A KARINTHY FRIGYES ÁLTALÁNOS MŰVELŐDÉSI KÖZPONT TÖRTÉNETE

Káposztásmegyer történelmének áttekintése

Káposztásmegyer neve hallatán mindenkinek egy 21. századi lakótelep jut eszébe, amely Budapesten, ezen belül is a IV. kerület, Újpest határában található. A fiatal, 25 éves lakótelep azonban nem előzmény nélküli, a település neve egy falu, majd puszta révén maradt fenn. Nevének eredetére Kiss Lajos: „Földrajzi nevek etimológiai szótárában” a következő magyarázatot adta: „A Duna túlsó oldalán levő Békásmegyerrel együtt a Megyer törzsbeliek szálláshelyére utal. A megkülönböztető Káposztás előtag az itt folytatott jelentős káposztatermeléssel kapcsolatos.”

Már 1966-ban tervpályázatot írtak ki a káposztásmegyeri lakótelep építésére, de csak 1980-ban kap az Általános Épülettervező Vállalt (ÁÉTV) a városrész részletes tervének, a Lakó- és Kommunális Épületeket Tervező Vállalt (LAKOTERV) pedig a beépítési tervek elkészítésére megbízást.A lakótelep alapkőletételére 1983. március 28-án került sor a mai Karinthy Frigyes Általános Művelődési Központ előtti téren, s a kor dokumentumait tartalmazó urnát Lázár György, a Minisztertanács elnöke helyezte el.

Ezzel vette kezdetét az építkezés,éseredményeképpen felépült Budapest utolsó nagy lakótelepe Káposztásmegyeren. A tervezők addig soha nem tapasztalt gondossággal és figyelemmel próbáltak eljárni, s ezért Káposztásmegyer több szempontból is radikálisan eltér elődeitől.

A tervezők tisztában voltak mindazzal a negatívummal, amelyek a lakótelepeket addig jellemezték, s mindent elkövettek, hogy elkerüljék azokat, így sok szempontból Káposztásmegyer nem is lakótelep a szó szoros értelmében. Miben is különbözik például Békásmegyertől? Eltérőek a házmagasságok, a felületek gazdagabbak, figyelmesebb tagolásúak, látható az átriumos elrendezés tíz- és négyemeletes variációkban egyaránt, de megtalálhatóak az előkertes sorházak is, és a tervezés során – akkor még szokatlan módon – kikérték a lakosság véleményét is.

Az első lakók 1985 júniusában kezdtek beköltözni a változatos, jó elrendezésű és az akkori viszonyokhoz képest nagy alapterületű – akár kétszintes – lakásokba. Újdonságnak számítottak a mozgássérültek részére speciálisan kialakított lakások és a közlekedésüket is megkönnyítő átjárók. 1986-ban Heinrich Ferenc és Füzéressy Zoltán Káposztásmegyer I. ütem tervezéséért méltán kapta meg az Ybl-díjat.

A lakások átadási ütemét azonban nem követte az infrastruktúra, hiányzott az ABC, orvosi rendelő, és ezt sajnos csak tovább rontotta a rossz közlekedés. Egészen 1986. december 15-ig kizárólag egyetlen autóbusszal lehet be-, illetve kijutni a lakótelepről (ennek előnye is volt, mert a sofőrök az utolsó buszjárattal megvárták az ismerős népművelőket), ekkor azonban az eredetileg metrónak épült pályaszakaszon megindult a villamosjárat. A lakótelepre költözők ígéretet kaptak a metróra, amely azonban 1990-re csak Újpestig ért ki. Káposztásmegyer ellátottsága rengeteget fejlődött, de – bár sokat javult a közlekedés – a metró meg nem valósult ígérete máig fájó pontja az itt élőknek.

1987-ben elkezdődött a lakótelep második ütemének az építése is, miközben Káposztásmegyer első ütemében már 1776 lakás elkészült és folyamatosan adták át a nevelési–oktatási, egészségügyi intézményeket. (Ebben az évben a lakótelep Építészeti Nívódíjat kap.) A beköltözők között sok volt a nagycsaládos és fiatal házas, ezért a lakótelep gyermeklétszáma kiemelkedően magas volt. Ez az óvodai és iskolai ellátás biztosításában nagyon sok szervezést igényelt mind a fenntartó tanács, mind a közoktatási intézmények részéről.

Mára a volt Káposztásmegyer puszta beépült és eltűnt az Újpest–Dunakeszi közötti távolság, a határ virtuálissá vált, csupán közigazgatási jellegét őrizte meg. A korabeli állapotok tanúja a Megyeri névről Farkas-erdő névre változott erdő, amely egy kis zöld sziget a mai városrészben.

Káposztásmegyerre az adatok szerint több mint 100 településről és a főváros számos pontjáról költöztek, s ez azt jelentette, hogy a gyökerektől, családtól elszakadó lakóknak nagy szükségük volt a közösségi–kulturális élet lehetőségeinek biztosítására, az önszerveződés segítésére. Az 1985 augusztusában átadott Általános Művelődési Központban a közművelődésen túl egy 163 m2 alapterületű gyermekkönyvtár is megkezdte működését, a felnőttek részére pedig bibliobuszt biztosítottak. Később a Közösségi Házban, majd önálló telephelyen, már gyermek-és felnőtt kölcsönzést is biztosít a Szabó Ervin Könyvtár Babits Mihály Fiókkönyvtára.Megindultak a civil szerveződések: 1988-ban az Újpesti Óceán lakóterületi Sportegyesület; az Intarzia Káposztásmegyeri Nagycsaládosok Egyesülete, a Káposztásmegyeri Érdekképviseleti és Szervező Lakóegyesület, 1989-ben a Káposztásmegyeri Közösségek Kerekasztala jött létre.

1989 nyarán Marosi Izidor váci püspök megalapította a káposztásmegyeri katolikus plébániát, amely kezdetben az Magyar Szocialista Munkáspárt Közösségi Házában (ma a Karinthy ÁMK telephelye) tartotta szentmiséit. A főváros ingyenesen átadott telkén Göncz Árpád köztársasági elnök jelenlétében 1991. április 20-án helyezték el a „Szentháromság” templom alapkövét, s a felépült templomban 1995 júniusában tartották az első szentmisét.

A református egyházközösség napjainkban is a Közösségi Házban tartja istentiszteleteit, de templomuk építése már folyamatban van.

György Péter 1991-ben azt írta: „Itt nincs semmiféle tradíció, amelyhez megtérhetnének a lakosok, nem eleveníthető fel semmiféle lokális tudat, tulajdonosi, polgári érzület, a tér által kihívott otthonosság érzete. Bármilyen kegyetlenül is hangzik, városi nomádok lakják e telepeket, miközben Magyarország politikatörténetileg úton van a tradíciók reneszánsza felé.(3)György Péter: A pusztulás ígérete – Café Bábel 1991./2.

Sok szempontból igaza volt György Péternek, de mégis volt a lakótelepen egyolyan intézmény – még akkor is, ha nem egy klasszikus művelődési ház –, amely nem szokványos keretek között, folyton változó feltételrendszer mellett megpróbált kulturális hagyományokat teremteni, színvonalas szabadidős, szórakozási lehetőségeket biztosítani.