A WEKERLEI GYERMEKHÁZ ÉS CSALÁDI KÖNYVTÁR
Az úttörőmozgalom kezdetei
Az 1919-es Tanácsköztársaság kevés nyomot hagyó kezdeti szerveződése után a harmincas évek elején a kommunista mozgalom tagjai illegális pionír-sejteket kezdtek szervezni, ebből nőtt ki az úttörőmozgalom. Egy ilyen szervezet Kispesten is működött, s nyilván ez is közrejátszott abban, hogy 1945 után lendületesen indult itt az ifjúsági baloldal organizálása.
A Magyar Úttörők Szövetségét 1946-ban alakították meg. Az országos munka területi elven kezdődött, településenként (kerületenként) alakultak meg az úttörőcsapatok. A legtöbb a fővárosban és körzetében szerveződött, Kispesten nagyon hamar öt is alakult. A 10–16 éves korosztályt két célból mozgósították: egyfelől a Magyar Kommunista Párt (a továbbiakban a Párt) majdani utánpótlását jelenthető gyermekélcsapat szerepére, másrészt az ifjúsági közegben megvívandó ideológiai harcra. A Horthy-korszak cserkészmozgalmából sok motívumot felhasználtak (őrs, raj, csapat, az egyenruha, táborozások, próbák stb.), de az úttörőmozgalmat az új politikai berendezkedés céljaira, a kommunista ideológia terjesztésére használták fel. Alapvető feladata az volt, hogy tagjait a párt iránti szeretetre és hűségre, proletár nemzetköziségre nevelje. Az összetartozás érzést az élcsapat-szellem és a kiválasztottság-tudat mozgatta.
A kiépülő pártállam lassan az élet minden területét elfoglalta; e szempontból az iskolák államosítása azt jelentette, hogy egy központosított szervezeten keresztül el lehetett érni minden iskolást. Ugyanakkor a rivális mozgalmakat – cserkészet, szívgárda stb. – hatalmi szóval 1948-ban betiltották, ellensúlyukra immár nem volt szükség. Belső konfliktus alakult ki a mozgalom szerepével kapcsolatban, ez addig tartott, amíg a Politikai Bizottság, a Párt vezető testülete egy határozattal le nem zárta, kijelölve a jövő útját: az úttörőmozgalom bázisa az iskola, a mindegyikben felálló csapatok szervezeti kereteivel és az irányítás munkáját a tanárok veszik kézbe. A feladat: a „jó tanulás”, azaz ebben a nézetben a már marxista ideológiával átitatott tananyag elsajátítása.
Az 1949–50-ben sorra alakultak a reprezentatív úttörő intézmények: mozi, színház, stadion, csónakázó-tó, áruház stb.
Mit csináltak az úttörők ebben az időben? Lássunk néhány tevékenységet 1950 tavaszáról, a Magyar Ifjúsági Népi Szövetség úttörő mozgalomról szóló központi beszámolója alapján. (5)Jelentés a MINSZ Úttörő Mozgalomról. [a Párt PB-nek.] Előadó: Donkó Zoltán. 1950. március. Ekkor mintegy 1000 szakkör működött az országban, szaktanárok vezetésével. A szakanyagot vagy oroszból fordították, vagy a magyar neveléstudományi intézetben szerkesztették. A fiúk a fizika és kémia, a lányok a művészeti jellegű dolgok iránt érdeklődtek leginkább, s a jelentés szerint, az Ifjú Micsurinisták (mezőgazdasági sztahanovista mozgalom, Ivan Vlagyimirovics Micsurinról elnevezve, aki szovjet agrobiológus és növénynemesítő volt) köreit mindkét nem kedvelte. Az ideológiai tananyag elsajátítása mellett szakértő tanároknak köszönhetően azonban a természetismeretre és a kertészkedésre is került hangsúly.
A fenti beszámolóból kiderül, hogy az úttörők „élcsapat” korszakában a felnőtt vezetők maguk is mozgalmárok voltak, gyakran különösebb pedagógiai felkészültség nélkül. „Nevelőmunkánkat nagymértékben megnehezíti a pedagógusok gyenge elméleti felkészültsége, mind politikai, mind pedig pedagógiai téren.” Ugyanakkor a többi tanár, így a szakkörvezetők is, még a régi világban szerzett szakmai szemléletüket őrizték. 1950-ben alakult meg a 14–26 éves fiatalokat tömörítő szervezet a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (a továbbiakban DISZ), ebbe tagozódott be az úttörőmozgalom. A gyermekmozgalom az iskolán kívüli nevelés egy speciális ága lett, a települési–kerületi, illetve országos kampányok helyi szervezése és levezénylése, a táboroztatás, egyes speciális szakkörök működtetése volt a feladata, s természetesen a vezetőképzés minden szinten: a gyerekektől az ifivezetőkön át az úttörőkáderek képzésig.
