A Corvin Művelődési Ház

Kulturális élet a kerület elődtelepülésein

A XVI. kerület négy fő települése a közel ezer éves falu, Cinkota, a több száz éves Szentmihály pusztából kialakult polgári község: Rákosszentmihály, a városból kiszabadulni akaró nagypolgárok nyaralóhelye – Mátyásföld és a lecsapolt mocsarakra épült fiatal Sashalom. Továbbá itt található még Árpádföld is, ami hol Szentmihály, hol Cinkota részeként cseperedett a kerület önálló településrészévé.
    Ellentétben több lexikon adataival a hivatalos népművelés már a századforduló előttről eredeztethető. „Községek elöljárósága által hivatalból szervezett Népművelési Bizottság is foglalkozott népművelési feladatokkal. Célkitűzéseinek megvalósításához az állam a községi adóalap 3%-át is biztosíthatta.” (Corvin Hírnök 1983., dr. Császár Ferenc írása). „Ez igazából úgy történt, hogy nem az állam adta, hanem a községi pótadóból fizették, vagyis a községi adófizetők pénzéből” (Lantos Antal helytörténész szóbeli közlése). Rákosszentmihályon 1904. augusztus 24-énmegalakult a Rákosszentmihályi Casino, amely célkitűzéseit az alábbiakban fogalmazta meg: „A Casino célja, hogy a hazai és a helyi társadalmi viszonyok, valamint a közügyek és a községi ügyek iránt érdeklődést keltsen, azt ébren tartsa és fokozza, a polgárságnak egymás közti érintkezését megkönnyítse, illetve lehetővé tegye és általában a társulást és a közművelődést előmozdítsa.” De sorra alakulnak az egyesületek, körök, iparos–munkáskörök, dalárdák is, így többek közt 1899. január 25-én a Rákos szent Mihályi ipartársulat, 1900 márciusában a Rákos Szt. Mihályi polgári dalkör, 1908. március 6-án a Rákosszentmihályi Társaskör, 1919-ben az Arany János kör 1904-től kölcsönkönyvtár is indult.

A húszas–harmincas években pezsgett a műkedvelő színházi élet Rákosszentmihályon. Népszínműveket, saját színdarabokat, hazafias érzelmű darabokat, kabaréjeleneteket, kisoperetteket játszottak a kaszinó színpadán, egyházi darabokat a plébánia vagy a cserkészház udvarán, élőképeket rendeztek Balázsovich Zoltán, a Rákos Vidéke főszerkesztője kertjében.

A színházi élet egyik motorja Szlavkovszki Sándor, a Rákos Vidéke újság másodszerkesztője, az Egyháztanács, a Credo Énekkar tagja volt. Kapcsolatban állt majd minden egyesülettel, az Ipartestülettel, az Önkéntes tűzoltósággal, a Katolikus Egylettel, a Kongregációval és a cserkészekkel. Mellette tevékenyen vettek részt a műkedvelő előadásokon Krenedits Sándor, Rákosszentmihály főjegyzője és későbbi díszpolgára, Balázsovich Zoltán, a Rákos Vidéke főszerkesztője, Adámy Oszkár temetkezési vállalkozó, Maros Antal, a MOVE-RAFC tehetséges labdarúgója, Iványi Dénes, aki hivatásos színészként folytatta pályafutását, vagy Erdész Böske, akiből később filmszínész lett Olaszországban. A Szlavkovszki Sándor által rendezett darabokban (amiket nem ritkán ő is írt), színészként megfordultak az akkori Rákosszentmihály nevezetes személyiségei.
    Cinkotán megalakult többek közt az Ilonatelepi Ház és Telektulajdonosok kultúregyesülete, a Földmívelők köre, az Építőmunkások dalköre, az Iparoskör. A kultúra terjesztését a vendéglősök itt is feladatuknak érezték, Leyer bácsi vendéglőjében (a mai Akácosban), például a háború előtt külön terem dukált a műkedvelő színházi előadásoknak.

Mátyásföld szíve, az Erzsébet-liget és környéke, miként ma, már a századelőn is a kultúra központja volt, a nagyszálló termeiben, vagy később, az árnyas liget sétányai mellett 1935-ben átadott Tennis Club báltermében számos kulturális eseményt rendezett az 1887-ben megalakult Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete. „A Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesületének tagjai alapították Mátyásföldet 1887-ben. Működésük alatt felvirágoztatták és országos hírűvé, az ország egyik gyöngyszemévé tették a települést. Volt olyan időszak, amikor divat volt Mátyásföldre járni. Önzetlen, tehetős tagjai (Paulheim József, Szurmai Sándor és mások) vezetésével az Erzsébet-ligetben sport és kulturális centrumot hoztak létre. Tíz teniszpályát építettek, klubházat bálteremmel, olvasóteremmel, létrehozták a vízműveket és a villanytelepet.

Szállodát (ma Corvin Mátyás Gimnázium és Műszaki Szakközépiskola), általános és polgári leányiskolát építettek. A háború után az egyesületet megfosztották vagyonától, így működésképtelenné vált.” (– Kázmér József, a Corvini Domini társelnökének tollából).

1914-ben a „társadalmi életélet felélénkítése céljából megalakult vigalmi bizottság a háború elmúltával erőfeszítéseket tett a majálisok és juniálisok újbóli elterjesztésére, amelyek azután szép sikereket hoztak, nem utolsósorban jelentős anyagi bevételt a Nyaralótulajdonosok Egyesületének.” – írja Takács Ferenc a Mesélő Mátyásföld című helytörténeti füzetben. A rendezvények bevételéből így a nyaralótelep is profitált, melyet a szervezők fejlesztésre fordítottak, például a római katolikus templomtorony órája is a juniálisokra gyűjtött adományokból készült el. Mátyásföldön tevékenykedett a Corvin Mátyás dalkör is. A Mátyásföldi Közművelődési Egyesület 1925. június 20-án alakult meg. Az alapszabály szerint az egyesület célja: Mátyásföldön a négyosztályos női felsőkereskedelmi iskola és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által (egy 1925-ös rendelettel) engedélyezett zeneiskola fenntartása. Az alapszabályt a Belügyminisztérium még ebben az évben, 1925. augusztus 18-án jóváhagyta. Kezdetben (1925) a tagnévsor szerint az egyesületnek 65 tagja volt. Az egyesület tagjai alapító, rendes és dísztagok lehettek. Az alapító tagok egyszer és mindenkorra 50 aranykoronát, a rendes tagok évenként 12 aranykoronát fizettek be. A tagok közül Mátyásföldről 31 fő, Cinkotáról 16 fő, Budapestről 7 fő, Kistarcsáról 6 fő, Sashalomról 2 fő, Csömörről, Rákosfalváról és Szirákról 1-1 fő volt 1925-ben (Csóka Ferenc kéziratából).

A Cinkotához tartozó Ehmann-telepen, a későbbi Sashalmon, még az önállóvá válás előtt, 1912. november 10-én alakult meg a Cinkota-Sashalmi Szépészeti Egyesület, de 1935-ben az alig múlt 10 éves községben már 39 kulturális egyesület működött, többek között az 1927-ben alakult Pestsashalmi Nagykaszinó, a Lyra dalkör, a Sashalmi polgári dalkör, vagy az Ornitológusok Egyesülete. A vendéglősök (többek közt a Kantler, a Schuszter vendéglőkben) itt is bálok, műkedvelő előadások rendezésével járultak hozzá a kultúra terjesztéséhez, és nem utolsó sorban a bevételek egy felajánlott része révén a község fejlesztéséhez is.

Árpádföld az első keresztségben az Anna-Árpád-telep nevet kapta, itt már a kezdetekkor, 1901. május 19-én megalakult a Puszta-szt-mihály Anna-Árpád-telepi asztaltársaság, valamivel később a Rákos Anna és Árpád-telepi Önképzőkör. Az Árpád-Anna-telepi Kaszinóról írja Csóka Ferenc, hogy 1920. július 29-én alakult meg, az Árpád- és Anna-telepi lakosok számára olyan társadalmi központ kívánt lenni, amely a községi ügyeket előmozdítja, olyan központ, ahol a tagok együtt lehetnek, művelődhetnek és szórakozhatnak. Ennek érdekében különböző előadásokat és mulatságokat rendezett. A kaszinóban tiltott volt a hazárdjáték. A tisztségviselők karát az elnök, a 2 alelnök, a titkár, a jegyző, a pénztáros, a 2 ellenőr, a gazda és a könyvtáros alkotta. Ez utóbbi tisztség később eltűnt. A választmány a tisztikaron kívül 12 rendes és 4 póttagból állt. Az évi rendes közgyűléseket mindig az év első felében tartották. Kaszinótag csak olyan 18. életévét betöltött férfi vagy nő lehetet, akit a választmány 2 tag ajánlása alapján, titkos szavazással a tagság soraiba felvett. A tagság 3 évre kötelezett. Az 1920-as évben a tagoknak beiratkozáskor 20 koronát, tagdíjként havonta 10 koronát kellett fizetniük. Később az előbbi 4 pengőre, az utóbbi pedig évi 12 pengőre módosult. A kaszinó neve – valószínűleg az 1927. április 3-án megtartott közgyűlés döntése alapján Árpádföldi Casinóra változott. Az elnöki tisztséget ekkor Csomóssy Sándor töltötte be. A közgyűlésen elhangzott, hogy épül Anna-Árpád-telepen a kultúrház, amely 1927 augusztusában készül el, és a kaszinó is kap majd benne helyiséget. (Az épület felépült, de nem sokkal később, állítólagos építési hibákra hivatkozva lebontották.) Az ugyanezen évből fennmaradt tagnévsor szerint a kaszinó tagsága 36 főt számlált.

„A közművelődés terén szerteágazóbb célkitűzésre kényszerültek a kulturális egyesületek. Állami, vagy községi pénzügyi támogatásra nem számíthattak, csupán saját anyagi erejükre támaszkodhattak.” (– Dr. Császár Ferenc).

A háború előtti gazdag kulturális életet szüntették meg 1948 után néhány tollvonással, hogy elkezdődhessen a központilag irányított közművelődés negyven éve.