A CSEREPESHÁZ – ZUGLÓI MŰVELŐDÉSI HÁZ ÉS TAGINTÉZMÉNYEINEK TÖRTÉNETE

A Cserepesház

Az épület története

Itt kell néhány szót szólnunk arról az egykori környezetről, amelyet lebontva, átalakítva felépült az új lakótelep. Dr. Szabó Zoltán visszaemlékezéséből (32)A Cserepesház épületének történetéről 2002-ben a helyi lapban (Zuglói lapok) Riersch Tamás jóvoltából megjelent egy írás, amelyre dr. Szabó Zoltán, a ház egykori lakója – az írás születésének idején a MÁV Kórház osztályvezető főorvosa – néhány kiegészítéssel és pontosítással reagált. A ház egy másik szülöttje pedig a Zuglói Helytörténeti Műhelynek küldött beszámolójában emlékezett vissza az épületre, s a benne töltött gyermekkorra. Ezekből a részletekből állt össze a ház története. idézünk: „Igazán fiatal koromból csak kimerevített fotóként villan meg egy-egy érdekesség: vágtató ménes a Füredi úton, útban a négy halastó felé: a mai metró végállomásánál nyitottak kaput a lóversenypálya lovainak, hogy aztán a vízben lecsutakolják őket. A Rákos-patak áradása, mely tengerként öntötte el a bolgárkertészek mélyebben fekvő földjeit. Az első mozifilm a „bolhás” Rátkaiban, a mai Szentmihályi úti HÉV-megálló helyén, előtte szünetben akrobaták fellépése zongorakísérettel. Az első 64-es villamos a Vezér úton, a Füredi úti végállomásig meghosszabbítva vagy egy dupla szerelvény fékezés nélküli áttörése a végállomáson. Az Ond vezér utcai földszintes iskola, amely valamikor lóistálló volt, vagy az Örs vezér terei kukoricás, amelynek átszelése egészen 1966-ig veszélyes volt. (33)Riersch Tamás: Rákosfalva múltjáról utódainknak. I. n.: Zuglói lapok, 2002, február 19. 4. o.
A Vezér út–Füredi utca sarkán található telket Vaszary János, a rákosfalvai egykori fiákeres vásárolta meg. Az épületet később Janusek Béla és Zirci Károly bővítette ki egy Vezér úti bejárattal is rendelkező sarokházzá.

Az épület a környék egyetlen alápincézett háza volt, így a háború végső szakaszában a környék pince nélküli lakásaiban élők számára is menedéket nyújthatott.

A visszaemlékezések szerint a házban annak idején 12 család lakott, akik később, Rákosfalva megszűnésével a környéken kaptak lakást, sokan közülük épp a Füredi úti lakótelepen.

Új névvel új épületben – Cserepesház, I. ütem

Adott volt tehát a Vezér úti sarokház, a 43. sz. Állami Építőipari Vállalat egykori felvonulási épülete, amelyet első lépésben közművelődési színtérré kellett átalakítani. A tervezőmunkát az Általános Építőipari Kisszövetkezet Műépítész szakcsoportja végezte Csics Géza tervező–építész vezetésével. A tervekben az új épület megnevezéseként már Cserepesház szerepelt. A kivitelező a NOVARAT szakcsoport volt. A ház átalakítása 4,5 millió forintba került, míg berendezése 1,5 millió forintba. A felújítás első üteme 1985 decemberére készült el, a teljes üzembe helyezés 1986 februárjában történt, innentől számíthatjuk a zuglói közművelődés új fejezetét. Három szinten, 440 m²-en folyt a közművelődési tevékenység, de mivel a háznak nagyterme még nem volt, ezért a foglalkoztatásban elsősorban a kiscsoportos formák domináltak, mert legnagyobb terme is csak 35 m² alapterületű volt.A lakótelepi tevékenység különbözött a hagyományos kulturális munkától, hiszen itt nem alakulhattak ki azok a hagyományok, amelyek létrehozták volna az önszerveződő kisközösségeket, a kultúrának nem volt meg egy folyamatos és szerves fejlődési lehetősége. A lakótelepi közművelődési intézmény feladataihoz ezért az is hozzátartozott, hogy pótolja a szomszédsági, baráti kapcsolatokat, részt vállaljon a mentálhigiénés és szociális problémák megoldásában. A Cserepesház vezetősége mindezeket az igényeket remekül felismerte, s ennek függvényében folytatta tevékenységét immáron új épületében. Javasolta egy családsegítő szolgálat létrehozását, ugyanis már az Információs irodában is számos olyan ember megfordult, aki szociális ügyekben kért segítséget az ott dolgozóktól. Miután a művelődési ház az új épületben megnyitotta kapuit, a Csertő parki épület kizárólagosan könyvtárként funkcionált, ezáltal színvonalasabb szolgáltatást nyújtva a látogatóknak.

Létrejött tehát a XIV. kerületi Művelődési Ház új s egyben legnagyobb telephelye, az egész intézmény központja, ahonnan a későbbiekben a szerteágazó munkát irányították. A Cserepesház elsőrendű céljait az intézmény igazgatója így fogalmazta meg az induláskor: „…a Füredi úti lakótelep közművelődési igényeinek legalább részben eleget tegyen. A tervező építészek és intézményünk munkatársai között folyamatos a munkakapcsolat annak érdekében, hogy az eredetileg lakóháznak készült, később pedig többször átalakított épületet a lehetőségekhez képest s legoptimálisabban ki tudjuk használni, minél többféle tevékenységre alkalmassá tegyük. Az építészeti és közművelődési koncepció egyaránt az, hogy minden helyiséget többcélúan tudjunk hasznosítani.”

Elsődleges feladat volt a Cserepesház profiljának átalakítása, de a ház tevékenysége a korábbi tapasztalatok alapján már körvonalazódott, hiszen az intézmény már hat éve működött a lakótelepen, így a szakembereknek volt alkalmuk felmérni az igényeket. A kínált szolgáltatások között szerepelt a nyelvtanulás, a sportos–mozgásos foglalkozások, tovább bővült a mentálhigiénés munka, valamint a tanfolyami, illetve szakköri foglalkozás s ide költözött a korábban a Jurisich utcában működő képzőművészeti kör is.

Tanfolyamok, foglalkozások

A foglalkozások négy fő területet öleltek fel. A Cserepesház 1986 januárjában együttműködési megállapodást kötött az International House Language Schoollal, s innentől kezdve a nyelvtanítás anyanyelvi tanárok bevonásával folyt. A 10–15 főt számláló csoportokban összesen 120–150 fő vett részt a nyelvtanulásban. Az angol nyelv mellett német nyelt tanítása is folyt, év végén pedig intenzív nyári táborral zárultak a nyelvórák.

A sportos–mozgásos szabadidő formákat korábban – megfelelő méretű helyiségek híján – iskolai tornatermekben működtette a művelődési ház. Az új épület átadásával sem teremtődtek meg ugyan a legoptimálisabb feltételek az ilyesfajta foglalkozásokhoz, de a speciális mozgásformák kialakításával s az adott feltételek maximális kihasználása mellett népszerű foglalkozások indulhattak: például zenés művészi torna óvodásoknak és kisiskolásoknak, táncos–akrobatikus elemeket tartalmazó torna tizenévesek számara, gyógytorna lúdtalpas gyermekek, speciális torna mozgássérültek számára, jóga és torna felnőtteknek. Ezek a mozgásformák a kezdetektől fogva népszerűek voltak. A természetjáró csoport pedig a tavaszi, nyári és téli szünetekben szervezett táborokat a gyermekek számára, lehetővé téve ezáltal a természetben való mozgást is. A korábbi hagyományos pszichológiai tanácsadást kiegészítve majd felváltva rendszeressé váltak a Humanisztikus Pszichológusok Egyesületének klubjai, ahol a legújabb kutatási és gyakorlati eredményeket mutatták be a nagyközönségnek. Ezt egészítették ki kötetlenebb formában az egészséges életmódot népszerűsítő teaházi összejövetelek, amelyek során mód nyílt kölcsönös konzultációra, egy adott téma szakemberrel történő megbeszélésére. A kreatív foglalkozási formák gyermekek és felnőttek számára egyaránt lehetővé tették a kismesterségek alapjainak elsajátítását és gyakorlását. Nagy népszerűségnek örvendett a szövés, kerámia, bőrözés, kosárfonás, fafaragás és varrás.

1986-tól nyolc éven keresztül működött a Cserepesházban a Tehetséggondozó napközi 5–8. évfolyamos gyermekek számára, évente 10–12 fővel. A napközi a kiemelkedő képességű gyerekeknek kínált iskolán kívüli elfoglaltságot, tananyagból való felkészítést, többletismeretek átadását. A nyelvórák és számítástechnikai órák mellett, kiállítások, múzeumok, színházi előadások látogatása is szerepelt a kínálatban. A munka Hódsági Éva vezetésével folyt.

A Cserepesház célja a kezdetektől fogva az volt, hogy befogadja az új áramlatokat, közhasznú ismereteket nyújtson az érdeklődőknek, s az igényekhez minden esetben rugalmasan alkalmazkodjon.

Az új épület átadásával a Csertő park 2/a. szám alatt üzemelt tovább a könyvtár, itt folytatódott a színházjegyek értékesítése, valamint itt kapott helyet ideiglenesen a Családsegítő Szolgálat is, egyelőre a Cserepesház felügyelete alatt.

Közművelődési körkép az 1980-as évek második feléből

A fentebb felvázolt változásokhoz mindenképpen hozzájárult az 1980-as évek társadalmi, gazdasági átalakulása, amely főleg az évtized közepétől nagymértékben befolyásolta a közművelődési intézmények működését, tevékenységét. A gazdasági feltételek, a fizetőképesség csökkenése, az életkörülmények változása a kultúra iránti igény visszaszorulását eredményezték. A munkahelyi művelődés háttérbe került, viszont nőtt a lakóhelyi kisközösségek létrehozása iránti igény, a nyitottság a közhasznú ismeretek befogadására. Ennek következtében növekedett a lakótelepi munka szükségessége. A gazdasági szabályozók viszont már szorították a művelődési intézményeket a bevételtermelő rendezvények és művelődési formák szervezésére, működtetésére. A közönség érdeklődése pedig a mindennapokban praktikusan felhasználható tudás irányába tolódott el.

A társadalmi változásokat, s ezek közművelődésre, a művelődési házak működésére gyakorolt hatását érzékelte a tanács is, melynek Művelődésügyi, Ifjúsági és Sport Osztálya konkrét javaslatokat tett, milyen új irányelvek szükségesek a hatékonyabb közművelődési munka érdekében. Steiner Oszkár osztályvezető volt a szószólója annak, hogy a lakótelepi területeken jelentős fejlesztésekre volna szükség, hiszen azok kulturális ellátottsága nem kielégítő. Jelentős eredményként könyvelték el ugyan a Cserepesház I. ütemének átadását, ez azonban nem volt elegendő, mindenképpen szükség volt a ház további bővítésére a kínálat növelése miatt.(34)A Cserepesház irattára, 19/1988. sz. irat

Mint a fentiekből kitűnik, Zugló méretéhez és népességének számához képest a közművelődési intézményekkel való ellátottság nem volt kielégítő ebben az időben. Nem számszerűleg volt kevés az ilyen intézmény, hanem a látogathatóságuk volt korlátozott, hiszen egyik sem kerületi fenntartású volt.

1988-ban a kerületben az alábbi közművelődési és kulturális intézmények működtek:

  • négy művelődési ház: Petőfi Csarnok (fővárosi fenntartással), Danuvia „Gorkij” Művelődési Központ, BKV Szabó Pál Művelődési Ház, Magyar Néphadsereg Művelődési Háza (vállalati intézmények);
  • négy filmszínház: Sport, Zuglói, Éva és MNMH filmszínházak (kerületi fenntartásban);
  • négy FSZEK-fiók és egy letét: Uzsoki u. 57., Ilka u. 36., Kerepesi út 76/c., Lumumba u. 1/a., Bosnyák u. 1/a. (fővárosi fenntartásban);
  • négy múzeum: Országos Testnevelési és Sportmúzeum, Közlekedési Múzeum, Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Szépművészeti Múzeum (minisztériumi fenntartásúak);
  • két kiállítóhely: Műcsarnok (fenntartója a Művelődési Minisztérium), XIV. ker. Művelődési Ház Liget Galériája;
  • tíz ifjúsági klub (kerületi fenntartásban);
  • négy üzemi klub (üzemi fenntartásban);
  • négy lakóhelyi klub (kerületi fenntartásban).

A zuglói lakosok művelődési lehetőségeit ezeken felül még a Budapest Sportcsarnok, a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó és az IPV 1987-ben létesült Galériája is bővítette. (35)A Cserepesház irattára, 19/1988. sz. irat

Cserepesház, II. ütem

Ilyen körülmények között született meg tehát a Cserepesház ma is ismeretes formája. A Cserepesház II. ütemét 1989-ben adták át. Az átadás folyamatosan történt, a kisebb termeket már 1988 őszétől, a nagytermet 1989 tavaszától, a vendéglőt és cukrászdát pedig 1989 őszétől vehette birtokba a nagyközönség. Ezzel párhuzamosan már a kezdetektől fogva megfigyelhető volt a szakmai tevékenység mennyiségi és minőségi változása.

„Más-e és mitől a Cserepesház, mint bármely művelődési ház? Már az épület külső képe is megragadó, vendégcsalogató. S a belépő nem csalódik. A ma legmodernebbnek számító belső kialakítás, a boltíves barna, sárga üveges ajtók, a fehér falak, a barátságos kistermek, a hangulatos kávézó, mind látványában, mind funkciójában kifogástalannak tűnik. E méretek a hatalmas lakótelep tízemeletes házaiban lakók számára sokkal emberközelibbek. Otthonos, családias a belső elrendezés, a berendezés is. Hasonló hangulatúak lehetnek a foglalkozások is, hiszen a termek mérete eleve korlátozza a létszámot” – számol be a befejezés előtt álló Cserepesházról a Zugló című lap.(36)Zugló, 1988/1.

Fő profil: kiscsoportos foglalkozások

A II. ütem átadásától számíthatjuk a Cserepesház mai keretek közötti működését. A korábbi foglalkozások, programok számát kibővítve került sor a végleges profil kialakítására, amely a későbbiek során csak kevéssé, leginkább a látogatók érdeklődését, igényeit figyelembe véve alakult és változott. Az intézmény adottságai következtében továbbra is elsősorban a kiscsoportos foglalkozásokra volt mód, s így a korábban kialakult területeken – tanfolyamok, mentálhigiénés munka, kézműves és művészi csoportok – kínáltak lehetőségeket.

A működés fő profilját a tanfolyamok adták. Népszerűek voltak továbbra is a nyelvtanfolyamok, amelyek iránt a felnőttek részéről igencsak megnőtt az érdeklődés. A felmenő rendszer biztosítása (kezdő, újrakezdő, középhaladó, haladó csoportok párhuzamos indítása) azonban meghaladta az intézmény erejét, így az érdeklődőket továbbirányították az International House Language School nyelviskolához.

Ugyancsak népszerűnek bizonyult a számítógépes tanfolyam, egy valóban jó minőségű számítógépes park kialakítása azonban egyelőre elérhetetlen volt a művelődési ház számára. Biztosították azonban a felmenő rendszert, az egymásra épülő szintek elvégzését.

A már korábban kialakult s nagy népszerűségnek örvendő sporttal, mozgással kapcsolatos tanfolyamok továbbra is telt házzal működtek: a művészi torna, a dinamikus improvizációs csoportok, a kondicionáló torna, valamint a jóga tanfolyam immáron a 30–40 főt befogadni képes nagyteremben került megrendezésre.

Tovább folyt a mentálhigiénés munka. A korábbi eredmények sikerét figyelembe véve az ÁISH 1988-ban a Cserepesházat bízta meg a „Pszichológiai kultúra hete ’88” című országos rendezvénysorozat megszervezésével, természetesen a rendezéshez szükséges összeg biztosításával. A meglévő csoportok azonban egyre inkább már csak helyet igényeltek a háztól, önszervező módon működtek.

A termek számának növekedésével bővült a kézműves csoportok, művészeti csoportok száma is a Cserepesházban. A fazekas és a tűzzománc szakkör heti kétkét alkalommal működött, a lakásdíszítő és használati eszközök sajátkezű előállítása és az erre irányuló készségek fejlesztésének igénye ugyanis sokakat érintett. Az 1987-ben bevezetett gyermek-kézműves iskola is tovább végezte munkáját évi 50–60 jelentkezővel. A Burda varrótanfolyam pedig párhuzamosan négy csoporttal működött. Az ugyancsak 1987-ben elindított „Manökeniskola – mindenkinek” nem várt népszerűségre tett szert. A foglalkozásokon arra törekedtek, hogy összebékítsék a jelentkezőket testi adottságaikkal, segítsenek a hibák kijavításán, s kialakítsák az emberekben a határozott, magabiztos fellépést. Két év alatt öt, egyenként 45 fős csoport végezte el a tanfolyamot, a II. ütem átadásának elhúzódása miatt azonban a foglalkozásokat a Pákozdi Antal Úttörőházban tartották.

1989-ben került sor a Cserepesházban a közösségi televízió stúdiójának átadására is. Létrejöttében meghatározó szerepet játszott Reszler Ernesztin, a Cserepesház igazgatója, Csaba László a Filmgyár hangtechnikusa, aki az egész hálózat kiépítője volt, valamint Kálmán András a Filmgyár akkori vezetője.

A televízió a Cserepesház telephelyeként, az intézmény költségvetéséből kezdte meg a működését. A ház nagytermét eleve úgy alakították ki, hogy közvetlen kapcsolatban legyen a televízióval, tehát lehetséges legyen élő adás közvetítése. A Zuglói Közösségi Televízió 1989. szeptember 26-án sugározta első adását, miként arról a helyi lap is beszámolt. A lap főszerkesztője Zsigmond Dezső volt.

A kilencvenes évek – Kisebb-nagyobb átalakulások a Cserepesház életében

Mint ahogy arról korábban már sokszor szó esett, a Cserepesház teremadottságai nagyban behatárolták az itt tartható foglalkozásokat, az adottságokhoz alkalmazkodni tudó foglalkozásvezetők és csoportjaik azonban a kezdetektől fogva megtalálhatták számításukat a művelődési házban.

Az átadástól nagy sikerrel, maximális csoportlétszámmal működő angol és német nyelvoktatás az 1990-es évek végén is a legnépszerűbb tanfolyamnak számított. Az oktatás ekkor már ugyan a Linguarium Nyelviskolával együttműködve folyt, de az érdeklődés cseppet sem csökkent. A délelőtti és délutáni órák mellett igény volt hétvégi foglalkozásokra is, a nyelvtanárok felkészültsége pedig csak tovább növelte az érdeklődést. A hangsúly elsősorban az angol nyelv oktatásán volt, de népszerű volt a német nyelv is. Ahogy azonban az iskolákban fokozatosan emelkedett az idegen nyelvi órák száma, ahogy egyre több magán-nyelviskola kínálta magas szintű szolgáltatásait a legkiválóbb anyanyelvi tanárokkal, úgy lett mind kisebb az érdeklődés a Cserepesházban folyó nyelvoktatás iránt. A 2000-es évek elején még történt egy utolsó próbálkozás, amikor is a London Nyelvstúdióval közösen még elindult az intézményben az angoltanítás, másfél év után azonban érdeklődés hiányában véget ért a nyelvoktatás a Cserepesházban.

Az 1990-es évek végén a nyelvoktatáson kívül a különböző kézműves-foglalkozások voltak a legnépszerűbbek az intézményben. Ez elsősorban a remek szakembereknek volt köszönhető, de sikerükhöz nagymértékben hozzájárult az is, hogy az átépítés során az épület alagsorában egy kemencével is rendelkező kézműves műhelyt alakítottak ki, amely ideális körülményeket biztosított a foglalkozásokhoz.

E kézműves-foglalkozások többsége már a Cserepesház megnyitásával egy időben elindult, de népszerűségük nem csökkent az évek folyamán, bár az újabb és újabb divatirányzatok hatására történtek változások. A kezdetektől fogva működő, gyerekek számára kínált kézműves iskola szombatonként működött. A gyerekek a foglalkozásokon a különböző kézműves-technikákat sajátították el, minden hónapban mást (kerámia, bőrdíszművesség, kosárfonás, lószőrékszer-készítés, tűzzománc stb.).

A felnőttek számára kínált kézműves foglalkozások közül a fazekasság, kosárfonás, szabás-varrás, majd az 1998-ban megjelent foltvarrás volt a legnépszerűbb. A szabás-varrás tanfolyam előzményei még a Csertő parkban működő Információs iroda idejére esnek, ahol már volt szabás-varrás szolgálat. A foltvarró tanfolyam megalakulásakor igazi kuriózumnak számított, vezetője Vidofszky Sára volt. Afoglalkozás iránt a szomszédos kerületekben is nagy volt az érdeklődés, hamarosan meg is alakult a Foltvarró Klub, amely a mai napig működik a Cserepesházban.

Ugyancsak az 1990-es évek legvégén, a 2000-es évek elején jelent meg Szedlacsek Katalin jóvoltából egy újfajta lehetőség a kisgyermekek számára. A Zeneovi néven induló foglalkozás zenei képességfejlesztést nyújtott 3–6 éves gyerekeknek. A foglalkozások során a magyar népdalokhoz visszanyúlva a ritmushangszerekkel való „muzsikálás”, a szülőkkel való együtt-mondókázás és éneklés kapott szerepet. A Zeneovi olyannyira sikeres lett, hogy hamarosan elindították Zenebölcsi változatát is, amelyet az 1–3 éves gyermekek fejlettségéhez, tudásához alakítottak. Az egymásra épülő foglalkozásokat kiegészítve s a Kokas-módszerre alapozva Szedlacsek Katalin bevezetett egy komplex művészeti nevelési folyamatot, amelynek részét képezték a különböző népdalok, gyermekdalok tanulása, komolyzene hallgatása és festés, rajzolás.

A divatirányzatok változásával alakult a különböző mozgásos foglalkozások népszerűsége is, amelyek közül a gyerekek számára indított „rocky” tanfolyam volt a legnépszerűbb, s a mai napig megszakítás nélkül működik. A modern táncos formák az 1990-es évek közepén jelentek meg, mindig az épp aktuális táncok kerültek előtérbe. Aklasszikus balett tanítása szintén a Cserepesház megalakításától fogva jelen volt, s bár több foglalkozásvezető is váltotta egymást, a tanfolyam népszerűsége sosem csökkent.

A „lágyabb” mozgásos formák, a torna- és jógaórák különböző intenzitással, érdeklődéssel, hosszabb-rövidebb megszakításokkal ugyan, de szintén működőképesek voltak.

Új színek a palettán: Csömöri úti Napközis Tábor, Békásmegyeri Gyermektábor

1992-ben a Cserepesház megkapta a XIV. kerületi Csömöri út 19. szám alatti sporttelepen működő napközis gyermektábor üzemeltetési feladatainak ellátását. A tábor nyaranta 9–10 héten keresztül fogadta az iskolás – elsősorban alsó tagozatos – gyermekeket, hetente átlagosan 300 főt. A megbízás elsődleges célja az volt, hogy a mostoha napközis tábori ellátásban alapvető változás következzék be, s a kényszerű gyermekmegőrzés helyett színes, változatos, szórakoztató és színvonalas szabadidő-eltöltést biztosítson azoknak a gyerekeknek, akiknek egyéb táborozásra nem volt módjuk. A színvonal emeléséhez azonban a táborra fordított anyagi költségek megemelésére volt szükség. Emiatt 1992-ben Budapest – Zugló Önkormányzata a tábor költségvetését a duplájára, azaz 7 millió forintra emelte.

A táborban a foglalkozások délelőtt 10–12 óráig tartottak, hétköznap délután az egész tábort érintő szórakoztató műsorokra, filmvetítésre, fürdésre, úszásra és más szabadidős elfoglaltságokra került sor. Ez alól csak a péntek délután programja volt kivétel, mert akkor az egyes csoportok bemutathatták eredményeiket, sor került a sportversenyekre, közös játékokra. A hangsúly azonban mindig a kulturális programokon volt.

A tábor szervezői két fő foglalkozási formát találtak ki a gyermekeknek, a Játszszunk! és a Suli sorozatokat. A Suli elnevezésű foglalkozások a különböző sporttevékenységeket foglalták össze. Ezek közül az úszás volt az alapfoglalkozás, a helyigényes sportprogramok azonban helyszűke miatt ritkábbak voltak.

A táborban hetente egyszer hivatásos előadóművészek szórakoztatták a gyermekeket. Mindezeken kívül kiegészítő programnak szánták az egész napos kirándulásokat (elsősorban a Pilisbe és a Börzsönybe). Aszolgáltatások színesítését szem előtt tartva terveztek a táborba könyvtár telepítését, illetve egy KRESZ park létrehozását is. A foglalkozásokat főként a kerületi iskolák pedagógusai vezették, s ugyancsak ők látták el a táborozók felügyeletét is, természetesen tiszteletdíj fejében.

Nem a Csömöri úti Napközis Tábor volt azonban az egyetlen gyermektábor, amelynek üzemeltetését a Cserepesház látta el. A Fővárosi Vagyonátadó Bizottság ugyanis 1993. február 25-én kelt határozata alapján az 1993. évtől kezdődően a Békásmegyeri Gyermektábor újfent Budapest–Zugló Önkormányzatának tulajdonába került. A tábor tulajdonjogáról három éven keresztül folyt a jogvita, mivel Óbuda–Békásmegyer Önkormányzata, illetve Budapest–Zugló Önkormányzata nem tudott megegyezni a tulajdonjogot illetően.

Az ingatlant évtizedek óta a XIV. kerületi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya üzemeltette napközis táborként. 1958-ban államosították, s így került a Magyar Állam tulajdonába, a kezelői jogból adódó feladatokat pedig a III. kerületi Ingatlankezelő Vállalat látta el. 1967-ben az elhelyező hatóság utalta ki Budapest XIV. ker.

Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya számára ideiglenes jelleggel nyári napközis tábor céljára. A használati időt több ízben is meghosszabbították, a végleges lejárati időpont 1991. december 31-e volt. A használat eddig az időpontig folyamatos volt.

1993-ban a Fővárosi Vagyonátadó Bizottság Budapest–Zugló Önkormányzatának tulajdonába adta az ingatlant. Budapest–Zugló Önkormányzata pedig a Cserepesház vezetőségét bízta meg a tábor működéséhez szükséges feladatok ellátásával. A tulajdoni lapon „üdülőépület és udvar” megnevezésű, közel 7000 m² kiterjedésű ingatlan üzembe helyezése azonban nem volt zökkenőmentes, mert az épületek külső és belső állaga meglehetősen leromlott, a kert elvadult, elgazosodott, a sportpálya füve tönkrement. Azonban mindezek ellenére Zugló nyert a telekkel, hiszen a jó levegő, a Duna és a hegyek közelsége, a jó megközelíthetőség, a kiváló kommunális ellátottság egy ideális gyermektábor kialakítását tette lehetővé. A tábor korábban napközis táborként működött, a Csömöri úti táborból naponta kb. 100 gyereket vittek ki. Az új vezetésnek köszönhetően azonban „ottalvós” táborrá alakult.

Az első turnus 1994. július 14-től indult, s a hátrányos helyzetű gyermekek számára ingyenes volt.

Különböző elképzelések születtek és valósultak meg a tábor hasznosítását illetően mindenekelőtt szem előtt tartva a szabadidő hasznos eltöltését:

  • erdei iskolák szervezése alsó tagozattól kezdve,
  • cseretáborozás vidéki, illetve külföldi gyerekekkel,
  • kerületi iskolák speciális tagozatainak intenzív felkészülési lehetőség biztosítása,
  • határainkon túl élő magyar nemzetiségű gyerekek táboroztatása.

Új vezetés, új tagintézmények (2008-tól napjainkig)

Hagyományos rendezvények és új próbálkozások

A Cserepesház jelenleg 1200 m² alapterületen működik. A földszinten irodák, egy 15 m²-es oktatóterem, 60 m²-es klubterem, 120 m²-es nagyterem s a hozzá tartozó öltözők, társalgó és ruhatár található. Az emeleten egy 30 m²-es számítástechnikai terem, négy kisebb oktatóterem (összesen 90 m²-en), valamint két bérbe adott iroda és egy galéria helyezkedik el. Az alagsorban kapott helyet a kézműves és karbantartó műhely, valamint a Cserepes étterem.

Számos olyan foglalkozás működik még ma is a Cserepesházban, amelyek szinte a kezdetektől jelen vannak a ház életében, s azóta is töretlen népszerűségnek örvendenek. Ehhez a népszerűséghez minden bizonnyal hozzájárul a tanfolyamvezetők szakmai hozzáértése és személyisége is. A legrégebben foglalkozást tartók közé tartoznak: Merczel Mariann, Bodony Gabi (kondicionáló torna), Mező Győző (táncház), Kiss Erzsébet (kézműves-foglalkozás), dr. Janák Lajos (önismeret és asztrológia), dr. Szalay Györgyné (tartásjavító torna gyerekeknek, gyógytorna nők részére), Vidofszky Sára (foltvarrás, foltvarró klub).

A tanfolyamok és különböző foglalkozások mellett szép számmal akadnak olyan kisebb-nagyobb, több éve működő rendezvények is, amelyek ma már hagyományosnak mondhatók a Cserepesház életében. Már csak azért sem szabad kihagynunk ezeket, mert sok már azelőtt elindult, mielőtt még maga a Cserepesház – a mai formában – létrejött volna.

Mindenképpen a legrégebbi állandó programok egyike a legalább 20 éve működő vasárnapi Aprók tánca – magyar táncház gyerekeknek, melynek elődje még annak idején a Kassák Klub egyik legsikeresebb programja volt. A gyereknapi rendezvényt több mint tíz éve szervezi lelkesen a Cserepesház. 12–13 éve működik a Pénteki Party, amely ingyenes szórakoztató program a kerületi iskolák napközis csoportjai számára. Kéthetente péntekenként kerül megrendezésre, egy-egy tanév alatt kb. 10 alkalommal. A Nyárbúcsúztató Vigalom 12 éve a Cserepesház legnépszerűbb rendezvénye. Minden évben augusztus utolsó vasárnapján kerül rá sor, s ez egyben a Cserepesház szezonnyitó rendezvénye is. Az idők folyamán a rendezvény olyan állandó fellépőkkel került megrendezésre, mint az Old Boys zenekar, a Portéka Bábszínház, a Zugló Majorette, de az elmúlt évek során Heller Tamás, Éles István, a Defekt Duó, a Bonbon, a Groovehouse, valamint Roy és Ádám is állt a Cserepesház színpadán.

Az Ovis Színház kilenc éve zajlik, tanévenként négy báb- és mesejáték előadással óvodások számára. A Napközis Gála 12 éve indult útjára, s a zuglói napközis csoportok bemutatkozására ad lehetőséget különböző műfajokban (pl.: mesejáték, bábjáték, versmondás, különböző mozgásos-táncos programok stb.). Nagy hagyományai vannak a szünidei programok szervezésének is (őszi, téli, tavaszi).

2008. február 1-jétől a Cserepesház új vezetőt kapott Csaniga Andrea személyében, s ugyanezzel egy időben Budapest–Zugló Önkormányzata a Képviselő-testület 744-745/2007. (IX. 4.) sz. határozatának alapján, a költségvetési erőforrásokkal való hatékonyabb gazdálkodás érdekében a Cserepesházhoz csatolta tagintézményként a Zeg-Zug Zuglói Gyermekházat. A két intézmény egymásnak korábban is inkább kiegészítője, mint konkurenciája volt, hisz míg a Zeg-Zugban elsősorban a gyermekeknek kínáltak színvonalas művelődési formákat, ezzel szemben a Cserepesház inkább a felnőtteket várta programjaival. Az egységesítésnek mindenképpen pozitív hozadéka volt, hogy az immáron három helyszínen működő intézmény, közművelődési kínálat terén, Zugló nagy részét lefedi.