A Pataky Művelődési Központ története
Az intézmény története


Már 1971-ben Szirmai igazgató beszámolójában utalt az új épület terveinek létére. 1973. április 30-án Szakali József, a kerület párttitkára és Dr. Orsai János tanácselnök letették a Pataky Művelődési Központ új épületének alapkövét. A kapszulába, amely a betontömeg alá került, a következő szövegezésű alapítólevelet temették:


Az alapkő letétel 1973-ban
Az alapkő letétel 1973-ban

"A kiemelkedő munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkező Kőbánya városközpontja napjainkban alakult és ölt rangjához méltó külsőt. E városközpontban épül fel az MSZMP KB munkásosztályról szóló határozata alapján a munkások kulturális igényeinek korszerű kielégítése érdekében a Pataky István Művelődési és Ifjúsági Ház új épülete.
A 9101/1. sz. alapítóokmány értelmében 1968. V. 30. óta tevékenykedik a kerületben a munkások és munkásfiatalok műveltségi színvonalának állandó emelése érdekében az a kultúrotthon, melynek méltó elhelyezésére a kőbányai vállalatok, üzemek, a Budapest Főváros Tanácsa a Művelődésügyi Minisztérium és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Budapesti Bizottság anyagi támogatásával, a Budapest Főváros X. kerületi Tanácsa a 184/1972. sz. engedélyokiratával elindította ezen épület megvalósítását. A megvalósításban tevékenyen közreműködésükkel részvettek:
MSZMP X. ker. bizottsága első titkára: Szakali József, titkára: Simon József, Budapest Főváros X. ker. Tanács elnöke: Dr. Orsai János, elnökhelyettese: Mihályi Sándor, Pestmegyei Tanácsi Tervező Vállalat igazgatója Török Ferenc, főmérnöke: Albert Jenő, tervező: Tóth Dezső, ÉVM 23. ÁÉV. igazgatója: Verses István, fő-építésvezetője: Kulcsár Gábor, építésvezetője: Laukó Ferenc, a Művelődésügyi Beruházási Vállalat igazgatója: Dr. Szépfi Oszkár, műszaki ellenőrei: Huszár Gábor és Zsíros Pál.
Munkájuk méltó elismerése legyen az épület közművelődésben betöltött szerepe és működése nyomán töretlenül fejlődő kulturális élet. Budapest, 1973. április 30."

Az építkezés

Megkezdődött az építkezés. Az épület két részből áll: a monolitikus szerkezetű színházi tömeg a kupolával - amely olyannyira jellemzi az objektumot - és a kistermeket valamint a könyvtárat tartalmazó épületrész, amely előre gyártott vasbeton szerkezetekből áll. Engedtessék meg a szerzőnek egy szubjektív megjegyzés: nekem tetszik az épület, még így 30 év távlatában, összes negatívumát ismerve is. Kicsit modernista, kicsit meghökkentő, az össztömege iszonytatóan nagy, így egyensúlyba került a tér jobb és bal oldala - szemben ugyanis a gyönyörű, szecessziós Szent László templom magasodik a téren.

A monolitikus színházszerkezet
A monolitikus színházszerkezet

Ugyanakkor az épület nagyon sok funkcionális hibával épült fel, amelyeket az évek során jelentősen csökkentett az üzemeltető, de mindet megoldani nem lehetett. Ízelítőül egy-kettő: az épületben működő díszletszállító teherliftet csak kisméretű ajtókon és lépcsőn át lehet megközelíteni. A mellékhelységek szellőztetése megoldatlan volt, az épület hőszigetelése gyakorlatilag azóta sem létezik. A szomszédos funkcionális helységek hangszigetelése elmaradt.
      Visszatérve az építkezésre: az előzetes tervek szerint a beruházás költsége 52.700.000 Ft, amely csak az építési költségeket tartalmazta. A tervezést jóval meghaladta - mondhatni a szocialista gyakorlat szerint - a végleges költségtényező. Mindennek ellenére a központ csak épült és épült. A járulékos költségeket, a bútorozást és berendezéseket egyáltalán nem számolta a megbízó. Az írásos dokumentumokban nyoma van annak, hogy már a tervezés stádiumában egy beruházási tárgyaláson a Fővárosi Tanács Népművelési Osztályának képviselője kérte, hogy a program tartalmazza az összes költséget, mert az építési kiadás már több mint az előirányzat. Egy másik bíráló megemlíti, hogy a közmű-, a tereprendezési és a parkosítási költségek ugyancsak nem szerepelnek a költségvetésben. Furcsa, hogy magának a megrendelőnek nem tűnt föl, hogy egy ilyen jellegű épületnek fenntartási és üzemeltetési költségei is lesznek.

Róna Viktor és Orosz Adél
Róna Viktor és Orosz Adél

Az építkezés rohammunkában zajlott. Sok társadalmi munkaóra invesztálódott a kultúra fellegvárába; sokan szabadidejükből, de még többen a szocialista nagyvállalatok munkaidejéből végezték a körülbelül tízmillió forint értékű "felajánlást" az új létesítményért. A kőbányai gyárak és üzemek 56 millió forinttal járultak az építési költségekhez. Semmi sem volt drága. A teljes összeg több mint 120 millió forintra rúgott. Az épületet 1975. augusztus 20-án kellett volna átadni, végül is kis csúszással november 4-én a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójához közeli napokban, nagy ünnepségek keretében adták át Kőbánya munkásságának és munkásfiataljainak. A megnyitón fellépett többek között a kőbányai Törekvés táncegyüttes, az átadási ünnepségen Orosz Adél, Róna Viktor és természetesen az ideiglenesen hazánkban állomásozó Szovjet Déli Hadseregcsoport Ének-, Zene- és Tánckara. Ezen az ünnepségen mindenkit kitüntettek, aki jól vagy rosszul dolgozott.

Hajrá!

Balogh elvtárs, az első igazgató
Balogh elvtárs, az első igazgató

Az új intézmény első igazgatója Balogh Lajos volt, aki nagy lelkesedéssel, kitartó, végtelen munkabírással, fenntartói felé hűséggel, beosztottai felé centrális irányítással, szigorú ellenőrzéssel vezette a művelődési központot. A régi munkatársak emlékezése szerint elsőnek érkezett és utolsóként távozott, ha egyáltalán hazament. A Pataky volt a mindene. Ellentmondást nem tűrő terveket dolgozott ki, és azt végigvitette kollégáival. Ha kellett, maga árusította a belépőjegyeket, de az is előfordult, hogy saját pénzén megvásárolta, és ingyen osztogatta a gyerekeknek a közeli Zalka Máté téren. Azonban arról is vannak emlékek, hogy elrendelte a jelenlétet iskolák, intézmények számára. A"vattázás" nem volt ismeretlen fogalom a szervezésben. Lényeges volt számára, hogy mindig, mindenáron teltház legyen. Így igazolta az épületóriás szükségességét. Több mint tíz esztendeig igazgatta a Patakyt. Azt beszélik, talán ebbe halt bele 1986 novemberében. A modern épület a 70-es évek végén valóban a kultúrpolitika büszkesége volt, gyakori televíziós közvetítések helyszíne.. A népszerű Ki mit tud?-ok, a Röpülj páva népzenei vetélkedők, az országos cimbalom-, majd citeraversenyek öregbítették és népszerűvé tették a nevét országszerte. Bár programszerkezete 10 esztendő alatt jelentősen nem változott, de kétségtelen tény, hogy bővült.

1977
1977

Szovjet katonaművészek
Szovjet katonaművészek

Balogh tízéves munkássága alatt az intézmény színháztermében - amelynek több mint 100 m2-es színpadán zsinórhúzó rendszer, két körfüggöny, cortina, süllyeszthető előszínpad, zenekari árok, korszerű hang- és fénytechnika, 35 mm-es mozigép működött - bemutatkozott az ország szinte minden fővárosi és vidéki színtársulata. Gyakran léptek fel nemzetközi együttesek. Az indiai Kathakali együttese után a dán fúvósok, a szovjet balett, a párizsi kamarazenekar, a leningrádi Rajkin Kamaraszínház, a novoszibirszki színház, bolgár kórus, az olasz kalábriai folklór együttes. Fellépett NDK kvartett, kubai tánckar, csehszlovák folklór együttes, román, koreai népi együttes, a japán Yamaha együttes, lengyel zenészek és énekművészek, kolumbiai ének- és zeneművészek, vietnami együttesek és előadóművészek, afgán táncosok, jemeni művészeti csoport, mozambiki folkloristák és szólisták a föld 32 országából.
      "A Szovjet Déli Hadseregcsoport ének-zene táncegyüttesének háromszor kellett megismételnie előadását 1983-ban a nagy érdeklődés miatt" - írta beszámolójában az igazgató.

Teltház a 'komplex' rendezvényen
Teltház a "komplex" rendezvényen

"Egyre több területen alakult ki - különösen 1980-tól - a komplexitás. Legjellemzőbb ez a nemzetközi programokra, ahol a politikai gyűlés, a kiállítás megnyitása, kulturális műsor, nemzetközi TESZT és táncest kapcsolódik egymáshoz. Az 1983-84-es évben kiemelkedően sikeres volt a kubai, vietnámi, szovjet, bolgár, jemeni, kambodzsai, lengyel, NDK komplex program."

Közbevetően el kell mondani, hogy ezek a komplex rendezvények bizonyosan parádésak voltak, de nagyrészt azért utasításra, pénzt nem kímélve, nézőközönséget a szocialista brigádmozgalomból verbuválva jöttek létre. Ugyanis a Pataky Művelődési Központ népművelőiből kialakított instruktori hálózat segítette a vállalati kulturális munkát is.

Kubát bemutató kiállítás az aulában
Kubát bemutató kiállítás az aulában

Furcsa, nehezen kitapintható kapcsolatrendszer volt. Egyrészről a Pataky, mint hivatalos, kulturális háttér, másrészről az - egyáltalán nem önszerveződő vállalati és intézményi - szocialista brigádok kulturális szerződést kötöttek, melyben közösen vállalták a dolgozók művelődésének segítését, képzését, nevelését. Jómagam is részvettem efféle nagygyűléseken, melyeket valamilyen színházi esemény követett. A belépőjegyért - ahogy visszaemlékszem - nem kellett sorba állnom.

A vállalati szervezői munka

A Pataky Művelődési Központ 1985-ös Szocialista Brigádok Klubjának kiadványa tanúskodik arról, hogy milyen éves nevelési célokat határozott meg az MSZMP X. kerületi Bizottságának programját figyelembe véve az intézmény.

"... erősítse a magyar-szovjet barátságot, a szocialista hazafiság és az internacionalizmus eszméjét. Fejezze ki népünk háláját a hazánkat felszabadító Szovjetunió iránt.
Tudatosítsuk, hogy dolgozó népünk az eredményekben gazdag utat a munkásosztály élcsapatának vezetésével tette meg. Figyelmet fordítva arra, hogy az együttműködést szorosabbra fűzze a szocialista világrendszer tagjaival is. A fő figyelmet a szocializmus építésének mai feladataira irányítsuk. Adjunk valósághű képet hazánk és fővárosunk négy évtizedes fejlődéséről, mai helyzetünkről - eredményeinkről és gondjainkról - az előttünk álló feladatokról. Szilárdítsuk a szocializmusba vetett hitet, bizalmat: erősítsük a párt egységét, tömegbefolyását."

Természetesen konkrét programajánlóval bővítették a segítségnyújtást, amelyben a legváltozatosabb formában kínálták az előadásokat 20 oldalnyi terjedelemben szinte teljesen azonos tartalommal. Ízelítőül néhányat: a helytörténeti témakörben a munkásmozgalmi értékek kutatását, az ifjúsági klubban a nyugdíjasokkal való találkozást, a bélyeg szakkörben a szovjet űrhajózás tematikus vizsgálatát, az ismeretterjesztő előadások sorozatban a német megszállás alóli szovjet felszabadítás témakörét, a kiállítások közül pedig a kerületi pártmozgalom fejlődését bemutató fotósorozat volt az ajánlat. Már csak amiatt kellett izgulni, vajon ki melyiket választja, vagy egyáltalán választ-e valaki valamit. Azonban ma már ez történelem. Egy dolog bizonyos: a régi szervezők, népművelők arról beszélnek a mai napig, hogy a szervezés régen sokkal könnyebb volt.
      A Pataky tanfolyami választéka sokszínűbb lett, és egyre inkább a divatok határozták meg. A balett az 1900-as évektől töretlenül jelen volt a palettán. Az újdonság a moderntánc- és a társastánc-tanfolyamok különböző korosztályok számára, a képzőművészeti kör. És vitte tovább a régi épület hagyományaiból a már említett Keveházy János által alapított fotóklubot, a filmstúdiót és az irodalmi köröket.

Pataky Galéria

Képzőművészeti kiállítás a faburkolaton 1981-ben
Képzőművészeti kiállítás a faburkolaton 1981-ben

Jelentős változás volt a kőbányai kultúrpolitikában, hogy valódi kiállítóterme lett a kerületnek. Ennek előzményeiről érdemes néhány szóban megemlékezni. Az eredetileg ifjúsági klubnak épített három, egyenként 53 m2-es, mobilfallal szeparálható helységben gyakorta előfordult, hogy a "szocialista vívmányokat" vagy a "chilei nép harcát" bemutató mobil tablós fotókiállítás kapott helyet, általában minisztériumi felkérésre. Ezen felbuzdulva Nagy Emese - aki kitűnő népművelő volt, jó lobbikészséggel, és mellesleg jó kapcsolatai voltak a Budapest Galériával - azzal az ötlettel állt elő, mi lenne, ha állandó otthona lenne a képzőművészetnek a művelődési házban. A megállapodás 1982-ben megköttetett. A szerződés szerint a Budapest Galéria hat hónapot kapott, a Pataky István Művelődési Központ a maradék időben gazdálkodott az immár Uitz-teremnek nevezett galériában. Ekkoriban még a barna faburkolatra szögelték a műtárgyakat, esetleg vendégfalakat tettek be. Csak később kerültek a Műcsarnokból a Pataky kiállítótérbe a 80-as évek közepén leselejtezett, fehér vendégfalak, amelytől jó terű, komoly galériává avanzsálódott. Sok híres művész megfordult a kiállítóteremben a Budapest Galériának köszönhetően. Sajnálatosan a kiállítás költségeit illetően állandó vita folyt a két intézmény között, így a közös kiállítások 1989-ben befejeződtek. Ehhez hozzájárult az akkori kiállítás-szervező, Kovács Katalin önállósodási törekvése is. 1997-ben teljes felújítás történt a galériában. Új, professzionális világítás, műtárgyfüggesztő-rendszer és posztamens garnitúra tette a Pataky Galériát a város egyik legimpozánsabb kortárs művészeti kiállítótermévé.

A Helytörténeti Gyűjtemény

Méltányolható, sőt tiszteletreméltó kezdeményezés volt a Helytörténeti Gyűjtemény létrejötte.
      Ennek írmagja az 1960-as évek elejétől datálható, végül sok nehézség árán formát öltött az új épületben. Néhány lelkes nyugdíjas és a Hazafias Népfront munkatársai fontosnak tartották ezt a munkát, nevük említést érdemel, és Kőbánya hálával tartozik nekik - (Dr. Boczkó Lajos, Dr. Bodnár János, Csernus Lukács Lajos, Csonka Sándor, Dr. Gecse Albert, Harustyák József, Horváth István, Kelemen János, Keveházy János, Dr. Nagy István, Németh István, Stefanovics Endréné, Steer János, Simó József, Szerző István) - mert Balogh igazgató engedélyével, Bardócz Attila tanár vezetésével 1980-ban szakkört hoztak létre az intézményben. A szerző feladata alapvetően az volt, hogy hang- és fotótechnikai megoldásokkal rögzítse a múltat, valamint aktuális jelent. 1981. január 21-én a Patakyhoz tartozó ifjúsági klub épületének alagsorában állandó telephelyet létesítettek. A lelkes műkedvelő csapat folyamatos elvi, szakmai és politikai viták közepette gyűjtötte - nemcsak a lakosságtól, hanem az elbontott épületek limlomaiból is - és dolgozta fel Kőbánya történetét.

A Helytörténeti Gyűjtemény alapítói Gecse, Simó, Csernus, Németh
A Helytörténeti Gyűjtemény alapítói Gecse, Simó, Csernus, Németh

Mára komoly helytörténeti gyűjtemény, látványtár és az ország harmadik legnagyobb téglagyűjteménye emlékeztet Kőbánya múltjára. Jelenleg nagy szakmai szeretettel és odaadással vezeti a gyűjteményt a látványtár létrehozója, Bihari József, a Pest megyei Múzeumok nyugalmazott igazgatója.

Ha Mohamed nem megy...

1975-től a 90-es évekig az intézmény tevékenységének jelentős feladata volt a lakóterületeken lévő jelenlét. Amennyiben a lakosság nem tudott vagy nem akart elmenni a "kultúrházba", úgy a kultúrház ment hozzá. Így kerültek ki programok a Hazafias Népfront és az MSZMP körzeti irodáiba, az öregek napközi otthonaiba, a gondozási központokba, az általános és középiskolákba és a munkásszállásokra. Ezeket a rendezvényeket a Pataky népművelő gárdája szervezete. Az esemény sikere garantált volt, hiszen így legalább 10 fős hallgatóságot gyorsan össze lehetett hozni.

Ízelítő egy 1987-es májusi műsorfüzetből: X/10-es pártkörzet: Tamási Áron népdalkör műsora; X/12-es pártkörzet: A Szovjetunió erőfeszítése a békéért; Veterán Otthon: Peng a gitár - Tímár Béla és Sabján Éva; Öregek Napközije: Szomszédolás Ausztriában - diavetítés; Venyige Szálló: Humor a köbön - Koltai Zsuzsa, Gárdos András; és így tovább.

A felnőttnevelés új mechanizmusa

"A hetvenes évek második felének jellegzetes, és országosan elterjedt újdonsága volt a felnőttnevelés és az iskolán kívüli felnőttoktatás a művelődési intézmények keretein belüli megszervezése, megvalósulása. Az igazi innovációs tevékenységet az ehhez kapcsolt audiovizuális technika jelentette, mely vonzó technikai hátteret jelentett e tevékenységi formához. [...]Erről szól az alábbi írás mely a címben említett Fővárosi Felnőttnevelési Stúdió (FFS) működésének több mint hét esztendejét mutatja be."Cs. Szabó Mária: A Fővárosi Felnőttnevelési Stúdió létrejötte, működésének formai és tartalmi elemei 1977-1984. között ( Módszertári füzetek 11. Szakmatükör 3. BMK. 2002.)

A speciális, úgymond "bázis"-intézményt a Pataky Művelődési Központban 1977 szeptemberében hozta létre a Fővárosi Tanács VB Művelődési Főosztálya, Szabó Mária népművelő vezetésével. Ezenkívül biztosítottak egy stúdióvezetői, valamint egy jól képzett technikus számára státuszt is. A technikai feltételek megteremtésére nem kevesebb, mint 1 millió forintot szánt a főváros, amely akkor nagyon jelentős összeg volt. Ebből rendezték be a korszerű audiovizuális eszközparkot. A stúdióvezetők rendszeres képzését a Népművelési Intézet látta el. A Fővárosi Felnőttnevelési Stúdió mellett egy szakmai tanácsadó testület is működött, melynek tagjai között igazán prominens személyiségeket találunk: V. Sütő Anna ( a Főv. Tanács VB Művelődési Főosztályáról), Mihalovics Ervin és Matók Mária (a Szakszervezetek Országos Tanácsa képviseletében) Sellyei Éva (TIT Bp-i Szervezetétől), Daly Lenke (Főv. Pedagógiai Intézet vezető szakfelügyelője), dr. Maróti Andor (az ELTE BTK tanára, andragógus szakember), dr. Lóránt Ferenc (tanár, író, pedagógia-módszertani szakember).

Cs. Szabó Mária visszaemlékezése szerint a megvásárolt értékes technikát a következőkre használták:
      - "elsősorban az Iskolatévé adásainak rögzítésére, majd lejátszására;
      - különböző helyszíneken felnőttoktatási tevékenység felvételére (pl. a váci dolgozók iskolájában), majd módszertani tapasztalatcseréken ezek lejátszására;
      - önálló videóanyagok készítésére, melyek lehettek tanítási segédanyagok, de lehettek pl. helytörténetiek is. Így készült helyi megrendelésre a "Kőbánya" c. videófilm;
      - magáról a videotechnikáról készült ismeretterjesztő film, mely az operatőrök, szerkesztők számára nyújtott ismereteket. Ezt pl. a Balatonalmádiban rendezett továbbképzéseken sajátíthatták el a művelődési intézmények munkatársai;
      - segítette a kőbányai amatőrfilmesek munkáját is (vezetőjük Szomjas György volt);
      - a Pataky színpadán rögzítettük előadások próbáit, pl. Huszti Péter főiskolai osztályának munkáját, vagy a Madách Gimnázium színjátszó csoportjának (innen került a pályára Görög László) előadását utólagos elemzés, a munka segítése céljából.
Fenti csoportosításból is látszik a sokoldalú hasznosítás, illetve az erre való törekvés, valamint az is, hogy az új eszköz új távlatokat nyitott a művelődési intézmények különböző tevékenységi formáinak területén.
      A FFS technikusa 1979. decemberéig Brúz Ákos, majd 1980 és 1984 között Kovács Lajos volt. Illik megemlíteni a nevüket, hiszen ez volt a hőskor, nem kitaposott ösvényeken jártunk. (Egy adalék az ős-hőskorhoz: a hordozható képmagnó súlya 10 kg volt, plusz a gigantikus kamera)."Cs Szabó Mária: A Fővárosi Felnőttnevelési Stúdió létrejötte, működésének formai és tartalmi elemei 1977-1984. között ( Módszertári füzetek 11. Szakmatükör 3. BMK. 2002.)

A felnőttneveléssel, felnőttoktatással kapcsolatos szakirodalmat a Patakyban működő 12. sz. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gyűjtötte és dolgozta fel a FFS megbízásából.
      Időközben a kőbányai Felnőttnevelési Stúdió munkatársi gárdája is bővült. 1981-ben Rose Gáborné, a Pataky Művelődési Központ munkatársa csatlakozott a stúdióhoz, és új tevékenységi formákat: háziasszonyok számára igényes kötő- és szabás-varrás tanfolyamot indított a Fürge Ujjak Szerkesztőségének főmunkatársaival. (A tanfolyam a Patakyban azóta is nagy létszámmal működik.) Később beindította a Divatiskolát, mely olyannyira kiteljesedett, hogy okleveles képzést nyújt, ma már magánintézményként. A többi felnőttnevelési stúdió is elhagyta a művelődési intézményeket, megszűntek, átalakultak.

Emlékfal

Újkori történetünkben (melyet a jelenlegi épületünk felépítésétől számítunk) 32 esztendő telt el. Ez idő alatt 3 igazgató és több mint 150 alkalmazott dolgozott az új Patakyban. Felsorolásuk több oldalt venne igénybe, ezért csak azok nevét említem meg, akik elévülhetetlen eredményeket produkáltak az évek során és/vagy az előzőekben nem lettek említve.
      Balogh Lajos igazgató 1975-1986
      Németh Károly megbízott igazgató 1986-91, igazgatóhelyettes 1976-86
      Dávid Tibor igazgató 1991-
      Szászai Erzsébet népművelő 1973-86 (az ifjúsági klub fénykora)
      Torma Lászlóné titkárnő 1975- (végigkísérte az új épület életét)
      Kocsi Zsolt népművelő 1975-81 (új alapokra helyezi a társastáncoktatást)
      Cs. Szabó Mária népművelő 1977-86 (felnőttnevelési szakember)
      Nagy Emese népművelő 1977-89 (Uitz Galéria-Budapest Galéria fúzió)
      Vadasi Tibor népművelő 1978-88 (néptánc-tanítás megalapozása)
      Demény Attila technikus 1981-91 (idősek otthonában vetítések rendszeres szervezése, lebonyolítása)
      Rose Gáborné népművelő 1981-86 (felnőttnevelési szakember)
    Kovács Katalin népművelő 1984-1998 (Pataky Galéria új alapokra helyezése, önálló programú képzőművészeti kiállító terem létrehozása)
    Péntek Ágnes kiállítás-szervező, rendező 1984- (a Pataky Galéria újszerű tematikus programjának kidolgozója, neves kiállítás-rendező)
      Süveczné Farkas Éva népművelő 1987-91 (a természetgyógyászati program és a Natura-nap kitalálója)
      Nádor Tamás 1982- (természetgyógyászat programok fejlesztője, tanfolyamok lelkes és lelkiismeretes gondozója)
      Daróczi Lászó klubvezető 1981-91 (a cigányklub létrehozója és annak vezetője)
      Bérces Lászlóné 1991-94 népművelő, igazgatóhelyettes 1994-99 (Pataky Tánccentrum létrehozása Nagy Orsolyával 1995-1999)
    Buzás Kálmán igazgatóhelyettes 1999-; szervező 1991-99 (belsőépítészeti megoldások és PR-arculat, a frontkommunikáció kialakítása, újszerű enteriőr kiállítások létrehozása, információs és logisztikai rendszerek kidolgozása és bevezetése)
    Gáti László műszaki vezető 1989-; Simon Csaba és Fésüs Zsolt 1994-2002; Hámori Béla és Csüllögh Károly 2002- (újszerű professzionális színháztechnikai rendszer kidolgozása és üzemeltetése)
      És a mai népművelők: Decsi Margit 1998-, Szigeti Mónika 1999-, Nagy Krisztina 2002-, Dósa Gyöngyi 2006-.

Akik a legrégebben szolgálnak: Torma Ica és Nádor Tamás
Akik a legrégebben szolgálnak: Torma Ica és Nádor Tamás



Előző oldal Tartalomjegyzék Következő oldal