A Pataky Művelődési Központ története
Az intézmény története


A II. világháborút követően, 1948-ra világossá vált, hogy a kulturális sokszínűség, az önszerveződés bármely formájának megőrzésére nincs lehetőség. A sokszínűség helyébe az újdonsült marxista-leninista kultúr- és művelődéspolitika lépett. Az állam és a párt vezetőinek a célkitűzése: az önálló társadalmi-kulturális kezdeményezések felszámolása, a társadalom totális ellenőrzése, a különböző társadalmi csoportok homogenizálása volt. Ehhez 1949-ben céltudatos módon hozzá is kezdtek. A Kőbányai Casino 1948-as államosítását követően felszámolták a benne működő egyesületeket, alapítványokat, olvasóköröket, társasköröket, a nonprofit szektor minden lehetséges formáját, amely magában hordhatta a horizontális önszerveződés lehetőségét. 1948 és 51 között a kultúraközvetítő intézményrendszer tartalmi folyamatait vizsgálta felül a rezsim, és azt a marxizmus-leninizmus világnézeti alapjára helyezte. A kulturális egyleteket - megszüntetve azok tevékenységi köreit, funkcióit - egyetlen intézmény alá kényszeríttette. Mivel Kőbánya belvárosában az egyetlen színházteremmel rendelkező közösségi helyiség a kaszinó volt, ez lett a szocialista művelődés otthona, nevezetten a Pataky István Művelődési Ház. Névadója egy baloldali ellenálló mártír volt.

Pataky István mellszobrának leleplezése a kaszinó előcsarnokában
Pataky István mellszobrának leleplezése a kaszinó előcsarnokában
Ünnepi beszédet mondott Czakó Béla a X. kerületi KISZ Bizottság titkára

1948-tól a földszinten pártirodák, valamint a hadkiegészítő parancsnokság kapott helyet. 1954-től a Hazafias Népfront Kőbányai Szervezete kezdte meg működését az épületben.
      Az ezt követő évtizedekben a magyar társadalom értékrendje végzetes változásokon ment keresztül, amelynek hatását a mai napig érezzük. Ebben az első tíz esztendőben a háború előtti társadalmi vagy osztálymodellek megváltoztak, a korábbi magatartásminták pedig egyre kevésbé játszhattak szerepet. Ennek oka, hogy a hatalmon lévő álságos elit, gyakran saját magát is becsapva, félművelt vazallusain keresztül tökéletes propagandamunkájával vagy megfélemlítéssel morális válságba sodorta az idősebb lakosságot, és átnevelte a művelődés, a kultúra és a kommunikáció eszközeivel a felnövekvő nemzedéket. Újfajta paternális nyelvezetet vezettek be a kultúra területén, amelyet militáris fogalmakkal kevertek. "Az imperializmus elleni harcban a kultúra frontján is helyt kell állni, pártunk és vezetőink tanítása szerint." Bizonyos, hogy az effajta szlogenek szorongást váltottak ki a pluralizmushoz szokott lakosság körében. Kőbányán a ligettelki, az óhegyi illetve a dűlői maradék lakosság, hasonlóan a háború előtti időszakhoz, számottevően a felsőközéposztályból, a középosztályból, illetve a jobb időket látott dolgozó tisztviselő-, munkás- és iparoscsaládokból rétegeződött. Ez a népesség a kőbányai villákban, bérpaloták polgári vagy munkáslakásaiban, udvarházakban - amelyekben valaha kisebb-nagyobb üzemek, vállalkozások működtek - éltek, és közülük sokan, valamilyen módon kötődtek a Kőbányai Casinohoz. Így a kaszinó az államosítás után is egyfajta összetartozás jelképe volt. Zavarta is a politikai elitet, és mindent megtett annak érdekében, hogy ez megszűnjön. Ahogy idős kőbányaiak elmesélték a Pataky István Művelődési Ház kötelező "agymosási" programjai mellett a kulturális választék nagyon hasonlított a háború előttihez. Volt baletttanítás, nyelvtanfolyam, fotószakkör és olvasókör az államosított és átszelektált könyvtárban. A színházteremben pedig az éppen aktuális bonvivánok és primadonnák operettet énekeltek, de előtte elszavaltak egy harcba hívó kommunista verset.

Népművelők estje a 'kultúrban' 1955
Népművelők estje a "kultúrban" 1955

1956. november 2-án a kaszinó épületéből kőbányai srácok rálőttek a Körösi Csoma úton vonuló szovjet tankokra, és a lakosság szeme láttára az egyik harckocsi lőtornya az épület felé fordulva, annak első emeletét teljes egészében kilőtte. Ennek következtében az épület sarka kidőlt. Feltehetően ekkor semmisült meg az intézmény irattára, így dokumentációk csak a hatvanas évektől kezdődően állnak rendelkezésünkre. 1957-ben a külső homlokzatot - nagyjából megőrizve az épület ornamentikáját - szépen helyreállították. A belső tereket már kevesebb odafigyeléssel renoválták, illetve az 50-es évek igényeinek megfelelően kipótolgatták.

1956
1956

A helyreállításokat követően a földszinti kommunista párbizottsági irodák helyére a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kőbányai fiókkönyvtára költözött. Miközben az újjáalakult Magyar Szocialista Munkáspárt a Halom utcai, úgynevezett Sorg-villát foglalta el.

Konkrét információkat a forradalom előtti programszerkezetről nem sikerült fellelni.

Érdekes - mind a mai napig aktuális - gondolatokat feszeget egy 1957-ben született írás a Népművelés című szakmai periodika hasábjainNépművelés IV. évfolyam I. szám, 1957. szeptember, Márványi György: Hogyan alakítható át a kőbányai lakótelep 'kultúrháza' munkásklubbá?. Vajon kell-e a külső lakóterületeken külön speciális önálló kulturális (és politikai!) ellátás, vagy megoldja- e a központban lévő művelődési intézmény a problémát, ami egyébként busszal 10 perc távolságra van a városközponttól? A Városszéli telep - ahogy a korszak, és a cikk írója titulálta az egyébként Kőbánya Kertváros elnevezésű, 30-as években épült családiházas telepet - valóban egy speciális társadalmi mikroklíma ma is. Eredetileg építettek hozzá egy közösségi épületet, amelyben volt egy nagyobb és három kisebb terem, de az évtizedek alatt erősen lepusztult. Szabadtéri mozit is kialakítottak a tanácstag, bizonyos Menyhárt néni segítségével, azonban ez kevésnek bizonyult. Márványi György, a cikk írója munkásklubot álmodott a Városszéli telepre.

"A telep 1.400 lakója között igen sok a fiatal: iskolások, serdülőkorú fiúk, lányok, szakmunkássá érett fiatal nők és férfiak. Az úttörők foglalkoztatását nagy nehézségek árán valahogy biztosítja az iskola. A többi iskolás gyerekkel szabad idejükben, senki nem foglakozik szervezetten. Az idősebb évjáratokra még kevésbé viselnek gondot. Ifjúsági szervezet nincs. A fiatalok egy része szabados, cinikus, "vagány". A másik rész, a komolyabbak, távol tartják magukat a rendezvényektől (ahol régen nagyon is vegyes volt a társaság) és inkább ritkábban szórakoznak, de akkor már bemennek Pestre, s így jelenlétük, magatartásuk jótékony nevelő hatása sem érvényesülhet. Az erkölcsi és politikai szempontból legszilárdabb fiatalokat magába foglaló KISZ-szervezet megalakítása sürgős feladat lenne. De addig is, amíg ezt sikerül elérni, közeledhetne egymáshoz a két réteg, egymásra találhatnának a közös kulturális munkában. S a telep társadalmi életének vezetői lehetőséget nyernének a fiatalokkal való szervezett rendszeres törődésre, magatartásuk pallérozására, politikai nevelésükre. A fiataloknak tehát hely kell, ahol társasági életüket zavartalanul folytathatják. De ugyanerre van szükségük az idősebbeknek is, akik nehezen indulnak el, hogy a városba menjenek, akik szívesen ülnének le egy-egy tiszta asztal mellé, beszélgetni, politizálni, rádiót hallgatni, vagy éppen kártyázni, ha úgy jön a sora. A vetítések és az időnkénti műsorok szükségesek, a legtöbbször jók is. A családiasabb közösségi szórakozás igényeit azonban ezek a rendezvények nem elégítik ki. A megoldás? A telep "kultúrházat" alakítsák át munkásklubbá.

(...) A bálterem melletti szoba elég nagy klubszobának. Az előteret is át lehet klubszerűen rendezni. Tavasztól őszig fűtés nélkül használható a nagyterem is, és ha a székeket összerakják, milyen kiválóan pingpongozhatnának benne a fiatalok! Nincs pénzünk! - mondja Menyhárt néni, a tanácstag. Szervezzenek társadalmi bizottságot a klub létrehozására, tegyék társadalmi üggyé, közüggyé a klub dolgát a telepen! Segítség biztosan lesz! Lakik ott akárhány szakképzett iparosember, ügyes barkácsoló, szerelő, mint Tóth András, jó szervező, mint Szakáll Antal, akik a telepet is, a művelődés ügyét is szeretik. S ki ne segítene a fiatalok közül valamicskét, ha tudja, hogy a klubban neki is helye, otthona lesz? Segítenének az iskola pedagógusai is, hiszen az ő számukra is fontos a klub: lehetőséget nyújt nevelői tevékenységük hatósugarának kiterjesztésére! Rendszeres bábelőadásokat terveznek a kisebbeknek, meg akarják szervezni a "Végzett növendékek társaságát", szívesen tartanának ismeretterjesztő előadásokat, rendeznének tanfolyamokat a telepi lakók, a fiatalok és öregek részére. Élet lüktetne a klubban, amint megnyitná ajtaját! S micsoda könnyebbség lenne Fodor Györgynek, a telepet támogató művelődési otthon igazgatójának, ha nem egy-két ember, hanem választott klubvezetőség állna mellette, amely a telepiek bizalmából intézi a klub ügyeit!"

A Munkásklub létrejött. A Pataky Művelődési Ház, később az új művelődési központ telephelyeként tartották számon.Az intézmény a rendszerváltást alacsony költségvetéssel és semmitmondó programokkal élte túl; ekkorra már a helyi bálokat sem ott tartották, mert állapota katasztrofális volt. A szomszédos iskola kényszerből néha tanteremként használta, végül 1992-ben a Pataky Művelődési Központ átadta a Kőbányai Vagyonkezelőnek a lepusztult épületet. A 60-as évek művelődéspolitikája nagy hangsúlyt fektetett a munkásművelődésre. Kőbánya, a kerület lakossági összetételénél fogva, különösen érintett volt e téren. A korszak dokumentumai bizonyítják, hogy a Pataky bázisintézményként csatlakozott az akkor induló Fővárosi Művelődési Ház módszertani munkájához. Több mint 30 év távlatában, 2007. július 9-én, Drucker Tibor, az FMH első igazgatója így emlékezik az akkori időkre és történésekre:

"A 60-as években egy olyan nagy ipari kerületben mint Kőbánya hangsúlyos feladat volt a munkásművelődés, a munkások általános műveltségének fejlesztése, a szakmai kultúrával való fokozott törődés, a szabadidő kulturált eltöltésére ösztönzés és ehhez a feltételek biztosítása. Mindehhez pedig figyelembe kellett venni az egyes munkásrétegek sajátos helyzetének, megközelítésének módszertani feltételeit.
      A Fővárosi Művelődési Ház a budapesti népművelés szakmai módszertani központjaként ezekben az években jött létre (1963-ban egyesült a Fővárosi Népművelési Tanácsadó, az Egressy Klub és a Fehérvári úti Pamuttextil Művelődési Ház).
      Kézenfekvő volt, hogy az amatőr (műkedvelő) művészeti mozgalom egyes szakági bázisai, a szakkörök és a klubmozgalom gyakorló intézményeinek mintájára a munkásművelődés területén is létre kell hozni az FMH bázisait.
      A Pataky Művelődési Központ csatlakozott az FMH kezdeményezéséhez és a bejáró munkások, később a szocialista brigádok és a munkásszállásokon folyó népművelés fővárosi bázisintézménye lett. Kőbánya ezekben az években tipikus "bejáró" munkáskerület volt. Az itt dolgozók 35-40 %-a járt be naponta vonattal a városrész 50-60 km-es vonzáskörzetéből. A rendezvények célja az volt, hogy bevonjuk az érdekelteket, a bejáró munkásokat egyes üzemi de leginkább a lakóhelyükön folyó programokba. Jelentős számú iskolázatlan embernek sikerült felkelteni az érdeklődését, és bekapcsolni a felnőttoktatás és a szakmai oktatás rendszerébe, de mindenek előtt az általános iskola elvégzése volt a célunk. Arra törekedtünk, hogy az üzemek vezetői és a lakóhelyek között is erősödjék az együttműködés. Kiderült, hogy roppant fontos lenne az utazási körülmények javítása, a vonatok tisztasága, pontossága.
      A Patakyval létrejött együttműködési és bázisprogram másik fontos területe volt a Kőbányai munkásszállók között végzett kulturális nevelőmunka. Ennek volt egyik alkotóeleme a korábban az Egressy klub által szervezett szálláshelyi irodalmi, zenés körműsorok és zenekari estek szervezése a munkásszállókon. Az ott folyó nevelőmunka roppant nehéz, de szép eredményeket hozó program volt. A zömében építőipari, textiles leányszállások, helyi ipari dolgozók, vegyészeti gyárak szálláshelyei az oktató-nevelő munka kitűnő módszertani bemutatókra, elemzésekre adtak lehetőséget. Ebben is jó partner volt a Pataky."

Valószínűsíthető, hogy az intézmény valós társadalmi, ha úgy tetszik látogatói igényeket is igyekezett kielégíteni. Egy 1961-es szilveszteri plakát - Garamvölgyi György igazgatása alatt - fergeteges bált hirdetett, melyen a legnagyobb sztárok léptek fel, többek között Ákos Stefi és Hadics László. Az 1963-as februári gyermekszínházi előadáson, A bűvös erdő című mesét mutatták be nagy díszlettel, jelmezzel és parádés szereposztással. (Gobbi Hilda, Bilicsi Tivadar, Magda Gabi, Soós Edit, Csűrös Karola, Pethes Sándor).
      Egyetlen, rövid, beszámoló jellegű írás tanúskodik arról, hogy a 60-as éveket milyen célok és feladatok jellemezték e téren; az intézmény akkori igazgatója Szirmai Jenő (1968-1975) írta a következőket:

Amatőr színjátszók
Amatőr színjátszók

"Jelenleg igen sokrétű munka folyik a kultúrházban. Amatőr művészeti csoportok, művészeti jellegű tanfolyamok: balett, torna kisgyermekeknek, dolgozó nők tornája. Különböző szakkörök: fotó, biológia, galamb, sakk. Tanfolyamok: nyelvek, rádió-televízió szerelő. Klubok: pedagógusok, háziasszonyok klubja, ifjúsági klub. A X. kerületi nyugdíjasok klubja minden nap tart foglalkozásokat a nyugdíjasok számára (ismeretterjesztő és politikai előadások). Napi programok: kártya, sakk, televízió. A különböző évfordulókat ünnepek keretében tartjuk meg. Ismeretterjesztő előadásokat tartanak a pártkörzetben."

A kijelölt igazgató, Szirmai - aki egyébként színművész volt - valószínűleg nem volt egyszerű helyzetben, mikor terveket, beszámolókat és egyéb jelentéseket kellett írnia, hiszen az aktuális művelődéspolitikának megfelelve kellett ezt cselekednie.
      A 70-es évek puha diktatúrája idején a szokásos közhasznú tanfolyamokon kívül újra társastánctanfolyamok indultak, benne beattánc-tanítással. Az 1971-es szórólap heti egy alkalmas tanítást és a hét többi napján - apró betűkkel - szabad klubfoglalkozást, magnóhallgatást, filmvetítést kínál. Egy másik szórólapon Bácskai Lauró István fiatal filmrendező irodalombarátoknak ajánl összejövetelt, egy harmadikon Palásthy György amatőr filmtanfolyamot indít. Ma már tudjuk, hogy ezek a hivatalos megbízatások a neves alkotók részéről kísérleti helyek voltak, és közben újra kialakultak azok a 30 éve elfelejtett társaskörök, amelyeket az akkori rendszer lesöpört a kultúra palettájáról. Ezek váltak a 80-as évekre az underground művészetek fészkévé a Patakyban.

Tomboló ifjúság

Az intézmény igazgatása alatt állt a Csajkovszkij, volt Dréher parkban működő Kőbányai Ifjúsági Park, melynek körülbelül 500 fős nézőtere, 100 m2-es színpada, 2 világító tornya és vetítővászna a korszak divatja szerint egy-egy szabadtéri mozit, színházi előadást, de elsősorban szabadtéri beat- és rockkoncerteket ajánlott a 60-as, 70-es majd ritkábban a 80-as évek közönségének, a környező házak lakóinak legnagyobb sajnálatára. Az ifjúság azonban imádta. Sok frissen alakult, ma már híres, sőt az idő homályába veszett szupersztár kezdete itt a működését. Az Illés zenekar, a Syconor, az Anonymus, a Ferm és a Szivárvány együttesek léptek fel hetente négy alkalommal, rendszerességgel a kőbányai deszkákon. Nem feledkezhetünk meg a híres, hírhedt Ifjúsági klubról, amely a Halom utca 37. alatt üzemelt. Fénykorát a 60-as, 70-es években élte, mikor a fiatalok egyetlen szabadságot jelentő szórakozási lehetősége az ifjúsági (rock) klubok voltak. P. Balázs Margit klubvezető 1969-ben riportot készített a klubtagokkalNépművelés 1969 október, XVI. évfolyam 10. szám: P. Balázs Margit: Klubunk 3 éve c. cikk. Az írásból kiderül, hogy nincsen új a nap alatt; a fiatalok akkor is kitalálták a saját szórakozási lehetőségeiket, csak kellett egy mentor aki ezt koordinálta.

Csajkovszkij parki rendezvények
Csajkovszkij parki rendezvények

"A Kőbányai ifjúsági klub három éve működik. Megkérdeztem azokat a klubtagokat, akik - szerintem - csoportokat képviselnek a klub kollektívájában: Miért szeretsz ide járni?
      A válaszokból:
      - Mert volt itt az a falvésés, és szeretem azokat a helyeket, ahol lehet valamit csinálni... (Húszéves építésztechnikus, egy zenekar után jött a klubba, de a zenekar már régen messze jár.)
      - Mert itt mindig találok valakit, akivel szót válthatok. Meg elolvashatom a heti sajtót, s közben jó zenét is lehet hallgatni. (Huszonegy éves segédmunkás, Pestlőrincről jár hozzánk.)
      - Mert jó zenekarok vannak általában; de jó volt a pszichológia meg a filmklub is (Tizenhat éves gimnazistalány. Eleinte csak pszichológiai előadássorozatunkra járt. Később az ott megismert fiúkkal kezdett a táncokra is járni.)
      - Mert te vagy a klubvezető. Én már tulajdonképpen kinőttem innen, de veled jó néha találkozni. (Elfogult, huszonhárom éves technikumi tanárnő, hat éve rendszeresen találkozunk klubügyben. Vezetőségi tag.)
      - Mert itt olyan jó. Majdnem mindenkit ismerek, még sosem unatkoztam. Nem kell egyetlen fiúval járni, mindig van kivel táncolni. És mindenki rendes... (Tizenhét éves iparitanuló lány. Szívesen végez bármilyen társadalmi munkát.)
      - Mert itt találkozhat az ember egy-egy jó fejjel. Az Új Írás Klub, a filmesek... És a Bajtalát tartsuk meg! (Húszéves, nős nyomdász, gimnazista korában lett klubtag.)"

A klub létrejötte valódi társadalmi igény volt. P. Balázs Margit összefoglalójából ezt jól érzékelhetjük:

"1963. A Pataki István Művelődési Ház épületében működő 12. Szabó Ervin Fiók könyvtárosai segítséget kérnek igazgatómtól, hogy fiatal olvasóik részére havonként valami programot szervezhessenek. Az ügy az én munkaterületemhez tartozik, én vagyok az ismeretterjesztő előadó. Igazgatómnak tetszik az ötlet. A fiatal olvasók lelkesek, egy ifjú könyvtárosnak egyre több fejtörést okoznak összejöveteli igényeikkel.
      1964. április 23. Megnyitjuk a Kőbányai Ifjúsági Klub első változatát, a ház egyik termében, heti három klubesttel. Szép programot tervezünk, kedvezményes táncjegyet is adunk. Összefut a kerület érdeklődő ifjúsága! Nem mindenkit veszünk fel. Ha sejtjük, hogy valaki csak a tánckedvezmény miatt jön, elutasítjuk. Táncolni a mi igazolványunk nélkül is járhat.
      1965. Kétnapos kirándulás: a verpeléti termelőszövetkezetnek segítünk kukoricát betakarítani. Meghívjuk utunkra tanácselnökünket, népművelési osztályvezetőnket is.
      1966. Egy megüresedett épületetA valahai Dréher sportlétesítmények, valamint a 'Kőbányai Hockey Klub' klubházának épülete a Halom utcában renováltat a kerületi tanács és a KISZ-bizottság (a KISZ szervezetek jelentős társadalmi munkájával) ifjúsági klubnak.
      1966. május 5. Vezetőségi tagjaink közbenjárására megkapom a klubvezetői megbízást. Mozgósítom régi tagságunkat a klub berendezésére.
      1966. május 25. Megnyitó. Tanácselnökünk átadja a házat az ifjúságnak. Az alapítólevél szerint a klubnak a kerületben élő vagy dolgozó fiatalok kulturált szórakozását kell szolgálnia; hetenként két táncestet rendezünk, két kulturális foglalkozást, egy nap átadjuk a helyiséget a kerületi KISZ-szervezetnek, egy nap pedig a nálunk "lakó" sporttanácsnak. A klub működéséért 11 tagú társadalmi vezetőség (melynek tagja KISZ Bizottság agit-prop. titkára is) és a művelődési ház igazgatója a felelős. Nyitva naponta 3-tól 10-ig; presszó, újságok, folyóiratok, televízió, rádió, magnetofon, társasjátékok állnak a tagok rendelkezésére. Minimális költségvetésünk volt. Bérjellegű kiadás csak a főhivatású klubvezetőnek, takarítónőnek és a zenekarnak jutott (az utóbbinak nagyon kevés). Mennyi társadalmi munkát végeztek nálunk klubtagok, művészek, újságírók, táncdalénekesek! A klubtagok rendszeres, aktív közreműködése nélkül azonnal leállt volna az élet. Megjegyzem, ez a természetes a klubban. Ameddig a klubtagok látták el a táncesteken a pénztárosi munkát is, egyetlen lógóssal sem találkoztam. Vagy: szünetekben valamelyik klubtag körbejár egy vödörrel, összeszedi a hamutartókból a felgyülemlett hulladékot.

A Kőbányai Ifipark plakátja
A Kőbányai Ifipark plakátja

Nyitás után körülbelül másfél évig nem volt olyan gond, hogy a padlóra szemetelnének. Akkor lazult meg a táncokon a rend, mikor új zenekart szerződtettünk, s vele beözönlött egy idegen - nem minden esetben jól nevelt - tömeg a városból. Hála azonban tagjainknak, akkor sem lett nagyobb baj.
      Kezdetben a "mindenkinek mindent!" jelszavával tartottunk rendezvényeket. A táncon kívül egyedi alkalmakból állt a program, melyek között az összefüggést csak az egymásutániság adta. Például pénteken mindig ismeretterjesztő foglalkozást rendeztünk, szombatonként művészeti estet. Ezen belül előfordultak műkedvelő csoportok, hivatásos művészek, a Játsszunk házibulit! című vetélkedő stb. Az ismeretterjesztés is elég széles skálán mozgott: vita az Ifjúsági Magazin szerkesztőjével, fiatal filmrendező bemutatkozása, egy klubtag diavetítése külföldi útjáról. A táncosok nagyobb tömegeinek egy-egy fejtörőt, Gusztáv-vetítéseket, sportolóval, rádióriporterrel szervezett találkozót szántunk. A második évben már jól kivehető csoportosulásokra kellett tervezni. A legtömegesebb igény a film iránt volt. Elsősorban persze filmnézésre de jelentős mértékben a film esztétikájának megismerésére, megértésére is."

Volt itt füst, kőbányai sör, lányok, és persze ügyeletes népművelő, aki próbálta kordában tartani a "tomboló fiatalságot" programokkal, kultúrával és némi direkt politikával.

"A második népszerű állandó művelődési formánk az Új Írás Klub nevet viselte. Az Új Írás olvasásán és megvitatásán kívül jártunk együtt színházba, kiállításra, készültek önálló előadásra az izmusokból, a Tanácsköztársaság történelmi értékeléséből, találkoztunk az írókkal, költőkkel. A lélektan ugyancsak érdekelte tagjainkat. Órák hosszat vitatkoztak a szimpátiáról, a szerelem társadalmi tartalmáról, az emberi kapcsolatokról, az életcélról. Tulajdonképpeni célunkat, hogy folyamatos munkánkkal minden klubtagot bevonjunk a közösségi életbe, mindenkinek biztosítsunk művelődési lehetőséget, bizonyára nem sikerült maradéktalanul elérni. Az első év végén 160 tagunk volt, a második évben 240, a harmadikban 302. Évenként 60 százalék maradt az előző évből, 40 százalék új jött. Megfontolandó, hogy a 60 % régi tag általában azonos, és az új emberek maradnak el leginkább - nem mindig kideríthető okokból. Valószínűleg nem tudtuk őket bekapcsolni a klub vérkeringésébe. A törzs és az élgárda viszont, akik klubgyűlésen, társadalmi munkán, "komoly" foglalkozásokon és táncon egyaránt részt vesznek - mindössze 80 fő - Kőbányán, hozzávetőlegesen a klub lakókörzetében él. Foglalkozásra: 55 százalék tanuló, (30 százalék középiskolás, 20 százalék szakmunkás- tanuló, 5 százalék főiskolai, egyetemi hallgató). A 45 százalék dolgozó legnagyobb része szakmunkás, de segédmunkások és végzett mérnökök is vannak.
      Ezek a rétegek jó ideig harmonikusan éltek együtt. Ma már elég erős a differenciálódás igénye, amit a klub nemigen tud kielégíteni."Népművelés 1969 október, XVI. évfolyam 10. szám: P. Balázs Margit: Klubunk 3 éve c. cikk

A Halom utcai ifjúsági klub a 70-es, 80-as években is jól prosperált, ekkor már Szászai Erzsébet volt a klubvezető. Itt próbált és lépett fel Horváth Károly (Charlie), Póka Egon, Deák Bill Gyula, a Főnix együttes Máté Péter vezetésével, és a fentebb már említett zenekarok közül jó néhány. A klub léte természetesen konfliktusok lehetőségét is magában hordozta, tevékenysége gyakorta váltott ki ellenérzést a környéken élőkből egyrészt közönsége, még inkább zajszintje miatt. A hazai első beatnemzedéknek életérzéseiről film is készült Kopaszkutya címen, melyet itt a klubban és Kőbányán forgattak.
      Ezek a telephelyek is a 90-es évek elejéig működtek a Pataky szárnyai alatt.

1963
1963

A hetvenes években a világnyelvek tanfolyamai is elindultak, és a Pataky István Művelődési Ház kicsiny könyvtárával, a Hazafias Népfront irodáival csendesen működött a Füzér utcában. Ekkorra már az épület régi fénye erősen megkopott. A stukkók a vakolattal együtt lassan mállottak le a falakról, és a faliújság csónaklakkozása is pergett. Csak a márványlépcsők és oszlop állták az időt. Tulajdonképpen még akár 100 évet is kibírtak volna, de az 1970-es években a Ligettelket is elérte a "városrendezők" könyörtelen keze. Széles utakat és lakótelepeket álmodtak az egykori polgárváros helyére. Nem bizonyítható, inkább érezhető motívum volt, hogy az itt élő őslakosságot mindenképpen át szerették volna költöztetni egy másik városrészbe, ahol kapcsolataikat, gyökereiket veszíthetik. Meg is történt, Ligettelket szanálták. A régi kőbányaiakat "jó meleg, központi fűtéses lakótelepekre" költöztették városszerte. És a tervezett tízemeletes lakótelep még nem létező árnyékába 1973-ban letették az új művelődési központ alapkövét.

"Egykor úri kaszinó volt, csak a kiváltságosok juthattak be a termeibe. Jól érzékelteti az a tény az új létesítményének létrehozásának szükségességét, hogy évente közel 300.000 kőbányai lakos és dolgozó látogatja rendszeresen az úri kaszinóból átalakított művelődési központot. A régi épület már nem szolgálhatja a szüntelen növekvő igényeket."

Egy korszak romjain
Egy korszak romjain

Így írt az akkori kerületi lap. Persze 1973-ban már sokan azt sem tudták, hogy az úri szabó csupán férfiszabót jelent, és ki emlékezett már arra, hogy a kaszinónak nem voltak arisztokrata tagjai, sőt a köznép használta leginkább. Az elbeszélések alapján ma már az is tudható, hogy a lakosság körében mérhetetlen felháborodást váltott ki az épület bontásának terve. A kőbányaiak beadványokkal akadályozták szanálását, de némi huzavona után 1976 tavaszán, egy hajnalon felrobbantották.
      A kőbányai emberek könnyekkel búcsúztak az épülettől. A telek pedig azóta is ott áll üresen és némán a nem létező Füzér utca sarkán. Egy magányosan álló öreg fa tanúsítja az itteni, egykori békebeli időket, és tavaszonként meg-megújuló lombja hirdeti a kőbányaiak szebbre, jobbra való törekvését és optimizmusát. Hogy jöhet itt még borúra derű.




Előző oldal Tartalomjegyzék Következő oldal