A Corvin Művelődési Ház

A szomszéd várak: az Ikarus Művelődési Központ, az EMG-klub és az Úttörőház

„Életközösség” az Ikarus gyártelepen

Az 1942-ben Mátyásföldre települt Uhri testvérek repülőgépgyártó részlege, és az Ikarus Gép és Fémgyár Rt. összeolvadásából született meg 1949. február 29-én az Ikarus Karosszéria és Járműgyár. Az Ikarus 1989-ig (2007-ben zárták be véglegesen) a világ autóbuszpiacának egyik meghatározó szereplője. A kezdetekkor 2000 főt foglalkoztató gyár területén nagy igény volt a kultúrára, irodalmi és színjátszó kör, dalárda (először férfi, majd vegyes), szalonzenekar, táncegyüttes alakult, és a körök javaslatára 1953-ban saját lapot is indított az üzem, a Karosszériát (később: Ikarus).

A hetente megjelenő újság története szorosan összefüggött az 1954-ben átadott (de az abban az évben még nem teljesen kész) Ikarus Művelődési Központéval. Az újság főszerkesztői Turbék János, majd Gerendás Ferenc voltak. A színjátszók Vörös Ferenc vezetésével már a ház felépülte előtt díjakat nyertek, népszerű csasztuskákat, klasszikus darabokat játszottak. Sándi Ferencné, az Ikarus szakszervezet kultúrosa és Zerkovitz Béla főmérnök 1953-ban kapott megbízást a kultúrotthon megépítésére. Megtakarításból egy soproni textil üzem művelődési házának tervét használták fel. 1953-ban kezdték meg az épület alapozását. Csóka Ferenc műve szerint az építkezést a környékbeliek nagy érdeklődéssel fogadták, ennek az érdeklődésnek nemcsak kulturális, hanem politikai vonatkozása is volt. Ugyanis elterjedt annak a híre, hogy a Budai Várból hoznak hozzá építési anyagot, mintegy jelképezve a politikai hatalom váltását. A hír részben igaz is volt, mert valóban a királyi várból hozták a márványlapokat, amelyeket a művelődési ház földszintjén beépítettek, a büfé és a ruhatár előtti terület padlózata ebből van kirakva. Így ma is e gyönyörű márványlapokon lépegethetnénk, ha nem lenne lakat (és sűrű pókháló) a bejárati ajtókon. Az ötvenes évek jellegzetes szocreál stílusú (népies nevén Sztálin-barokk) épületében található a moziként is használható, 600 férőhelyes színházterem, kamaraterem, külön termek képzőművészeti köröknek, fotókörnek, könyvtár, étterem, presszó, az aulában és a felső folyosón kiállítótér, pinceklub. Az ünnepélyes megnyitón a színjátszó kör Móricz Zsigmond Tej című darabját játszotta, fellépett az Ikarus vegyes kórus és a gyár szalonzenekara is.

Sándi Ferencné volt az első igazgató, utána Vörös Ferenc, a színjátszó kör vezetője, majd Annaházi Pál, a korábbi gondnok, Papp Károly karikaturista, Molnár Béla és végül Szászai Erzsébet követték a vezetői székben. Az irodalmi kört Békés József (a később Balázs Béla-díjas író) alapította, a kör működése folyamán tagjai voltak többek közt Kertész Ákos, Halász Imre, Kapuvári László, Andrassew Iván. A Margit utcai háznak sikeres volt még a képzőművészeti szakköre, Kemény Zsigmond művésztanárral és Király Józsefné festőművésszel, valamint a Dr. Gábor Gyula alapította nyugdíjasklub. Az intézménynek külön könyvtára volt. Már a művelődési ház felépülte előtt komolyan vették az olvasási szokás terjesztését, a könyvek megszerettetését. Akkoriban ezt a feladatot szakszervezeti dolgozók látták el, akik kosarakban cipelték a könyveket az egyik üzemrészből a másikba. Később a gyár könyvtárbusza meghatározott napokon az ebédszünetben, vagy a műszakok végén a dolgozók rendelkezésére állt. Az intézmény megnyitása után kibővült a könyvtár feladatköre. Az első emeleten nagy területet biztosítottak a több mint 30 000 kötetnek, amely a szakés szépirodalom szinte valamennyi területére kiterjedt. A könyvtár vezetője Hoffmann Sándorné volt, aki több mint másfél évtizedig – nyugdíjazásáig – látta el ezt a munkát. A könyvtárat nemcsak az Ikarus dolgozói, hanem az egész kerület látogathatta (Csóka Ferenc).

Vörös Ferenc színjátszóinak munkáját az 1960-ban megalakult Ikarus Színpad folytatta, az újjá alakult csoport első bemutatója Szigligeti Ede vígjátéka, a Liliomfi volt. Az Ikarus újság így ír az előadásról a Színjátszóink tehetségesek című kritikájában 1960. június 8-án: „…kis hibáktól eltekintve, az előadás nagyszerűen sikerült. A produkció vezetőjét, Radványi Sándort, éppúgy megilleti a dicséret, mint a színészeket. Mi sem bizonyította ezt jobban, mint a mindkét előadás telt háza, ahol is a közönség tapsvihara zúgott. Élő bizonyítéka volt ez az előadás annak, hogy színjátszóink tudnak, tehetségesek, s igazán megérdemelnék azt, hogy nagyobb segítséget kapjanak a díszletek elkészítésében is, hogy ne kelljen mindent kontúrozni, hogy ne kelljen a színészeknek még a színpadi ügyeletet is ellátni…” A darabok színre vivői Varga Géza, Dániel Ferenc, ők később a rádió-, Radványi Sándor pedig a Vígszínház és a József Attila Színház rendezője lett. A későbbi Kossuth-díjas Kapás Dezső, rendezésében látható Molière egyfelvonásosában, a Scapin furfangjaiban, Teszák Sándor elnyerte a legjobb férfialakítás díját. Itt kezdte pályafutását Karsai János, a „magyar pantomim úttörője”, Baranyai Ibolya, a győri színház színésznője, valamint Antal Anett, a pécsi színház színésznője is.

Jelentősnek mondhatjuk még a Tomhauser István vezette fotószakkör munkáját is, tagjai számos kiállításon vettek részt, díjakat is nyerve.

A nyolcvanas években két népművelő, Takács Ferenc és Lehoczky László, hozott új hangot. Az általuk alapított H.U.R.K.A. Színpad játékával az avantgarde színházat képviselte. Darabjaikkal, a Tűzcsiholókkal, a Terra Amatával és a Száll a Kakukk fészkére cíművel számos nívódíjat nyertek az évek folyamán. 1968-tól Földes Lászlónak, majd a Hobo Blues Bandnek keddenként „Táncos estnek” meghirdetett koncertjei voltak, de föllépett itt a P. Mobil, az LGT, az Omega, a Beatrice és a Neoton Família is.

A kor szellemének megfelelően a házba a 70-es évekig bálozni jártak az emberek, utána Deák József és Mann Miklós diszkójába, majd a 80-as évek underground koncertjeire, kiállításaira, ahol a főszereplők az akkori évek „fekete bárányai” az Albert Einstein Bizottság Zenekar, a Kontroll Csoport, az Európa Kiadó, a Sziámi zenekar voltak. A ház ezeknek a zenekaroknak hangfelvételi lehetőséget is biztosított, ami mára már kultúrtörténeti kuriózum, hiszen ezek a zenekarok nem tartoztak a támogatott kategóriába, sok, a kor életérzését rock and rollba sűrítő daluk csak így maradhatott fenn az utókor számára.

A kilencvenes évekre apadni kezdett a támogatás, az Ikarus gyár sorsa is bizonytalanná vált, a kulturális élet szép lassan kihűlt, sorra szűntek meg a körök, tevékenységek.

„Sokunkat, ott dolgozókat éskerületi lakókat életre szóló hatások értek – életre szóló pecsétet kaptunk e gyártól. A gyártól, amely nemcsak termelőgépezet, mechanizált szervezet volt, hanem életközösség, kis társadalom. Biológiai, pszichológiai pókhálók szövevényével összekötve. Az évtizedek alatt kialakult felbecsülhetetlen értékű szellemi kapacitás mára elillant, fölszívódott, eltűnt a Margit utcából.” – írta Gerendás Ferenc 2002. október 13-án a XVI. Kerületi Újságban.

A művelődési központot az új tulajdonosok egyik napról a másikra zárták be 2001-ben, a gondnok, a dolgozók sem mehettek be többé. Azóta a műsorokra hívó plakátok helyett az „eladó” felirat függ a homlokzaton.

Népszerű programok az EMG-klubban

Az EMG-t, az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárát 1950-ben alapították. 1964ben a vállalat dolgozóinak nyereségéből, saját erőből felépült a gyár klubháza, amely az 1970-es évektől élte virágkorát. Ekkortól a KISZ mellett a szakszervezet is patronálta. Az intézmény vezetője Majorcsik Elemér lett. A 200 főt befogadó nagyterem színpadán pódium előadásokat láthattak az érdeklődők: többek közt Bessenyei Ferenc, Psota Irén, Esztergályos Cecília adtak önálló esteket, de telt házasak voltak a Hofi-kabarék is.

Gyakran rendezték itt a Ki mit tud? vetélkedők kerületi döntőit is. Hetente kétszer moziként működött a színpad. A ház két klubszobájában nyugdíjasklub és sakk-kör működött. A kisebb kiállításokat az előcsarnokban rendezték meg, de paravánokkal megosztva a teret, a nagyterem kiállítóteremként is funkcionált. Volt itt kiállítása Teszák Sándor karikaturistának, Bálványos Huba festőművésznek. A nagyteremben Katalin és Erzsébet bálokat rendeztek, a Katalin bálokon lépett fel Kovács Kati az Universal együttessel (ők itt tartották a próbáikat is).

Úttörőház egy mátyásföldi villában

A Veres Péter út 157-es szám alatti hajdani villa, majd iskola épületébe 1957 novemberében költöztek be az árpádföldi Micsurin-kert természetkedvelő, barkácsoló gyerekei. (A ház akkori címe Széchenyi u. 37. volt.) Az intézmény kezelését az Úttörőszövetségtől és a KISZ-től később átvette a kerületi tanács. A kor szellemének megfelelő ifjúsági–politikai programok mellett máig ható működési területük volt a Pinkert György vezette Cavalloni repülőgép-modellező szakkör és a Molnár Ferenc vezette Országos Ifjúsági Bélyeggyűjtő Kabinet. Ezenkívül itt működött Dorner Mária néptánccsoportja, a Vigh Lajos vezette gyerekekből álló komolyzenei kör. Csontos Istvánnénak, az intézmény igazgatójának az 1984-es Corvin Hírnökben megjelent írásából megtudhatjuk, hogy 1984. október 1-jével alakult meg a Felsős Ráérők Abszolút Különleges Klubja, röviden a FRAKK. Szombat délutánonként 30–100 tizenéves fiatalt fogadott a ház, hogy a sokféle játék és sporteszköz között válogatva kellemesen tölthessék szabadidejüket. Változatos programokat biztosítottak: előadóművészeket hívtak, játékos vetélkedőket rendeztek. A 160 fős klubtagság jelentős része a hátrányos és veszélyeztetett gyermekek közül került ki, így a ház dolgozói nagyobb figyelmet fordítottak nevelésükre, irányításukra is.

(Kulturális tevékenységet folytatott még az említetteken kívül a hatvanas évek végétől a hetvenes évek elejéig a Sashalmi Munkásklub a Veres Péter úton, a Szabó Ervin Könyvtárral szemben.)