A Corvin Művelődési Ház

A Mosolygó Antal Művelődési Ház

Első évek a salakbetonos házban (Csömöri út 222.)

1973-ban a cinkotai művelődési otthon megszűnésekor az ifjúsági klub – 1966-ban felújított, bővített – Csömöri úti épületére felkerült a tábla: Mosolygó Antal Művelődési Ház. Nevét arról a repülőgépgyári szociáldemokrata munkásról kapta, aki a Galilei kör antimilitarista, illegális szervezetének egyik alapítója, a Mátyásföldi Munkástanács tagja és a Tanácsköztársaság alatt a helyi direktórium elnöke volt.

A 73-as évtől mondható, hogy a ház a kerületrészek mindegyikére kiterjedően, átfogó közművelődési feladatokat látott el. Prém János az ifjúsági klub akkori munkatársa, így emlékszik vissza erre az időre: „A kerületi tanács pedig éppen akkor úgy döntött, hogy megszüntetik a cinkotai művelődési házat, a munkásklubot meg még nem tudom mit. Ezzel egy időben a Mosolygó Antal Ifjúsági Klubot átnevezték Mosolygó Antal Művelődési Háznak. Apparátusbővítés volt, az álláshelyet megpályáztam és érdemeim elismeréseképpen fölvettek. Az új igazgató színésznő vagy énekesnő volt, aki kétheti kemény munka után disszidált. Akkor ottmaradtam egy szál magamban egy lerobbant, koszos, büdös, rogyadozó, üres, rossz hírű, ifjúsági klubból lett művelődési házban, a takarító nénivel és a gazdasági ügyintézővel. Megpróbáltuk megszervezni, hogy legyen ifjúsági klub, mert annak lenni kell kedden, pénteken! És legyen nyugdíjasklub is, mert sok az idős ember. És nézzünk körül Rákosszentmihályon, kik is laknak ott, mik a szokások. … És akkor lépett be ebbe az egész dologba Hollós Márta, mint új igazgató, és pillanatok alatt rendet csinált. Lett szakadminisztráció, tudatos gazdálkodás, szervezett munka. Megírt egy munkatervet, olyat, ami a mai napig minta számomra. Kapcsolatokat teremtett, új programokat indított, például filmklubokat különböző korosztályoknak. Saját két kezemben hordoztam a filmeket. Megtanultam a vetítőgéppel dolgozni. Bozzai Imrét becserkésztük, ő lett az ifjúsági klubvezető. Szóval tudatos munka indult el, amit én korábban csak reflexből csináltam.
A szörnyű állapotok ellenére – technikánk semmi, mindent úgy eszkábáltunk össze – a ház akkor tényleg fölfutott és jól ment. Az emberek is és a társintézmények is elismerték. Az ifjúsági klub háromszoros kiváló klub lett – főváros szerte ismert.”

A kerületnek újra lehetőséget biztosított a kulturális kormányzat, pénzt adott új kultúrház felépítésére, az építési engedélyt kiadták, a tervek elkészültek, a szennyvíztározókat megépítették (akkor még nem volt csatornázás a kerületben), de a gazdaság romló helyzete miatt a kulturális beruházásokat közben leállították, az akkori viszonyok közt látványos művelődési központ terve csak makettként maradt fent.

A „telephelyes közművelődés” kezdetei (János utca 53.)

1975-ben az életveszélyesnek nyilvánított épületből (1976. június 19-én adták ki az engedélyt a bontásra) a Mosolygó Antal Művelődési Ház a János utca 53-ba, a pártalapszervezet épületébe költözött. (Ma MDF-székház.)

Az új központban egy iroda, egy 60 fős „nagyterem”, illetve még egy kis klubszoba volt mindössze. Ettől az időtől számíthatjuk a kerület jellegzetességét, a „telephelyes közművelődést”, melyet – Budapesten először – itt, a XVI. kerületben vezetett be Gallé Lászlóné, az új igazgató. A ház „ezt a feladatot a pártszervezetekkel és különösen az oktatási intézményekkel együttműködve változatos kiscsoportos formák mind szélesebb körben történő szervezésével valósította meg és tette gyakorlattá a mindennapokban.” (– Gallé Lászlóné). A közművelődési tevékenységet az igazgatón kívül három népművelő, egy gazdaságis és egy takarító látta el.

A nagyobb telephelyek a nyugdíjasklub a Csömöri út 177. alatt álló pártalapszervezet épületében, valamint a helytörténeti klub (Corvin) a Hazafias Népfront épületében, a Szabadság (ma Veres Péter) úton voltak. Az állandó, fő telephelyeken kívül még nagyjából 15 telephely volt szétszórva a kerületben, iskolákban, óvodákban, pártalapszervezetekben, szociális otthonokban.

A ház akkori programjai: galambászkör, fotóklub, szabás-varrás tanfolyam, nyelvtanfolyamok, táncos estek, kertbarát kör, sakk-kör, a filmklubok, a Szerb Antal Gimnáziumba kihelyezett vagy a Szaton Rezső Általános Iskola (ma Szent-Györgyi Albert Általános Iskola) filmklubja.

Bemutattak fiatal együtteseket is, például az SOS zenekart Franka Tibor vezetésével. Felléptettek amatőr színjátszó csoportokat, többek között a csepeli Utcaszínházat. Képzőművészeti kiállításokat a Hazafias Népfront épületében, a Szabadság úton (ma Veres Péter) rendeztek, mert sem a Csömöri úti épület, sem később a János utcai nem volt alkalmas erre. Nyárra táborozást, korrepetálást, napközis tábort szerveztek a fiataloknak, és a kerületi ünnepségeket is a ház rendezte, kivéve a majálist, mert az – a nagy területe miatt – az Ikarus Művelődési Központ feladata volt.

„A helytörténeti tevékenység (Corvin Helytörténeti Klub) mindig – az 1970-es megalakulásától kezdve – a legfontosabb szerepet kapta a művelődési ház és a kerület életében.” (– Gallé Lászlóné). A klub megalakulásának előzménye a Magyar Televízió „Fekete-fehér igen-nem” című országosan népszerű vetélkedője volt. A vetélkedő lezajlása után a résztvevők elhatározták, hogy együtt maradnak. Az 1970-ben induló első Corvin Hírnökben így ír Szuper Géza klubtag: „A vetélkedő után valaki azt mondta: Sajnálom, hogy vége van a versenynek, és a társaság szétszéled. Valóban szétszéledt, és most nehéz újból összehozni, mert nincs csábító végcél, a tévé nyilvánossága... de, hogy az érdekes munkát folytassuk, ez csak rajtunk múlik.
A lehetőség megvan, hát éljünk vele! A klub gazdag programot ígér, és ezt már publikálni is tudjuk. Mi kell még? Nagyobb aktivitás, és több lelkes tag. Meggyőződésem, hogy klubéletünk igazolni fogja azt a néhány volt vetélkedőt, akik szívesen vesznek részt ebben a munkában.”

A Corvin klub a XVI. Ker. Tanács V. B. 131/1969. sz. rendelete alapján 1970. március 10-én megalakult. A klub működési szabályzatából megismerhetjük annak célját, vezetőségét és szakcsoportjait.

A klub célja:

  • irodalmi, művészeti, helytörténeti kutatómunka folytatása,
  • tárgyi emlékek, dokumentumok gyűjtése,
  • a feltárt adatok, dokumentumok nyilvánosságra hozatala,
  • közösségi élet (klubélet) kialakítása.
Vezetőségi tagok:
  • Debreceni Györgyi (Gallé Lászlóné) titkár,
  • Simon Lászlóné gazdasági és faliújság-felelős,
  • Kovács Imre sajtófelelős,
  • Komár Katalin jegyző.
A szakcsoportok:
  • Helytörténeti: Lakos Lajosné, Gyarmati Imre, Blatniczky Jenő,
  • Képző–zeneművészeti: Roisz Vilmos,
  • Irodalom–könyvtár: Simon Lászlóné, Sebestyén Zsuzsa,
  • Munkásmozgalom, szociológia: Ásványi Imréné, Ásványi Imre, Debreceni Györgyi,
  • Műszaki (ipar, technika, közlekedés): Solymossy Miklós, Tóth Illés, dr. Drégely Tibor,
  • Sport: Gémes István.

A Corvin Helytörténeti Klub vezetését 1974-től Paor Éva vette át, egészen 2005-ig. 1970-től 1996-ig ő jelentette meg az időszakos Corvin Hírnököt (az utolsó szám tematikus volt, mely a 80 éves Mátyásföldi repülőtér történetéről szólt), és részt vett A XVI. kerület története (kiadási év 1971), című könyv megírásában. 1974-ben a kerület képzőművészei is csatlakoztak a klubhoz. A Corvin Helytörténeti Klub megalakulásának 15 éves évfordulója alkalmával munkájának elismeréseként Budapestért Zászló kitüntetést kapott.

Saját épületben (Sajtó utca 6.

A következő költözésre 1982 augusztusában került sor, amikor a Sajtó utca 6. szám alatti volt családi ház a művelődési ház saját tulajdonába került. (A ház hasznos tere 2 klubszoba: egy húsz-és egy negyvenfős befogadóképességű, raktár és ruhatár nélkül.) A ház állapota miatt teljes tatarozásra, belső renoválásra, gázbevezetésre, szigetelésre, járdaépítésre volt szükség. Az összes munkálatokat működés közben voltak kénytelenek elvégezni. A nyugdíjasklub egy ideig még a Csömöri út 177-ben működött, majd külön nyugdíjasklubok szerveződtek a pártalapszervezeteknél, Mátyásföldön, Petőfi-kertben, Árpádföldön. Az ifjúsági klub maradt a János utcában 1985-ig, akkor átkerült, szintén a Petőfikertbe.

A kiscsoportok hosszú ideig működtek ugyanazon vezetéssel, gazdag programokkal. Így például a nyugdíjas klub vezetője 1973–1994-ig Dr. Jasinszky István. Az ő jelentését olvashatjuk a klub 1983-as tevékenységéről: „A nyugdíjasklubnak 1983. évben 56 beiratkozott tagja volt, ebből a létszámból egy fő (Gál István) az év folyamán, 1983. február 26-án meghalt. A foglalkozások száma – az őszi kirándulással együtt – 50 volt, összesen 1559 fő részvételével. Az összes foglalkozások közül 12 filmklub rendezvény (433 résztvevővel), 13 diavetítéses előadás (365 résztvevővel), 10 egészségügyi előadás (260 résztvevővel) került megrendezésre. Ezeken kívül 5 nagyszabású műsoros rendezvényt biztosítottunk a klubtagoknak, összesen 239 résztvevővel. Ebből az egyik foglalkozást az Ikarus Gyár Művelődési Házában az Ikarus nyugdíjasaival közösen tartottuk, illetve az Ikarus vendégei voltunk.”

A telephelyek közül kiemelhető változatos programja okán a József Attila utca 19. (ma Zsélyi Aladár utca) alatti pártalapszervezet épületében folyó tevékenység. 1977-től kéthetente gyermekműsorok, bábszínház, filmvetítések kaptak helyet. 1979-től elindultak a nagysikerű Mátyásföldi esték, amelyeken a főváros számos neves előadóművésze megfordult, műsoros esttel (Ruttkai Éva, Sándor György, Darvas Iván önálló estjei, vagy Madaras József Pécsi Ildikóval közös József Attila-estje) 1983–84-től a műsorok zenés irodalmi estekkel bővültek.

1982-ben a helytörténeti klubból kiváltak a kerület művészei, csatlakoztak a Kocsi Miklós és Csiby Mihály vezette, 1965-ben alapított Művészek Baráti Köréhez és belőlük alakult a Corvin Művészklub. Emblémájukat Kocsi Miklós tervezte, kiállításaikat a Hazafias Népfront épületében látogathatták az érdeklődők. Az klub első vezetője Tóth Sándor operaénekes, tagjai közül később sokan sikeres szakköröket vezettek aművelődési házban, például Ádámff Pál festőművész, Apostol Ágnes keramikus, Roisz Vilmos festőművész, Sorki Dala Andor festőművész, valamint Szabó Gábor szobrászművész.

1983-ban a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsa a „Gyermekekért” kitüntetést adományozta a Mosolygó Antal Művelődési Háznak, ifjúsági klubja 1978–82-ig négyszer nyerte el a Kiváló címet, 1982-ben TIT aranykoszorús emlékérmet és plakettet kapott az intézmény.

1984-ben az igazgató, Gallé Lászlóné tervezetet nyújtott be, a Festetics-kastély kulturális hasznosításáról. A kastély egyike a kerület kevés számú műemlékének, ami a nyolcvanas évekre teljesen lepusztult állapotban került, „csövesek” vették birtokukba. A beadványban megfogalmazott tevékenységvázlat a képző- és iparművészet (galéria, alkotóműhelyek), az irodalom és nyelvi kultúra (pódium műsorok, író–olvasó találkozók, rendhagyó irodalomórák, nyelvi labor) terjesztésére kívánta alkalmassá tenni az új intézményt. Próbatermek kialakítását javasolta a különféle amatőr csoportok és mozgásművészeti tanfolyamok számára. Fotólabort és szakkört kívánt működtetni. A művészet és kommunikáció mellett szerepet szánt a hagyományőrzésnek és helytörténeti munkának. Tovább szerette volna fejleszteni azokat a tevékenységeket, amelyek a különböző telephelyeken, a mostohább feltételek mellett elindultak, mert igény mutatkozott rájuk. Emellett szakkönyvtárat és fonotékát, az udvaron filmvetítésekre is alkalmas szabadtéri színpad kialakítását vette tervbe. A kastély környékére pihenőpark és sportpályák létesítését javasolta.

A terv finanszírozás hiányában elhalt. (Ez lett volna a harmadik tervezett nagyszabású átalakulás a kerületben.) Ma magánlakásként gyönyörűen felújítva, látogatóktól elzárva áll a Cziráky utcában a Festetics-kastély.

Intermezzo

Gallé Lászlóné visszaemlékezése: „A művelődési ház történetét végigkíséri az elégtelen működési feltételek jobbításáért folytatott állandó küzdelem. Nem segített az állami támogatás alacsony szintje sem. Tevékenységünk más kerületekhez képest is messze alulfinanszírozott volt, és nem követte a tartalmi munka bővülését sem. (A folyamatos pályázatok némi segítséget jelentettek.) A központ állandó vándorlása mellett a telephelyek sokasága, és változásai is nagy terhet jelentettek. Kis közösségünk állandóan maximális terhelés mellett dolgozott. Tevékenységszerkezetünk a feltételrendszer adottságait kihasználva alakult, minden költözés újrakezdés is volt egyben, hiszen tudatosítani kellett a lakossággal az intézmény „hol” létét… 1985–88-ban a támogatott közművelődési formákat egyre inkább felváltotta a bevételes forma. Az iskolák is gondokkal küszködtek, helyiségeiket kiadták egyesületeknek, így szerkezeti bővítésre nem került sor, csak számszerűen növekedtek a tevékenységi formák. Ezért létfontosságú volt, hogy a majdan felszabaduló Thököly utcai iskola épületét megkapjuk. Eladtuk a Sajtó utcai házat, a kapott pénzből fedeztünk bizonyos átalakításokat az új telepen.”

A volt iskolaépület (Thököly utca 13.)

1988 májusában újra költözés. AThököly úti, volt iskolát kapta meg a művelődési ház. Ez már önálló épület, de funkciójában elégtelen, nem közművelődési tevékenységre épült. Igazi kiállító terem, valamint nagyobb befogadóképességű színház-és koncertterem továbbra sem állt rendelkezésre. Gallé Lászlóné igazgató és Szalai Gábor gazdasági vezető 1988-as középtávú koncepciójából néhány kiemelt gondolat:
„Középtávú programunk tervezésénél a tudatos, egymásra épülő folyamatos tevékenységek kialakítására, valamint a hagyományok továbbvitelére törekedtünk. Figyelembe vettük a közművelődés – napjaink valóságához – megváltozott szerepét. Újra értékeltük tevékenységünket azzal a céllal, hogy korszerűbb tartalmi és formai megoldásokat találjunk (…), megerősítsük a hagyományosan jól működő formákat (…) tudomásul véve az egyes területek visszaszorulását is.”

A továbbiakban a koncepció négy főbb tevékenységi formát nevez meg: művészeti-, és egészségnevelés, mindennapi kultúrával kapcsolatos tevékenységek, és a vállalkozások. A művészeti nevelésben nagy hangsúlyt helyeznek a gyermekek ízlésfejlesztésére (bábműsorok, meseműsorok, filmvetítések.) Ezen túlmenően fontosnak tartották valamennyi korosztály kulturált szórakozásának a megteremtését, valamint az alkotó tevékenység támogatását.

Az egészségnevelés programjában elsődleges a megelőzés, az egészség megőrzése, ennek érdekében rétegklubokat kívántak létrehozni. Fontos területek a hátrányos helyzetűekkel és a nyugdíjasokkal foglalkozás. A mindennapi kultúrával összefüggő tevékenységek programjában új, a változó igényekhez alkalmazkodó tanfolyamok indítása volt a cél. A „vállalkozások” program a változó időt jelezte, hirdetés-közvetítés, bevételes programok szervezése került előtérbe.

A Thököly utcai épületbe költözés után a telephelyek és fontosabb berendezési tárgyaik is folyamatosan a főépületbe kerültek. 1989-ben a nyugdíjasklub a Békés I. utcai iskolából, 1990-ben a Corvin Klub a Hazafias Népfront épületéből, 1988-ban az Ifjúsági Klub a Petőfi-kertből és a József Attila utca 19-ből a színpad, zongora stb. Az első években a ház működése itt is a felújítások (fűtés, átalakítások, festés–mázolás, külső tatarozás) mellett folyt. Az épületnek, sok rácsozatlan ablaka miatt, nem volt biztosított a védelme, többször be is hatoltak az épületbe, értékes eszközállománytól fosztva meg a kultúrházat.

1991-ben a művelődési ház neve Mosolygó Antalról Corvin Művelődési Házra változott.