Az intézmény története
A II. világháborút követően, 1948-ra világossá vált, hogy a kulturális sokszínűség,
az önszerveződés bármely formájának megőrzésére nincs lehetőség. A sokszínűség
helyébe az újdonsült marxista-leninista kultúr- és művelődéspolitika
lépett. Az állam és a párt vezetőinek a célkitűzése: az önálló társadalmi-kulturális
kezdeményezések felszámolása, a társadalom totális ellenőrzése, a különböző társadalmi
csoportok homogenizálása volt. Ehhez 1949-ben céltudatos módon hozzá
is kezdtek. A Kőbányai Casino 1948-as államosítását követően felszámolták a
benne működő egyesületeket, alapítványokat, olvasóköröket, társasköröket, a
nonprofit szektor minden lehetséges formáját, amely magában hordhatta a horizontális
önszerveződés lehetőségét. 1948 és 51 között a kultúraközvetítő intézményrendszer
tartalmi folyamatait vizsgálta felül a rezsim, és azt a marxizmus-leninizmus
világnézeti alapjára helyezte. A kulturális egyleteket - megszüntetve
azok tevékenységi köreit, funkcióit - egyetlen intézmény alá kényszeríttette. Mivel
Kőbánya belvárosában az egyetlen színházteremmel rendelkező közösségi helyiség a
kaszinó volt, ez lett a szocialista művelődés otthona, nevezetten a Pataky
István Művelődési Ház. Névadója egy baloldali ellenálló mártír volt.
Pataky István mellszobrának leleplezése a kaszinó előcsarnokában
Ünnepi beszédet mondott Czakó Béla a X. kerületi KISZ Bizottság titkára
1948-tól a földszinten pártirodák, valamint a hadkiegészítő parancsnokság kapott
helyet. 1954-től a Hazafias Népfront Kőbányai Szervezete kezdte meg működését
az épületben.
Az ezt követő évtizedekben a magyar társadalom értékrendje végzetes változásokon
ment keresztül, amelynek hatását a mai napig érezzük. Ebben az első tíz
esztendőben a háború előtti társadalmi vagy osztálymodellek megváltoztak, a korábbi
magatartásminták pedig egyre kevésbé játszhattak szerepet. Ennek oka,
hogy a hatalmon lévő álságos elit, gyakran saját magát is becsapva, félművelt vazallusain
keresztül tökéletes propagandamunkájával vagy megfélemlítéssel morális
válságba sodorta az idősebb lakosságot, és átnevelte a művelődés, a kultúra és
a kommunikáció eszközeivel a felnövekvő nemzedéket. Újfajta paternális nyelvezetet
vezettek be a kultúra területén, amelyet militáris fogalmakkal kevertek. "Az
imperializmus elleni harcban a kultúra frontján is helyt kell állni, pártunk és vezetőink
tanítása szerint." Bizonyos, hogy az effajta szlogenek szorongást váltottak
ki a pluralizmushoz szokott lakosság körében. Kőbányán a ligettelki, az óhegyi
illetve a dűlői maradék lakosság, hasonlóan a háború előtti időszakhoz, számottevően
a felsőközéposztályból, a középosztályból, illetve a jobb időket látott
dolgozó tisztviselő-, munkás- és iparoscsaládokból rétegeződött. Ez a népesség a
kőbányai villákban, bérpaloták polgári vagy munkáslakásaiban, udvarházakban -
amelyekben valaha kisebb-nagyobb üzemek, vállalkozások működtek - éltek, és
közülük sokan, valamilyen módon kötődtek a Kőbányai Casinohoz. Így a kaszinó
az államosítás után is egyfajta összetartozás jelképe volt. Zavarta is a politikai elitet,
és mindent megtett annak érdekében, hogy ez megszűnjön. Ahogy idős kőbányaiak
elmesélték a Pataky István Művelődési Ház kötelező "agymosási" programjai
mellett a kulturális választék nagyon hasonlított a háború előttihez. Volt baletttanítás,
nyelvtanfolyam, fotószakkör és olvasókör az államosított és átszelektált
könyvtárban. A színházteremben pedig az éppen aktuális bonvivánok és primadonnák
operettet énekeltek, de előtte elszavaltak egy harcba hívó kommunista verset.
Népművelők estje a "kultúrban" 1955
1956. november 2-án a kaszinó épületéből kőbányai srácok rálőttek a Körösi
Csoma úton vonuló szovjet tankokra, és a lakosság szeme láttára az egyik harckocsi
lőtornya az épület felé fordulva, annak első emeletét teljes egészében kilőtte.
Ennek következtében az épület sarka kidőlt. Feltehetően ekkor semmisült meg az intézmény
irattára, így dokumentációk csak a hatvanas évektől kezdődően állnak rendelkezésünkre.
1957-ben a külső homlokzatot - nagyjából megőrizve az épület ornamentikáját - szépen
helyreállították. A belső tereket már kevesebb odafigyeléssel renoválták, illetve az
50-es évek igényeinek megfelelően kipótolgatták.
1956
A helyreállításokat követően a földszinti kommunista párbizottsági irodák helyére
a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kőbányai fiókkönyvtára költözött. Miközben
az újjáalakult Magyar Szocialista Munkáspárt a Halom utcai, úgynevezett
Sorg-villát foglalta el.
Konkrét információkat a forradalom előtti programszerkezetről nem sikerült fellelni.
Érdekes - mind a mai napig aktuális - gondolatokat feszeget egy 1957-ben született
írás a Népművelés című szakmai periodika hasábjain . Vajon kell-e a külső
lakóterületeken külön speciális önálló kulturális (és politikai!) ellátás, vagy megoldja-
e a központban lévő művelődési intézmény a problémát, ami egyébként
busszal 10 perc távolságra van a városközponttól? A Városszéli telep - ahogy a
korszak, és a cikk írója titulálta az egyébként Kőbánya Kertváros elnevezésű, 30-as
években épült családiházas telepet - valóban egy speciális társadalmi mikroklíma
ma is. Eredetileg építettek hozzá egy közösségi épületet, amelyben volt egy
nagyobb és három kisebb terem, de az évtizedek alatt erősen lepusztult. Szabadtéri
mozit is kialakítottak a tanácstag, bizonyos Menyhárt néni segítségével, azonban
ez kevésnek bizonyult. Márványi György, a cikk írója munkásklubot álmodott
a Városszéli telepre.
"A telep 1.400 lakója között igen sok a fiatal: iskolások,
serdülőkorú fiúk, lányok, szakmunkássá érett fiatal nők és férfiak. Az úttörők foglalkoztatását nagy
nehézségek árán valahogy biztosítja az iskola. A többi iskolás gyerekkel szabad
idejükben, senki nem foglakozik szervezetten. Az idősebb évjáratokra még kevésbé
viselnek gondot. Ifjúsági szervezet nincs. A fiatalok egy része szabados, cinikus,
"vagány". A másik rész, a komolyabbak, távol tartják magukat a rendezvényektől
(ahol régen nagyon is vegyes volt a társaság) és inkább ritkábban szórakoznak,
de akkor már bemennek Pestre, s így jelenlétük, magatartásuk jótékony
nevelő hatása sem érvényesülhet. Az erkölcsi és politikai szempontból legszilárdabb
fiatalokat magába foglaló KISZ-szervezet megalakítása sürgős feladat lenne.
De addig is, amíg ezt sikerül elérni, közeledhetne egymáshoz a két réteg, egymásra
találhatnának a közös kulturális munkában. S a telep társadalmi életének
vezetői lehetőséget nyernének a fiatalokkal való szervezett rendszeres törődésre,
magatartásuk pallérozására, politikai nevelésükre. A fiataloknak tehát hely kell,
ahol társasági életüket zavartalanul folytathatják. De ugyanerre van szükségük az
idősebbeknek is, akik nehezen indulnak el, hogy a városba menjenek, akik szívesen
ülnének le egy-egy tiszta asztal mellé, beszélgetni, politizálni, rádiót hallgatni,
vagy éppen kártyázni, ha úgy jön a sora. A vetítések és az időnkénti műsorok
szükségesek, a legtöbbször jók is. A családiasabb közösségi szórakozás igényeit
azonban ezek a rendezvények nem elégítik ki. A megoldás? A telep "kultúrházat"
alakítsák át munkásklubbá.
(...) A bálterem melletti szoba elég nagy klubszobának. Az előteret is át lehet
klubszerűen rendezni. Tavasztól őszig fűtés nélkül használható a nagyterem is, és
ha a székeket összerakják, milyen kiválóan pingpongozhatnának benne a fiatalok!
Nincs pénzünk! - mondja Menyhárt néni, a tanácstag. Szervezzenek társadalmi bizottságot
a klub létrehozására, tegyék társadalmi üggyé, közüggyé a klub dolgát a
telepen! Segítség biztosan lesz! Lakik ott akárhány szakképzett iparosember, ügyes
barkácsoló, szerelő, mint Tóth András, jó szervező, mint Szakáll Antal, akik a telepet
is, a művelődés ügyét is szeretik. S ki ne segítene a fiatalok közül valamicskét,
ha tudja, hogy a klubban neki is helye, otthona lesz? Segítenének az iskola pedagógusai
is, hiszen az ő számukra is fontos a klub: lehetőséget nyújt nevelői tevékenységük
hatósugarának kiterjesztésére! Rendszeres bábelőadásokat terveznek a
kisebbeknek, meg akarják szervezni a "Végzett növendékek társaságát", szívesen
tartanának ismeretterjesztő előadásokat, rendeznének tanfolyamokat a telepi lakók,
a fiatalok és öregek részére. Élet lüktetne a klubban, amint megnyitná ajtaját!
S micsoda könnyebbség lenne Fodor Györgynek, a telepet támogató művelődési
otthon igazgatójának, ha nem egy-két ember, hanem választott klubvezetőség állna
mellette, amely a telepiek bizalmából intézi a klub ügyeit!"
A Munkásklub létrejött. A Pataky Művelődési Ház, később az új művelődési
központ telephelyeként tartották számon. A 60-as évek művelődéspolitikája nagy hangsúlyt fektetett a munkásművelődésre.
Kőbánya, a kerület lakossági összetételénél fogva, különösen érintett volt e
téren. A korszak dokumentumai bizonyítják, hogy a Pataky bázisintézményként
csatlakozott az akkor induló Fővárosi Művelődési Ház módszertani munkájához.
Több mint 30 év távlatában, 2007. július 9-én, Drucker Tibor,
az FMH első igazgatója így emlékezik az akkori időkre és történésekre:
"A 60-as években egy olyan nagy ipari kerületben mint Kőbánya hangsúlyos
feladat volt a munkásművelődés, a munkások általános műveltségének fejlesztése,
a szakmai kultúrával való fokozott törődés, a szabadidő kulturált eltöltésére
ösztönzés és ehhez a feltételek biztosítása. Mindehhez pedig figyelembe kellett
venni az egyes munkásrétegek sajátos helyzetének, megközelítésének módszertani
feltételeit.
A Fővárosi Művelődési Ház a budapesti népművelés szakmai módszertani központjaként
ezekben az években jött létre (1963-ban egyesült a Fővárosi Népművelési
Tanácsadó, az Egressy Klub és a Fehérvári úti Pamuttextil Művelődési Ház).
Kézenfekvő volt, hogy az amatőr (műkedvelő) művészeti mozgalom egyes
szakági bázisai, a szakkörök és a klubmozgalom gyakorló intézményeinek mintájára
a munkásművelődés területén is létre kell hozni az FMH bázisait.
A Pataky Művelődési Központ csatlakozott az FMH kezdeményezéséhez és a
bejáró munkások, később a szocialista brigádok és a munkásszállásokon folyó
népművelés fővárosi bázisintézménye lett. Kőbánya ezekben az években tipikus
"bejáró" munkáskerület volt. Az itt dolgozók 35-40 %-a járt be naponta vonattal
a városrész 50-60 km-es vonzáskörzetéből. A rendezvények célja az volt, hogy bevonjuk
az érdekelteket, a bejáró munkásokat egyes üzemi de leginkább a lakóhelyükön
folyó programokba. Jelentős számú iskolázatlan embernek sikerült felkelteni
az érdeklődését, és bekapcsolni a felnőttoktatás és a szakmai oktatás rendszerébe,
de mindenek előtt az általános iskola elvégzése volt a célunk. Arra törekedtünk,
hogy az üzemek vezetői és a lakóhelyek között is erősödjék az együttműködés.
Kiderült, hogy roppant fontos lenne az utazási körülmények javítása, a
vonatok tisztasága, pontossága.
A Patakyval létrejött együttműködési és bázisprogram másik fontos területe
volt a Kőbányai munkásszállók között végzett kulturális nevelőmunka. Ennek
volt egyik alkotóeleme a korábban az Egressy klub által szervezett szálláshelyi
irodalmi, zenés körműsorok és zenekari estek szervezése a munkásszállókon. Az
ott folyó nevelőmunka roppant nehéz, de szép eredményeket hozó program volt.
A zömében építőipari, textiles leányszállások, helyi ipari dolgozók, vegyészeti
gyárak szálláshelyei az oktató-nevelő munka kitűnő módszertani bemutatókra,
elemzésekre adtak lehetőséget. Ebben is jó partner volt a Pataky."
Valószínűsíthető, hogy az intézmény valós társadalmi, ha úgy tetszik látogatói
igényeket is igyekezett kielégíteni. Egy 1961-es szilveszteri plakát - Garamvölgyi
György igazgatása alatt - fergeteges bált hirdetett, melyen a legnagyobb sztárok
léptek fel, többek között Ákos Stefi és Hadics László.
Az 1963-as februári gyermekszínházi
előadáson, A bűvös erdő című mesét mutatták be nagy díszlettel, jelmezzel
és parádés szereposztással. (Gobbi Hilda, Bilicsi Tivadar, Magda Gabi,
Soós Edit, Csűrös Karola, Pethes Sándor).
Egyetlen, rövid, beszámoló jellegű írás tanúskodik arról, hogy a 60-as éveket
milyen célok és feladatok jellemezték e téren; az intézmény akkori igazgatója
Szirmai Jenő (1968-1975) írta a következőket:
Amatőr színjátszók
"Jelenleg igen sokrétű munka folyik a kultúrházban. Amatőr művészeti csoportok,
művészeti jellegű tanfolyamok: balett, torna kisgyermekeknek, dolgozó nők
tornája. Különböző szakkörök: fotó, biológia, galamb, sakk. Tanfolyamok: nyelvek,
rádió-televízió szerelő. Klubok: pedagógusok, háziasszonyok klubja, ifjúsági
klub. A X. kerületi nyugdíjasok klubja minden nap tart foglalkozásokat a nyugdíjasok
számára (ismeretterjesztő és politikai előadások). Napi programok: kártya,
sakk, televízió. A különböző évfordulókat ünnepek keretében tartjuk meg. Ismeretterjesztő
előadásokat tartanak a pártkörzetben."
A kijelölt igazgató, Szirmai - aki egyébként színművész volt - valószínűleg
nem volt egyszerű helyzetben, mikor terveket, beszámolókat és egyéb jelentéseket
kellett írnia, hiszen az aktuális művelődéspolitikának megfelelve kellett ezt cselekednie.
A 70-es évek puha diktatúrája idején a szokásos közhasznú tanfolyamokon kívül
újra társastánctanfolyamok indultak, benne beattánc-tanítással. Az 1971-es
szórólap heti egy alkalmas tanítást és a hét többi napján - apró betűkkel - szabad
klubfoglalkozást, magnóhallgatást, filmvetítést kínál. Egy másik szórólapon
Bácskai Lauró István fiatal filmrendező irodalombarátoknak ajánl összejövetelt, egy harmadikon Palásthy György amatőr filmtanfolyamot indít. Ma már tudjuk,
hogy ezek a hivatalos megbízatások a neves alkotók részéről kísérleti helyek voltak,
és közben újra kialakultak azok a 30 éve elfelejtett társaskörök, amelyeket az
akkori rendszer lesöpört a kultúra palettájáról. Ezek váltak a 80-as évekre az
underground művészetek fészkévé a Patakyban.
Tomboló ifjúság
Az intézmény igazgatása alatt állt a Csajkovszkij, volt Dréher parkban működő
Kőbányai Ifjúsági Park, melynek körülbelül 500 fős nézőtere, 100 m2-es színpada,
2 világító tornya és vetítővászna a korszak divatja szerint egy-egy szabadtéri
mozit, színházi előadást, de elsősorban szabadtéri beat- és rockkoncerteket ajánlott
a 60-as, 70-es majd ritkábban a 80-as évek közönségének, a környező házak
lakóinak legnagyobb sajnálatára. Az ifjúság azonban imádta. Sok frissen alakult,
ma már híres, sőt az idő homályába veszett szupersztár kezdete itt a működését.
Az Illés zenekar, a Syconor, az Anonymus, a Ferm és a Szivárvány együttesek léptek
fel hetente négy alkalommal, rendszerességgel a kőbányai deszkákon. Nem feledkezhetünk meg a híres, hírhedt Ifjúsági klubról, amely a Halom utca 37. alatt
üzemelt. Fénykorát a 60-as, 70-es években élte, mikor a fiatalok egyetlen szabadságot
jelentő szórakozási lehetősége az ifjúsági (rock) klubok voltak. P. Balázs
Margit klubvezető 1969-ben riportot készített a klubtagokkal . Az írásból kiderül,
hogy nincsen új a nap alatt; a fiatalok akkor is kitalálták a saját szórakozási lehetőségeiket,
csak kellett egy mentor aki ezt koordinálta.
Csajkovszkij parki rendezvények
"A Kőbányai ifjúsági klub három éve működik. Megkérdeztem azokat a klubtagokat,
akik - szerintem - csoportokat képviselnek a klub kollektívájában: Miért
szeretsz ide járni?
A válaszokból:
- Mert volt itt az a falvésés, és szeretem azokat a helyeket, ahol lehet valamit
csinálni... (Húszéves építésztechnikus, egy zenekar után jött a
klubba, de a zenekar már régen messze jár.)
- Mert itt mindig találok valakit, akivel szót válthatok. Meg elolvashatom
a heti sajtót, s közben jó zenét is lehet hallgatni. (Huszonegy éves segédmunkás,
Pestlőrincről jár hozzánk.)
- Mert jó zenekarok vannak általában; de jó volt a pszichológia meg a
filmklub is (Tizenhat éves gimnazistalány. Eleinte csak pszichológiai
előadássorozatunkra járt. Később az ott megismert fiúkkal kezdett a táncokra
is járni.)
- Mert te vagy a klubvezető. Én már tulajdonképpen kinőttem innen, de
veled jó néha találkozni. (Elfogult, huszonhárom éves technikumi tanárnő,
hat éve rendszeresen találkozunk klubügyben. Vezetőségi tag.)
- Mert itt olyan jó. Majdnem mindenkit ismerek, még sosem unatkoztam.
Nem kell egyetlen fiúval járni, mindig van kivel táncolni. És mindenki
rendes... (Tizenhét éves iparitanuló lány. Szívesen végez bármilyen társadalmi
munkát.)
- Mert itt találkozhat az ember egy-egy jó fejjel. Az Új Írás Klub, a filmesek...
És a Bajtalát tartsuk meg! (Húszéves, nős nyomdász, gimnazista
korában lett klubtag.)"
A klub létrejötte valódi társadalmi igény volt. P. Balázs Margit összefoglalójából
ezt jól érzékelhetjük:
"1963. A Pataki István Művelődési Ház épületében működő 12. Szabó Ervin Fiók
könyvtárosai segítséget kérnek igazgatómtól, hogy fiatal olvasóik részére havonként
valami programot szervezhessenek. Az ügy az én munkaterületemhez tartozik,
én vagyok az ismeretterjesztő előadó. Igazgatómnak tetszik az ötlet. A fiatal olvasók lelkesek, egy ifjú
könyvtárosnak egyre több fejtörést okoznak összejöveteli igényeikkel.
1964. április 23. Megnyitjuk a Kőbányai Ifjúsági Klub első
változatát, a ház egyik termében, heti három klubesttel. Szép
programot tervezünk, kedvezményes táncjegyet is adunk.
Összefut a kerület érdeklődő ifjúsága! Nem mindenkit veszünk fel. Ha sejtjük, hogy valaki
csak a tánckedvezmény miatt jön, elutasítjuk. Táncolni a
mi igazolványunk nélkül is járhat.
1965. Kétnapos kirándulás: a verpeléti termelőszövetkezetnek
segítünk kukoricát betakarítani. Meghívjuk utunkra tanácselnökünket, népművelési osztályvezetőnket is.
1966. Egy megüresedett épületet  renováltat a kerületi tanács és a KISZ-bizottság
(a KISZ szervezetek jelentős társadalmi munkájával) ifjúsági klubnak.
1966. május 5. Vezetőségi tagjaink közbenjárására megkapom a klubvezetői
megbízást. Mozgósítom régi tagságunkat a klub berendezésére.
1966. május 25. Megnyitó. Tanácselnökünk átadja a házat az ifjúságnak. Az alapítólevél
szerint a klubnak a kerületben élő vagy dolgozó fiatalok kulturált szórakozását
kell szolgálnia; hetenként két táncestet rendezünk, két kulturális foglalkozást,
egy nap átadjuk a helyiséget a kerületi KISZ-szervezetnek, egy nap pedig a
nálunk "lakó" sporttanácsnak. A klub működéséért 11 tagú társadalmi vezetőség
(melynek tagja KISZ Bizottság agit-prop. titkára is) és a művelődési ház igazgatója
a felelős. Nyitva naponta 3-tól 10-ig; presszó, újságok, folyóiratok, televízió,
rádió, magnetofon, társasjátékok állnak a tagok rendelkezésére. Minimális költségvetésünk
volt. Bérjellegű kiadás csak a főhivatású klubvezetőnek, takarítónőnek és a zenekarnak jutott (az utóbbinak nagyon kevés). Mennyi társadalmi munkát
végeztek nálunk klubtagok, művészek, újságírók, táncdalénekesek! A klubtagok
rendszeres, aktív közreműködése nélkül azonnal leállt volna az élet. Megjegyzem,
ez a természetes a klubban. Ameddig a klubtagok látták el a táncesteken a
pénztárosi munkát is, egyetlen lógóssal sem találkoztam. Vagy: szünetekben valamelyik
klubtag körbejár egy vödörrel, összeszedi a hamutartókból a felgyülemlett
hulladékot.
A Kőbányai Ifipark plakátja
Nyitás után körülbelül másfél évig nem volt olyan gond, hogy a padlóra szemetelnének.
Akkor lazult meg a táncokon a rend, mikor új zenekart szerződtettünk,
s vele beözönlött egy idegen - nem minden esetben jól nevelt - tömeg a városból.
Hála azonban tagjainknak, akkor sem lett nagyobb baj.
Kezdetben a "mindenkinek mindent!" jelszavával tartottunk rendezvényeket. A
táncon kívül egyedi alkalmakból állt a program, melyek között az összefüggést
csak az egymásutániság adta. Például pénteken mindig ismeretterjesztő foglalkozást
rendeztünk, szombatonként művészeti estet. Ezen belül előfordultak műkedvelő
csoportok, hivatásos művészek, a Játsszunk házibulit! című vetélkedő stb. Az
ismeretterjesztés is elég széles skálán mozgott: vita az Ifjúsági Magazin szerkesztőjével,
fiatal filmrendező bemutatkozása, egy klubtag diavetítése külföldi útjáról.
A táncosok nagyobb tömegeinek egy-egy fejtörőt, Gusztáv-vetítéseket, sportolóval,
rádióriporterrel szervezett találkozót szántunk. A második évben már jól kivehető
csoportosulásokra kellett tervezni. A legtömegesebb igény a film iránt volt.
Elsősorban persze filmnézésre de jelentős mértékben a film esztétikájának megismerésére,
megértésére is."
Volt itt füst, kőbányai sör, lányok, és persze ügyeletes népművelő, aki próbálta
kordában tartani a "tomboló fiatalságot" programokkal, kultúrával és némi direkt
politikával.
"A második népszerű állandó művelődési formánk az Új Írás Klub nevet viselte.
Az Új Írás olvasásán és megvitatásán kívül jártunk együtt színházba, kiállításra,
készültek önálló előadásra az izmusokból, a Tanácsköztársaság történelmi értékeléséből,
találkoztunk az írókkal, költőkkel. A lélektan ugyancsak érdekelte
tagjainkat. Órák hosszat vitatkoztak a szimpátiáról, a szerelem társadalmi tartalmáról,
az emberi kapcsolatokról, az életcélról. Tulajdonképpeni célunkat, hogy
folyamatos munkánkkal minden klubtagot bevonjunk a közösségi életbe, mindenkinek
biztosítsunk művelődési lehetőséget, bizonyára nem sikerült maradéktalanul
elérni. Az első év végén 160 tagunk volt, a második évben 240, a harmadikban
302. Évenként 60 százalék maradt az előző évből, 40 százalék új jött. Megfontolandó,
hogy a 60 % régi tag általában azonos, és az új emberek maradnak el
leginkább - nem mindig kideríthető okokból. Valószínűleg nem tudtuk őket bekapcsolni a klub vérkeringésébe. A törzs és az élgárda viszont, akik klubgyűlésen,
társadalmi munkán, "komoly" foglalkozásokon és táncon egyaránt részt vesznek
- mindössze 80 fő - Kőbányán, hozzávetőlegesen a klub lakókörzetében él. Foglalkozásra:
55 százalék tanuló, (30 százalék középiskolás, 20 százalék szakmunkás-
tanuló, 5 százalék főiskolai, egyetemi hallgató). A 45 százalék dolgozó legnagyobb
része szakmunkás, de segédmunkások és végzett mérnökök is vannak.
Ezek a rétegek jó ideig harmonikusan éltek együtt. Ma már elég erős a differenciálódás
igénye, amit a klub nemigen tud kielégíteni." 
A Halom utcai ifjúsági klub a 70-es, 80-as években is jól prosperált, ekkor
már Szászai Erzsébet volt a klubvezető. Itt próbált és lépett fel Horváth Károly
(Charlie), Póka Egon, Deák Bill Gyula, a Főnix együttes Máté Péter vezetésével,
és a fentebb már említett zenekarok közül jó néhány. A klub léte természetesen
konfliktusok lehetőségét is magában hordozta, tevékenysége gyakorta váltott ki
ellenérzést a környéken élőkből egyrészt közönsége, még inkább zajszintje miatt.
A hazai első beatnemzedéknek életérzéseiről film is készült Kopaszkutya címen,
melyet itt a klubban és Kőbányán forgattak.
Ezek a telephelyek is a 90-es évek elejéig működtek a Pataky szárnyai alatt.
1963
A hetvenes években a világnyelvek tanfolyamai is elindultak, és a Pataky István
Művelődési Ház kicsiny könyvtárával, a Hazafias Népfront irodáival csendesen
működött a Füzér utcában. Ekkorra már az épület régi fénye erősen megkopott. A
stukkók a vakolattal együtt lassan mállottak le a falakról, és a faliújság csónaklakkozása
is pergett. Csak a márványlépcsők és oszlop állták az időt. Tulajdonképpen
még akár 100 évet is kibírtak volna, de az 1970-es években a Ligettelket is elérte
a "városrendezők" könyörtelen keze. Széles utakat és lakótelepeket álmodtak az
egykori polgárváros helyére. Nem bizonyítható, inkább érezhető motívum volt,
hogy az itt élő őslakosságot mindenképpen át szerették volna költöztetni egy másik
városrészbe, ahol kapcsolataikat, gyökereiket veszíthetik. Meg is történt, Ligettelket
szanálták. A régi kőbányaiakat "jó meleg, központi fűtéses lakótelepekre"
költöztették városszerte. És a tervezett tízemeletes lakótelep még nem létező
árnyékába 1973-ban letették az új művelődési központ alapkövét.
"Egykor úri kaszinó volt, csak a kiváltságosok juthattak be a termeibe. Jól
érzékelteti az a tény az új létesítményének létrehozásának szükségességét,
hogy évente közel 300.000 kőbányai lakos és dolgozó látogatja rendszeresen
az úri kaszinóból átalakított művelődési központot. A régi épület már nem
szolgálhatja a szüntelen növekvő igényeket."
Egy korszak romjain
Így írt az akkori kerületi lap. Persze 1973-ban már sokan azt sem tudták, hogy
az úri szabó csupán férfiszabót jelent, és ki emlékezett már arra, hogy a kaszinónak
nem voltak arisztokrata tagjai, sőt a köznép használta leginkább. Az elbeszélések
alapján ma már az is tudható, hogy a lakosság körében mérhetetlen felháborodást
váltott ki az épület bontásának terve. A kőbányaiak beadványokkal akadályozták
szanálását, de némi huzavona után 1976 tavaszán, egy hajnalon felrobbantották.
A kőbányai emberek könnyekkel búcsúztak az épülettől. A telek pedig azóta is
ott áll üresen és némán a nem létező Füzér utca sarkán. Egy magányosan álló öreg
fa tanúsítja az itteni, egykori békebeli időket, és tavaszonként meg-megújuló
lombja hirdeti a kőbányaiak szebbre, jobbra való törekvését és optimizmusát.
Hogy jöhet itt még borúra derű.
|