folytatódik.

Ideiglenesen az Operaklubban

1983-ban a színház födémszerkezete beázott, és az építkezések miatt áprilistól decemberig az Operaklubot bérelte hétfőn és csütörtökön este a Rátkai Márton Munkás-Művész Klub. Mivel kevesebb lett az az idő, mellyel a klub gazdálkodhatott, a Fiatal Filmesek Klubja itt már nem tudott működni, és a korábbi sorozatok egy részét sem tudta folytatni a klub. Kevesebbet találkozhattak az előadóművészek, nem volt délutáni előadás, rendhagyó irodalomóra. Nem volt esti klubélet. Maradt a Nőakadémia, a Szakmunkástanulók Klubja, az Előadóművészek Körének önálló estjei, a Művészekkel szemtől szemben, a Televíziósokkal sokszemközt, a Fiatal Művészek Bemutató Fóruma és a filmvetítés. A zenés estek sorában Paudits Béla műsora, Nádas Gábor, Fábri Péter és Gallai Péter szerzői estjei, Dévay Nagy Kamilla önállója volt sikeres. A színészek közül Schubert Éva, Kézdy György, Halász László, Heller István, Hámori Ildikó segített ebben a nagyon nehéz helyzetben. Ismert rádiósok, TV-sek találkoztak a közönséggel: Balogh Mária, Kondor Katalin, Albert Zsuzsa, Róbert László. A Találkozások magyar zeneművészekkel is folytatódott Sólyom Nagy Sándor és Balázs Árpád segítségével.

Oszter Sándor és Czigány György
Oszter Sándor és Czigány György

Czigány György és Pincési Judit költői estjei emlékezetesek voltak. A szűkösség mellett a körülményeket tovább nehezítette, hogy minden technikai eszközt át kellett vinni a klubirodából (még a filmvetítőt is), majd a program végén mindent visszaszállítani. A művészek támogatása nélkül ezt az időszakot lehetetlen lett volna áthidalni.

Újra a Nagymező utcában

Végül 1983 decemberében visszaköltözött a klub a Nagymező utcába, abban a reményben, hogy ezzel végleges helyén folytathatja a munkát. Az újrakezdés nem volt könnyű, hiszen a bevételkiesés jelentős volt, és a színházzal ismét pénzvita kerekedett az elmaradt, szerződés szerinti fizetésekről. A taglétszám nagyon megcsappant, de a hűséges látogatók megmaradtak. A visszaköltözés után új lendülettel, még több műsorral várta a közönséget a klub vezetősége. Nőtt a kiállítások megrendezésének gyakorisága; a havonta rendezett tárlatokon amatőrök már nem szerepeltek. A kiállítók között voltak kisgrafikával foglalkozó művészek, színészportré készítők, fotósok, festőművészek. Felvégi Andrea fotós, Móder Rezső, Szentandrássy István, Gyulai Livius, Péli Ildikó, Czakó Ferenc, Péli Tamás, Macskássy Izolda képzőművész és a jugoszláv naiv festők munkái voltak emlékezetesek.
      A Szakmunkástanulók Klubja Csak egy kultúránk van címmel folytatta programját, neves előadókkal, művészekkel. A Fiatal Filmesek Klubja helyett filmvetítések és filmklub volt. Folytatódott a Nőakadémia pl. Ötvös Csilla és Ötvös Csaba bemutatásával, a Varsói melódia című egyfelvonásossal (Csongrádi Kata és Dimulász Miklós), Offenbach: Eljegyzés lámpafénynél című kisoperett-feldolgozásával, portréműsorokkal.
      Az Előadóművész Kör előadóestjei és rendhagyó irodalomórái is sikeresek voltak: a kör tagjainak önálló estjei, és szerkesztett műsorok, lapestek szerepeltek a repertoárjukban. Az első "irodalomóra-fesztivált" is megrendezték.
      Mindezeken túlmenően a művészek szívesen mutatták be összeállításaikat, melyek között sok premier is volt: Ambrus Asma-Horváth Károly, Császár Angela, Gyurkovics Zuzsa, Nádas György, Bródy János, Sütz Ila-Balázs Péter, Lehocky Zsuzsa és a Karsai pantomim neve mutatja a klub népszerűségét. Vendégünk volt több híres sportoló. Balázs Árpád sorozata az emberi tartás témája köré csoportosította beszélgetéseit, persze zenei részletekkel: pl. Fehér Klárával, Nemes Lászlóval és másokkal.
      Születésnapokat (Szabó Miklós, Kibédi Ervin) és évfordulókat köszöntött a klub (Váci Mihály, Kodály Zoltán). A Fiatal Művészek Bemutató Fóruma elsősorban filmeseket és zeneművészeket mutatott be, de már együtteseket is, mint a MÁV Szimfonikusok kisegyüttesét vagy a Gyöngyvirág kamarakórust. Folytatódott dr. Benedek István művelődéstörténeti előadássorozata, a fiatal zenészek bemutatkozását szolgáló Könnyűzene pánikban program. A diszkó továbbra is népszerű, de itt is újított a klub, mert videodiszkót rendezett, talán először az országban. Volt közlekedési fórum, brigádest, szórakozató műsor, lézershow és divatbemutató.

Dunai Tamás, Fehér Klára, Nemes László, Balázs Árpád
Dunai Tamás, Fehér Klára, Nemes László, Balázs Árpád

Ez a sokszínű felsorolás bizonyítja a klub népszerűségét. Taglétszáma 500 fő felett volt, évente 8-10.000 látogatóval. Abban az időben gazdaságossági számításokat nem végeztek, de jól működő és rentábilis klub volt, még nyereséges is lehetett volna, ha a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége - mint fenntartó és működtető - erőteljesebben áll a klub mellett a Mikroszkóp Színpaddal szembeni gazdasági harcokban. A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége nem tudott ellenállni a Mikroszkóp Színpad nyomásának; már 1982-ben elkezdte keresni a Rátkai új helyét, illetve tervezte a Nagymező utcai épületrész használói jogának eladását. (Ez akkor még csak 3.500.000 Ft volt.) A helyiség keresésébe a Fővárosi Tanácsot is bevonták, de a klub vezetését erről nem tájékoztatta az MSZSZ mint fenntartó. Ennek alapján váratlanul érte a klubot az 1985 júniusa, amikor is közölte az MSZSZ Központi Vezetőség titkára, hogy a klub ősztől a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének székházában létesítendő tanácsterem-klubban működik. Ezzel ismét véget ért egy korszak a klub életében.

Új helyen, útkeresés

A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége 1985-ben 10.000.000 Ft-ért lemondott az akkor már 30 éves Rátkai Márton Munkás-Művész Klub Nagymező utcai helyiségeinek használati jogáról, és kötelezte a klubot az MSZSZ székházába történő beköltözésre. Az igazgató dr. Brining Erikné nyugdíjba vonult, így Zalka Ilonát, e sorok íróját bízta meg a Titkárság a költözéssel és az új klub megszervezésével. A klub művészbarátai, valamint özv. Rátkai Mártonné tiltakoztak a klub átköltöztetése ellen, de hasztalan. Annak ellenére, hogy a szűkös lehetőségeket bekalkulálva, teljes körültekintéssel igyekeztünk kidolgozni azokat a technikai feltételeket, melyek nélkülözhetetlenek a zavartalan működéshez, a tanácstermek alkalmatlanok lettek a korábbi feladatok jó részének elvégzésére. A klub értéktárgyait, állóeszközeit a Fészek Művészklub kapta, az irattárat, dokumentumokat is csak nehezen lehetett megmenteni. A pince, ahol ezek egy részét tárolták, később elázott, így a klub krónikájának megírása komoly kutatómunkába került. A 80-as évek második fele nemcsak feltételrendszeri, de koncepcionális változást is hozott. A klub korábbi, fő tevékenységeit nem engedte az MSZSZ Titkársága folytatni, azzal, hogy "nem odavaló". Így megszűnt a Nőakadémia, a Szakmunkástanulók Klubja, a Fiatal Művészek Bemutató Fóruma, bemutató előadások, szórakoztató rendezvények és az Előadóművész Kör. Hiába tiltakoztak az ezeket éveken át társadalmi munkában vezető művészek. Ki kellett dolgozni, egy új, ehhez a helyzethez alkalmazkodó koncepciót, ami nem volt könnyű. Annyi engedményt lehetett elérni, a régi, igényelt programok érdekében, hogy havonta egy alkalommal "visszamehetett" a klub a Mikroszkópra, persze úgy, hogy a bérleti díjat és a műszaki dolgozókat is fizetni kellett. A Fészek Klubba nem lehetett tevékenységeket átvinni, mert annak profilja, tagsága eltért a Rátkai Márton Klubtól. A meglévő lehetőségekből kellett kiindulni és azokat felhasználni. A klubot a művészbarátok nem hagyták el, és itt különösen Szép Ilona előadóművésznek (elhunyt 1994-ben) jár a legtöbb köszönet.
      1985. október 1-jétől működik az intézmény, most már Rátkai Márton Klub néven, a Gorkij, később Városligeti fasor 38. alatt. A klub rendelkezésére álló helyiségek a büfé, két egybenyitható tanácsterem és ezek előtere. A korábbi 12 fős munkatársi csapat egy klubvezetőre, egy félállású gazdasági vezetőre és egy takarítóra csappant. Esetenként nyugdíjas ruhatáros illetve nappali ügyeletes dolgozott még a klubban, mely az egész székház ügyeleti feladatait is ellátta. A fenntartó még önálló elhelyezésünkről sem gondoskodott. Nem volt klubiroda, a székház különböző helyiségeiben, egymástól is elszakítva, más munkatársakkal osztozva kellett dolgoznia a klubtitkárnak és a gazdasági vezetőnek. 1989-től van, igaz nagyon kicsi, irodája a klubnak.

Miközben kereste a lehetőségeit a székházban és folyamatosan tárgyalt az MSZSZ-hez tartozó szakmai szakszervezetekkel, elsősorban a Mikroszkóp Színpadon szervezett estekre koncentrált a klub, ahol havonta rendezett kiállítást és nagy rendezvényeket. Eleinte havonta csak 2-3 program volt összesen. Az előadások: pl. egészségügyi témájúak, vagy dr. Benedek István művelődéstörténeti sorozata a székházban voltak, a művészeti programok: Rácz György szerzői estje, kongresszusi ajándékműsor, Soós András emlékestje - a színházban. Majd elindult egy sorozat, mely azokat a művészeket mutatta be, akik más területen is alkottak, mint amiben híressé lettek. Ismert művészek ismeretlen arca címmel, írásaikat mutatták be: Szatmári István színművész, Deák István rendező, Lakatos Gabriella balettművész, Szabó Miklós operaénekes, Sipos Tamás rádiós, Csongrádi Kata, Harsányi Frigyes, Székhelyi József színművészek.

Ismert művészek ismeretlen arca: Gábor Miklós kiállítás-megnyitója és Szabó Miklós szerzői estje - Szabó Miklós, Gábor Miklós, Vass Éva
Ismert művészek ismeretlen arca: Gábor Miklós kiállítás-megnyitója
és Szabó Miklós szerzői estje - Szabó Miklós, Gábor Miklós, Vass Éva

Ugyancsak a Mikroszkópon rendezett a klub tárlatot Gábor Miklós színművész grafikáiból, melyeket itt láthatott először a közönség. Ugyanakkor parádés a névsora az itt kiállított ismert képzőművészeknek is: Varga Győző, Kesztyűs Ferenc, Osváth László, Róth István, Erdélyi Eta, Kránitz Margit, Nagy Sándor, Kornis György, Tavaszy Noémi. A SZOT-ösztöndíjasokat évente bemutatta a klub a színházban, voltak ajándékműsorok, megemlékezések, önálló estek: Koltai János, Tímár Béla, Szép Ilona, Kisfalusi Bálint, illetve szerkesztett zenés irodalmi estek. Ezek a "színházi estek" nemcsak a közönség körében voltak népszerűek, hanem maguknak a művészeknek is máig emlékezetesek.

Zalka Ilona klubtitkár és Benedek István
Zalka Ilona klubtitkár és Benedek István

Nemcsak a művészek, az Iparművészeti Vállalat Szakszervezeti Bizottsága is a klub mellé állt azzal, hogy "megrendeléseket" adott a klubnak: Bendedek profeszszor előadássorozatát, vetített képekkel illusztrált ismereterjesztő előadásokat, brigádesteket, kihelyezetett műsorokat kért. Bekapcsolódtak a művészeti szakszervezetek is, és az ő igényeik alapján is készített programokat a klub. Ugyancsak feladata lett a nemzeti és egyéb ünnepekre összeállított műsorok megszervezése, de ez így együtt is, mindössze heti egy napot jelentett.
      1986 októberétől hetente volt videoklub. Akkor ennek volt keletje, mert még alig volt videomagnó magánkézben, viszont egyre több kazetta terjedt, sokszor másolt példányok, melyeket szűk körben, szinkrontolmáccsal hallgathatott a közönség.
      A Rátkai videoklubjában értékes művekkel találkozhatott a publikum. Perlaki István filmesztéta azokat a filmeket vetítette - meglehetősen kezdetleges körülmények között, két TV-készüléken - melyek a korábbi évtizedek nagy nemzetközi alkotásai voltak, és nem jelentek meg a hazai mozikban. Attól volt videoklub, hogy utána avatott vitavezetővel megbeszélte a látottakat a főleg filmművészekből álló közönség. Tehát volt szakmai filmklub (mint arról korábbi fejezetben szóltunk) és a Filmművészek Szövetségének támogatásával immár videoklub is működött a székházban. Egészen 1990 I. félévéig tartott ez a program, amíg aztán sok művésznek lett saját berendezése, és egyre jobb filmeket lehetett kölcsönözni is.
      Az első sokk, a lehetőségek felmérése után egyre több új ötlet, és ma is érvényes műsortípus jött létre, melyben kiemelkedő szerepe volt Szép Ilona előadóművésznek. Önálló estek, szerkesztett műsorok, könyvbemutatók születtek, igaz még kis számban.

1987-től rendszeressé váltak Villanófényben címmel az 1-2 hetes kiállítások. Ismert és kevésbé ismert művészek, amatőrök állítottak ki eleinte a büfében és a két tanácsterem előterében (ma is itt rendezi a klub a kiállításait). Útkeresés közben voltak tévedések is, mert a büfé piros falai nem viselnek el mindent, de sikeres kiállítások is születtek: pl. Orosz László, Kraszner Margit és a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tárlata.
      A klub korábban is a magyar irodalom bemutatkozási tere volt, és ismét szeretett volna az lenni. Ezért szolgált örömünkre, hogy 1987 szeptemberétől a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság a Rátkaiban tartja havi összejöveteleit.
      Az előadóművészet is egyre gyakrabban "jelent meg" a klubban, önálló estek, összeállítások formájában, melyet az Esték a fasorban közös címmel rendezett a klub, gyakran sok vidámsággal. Bekapcsolódott az akkor alakuló Széphalom Könyvműhely is, az Írók Szakszervezetének kiadója, és könyvbemutatókat rendezett a klubbal közösen, illetve fiatal költőket, írókat mutatott be. Más kiadók is csatlakoztak a bemutatókhoz.
      A fiatal művészeknek is bemutatkozási lehetőséget kívánt adni a klub a Fiatalok Pódiuma sorozattal, de ez néhány kísérlet után abbamaradt. Bővült a zenei programok sora is, különösen a jazz és a könnyűzene volt népszerű, melyet a kitűnő előadóknak köszönhetett a klub. A költözéssel egy külön feladatot is kapott az intézmény, a Fővárosi Állami Zeneiskolák Kórusának ügyintézését, melyet 1989-ig látott el.
      A Rátkai küldetéséhez tartozó művészeti programok rendezése mellett új utakra, kísérletezésre is szükség volt. A korszak érdekességei közül elsőként mutatta be az Agykontrollt, az Optimisták Klubját és a divatossá váló ezotériát. Rendszeresen szervezett vásárokat, bemutatókat, elsősorban a székházban dolgozók számára, ez iparművészeti, illetve nagyon színvonalas termékeket jelentett, és szintén hagyománnyá vált.
      Az új helyen a közönség szervezése különösen nehéz feladat volt. A régi klubtagok nem jöttek, hiszen ez a helyszín kiesett a megszokott közlekedési útvonalaikból. Sokan maradtak el azért is, mert az új Rátkai nem tudta azt a korábbi éjszakai szabad klubéletet megteremteni, amit a használók megszoktak. A művészek szívesen felléptek nagyon kis gázsiért vagy díjmentesen, de a közönségtől nem szedhetett belépődíjat a klub, hiszen szakszervezeti székházban működött.
      Eleinte hétvégi diszkós rendezvényekkel is próbálkozott, elsősorban a büfé, de ez nem járt elegendő haszonnal és amortizálta a klub berendezéseit. Az a terv, hogy a művészek a haknikra innen induljanak és ide érkezzenek, mint korábban a Nagymező utcából, nem vált be. Viszont azzal, hogy hétvégi magánrendezvények megtartására lehetőséget adott, bevételre is szert tudott tenni a klub.

Gazdálkodásában önállóvá vált az intézmény, de továbbra is függött az MSZSZ-től, mint fenntartótól. Az állami kulturális alapból a szakszervezetek a művelődési intézményeik fenntartására (így az MSZSZ is a két klubjára) támogatást kaptak. 1989-ben indultak meg azok a törekvések, hogy ezeket a pénzeket az intézmények közvetlenül kapják meg. Ezt olyannyira támogatta a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége, hogy a Fészek és a Rátkai vezetőjére bízta már a tárgyalást is.
      Az időszak végére - annak ellenére, hogy a klub Mikroszkóp Színpadi előadásai elmaradtak pénzhiány miatt - stabilizálódott a klub helyzete; kialakultak a műsornapok (kedd és csütörtök), a munkamódszerek, és az elvárások.
      Akkor még nem tudtam, hogy SWOT analízis az, amit készítek: megállapítva az erősségeket, gyengeségeket, lehetőségeket, veszélyeket, tudatlanul ugyan, de marketingterv született.
      Ennek eredménye úgy összegezhető, hogy a klub értéke és egyben erőssége a felhalmozott szellemi tőke, a művészek támogatása. Gyengesége a pénzhiány mellett - és ennek okaként is - a reklám hiánya, a tömegközlekedés útjából kieső épület, a csökkenő fizetőképesség, a növekvő járulékok, melyek a jegybevételt terhelik, és a szükséges munkatársak hiánya.
      Ebből leszűrhető volt, hogy olyan közönséget kellett megcélozni, akik kisjövedelműek ugyan, de művészetszeretők, és igénylik ezt.
      Úgy látszott, hogy a veszély a közönség elvesztése, a klub elhalása, vagy pusztán a székházban lévő szervezetek értekezleteinek koordinálásává silányuló munka. A lehetőség abban állt, hogy a művészek díjmentesen vállalták a fellépéseket, mert a "saját házukban" voltak, vagy mert meg akartak valósítani egy számukra fontos programot, és ha ők "ingyen" lépnek fel, akkor a közönség se fizessen. Ez a konstrukció ma is érvényes.
      1989 végére a saját programok száma évi 80-90 re nőtt, de elmaradt az előző időszak látogatottsága, ami a korábbinak megközelítőleg a felét, 3.000-3.500 nézőt jelentett.
      E korszak végére a tag-szakszervezetek egyetértettek abban, hogy a klub a helyiségeit díjmentesen használhatja, és a közönség díjtalanul vehet részt a programokban. Így érkezett el a rendszerváltás, mely egyúttal a szakszervezetek helyzetében is változást hozott, elbizonytalanítva e szervezeteket. Éppen ezért a szakszervezeti művelődési intézmények megalakították saját szövetségüket, mely az állami támogatást volt hivatva szakmai értékek mentén szétosztani. Ennek a kezdeményezésnek az élére állt a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége és két klubja, a Fészek és a Rátkai. Új korszak kezdődhetett ismét, a teljes önállósodás korszaka, és ez az egyesületté való alakulás.




Előző oldal Tartalomjegyzék Következő oldal