A CSEREPESHÁZ – ZUGLÓI MŰVELŐDÉSI HÁZ ÉS TAGINTÉZMÉNYEINEK TÖRTÉNETE

Liget Galéria

„A progresszív művészi törekvések kelet-közép-európai diplomáciai központja a Liget Kisgaléria. A pártoló tagság privát, mégis a Nemzeti Galériát lepipáló összeköttetései nyomán többnyire hivatalosan meghívhatatlan (kicenzúrázott), illetve megfizethetetlen hírességek jelentek meg e helyütt, mint a „véreskezű” rituálémester, Hermann Nitsch, a sárgarépahajú performer-szüfrazsett Kirsten Tomas Dehlholm, a nagy cseh mester, Milan Knizak (...)(27)Hudra Klára: Galéria. Playboy Magyar Kiadás, 1990. február, 18. o.

A Népművelési Intézet már 1981-ben maximálisan támogatta egy kisgaléria kialakításának tervezetét. Az intézet indoklása szerint „A fenti Kisgaléria hazai viszonylatban tényleges hiány pótlására vállalkozik. Elsősorban olyan, módszertani és művészeti, illetve közművelődési szempontból kiemelkedő anyagok bemutatásával, kísérletek demonstrálásával, amelyek két szempontból is figyelmet érdemelnek. Egyrészt segítséget nyújthatnak a legújabb kori hazai művészet megítélésében, értékelésében használatos fogalmak tisztázásában, s ezt a közművelődési gyakorlat és a művelődéselméleti kutatás egyaránt hasznosíthatja. Másrészt a művészeti–közművelődési és művelődéselméleti jelentőségük indokolja, hogy a kiállítások és módszertani–vizuális kísérletek kifogástalan propagandaanyag kíséretében kerüljenek közönség elé”. (28)Benkő Éva, a Cserepesház irattára, 49/1981. sz. irat.

1983-ban megtörtént az Ajtósi Dürer utcai műhely kisgalériává – Liget Galéria (továbbiakban: Liget) átalakítása. Munkáját már a kezdetektől fogva a műfaji sokféleség jellemezte, a festmény, szobor, grafika, video, performance, object egyaránt szerepelt az alkotások között. Az újfajta művészeti törekvéseket, elsősorban a fiatal művészek munkáinak bemutatását tűzte ki célul. Vezetője kezdetektől fogva Várnagy Tibor.

A Liget évente általában 10–12 kiállítást rendezett, ezek átlagos időtartama 2–3 hét volt. Népszerűsége hamarosan túllépett az országhatárokon is, és világszínvonalon is jónak számító nemzetközi kapcsolatokat épített ki. Számos – ma már elismert és népszerű – képzőművésznek biztosított kiállítási lehetőséget a kezdetektől fogva.

Az 1980-as évek közepétől a Liget sokat tett a nemzetközi művészeti értékek magyarországi bemutatásáért. Kezdetben féllegális, majd legális utakon, együttműködéseken keresztül aktívan részt vett a magyar kortárs művészet nemzetközi megjelenítésében. Több alkalommal dolgozott együtt nemcsak a közép-kelet-európai államokkal – Csehország, Lengyelország, Szlovákia –, hanem az Egyesült Államokkal, Németországgal, Ausztriával is.

Már ekkor kialakult a Liget körül egy kör – Halas, Ujj Zsuzsi, Fákó Árpád, Szilágyi Lenke, Lugo, Vető, a Xertox, a Hejettes Szomlyazók, a Cserések –, amely poszt-new wave szubkultúraként vette körül a kiállítóhelyet.

A Ligetnek – mint kisgalériának – kezdetektől fogva elsődleges feladata volt, hogy naprakészen bemutassa, elsőként lereagálja az aktuálisan zajló művészeti folyamatokat, illetve az alakulófélben lévő legújabb művészeti törekvéseknek helyet adjon, közvetítsen a nyilvánosság felé. Profilját az 1980-as évek konkrét művészeti törekvései alakították ki, főként a film, a zene, a színház, a divat, az irodalom és a képzőművészet terén egyaránt megjelenő Új hullám. A hangsúlyt – az új festészettel szemben – más műfajokra helyezte: performanszok, akciók, koncertek, videók, fotók, installációk, illetve a hagyományos műfajok peremén létrejött kísérletek. Fontos hangsúlyoznunk, hogy a Liget olyan első nyilvános fórumként működött, amelynek szerepe az volt, hogy az arra érdemes művészeket beemelje a nyilvánosságba.

Az évek folyamán a galéria programjában számos hazai és külföldi művész szerepelt, pl.: El Kazovszkij, Hejettes Szomjazók, Szirtes János, Fe Lugossy László, Hermann Nitsch, Milan Knizak, Igor Lazin, Szilágyi Lenke,Tandori Dezső,LódzKaliska,LábassEndre, Swierkiewicz Róbert, Rutkai Bori stb.. A Liget a mai napig több mint 340 kiállítást rendezett.