AZ ÓBUDAI TÁRSASKÖR TÖRTÉNETE

Harsányi Mária és Tóth Péter

Egy régi-új intézmény – az Óbudai Társaskör

Az épületről: „Koronához és az oroszlánhoz” címzett fogadó és kávéház

Hogyan lett a régi fogadóból mai fogadó? (3)Az idézett cikk 1998-ban az Óbudai Társaskör 10 éves évfordulójára íródott Korompay Katalin, a ház tervezője tollából, aki az Óbudai Társaskör tervezéséért Ybl-díjas építész lett. Már külső ránézésre meg lehetett állapítani, hogy az 1970-es évek végének Frankel Leó Művelődési Háza valaha szép ház lehetett, s hogy egy régi, jelentősebb épület sokszori átalakítása, toldása során „nyerte el” azt a zavaros, csúnya, jelentéktelen formáját, amit az épülő nagyberuházás, a lakótelep szomszédságában már méltatlannak ítélt és felújításra irányzott elő a Fővárosi Tanács.

A falkutatások csaknem minden szempontból tisztázni tudták az eredeti fogadó építészeti stílusát. Ekkor került elő a vakolat alól a ház elfalazott kosárívű kapuja szépen tagolt kőprofiljával, és derült ki, hogy a Kiskorona utca sarkán volt a bejárat helye. A telken folytatott régészeti kutatások eredményei még messzebb vezettek vissza az időben. Előbb egy római vízvezető-követ emeltek ki a nagyterem alatt talált középkori falrészletből, majd előkerült egy lehullott nagy faldarab, rajta előkelő római villa szobabelsőjének stukkós, falfestményes párkányrészlete, meglepően jó állapotban (azóta az Aquincumi Múzeumban látható).

Sikerült a kerületi tanács képviselőit is meggyőznünk, hogy az épület valódi műemlék és klasszicista építészeti helyreállításának érdeke módosítja az addig helyiségről helyiségre megadott átalakítási, korszerűsítési előírásokat. A tiszta klasszicista épülettömegeket teljesen összezagyváló számtalan utólagos toldalékot feltétlenül le kellett bontani, hogy helyreálljon a ház eredeti szépsége. Felhasználhattuk a művelődési ház céljaira a régi szenes pincét és a nem várt felfedezést: a középkori pincét is. Ezek a szépen boltozott, érdekes térhatású helyiségek az elbontott kisterem kiállító- és klubhelyiség szerepét tudták átvenni. A közönség számára a nagyteremnek újra az utcasarok felől alakítottuk ki a főbejáratot és a több célra is használható előcsarnokot. Bencze Lilla festőművész az előtérben található zománcfestményeinek a hely geológiáját, topográfiáját és históriáját megidéző trilógia színeivel, anyagával, hangjával kifejezi azt a kulturális egységet, amit a korokat átívelő ház képvisel, s művészivé fokozza a hely hasznos és szép örök emberi tartalmát.

Érdekes és fontos feladatnak tartottuk a beépítésektől jórészt megszabadított udvar kertté való felértékelését s a ház életébe való bevonását. A mély pince lejáratának vonalát követő fallal olyan önálló teret sikerült formálni, amelyet a kávézó verandaszerű üvegfala s az oszlopos tornác határol, és nyitott szélén két hatalmas gesztenyefa őriz. A hosszúkás udvartérből ily módon kihasított „gömbölyű” teret átriumként fogva fel (emlékezzünk a római ház-elődre!) néhány üldögélésre is alkalmas kőlépcsővel lemélyítettük, kis csorgókutas madáritatóval (római vízvezetőkő!), kavicsokkal, vadszőlővel hangulatossá és akár szabadtéri előadásra is alkalmassá tettük.

A Mókus utca felőli „gazdasági bejárat” az egykori udvari kapu feltételezett helyén van. Ezt a rengeteg átépítés miatt már nem lehetett a falban megtalálni, de mégis lett szép hátsó kapuja a háznak: Óbuda bontásának őrülete idején néhány lokálpatrióta tanácsi ember elérte, hogy legalább a legszebb faragott kőkapukat gyűjtsék össze egy üres telken – innen egy ideillőt kiválaszthattunk, és így a kor szokásától eltérő módon való beépítéssel „idézőjelbe téve” díszévé válhatott a háznak, és néhány rózsabokor ismerős társaságában mégis óbudai kapu maradt. Az eltelt tíz év megmutatta, hogy az „igazat”, nem csak a „valódit” mondani szándékozó igyekezetünk, amellyel az évezredeket átfogó történetű kis házat elmeséltük, olyan légkörű építészetet eredményezett, amit szeretnek, magukénak éreznek a főváros polgárai. 1988-ban egy régi-új hellyel gazdagodott a város.

Az intézmény küldetéséről

Több mint két évtizede, 1988. október elsején, a Zene Világnapján nyitotta meg kapuit a kultúra és a kulturált társas lét iránt érdeklődő közönség előtt az Óbudai Társaskör (továbbiakban Társaskör). Tevékenységét kezdettől fogva a kultúra befogadása, támogatása és minél szélesebb körben való közvetítése jellemezte.

Nem könnyű megfogalmazni, hogy mi is a legjellemzőbb vonása ennek az intézménynek. Hiszen a változatosság, a sokszínűség, az állandó magas minőség, a hagyományos értékek és az újdonságok bemutatása épp úgy elengedhetetlen alkotóelemei, mint a megfelelő arányban tálalt elitkultúra (a zene, az irodalom, a képzőművészet) és a könnyed szórakoztatás. Van azonban egy biztosan megfogalmazható pontja a Társaskör mindenkori működésének; és ez nem más, mint a közönség tisztelete, szeretete. Ez határozza meg munkáját, ünnep-, és hétköznapjait. Az itt dolgozók azt vallják: a Társaskör ajtaján belépő vendégeknek kijár a megkülönböztetett figyelem, a személyre szabott érdeklődés, az emberi hang...

...és a Társaskör közönsége értékeli ezt a kiemelt bánásmódot. Legyenek akár a környéken élő, s név szerint ismert lakók, akik be-betérnek délelőttönként néhány szóra, hogy megnézzék, milyen zenei, színházi, vagy egyéb eseményre érdemes majd visszajönniük, vagy akik éppenséggel ádáz bridzscsatákat vívnak kedd esténként a jellegzetes, barna asztalok mellett, vagy a Társaskörrel most ismerkedő, Óbudán talán először járó közönség.

A ház működtetőiről és dolgozóiról

Az Óbudai Társaskört Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata tartja fenn. Programjainak rendszeres támogatói a Nemzeti Kulturális Alap, az Artisjus, az Előadóművészi Jogvédő Iroda, Budapest Főváros Önkormányzata, a Béres Gyógyszergyár Rt., és a Balassi Intézet. 2008 szeptemberéig dr. Merényi Judit igazgató és Wéber Éva igazgatóhelyettes vezették az intézményt. Őket váltotta fel Harsányi Mária igazgató és dr. Tóth Péter igazgatóhelyettes. A Társaskör régebbi és jelenlegi szakmai munkatársai: Andrási Gábor, Berhidi Mária, Czakó Dóra, Parádi Tamás, Patkó Csilla, Szentpéteri Gabriella, Uszkay Tekla.

A művészeti arculatról

Az ünnepélyes megnyitót a Magyar Rádió annak idején egész napos műsorfolyammal ünnepelte. Ha megnézzük az egykori, tizenkét részből álló programot, megállapíthatjuk, hogy mint egy cseppben a tenger, úgy jelöli ki azt az utat, amit a Társaskör bejár majd az évek alatt. Pályakezdő és tapasztalt művészek, opera-, dal- és táncprodukciók, műfajok kavalkádja jellemezte a házat már az első percben is. S nincs ez másként azóta sem.

Egy-egy produkció életképességét a közönség tetszése, vagy nem tetszése határozza meg. S ha egy műfajra, struktúrára az évek múlásával újra igény mutatkozik, átalakulva, továbbgondolva, az aktuális igényekhez igazodva térhet vissza. Mivel a nagyterem akusztikája a szólóprodukcióktól a nagyobb létszámú kamaraszimfonikusok hangzásáig terjed, a zenei produkciók is ehhez igazodnak. A kamarazenélés és annak a közönséghez való eljuttatása számtalan lehetőséget rejt magában. A Társasköri Társaszenéket (először 1995-ben) idővel a Változatok kamarazenére, majd új ötlettől vezérelve a műismertetővel kombinált Kamarazene-szóval követte. Ugyancsak kellemes emlék a Zenés Társaskör és a Házimuzsika Óbudán is. Kamaramuzsikát ma a Fiatal Muzsikusok Pódiuma (1989 óta), a Kamaraestek a Liszt Ferenc Kamarazenekar tagjaival, és a Danubia+ sorozatnéven hallgathatnak. 2008 óta a Fiatal Muzsikusok Pódiuma lehetőséget biztosít a nem Budapesten tanuló zeneművészeti főiskolásoknak, hogy megmutathassák tudásukat, tehetségüket a fővárosban is. Az ország legjelentősebb zeneművészeti karai boldogan éltek/élnek ezzel a lehetőséggel.

Ezek a rendezvények néhány „társaskörös” jelenségre is felhívják a figyelmet. Az egyik a fiatalok bemutatkozási lehetősége, mely korántsem merül ki a diplomakoncertek és doktorandusz hangversenyek támogatásában, hanem folyamatos odafigyeléssel biztosítja a legtehetségesebbek számára a nagyközönség előtti bemutatkozást, az ismertté válást.

Ennek egyik bizonyítéka a tehetséges zeneakadémistákból, Rolla János tanítványaiból, a 2010-ben alakult Anima Musica Kamarazenekar felkarolása is. A másik jellegzetesség a kortárs zene ügyének vállalása, hiszen a kamaraesteken gyakorta kap lehetőséget egy-egy fiatal zeneszerző, hogy művével – nagyszerű zenészek kitűnő előadásában – megmutatkozhasson a közönség előtt. De ugyanezt a célt szolgálják a szerzői estek is. A teljesség igénye nélkül: Balassa Sándor, Beisher-Matyó Tamás, Horváth Barnabás, Kovács Zoltán, Kósa György, Nógrádi Péter, Vajda János estjei, vagy a beszélgetéssel fűszerezett Kortárs? Zene! estek (2009/2010-ben) és a több éven át a megrendezésre kerülő, rendkívül nagy látogatottságú Ifjúsági Kor társzenei Estek is.

Nem feledkezik meg a Társaskör a zenei élet kiválóságairól az évek múlásával sem. Jeles kortárs zeneszerzők és előadóművészek beszélgetéssel egybekötött születésnapi hangversenyeire is gyakran kézbesít meghívót a posta. A Társaskör így ünnepelte többek között Baranyi Ferenc, Czigány György, Deseö Csaba, Iván Ildikó, Kobzos Kiss Tamás, Melis György, Orosz János, Pleszkán Frigyes, Seregi László, Till Ottó születésnapját.

A dal- és operairodalom szerelmesei is hamar megtalálták a betonházak sűrűjében rejtőző Társaskört. Az Operaház csillagaiban (először 1992-ben) a műfaj hazai sztárjai válaszoltak szóban és zenében Clementis Tamás kérdéseire, míg a ma is nagy sikerrel futó Operamesékben (2002 óta) Baranyi Ferenc úgy csoportosítja egyegy téma köré az operairodalmat, hogy az érdekfeszítő összekötő szöveg mellett még 10–12 ária is helyet kaphasson.

2006 óta folyik Fehér András rendező kulisszatitkokat feltáró sorozata a Miből lesz a cserebogár?, mely az Egy opera előélete a bemutatóig alcímet viseli. A próbafolyamat során kiváló főiskolás és friss diplomás énekesek előadásában jelenetrőljelenetre ismerkedhetünk meg a kiválasztott operával. Az így elkészült produkció 2009 nyara óta az Opera a kertben esték keretében kikerül a Társaskör gesztenyefák uralta kertjébe, ahol a különleges helyszínhez igazított előadásnak örülhet a lelkes közönség.

A számtalan hangverseny-közvetítés mellett a Magyar Rádióval való szoros kapcsolat eredménye volt a havi rendszerességgel jelentkező Rádiós estek Óbudán (először 1993-ban), mely a rádió zenei együtteseiből alakult kamaraformációknak és az énekkar szólistáinak kínált koncertlehetőséget. Már a megnyitón is Óbudán vendégeskedett, de most úgy tűnik végleg visszatért a majd’ harminc évig futó rádiós műsor az egykori Ki nyer ma? utódaként létrejött Játékos Muzsika 7x10 percben. A rendkívül népszerű vetélkedő Czigány György vezetésével havonta várja a játszani és művelődni egyaránt szeretőket. Egy másik nagy hatású médium, a televízió is hamar felismerte a Társaskör nyújtotta lehetőségeket. A Zene Óra (először 1993-ban) rangos vendégei, barátaik, művésztársaik körében, a hagyományos hangversenyeknél kötetlenebb formában mutatkozhattak meg a Társaskör közönsége és a tévénézők előtt. A tehetséggondozás egyik igen jól sikerült, a szakma és a közönség által is kedvelt módja volt a Mester és tanítvány című sorozat, (először 1993-ban) melyben a legjelesebb tanárok/előadók muzsikáltak együtt – azóta már nem egyszer nemzetközi hírnévre szert tett – növendékeikkel.

Ugyancsak a fiatalokhoz szól a több mint 50 évvel ezelőtt Varga Károly vezetésével alakult, Mozart Klub és az Ifjú Zenebarátok Klubja, melyek a világon egyedülállóan egyesítik magukban a hangversenyek légkörét, a tanórák ismereteit, a művészettel, művészekkel való közvetlen találkozás és barátkozás örömét, élményét. A családias légkörű rendezvényeken az ország legjelesebb zeneművészei lépnek fel, de lehetőség van arra is, hogy a klub zenész tagjai mérjék össze tudásukat egymással. A program változatlan célkitűzéssel, de megújult tematikával Mozart klub kicsiknek és nagyoknak címen működik 2010 óta Varga Károly és Tóth Árpád vezetésével.

Nem csak az Óbudai Nyár keretében szervez a Társaskör programokat külső helyszíneken. A világi és a szakrális tér kettősségét használja ki A Szentlélek hárfái (2010 óta) című sorozat, ahol a Szent Efrém Férfikar Bubnó Tamás irányításával, s egy-egy meghívott énekesnő segítségével egy hangverseny keretében, de két helyszínen (Katolikus Templom és a Társaskör nagyterme) mutatja be egyházi és világi vonatkozású műsorát.

Komolyzenei estekhez gyakran társul az irodalom akár prózában, akár versben. De igaz ez fordítva is. A rangos irodalmi estek, könyv- és hangoskönyv-bemutatók, az 1996 óta szervezett művészeti szalonok (legyen szó a szecesszióról, a szerelemről, a báli életről, Csehovról vagy éppen a száz éves óbudai Kisfaludy Színházról) gyakori és szívesen látott vendége a zene.

S ha Óbuda és irodalom: akkor nem hagyható ki Krúdy sem. Nem is lehet ezt egy olyan házban, melynek helyén az egykori kávéházban szívesen fejezte be éjszakai vándorlásait a magyar Szindbád. A Krúdy hagyomány ápolása az évfordulókon, emlékesteken túl egy nagy sikerű nyári színházi produkcióban is megmutatkozott, a hat éven át telt házat vonzó Fráter Zoltán: Szindbád kertje című színműben.

Klubok, közösségek, társas élet

A ház ad otthont a már több mint négy évtizede töretlen szellemiséggel és világszínvonalon dolgozó Liszt Ferenc Kamarazenekarnak (művészeti vezető: Rolla János), a kortárs és a klasszikus zenében egyaránt otthonosan mozgó Budapesti Vonósoknak (művészeti vezető: Botvay Károly, hangversenymester: Bánfalvi Béla), a számtalan lemezdíjjal jutalmazott Auer Vonósnégyesnek és a Budapest Ragtime Bandnek. Ezek az együttesek állandó fellépői a Társaskör rendezvényeinek, legyenek azok a Kiskorona utcában, a Kiscelli Múzeum – Budapest talán legjobb akusztikájú – udvarán, az Óbudai Szent Péter és Pál Főplébánia templomban, vagy Pest-Buda-Óbuda első református templomában. Ezen zenei együttesek a Nyilvános próbák (2008 óta) keretében megnyitják próbatermeiket a közönség előtt, akik így részesei lehetnek a mindennapi munkának.

A profi együttesek mellett Till Ottó és Gazda Péter által vezetett Óbudai Kamarazenekarnak is otthona a Társaskör. Ennek a zenekarnak a különlegessége, hogy profi és amatőr muzsikusok egyaránt a vannak benne, és létüket több mint ötven éve Till Ottó különleges személyiségének köszönhetik, aki igazi „mester és tanítvány” kapcsolatot ápol a zenekar tagjaival.

A valódi „társas élethez” nélkülözhetetlen saját klubjai (az 1969 óta működő Óbudai Fotóklub, a Bridzs Klub és a Komolyzenei Klub) mellett szívesen befogadja az intézmény az egy-egy téma köré csoportosuló önszerveződő klubokat, köröket, egyesületeket is (Óbudai Bonsai Egyesület, Galilei Fórum, Kokas Műhely, Ringató, Óbuda Baráti Kör, Soroptimist Klub, Lemezgyűjtő klub stb.).

Ugyancsak országos hírű az Óbudai Társaskör Galéria, mely a kortárs képzőművészek szakmailag elismert kiállítóhelyévé nőtte ki magát az elmúlt évtizedekben. A galéria programja a kortárs hazai és külföldi képzőművészet élvonalának bemutatására és rejtett dimenzióinak, értékeinek megismertetésére irányul.

Népszerű ismeretterjesztési formák

De nagyon téved, aki azt gondolja, hogy szalont csak fennkölt témákról lehet tartani. A Társaskör életének egyik legizgalmasabb estje volt a Technikatörténeti szalon (2009-ben), ahol olyan különlegességeket láthatott és tapasztalhatott meg az érdeklődő, amikről eddig csak molyrágta könyvek megsárgult lapjain olvashatott, vagy múzeumok kiállítótereiben láthatott.

Egy másik, ugyancsak távoli világba kalauzolta el a közönséget a Társasköri Tangószalon (2009 óta), amelynek keretében a tangó története, irodalmi és kultúrtörténeti múltja, ma is vitathatatlan szerepe egyaránt nagy hangsúlyt kapott a zene, az irodalom és a tánc mellett.

A szabadtéri rendezvények

A Társaskör apró udvara, zöld pázsitja, hatalmas gesztenyefái ideális helyszínt biztosítanak a nyári rendezvényeknek. Színház, sanzonest, szalonzene és ragtime muzsika váltják egymást az óbudai estéken. A Társaskör nyári programjai a változatosság jegyében, a színvonalas és különleges szórakoztatás igényét szem előtt tartva szerveződnek a Muzsika a kertben (1992 óta), a Színház a kertben (1991 óta), az Opera a kertben (2009 óta) sorozatok keretében. Ez a kert volt a helyszíne egy húsz évvel ezelőtti színháztörténeti pillanatnak is, amikor Szalay Kriszta és hét bátor, frissen végzett színész kitörve a színházi struktúrából saját elhatározásból és lelkesedésből létrehozta a Komédi Franc Ez? nevű társulatot. Goldoni előadásukkal fergeteges szakmai és közönségsikert arattak, egyben útjára indítottak egy új nyári játszóhelyet is, a Társaskör kertjét. Mi sem természetesebb, hogy a két évtizedes kezdetet ugyancsak ebben a kertben ünnepelték meg 2011-ben.

Záró gondolatok

A Társaskör, mely kezdetektől több volt, mit egy hangversenyterem, számos módon igyekszik kitárni – hol képletesen, hol valóságosan – kapuit a kultúrára, tudásra, szórakozásra, vagy csak egyszerűen kikapcsolódásra vágyók előtt. Hisszük, hogy egy ilyen kulturális értékmegőrző intézményre mindig szüksége lesz az embereknek. Az embereknek, akikről, és akikhez ez a ház szól.

A fotók az Óbudai Társaskör archívumából származnak: Czap Gábor, KassaMária, Rosta József, Magyari Ágnes, Antal István képei, valamint a FIMÜV Műemléki Osztály fotódokumentációi.