A WEKERLEI GYERMEKHÁZ ÉS CSALÁDI KÖNYVTÁR

Ebbe a környezetbe érkezett az úttörőház 1977-ben egy megürült zöldkeresztes rendelő, a Kék Kereszt Gyermek-egészségügyi Tanácsadó helyére (33)A zöldkeresztes védőnői hálózatot átalakították. , mely a Wekerletelep fő terén, az akkori Petőfi tér 9. szám alatt állt. A tér korábbi neve Fő tér volt, ma Kós Károly nevét viseli. A Wekerletelepnek máig a centruma ez a hely. Az intézménynek szánt helyiség két kisebb szobából és egy kicsi teremből állt, mely rendkívül szűkösnek bizonyult a működéshez. Ebben a szűkös, földszinti szobasorban közel két évig szorongott az intézmény.

Az úttörő tevékenység majdnem teljesen áttevődött az iskolákba és alkalmi helyekre. A szombati ifjúsági klub például átkerült a Munkásotthonba (akkori nevén Vörös Csillag Művelődési Ház). Az úttörőház által – NDK mintára – megszervezett sportvetélkedők az Ifjú Gárda Művelődési Házban zajlottak. A tábori felszerelést két Petőfi téri épület pincéjében tárolták. A költözés nagy vesztese a könyvtár lett, a jelentős helyigényű tevékenység megszűnt, a könyvanyagot a kerületi iskolák kapták meg.

A harmincadik évfordulós megemlékezésekre 1980-ban készült meghívó (34)A meghívót a FSZEK Budapest Gyűjteménye őrzi. tartalmazza a kispesti úttörőház munkatársainak névsorát; mivel hasonló nem sok van, érdemes közölni.

Az úttörőház vezetősége: Nagy András igazgató; Suhajda Józsefné, a kerületi úttörő elnök; Pataki Gyula vezetőképző felelős, Kiss István ifi felelős, Pető Ilona, az úttörőtanács titkára. Kohanecz Ottó szakköri felelősként működött.

Szakkörvezetők: Szalai Sándorné ny. pedagógus; Kovács Gyula üzemi dolgozó; Novák György tanár, csapatvezető; Pál Jánosné óvónő; Kecskés Gábor zeneiskolai tanár; Kiss Tiborné tanító, kisdobosvezető; Tekauer Péterné, tanár, iskolaigazgató; Róth Vilmos tanár, Burghardt Ferenc tanár; dr. Gál Lajosné tanár, Csaba Attiláné néptáncos, Enzsöl Tünde a társadalmi ünnepek felelőse.

Rajvezetők: Zengő László szakközépiskolai tanuló; Fáskerti Ferenc gimnáziumi tanuló; Farkas Katalin gimnáziumi tanuló; Szép Gábor gimnáziumi tanuló.

Klubvezetők: Limbay János szakközépiskolai tanuló; Mester Gyula hajós. A házban státuszban az igazgató és a gazdasági vezető és egy szakmai munkatárs dolgozott. A szakkörvezetők tiszteletdíjat kaptak.

Ugyanez a dokumentum tartalmazza a szakkörök felsorolását, sajnos a vezetők személyével kevés esetben kapcsolható össze.

Szakkörök: kisdobos báb, kisdobos ezermester, selyemfestő, népművész-hímző, rádióépítő, rádióamatőr, barkács, képzőművész, sakk, társadalmi ünnepek, néptánc, vonószenekar.

Vezetőképzés: őrsvezető, négy raj – nyilván ezekkel dolgoztak a rajvezetők –; ifivezető-képzés.

A Petőfi téri helynek ezt a nem kisszámú tevékenységet kellett volna befogadnia. Nagy András igazgató visszaemlékezése szerint a házban csak a vezetőképzés és a bűvész szakkör talált helyet, minden mást külső helyszínen bonyolítottak le, jellemzően oktatási intézményekben. Ugyanebben a dokumentumban a felújítás alatt álló új telephely növekvő munkaterhelése miatt egy további álláshely szervezését kéri. 1979-ben került kinevezésre szakmai munkatársként a fiatal Horváth Tibor, akire mint legendás hírű, fiatalokat összetartó egyéniségre emlékeznek. Kis termete miatt az Óriás becenevet kapta.

1979-ben a ház újabb kitüntetést vehetett át Kiváló Úttörőház címmel. Fontos megjegyeznünk, hogy ekkor már bő évtizede a kispesti Ifjú Gárda Művelődési Ház a hazai kemény rock egyik fellegvára volt, nem kis ellenszélben.

Új helyen – még mindig ideiglenesen

Mint írtuk, a Wekerletelep tervének kiírói és tervezői gondoskodtak az itt lakók ellátásáról. Három pékség épült, ezek egyike állt a Petur utca 7. szám alatt. Mindhárom egy típusterv alapján készült, a tervező: Tichtl György (35)Tichtl György építész a Magyar Kir. Posta (1881–1956) szervezetében dolgozott, postai épületeket, valamint templomokat tervezett; a pékség fiatalkori munkája. Jelenléte a tervezők sorában talán a munkahelyének köszönhető: a wekerlei lakók közül sokan postai alkalmazottak voltak, karrierje csúcsát a Posta műszaki főigazgatói tisztje jelentette. A pékség homlokzati tervét Nagy Gergely: Kertvárosunk, a Wekerle. Veszprém–Budapest, 1994. 34 p. közli. .

A sütőkisüzem egészen az 1960-as évek végéig működött, a népköztársaság idejében (1949-től) államosítva, a Fővárosi Sütőipari Vállalat egységeként. A kenyérgyárak felépülése a ‘70-es évek elején több kisebb pékség működését feleslegessé tette. 1979–80-ban az úttörőház részére a nemzetközi gyermekév alkalmából az épületet átépítették.

Az intézmény akkori igazgatója, Nagy András 1982-ben vehette át az épületet.

A Petőfi téri elhelyezéshez képest ugyan sokkal jobb volt a helyzet, de ez az intézmény is csak 370 m2 alapterülettel bírt. A Petur utcai épületben a tágas várótér mellett három nagyobb méretű szakköri helyiség, a 48 m2 nagyterem, egy kicsi szoba és két iroda kapott helyet. A pincében – ritkaság a Wekerletelepen – később elektromos égetőkemencét helyeztek el, így a nagy múltú barkács szakkör mellett a kerámiakészítés is népszerű lett.

1983-ban, a ház használatba vétele után nem sokkal vezetőcsere történt.

Az új igazgató Horvay Marianne, egy wekerlei iskola, a Pannónia Általános Iskola tanítónője volt. Korábban alkalmi szakkörvezetőként már kapcsolatban állt az intézménnyel. Nagy András Újpestre távozott. A váltás okát nem tudjuk, talán a közművelődési szemlélet előretörése volt az oka. Aczél György, a Párt kulturális irányítója már vagy tíz éve meghirdette a szemléletváltást: a népművelés helyét vegye át a közművelődés (36)Kovalcsik József: A kultúra csarnokai. A közösségi művelődés színterei, utópiák, mozgalmak, társadalomszervezés, a művelődési otthonok kialakulása. Budapest, 1988. III. k. . Nehezen lehetett elvárni egy más feladatokhoz szokott szervezet, az úttörőház, könnyű kormányfordulását. A vezetőváltás után az úttörőháztól közvetlenül a kerületi önkormányzat irányítása alá került a káptalanfüredi tábor, a ház viszont az újfajta közművelődési munkára plusz státuszt kapott.

A többször idézett 1985-ös dokumentum (37)A fővárosi úttörőházak bekapcsolása a fővárosi intézményhálózatba. Fővárosi Tanács VB. Művelődésügyi Főosztály. statisztikai melléklete jól mutatja a helyzetet. A 19 fővárosi úttörőháznak mindössze a harmadában folyt tíznél több csoportban a mozgalmi képzés, egyike a kispesti. Tehát, 1985-ben még erős volt a mozgalmi munka Kispesten. A képzési létszám itt a legmagasabb, összesen négyszáz fő, többségében őrsvezetők (130) és ifi vezetők (180).

Az 1985–86-os munkaterv szerint a következő szakköröket hirdették meg: természetjáró, sakk, „hasznos kezek”, számítástechnika, modellező, rádiós, helytörténeti, riporter, bélyeg, barkács, színjátszó, népi tánc, népi játék, báb, bűvész, énekkar, gitár, fotó, fazekas, gyöngyfűző, képzőművész. A kulturális programok többsége a közművelődési tevékenységhez áll közel. Szinte mindegyiknek van korábbi előzménye, a folyamatosság több esetben immár 35 éves. Vadonatúj viszont a számítástechnika, s ez fővárosi – de talán országos – jelenség. Rendkívül népszerű volt emellett az úttörő hagyományú színjátszás és néptánc.

Az 1982-es tanév kezdetétől az épületbe „ideiglenesen” két általános iskolai osztályt is betelepítettek a helyhiánnyal küszködő szomszédos Pannónia Általános Iskolából. Még 1989-ben is tanítás folyt a házban délelőttönként. Ezt nem volt könnyű beilleszteni az intézmény munkájába.

A ‘80-as évek közepén elindulnak a társadalmi kezdeményezések. Először a kulturális jellegű mozgalmak, szervezetek élednek fel – 1986-ban újjáalakul például a Wekerlei Társaskör Egyesület –, s velük párhuzamosan megjelennek a „gmk világ” (38)A gmk: gazdasági munkaközösség; a gazdasági csődbe futó országban a magánvállalkozás kezdeti, engedélyezett formája. képviselői. Utóbbiak nyílt üzleti vállalkozásként lépnek fel. Ez idő tájt jelenik meg az úttörőház gazdálkodásában a „tervezett bevétel” rovat. A pártállam fellazulását nem pusztán az ideológiai tolerancia fokozatos erősödése mutatta, hanem az intézmények központilag akart „függetlenedése” a szoros állami gazdasági irányítás alól. Érdemes az igazgatóasszony két a rendszerváltás körül íródott iratát megnézni (39)A Tőke László Úttörőház szakmai értékelése az elmúlt öt évre visszatekintve. Horvay Marianne. 1989. december 15. .

Az első visszatekintés az 1984–1989 közötti öt évről szól. Első megállapítása, hogy az időszakban a közművelődési szerepvállalás erősödése és „a mozgalmi munka gyakorlatilag teljes kiszorulása” jellemző. A társadalom többsége számára a vörös nyakkendő minden vonzerejét elvesztette. „A ház munkáját a gyerekek valóságos igényeinek kielégítésére alapozzuk” – olvashatjuk ugyanebben a dokumentumban. Az épület adottságait kihasználva a családias rendezvényekre és hangulatra koncentrálnak. Újonnan megjelenő réteg az óvodás korosztály. A szakköri tevékenységet a klubszerű működéssel kívánják felváltani. A felnőtteket nem csak szülőként szeretnék megszólítani. A működési területet elsősorban a Wekerletelep jelenti, az itteni társadalmi körülményekhez alkalmazkodva. A belső szervezetben a gazdasági munkát meg kell erősíteni, mert a nemrég megjelenő önköltséges tanfolyamok pénzkezelése több energiát kíván.

Horvay felsorolja az eszközkészletet; érdemes összehasonlítani a korábban bemutatottal.

Eszerint öt év alatt a gyarapodás: 2 db színes TV, 4 db személyi számítógép, 1 db videomagnó, 1 db kazettás magnó, 2 db magnódeck és műsoros videokazetták. A beszerzés forrásaként – új elem – pályázatokat jelöl meg. A helyzettel a ház vezetője nincsen megelégedve: „Ez a technikai felszereltség egy átlagos családénál nem jobb.”

A másik dokumentum jelentésszerűen tételes beszámolót tartalmaz, keltezése 1990. február 19. (Horvay Marianne éves jelentése, 1990). A ház költségvetése 480 000 forint – az inflációt figyelembe véve ez minimum stagnálást jelent. Az összegből 100 000 forint fővárosi céltámogatás: a már említett „Hétvégi nyitott intézmény” programra. Szerepel a becsült működési bevétel 50 000 forintos tétel, de a természetbeni (korábbi üzemi) támogatás már nem. Az igazgató önálló gazdálkodásra nem tartja alkalmasnak az intézményt, s megemlíti, hogy más kerületi intézményekkel – ifjúsági iroda, ifjúsági táborok – való összevonás előtt állnak, erre tanácsi határozat van. (A kérdés rendezése későbbre tolódott.) Az iskolákkal való együttműködést erősíteni kívánják, a társadalmi szervezetekkel csak alkalomszerű a kapcsolat. (A rendszerváltás folyamatában politikai rendezvények is helyet kaptak a házban.) A személyi feltételek taglalásánál hét munkatársról számol be: egy igazgató, egy a szakági tevékenységet és egy a szabadidős tevékenységet szervező népművelő, a módszertani- és a képzési felelős helyén egy adminisztrátor és egy propagandista osztozik, két technikai munkatárs; valamint állományban van egy táborozási felelős. A jövőben számít az összevonás során gyarapodó státuszokkal. A személyi viszonyok alakulása jól mutatja a munka változását: mozgalmi felelősök helyett népművelők és propagandista kell a feladatok ellátására. A szakmai dolgozók közül Ferencz Zsuzsa, Vígh Teréz és Olasz Etelka nevét kell kiemelnünk. A kilencvenes években, és később is, egészen 2010-ig nyolc teljes munkaidős státusszal dolgozott a ház.

A már ‘70-es években létező Kispesti Úttörőházi Híradó néhány év szünet után a ‘80-as évek végén Ferencz Zsuzsanna népművelő szerkesztésében újból elindult (40)Három ismert, a KHGY gyűjteményében vannak. . Úttörőkörökben a „módszertani hírlevél” jól ismert hírközlő eszköz volt – a tapasztalat- s ötletátadásé. Az intézmények egymás között terjesztették, de a célközönség sem pusztán a mozgalom, hanem a helyi, wekerlei érdeklődők köre. Az 1988 decemberében megjelenő szám címeiből: programajánló az iskoláknak a folyó tanévre; „parasztkalendárium”, az egyházi ünnepekkel; módszertani anyagok a báb- és színjátszás kapcsán (Ferencz Zsuzsa munkaterülete). A következő szám 1989 elején jelenik meg, benne: a Kamasz Klub összejövetelein szerepelt dalok – nem mozgalmiak! – szövege, nyelvi- és sportjátékok leírása stb.. A harmadik szám a tavaszi ünnepekkel és a karácsonnyal összefüggő dolgokat tartalmaz: verseket Nemes Nagy Ágnestől, Weöres Sándortól stb. A tavaszi ünnepek között azért még ott találjuk április 4. (a „felszabadulás ünnepének”) megrendezését is. A ház kiadványa azonban nem tartalmaz ideologikus, mozgalmi elemeket, viszont Horvay tollából megjelent benne egy a húsvéti szokásokat, tojásfestést ismertető illusztrált cikk.

Fennmaradt az 1989/90-es év propaganda szórólapjainak gyűjteménye, ebből válogatunk néhány jellemző példát, bemutatva a program szerkezetváltozását. Szakkörök, foglalkozások: bűvész, „ügyes kezek” óvodásoknak és kisiskolásoknak, népi játékok és néptánc, bélyeggyűjtő, sakk és hexasakk, fazekas, színjátszás, természetjáró (barlangász), citera, az örök repülő-modellezés, csillagász, fotó és a számítástechnika. Ez utóbbi immár térítéses – „önköltséges” –, 800 Ft/félév/fő. Hasonló a helyzet a spanyol és angol nyelvtanfolyamokkal. A Shetland UK Wekerletelepen működő nyelviskola 1995-től tart órákat a Wekerlei Gyermekház termeiben.

A képzőművész és az úszásfoglalkozásokat iskolában tartják meg. A gyermeknapi programok rendszeresek, a Vak Bottyán utcában található kiserdei tábor színhelyén szervezik, illetve az intézmény udvarát is kihasználják szabadtéri programokra. Állatsimogatás, kézműves foglalkozások színesítik a gyerekeknek szóló rendezvényeket. Fiataloknak Kölyök Klub működik.

Az 1989/90. évi szakköri programfüzetben találjuk a Históriás Kör pályázati felhívását. Az Orkesztika (mozgásművészet) tanfolyamot hirdető leporellót. A Wekerlei Természetgyógyász Kör eseményeit hirdető szórólapokat. Más forrásból tudunk ezoterikus rendezvényekről is, melyet külső vállalkozó szervezett.

A ‘80-as évek végén, közvetlenül a rendszerváltás előtt Ferencz Zsuzsa szervezésében indult el a „Tarka-barka péntek délutánok” nevű sorozat, melynek keretében majd 20 évig táncházakkal, bábszínházakkal, kézműves foglalkozásokkal várták az óvodás korúakat és szüleiket. A magyar népzenei gyermektáncházak több évtized óta folyamatos népszerűségnek örvendenek. Táncolt itt többek között a Téka, a Tébláb, a Timbura, a Mező Együttes, a Fakutya, a Görömbő Kompánia. Szintén a ‘80-as évektől kezdődött el a napközis jellegű szaktáborok (kézműves, színjátszó, angol nyelvi táborok) szervezése a házban, kihasználva az udvar adta lehetőségeket, és egyben segítve az egész nyáron át dolgozó szülőket.

A ház hétvégeken alkalomszerűen, rendezvénytől függően tartott nyitva. A működés tartalmi változása a névváltoztatásban is megnyilvánult. A rendszerváltás után az intézmény új nevet kap: Wekerlei Gyermekház.

Új idők – ár és apály

A kerületben a 90-es években három intézmény működött a Kispesti Munkásotthon, az Ifjú Gárda Művelődési Ház és a Wekerlei Gyermekház. A közművelődési intézmények a maguk kulturális és földrajzi terében működtek. A WGYH „látóhatárán belül maradt”, a wekerleiekre alapozott. Segítette érvényesülését a váratlanul bekövetkező társadalmi átrétegeződés a telepen belül.

Mint volt már róla szó, a wekerleiek soha sem voltak lakásuk birtokosai, pusztán bérlői. Az állami kezelőszervet felváltotta a tanács, de ez nem jelentett lényegi változást. A szocializmus éveiben országosan a szükségesnél kisebb volt, s igen nehézkes a lakás-mobilitás. Az igen leromlott régi lakásállomány privatizálása – a lakóknak való eladása a terhekkel együtt – a közvélekedéssel szemben nem az új rendszer találmánya volt, hanem még a népköztársaságé. Bár az 1985-ös fővárosi városrendezési stratégia néhány különleges elemet ki akart vonni a magánosítás hatálya alól, így a budai Várnegyed mellett a Wekerletelepet is, később viszont a ‘90-es években a Wekerle eladásra került. A piac hamar megmozdult, meglehetős gyorsasággal és mélységben cserélődött le a terület lakossága: a beköltözők kissé az „ősfoglalókra” hasonlítottak: megalapozott egzisztenciájú emberek érkeztek, egy-két gyermekes fiatalabb párok, a legelsőktől abban különböztek, hogy képzettségük lényegesen magasabb volt, nagyszámú értelmiségi érkezett. Ők lettek a WGYH új közönsége. Értük kellett versenybe szállni a kulturális piacon. A televízióval, a videóval, a szerző–gyűjtő hajszával és társaikkal szemben.

Az új helyzet felismerésének első dokumentuma Horvay Marianne igazgatóaszszony tollából született (41)A Wekerlei Gyermekház 1991–92. évi munkáját meghatározó irányelvek. Horvay Marianne. 1991. KHGY. . E szerint a fő közönség az óvodástól a kisiskolásig terjedő skála, a szüleik és az új kezdeményezésekre nyitott felnőttek. A tervekben szerepelt a kamasz korosztály, de mint kiderült, nehezen volt elérhető. (Melyik kamasz járna szabad akaratából gyerekházba?) Az új alternatív gyógyítók (kínai természetgyógyászok, reiki, relfexológia, talpmasszás stb.) hívei és haszonélvezői is helyet kaptak az intézményben. Ezek a természetgyógyászattal kapcsolatos rendezvények, előadások rendkívül népszerűek voltak. A gyermektanfolyamok között fölbukkantak a régi úttörőházi szakkörök és újdonságként a nyelvtanfolyamok. A tizenévesek bevonzására zenélési lehetőséget biztosítottak.

Egy másik anyag (42)A Wekerlei Gyermekház 1990–95 között. Horvay Marianna. 1995. augusztus 15. az 1990–95. közötti éveket tekinti át. A tapasztalatok szerint az óvodás–kisiskolás programok a leglátogatottabbak. Az első összefoglaló programfüzet a ‘80-as évek elejéről való. A ‘90-es évek közepétől jelenik meg önálló arculattal, logóval évente kétszer műsorfüzet a ház programjaival.

A ház autóbuszos kirándulásokat is szervez (sokáig az önkormányzat buszát véve igénybe), amelyeken elsősorban az idős korosztály vesz részt.

1991-ben megalakul az ország első, azóta folyamatosan működő agykontroll klubja, melynek a Wekerlei Gyermekház lesz a székhelye, a klub mai napig itt működik. 1990-es évek végétől „Városházi karácsony” címmel a kerületi Polgármesteri Hivatal dísztermében műsorral és ajándékozással egybekötött ünnepi rendezvényt szervez a ház a kerületi gyerekeknek, ez a hagyomány is a mai napig él.

Említésre méltó nevek, művészek és szaktekintélyek továbbra is felbukkannak a ház programjaiban. A 90-es évek második felétől Lukin László zenepedagógus (1987–2004) haláláig tartott a gyermekházban népszerű zenetörténeti előadásokat gyerekek részére. Gryllus Vilmos többször is koncertezett itt a gyerekeknek, de neves bábszínházak is megfordultak itt. A határokat elsősorban a „nagyterem” szűkös befogadóképessége és az anyagi keretek szabták meg. A 90-es években indult el, és mai napi egyik kedvenc szakköre a gyerekeknek a Pamacs rajzszakkör, amelyet több képzőművész–pedagógus vezetett az évek alatt. A bábszínházak, táncházak mellett a játszóházak, családi zenedélutánok voltak a leglátogatottabbak. A felnőtteknek a szabás–varrás, kosárfonás, foltvarró tanfolyamok, aikido, jóga, terhes torna, jogi tanácsadás voltak a legkedveltebbek. A nyári táborok, melyeket a Petur utcai épületben szerveznek meg.

A ‘90-es évek elejétől a kerület által támogatott egész nyáron át tartó napközis jellegű tábor – mely eddig, a már említett, kiserdőben működött –, átköltözött a kerületi Csokonai Általános Iskola (mai Vass Lajos Általános Iskola) épületébe, pár évig a kerületi Eötvös József Általános Iskolában is működött. A tábor így rosszabb körülmények közé került, hiszen szabad játszó területként a lakótelepi iskola udvara állt rendelkezésre. Sajnos, alkalmasabb hely nem volt a kerület tulajdonában erre a célra. A táborral járó szervezési feladatokat a gyermekház alapfeladatként kapta meg. A ház a '90-es évek elejétől a főváros által támogatott SzüniDöDö programsorozatban is rendszeresen részt vesz.

A szakmai munkatársak közül többek között Cziffrik Szilvia, Erényi Barbara, Szakácsi Mónika, Szalai Gabriella nevét kell megemlítenünk ebből az időszakból.

A látogatottság öt év alatt az alaptevékenységet tekintve 16 345-ről 28 188 főre nőtt; ami jelenetős emelkedés (43)Valójában az 1989-es 9770 főről az 1990-es 16 348-ra történő emelkedést volna érdemes megmagyarázni; erre nem történik kísérlet. . A gazdálkodás adatai is szépen emelkedtek, bár az intézmény nem lett önfenntartóvá. Lényeges változás a gazdálkodásban, hogy 1992-től minden rendezvény belépőjegyes lett.

Horvay Marianne-nak voltak törekvései a gazdasági önállóság bevezetésére. Ötletszinten – a Kós Károly téri bezárt Ady mozi átvétele is szóba jött, ennek segítségével Horvay a bevételeket növelte volna. A kihasználatlan délelőtti időszakra egy művészeti iskola létesítésén is gondolkodtak. Ezek a tervek nem valósultak meg.

Kispest önkormányzata, mint annyi budapesti társa, 1996-ban átszervezte közművelődési hálózatát. A cél az ésszerűbb és takarékosabb működtetés. A rendszer megváltoztatására hosszas szakmai és várospolitikai vita után került sor. Egy darabig úgy tűnt, a WGYH önállósága is kockán forog, de nem volt kizárva az sem, hogy megkapja a teljes gazdasági önállóságot. A végeredmény: maradt az intézmény addigi helyzete, más intézményt zártak be – a Kispesti Vigadó névre át-viszszakeresztelt Ifjú Gárda Művelődési Házat. A folyamat a helyi önkormányzat által 1998-ban elfogadott közművelődési rendelettel zárult.

A WGYH vezetése tudomásul vette a helyzetet, további stratégiai kezdeményezésekről pedig nincs információ. Folytatódott a bejáratott, bevált üzemelés, különösebb zökkenők nélkül. A működtetés érdekében helyi pályázatokat írtak, a befolyt pénz a szokásos csatornákba került. Így közeledett az ezredforduló. Azonban mielőtt erre térnénk, szólnunk kell az intézményhez tartozó könyvtár történetéről, mely 1995-től tagintézménye a gyermekháznak.

Könyvek Wekerlén

A telep olvasáskultúrájának kezdeti szakaszáról nem sokat tudunk. A városépítési tervekben önálló könyvtári épület nem szerepelt. A néhány ismert adat arról szólt, hogy az olvasni vágyók iskolai, illetve egyházi szervezetek könyvtárát használhatták.

1961-ben önálló könyvtár jött létre a Wekerletelepen a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár szervezetén belül. A Fő téren (mai Kós Károly tér 15. száma alatt) található helyiség eredetileg az épület egy földszinti lakásának szobája volt, melyet tulajdonosa leválasztott, és a homlokzati falat megbontva kijáratot nyitott az utcára. A kezdetekben itt szatócsbolt üzemelt, majd egy tejboltot rendeztek be a lakástulajdonosok (44)Minderre írott anyagot nem találtunk, a szóbeli hagyományt közvetítjük. A helyiségben máig meglévő fehér csempeburkolat megerősíti a narratíva igazát. . Az államosítás után nem alakították vissza a lakást, hanem megkapta a FSZEK.

A fővárosi könyvtári szervezet a kilencvenes években radikális átalakításba kezdett. Bezárta a régen nem fejlesztett, kis alapterületű, célszerűen nem működtethető fiókkönyvtárakat, amelyeket az ötvenes évek hajrájában létesítettek (45)Katsányi Sándor–Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története, I – II. k. Budapest, 2004–2006. . A Kós Károly téri könyvtárnak is ez lett volna a sorsa, de az újjáéledő wekerlei civil világ tiltakozására ez nem következett be, a wekerlei lakosok nem szerettek volna könyvtár nélkül maradni. Így 1994-ben a FSZEK a könyvtárhelyiséget – az épület tulajdonjogának megőrzése mellett – ingyenes használatra és fenntartásra átadta a kerületi önkormányzatnak, a benne lévő könyvanyaggal együtt. A kerületi önkormányzat a könyvtárat a WGYH-hoz csatolta, és működtetésével megbízta. Ekkortól lett az intézmény neve: Wekerlei Gyermekház és Családi Könyvtár. A hivatalos megnyitót 1995. március 15-én tartották. A feladat mellé nemigen jutott pénz, a munkát egy félállású, megfelelő képzettségű és gyakorlatú könyvtáros, Kosztáné Dlugos Katalin kapta meg. A rendkívül elavult tartalmú és állapotú könyvanyaggal, a kopott berendezéssel, a vizesblokk nélküli helyiséggel nem sokat lehetett kezdeni, mégis, a könyvtár beilleszkedett a wekerlei közegbe. Fejlesztésére csak a 2009 után került sor.

Ezredforduló

A ház továbbra is önkormányzati fenntartású, részben önálló intézményként működött, és működik a mai napig is. Alapfeladata maradt a gyermekek, családok kiszolgálása, de egyre bővül a felnőttek számára szervezett programok köre is. Ilyenek a közhasznú (szabás–varrás, foltvarrás, fazekas, kosárfonó, nyelvtanfolyamok), és a mentálhigiénés tanfolyamok (jóga, agykontroll). A nyugdíjasoknak tornaklub működik. A gyerekek számára legnépszerűbb a fazekas, a sakk, a kézműves és a festő szakkörök.

Megjelennek a mozgásos foglalkozások is: tánctanfolyamok, kung-fu, aikidó. 2005-től a kisbabás programok is bevonulnak az intézménybe, a GYES-en lévő anyukák előszeretettel látogatják a baba–mama tornát, zenebölcsit és a hasonló fejlesztő foglalkozásokat. A bölcsis korosztálynak szóló programok köre egyre bővül, 2010-re 10-féle ilyen jellegű programot kínál az intézmény.

Horvay Marianne 2003-ban megkapta a Wekerlei Társaskör Egyesület elismerő emléklapját a Wekerléért kifejtett tevékenységéért, 2005-ben a közszolgálatban eltöltött 30 esztendei munka tiszteletére Kispest Polgármesteri Hivatalának oklevelével jutalmazták.

2009 nyarán, 25 év után újabb vezetőváltás történik. Az ötévente megpályázandó mandátumra hirtelen heten is beadják pályamunkájukat. Az új vezető, Szabó Mária, a ház addigi művelődésszervező munkatársa lesz. A váltás új szemléletet, új arculatot és a bevált régiek mellett új programokat is hoz. Megújul az intézmény honlapja, a programfüzetet új formában vehetik kézbe a látogatók.

Az intézményi struktúra is átszervezésre kerül, hatékonyabb, a munkaköröket jobban kihasználó felépítésre törekszenek, új munkakört alakítanak ki a reklámszervezői tevékenységre.

Az igazgatón kívül három szakmai munkatárs (művelődésszervező – Csordás-Dósa Gyöngyi, később Kanizsai Eszter kommunikációs munkatárs – Diamantstein Enikő, könyvtáros), két információs–portaszolgálatos munkatárs, takarító, gondnok–karbantartó, gazdasági ügyintéző dolgozik a házban. Újból bevezetik a hétvégi nyitva tartást, szombatonként rendszeresek a családi programok új kezdeményezésekkel, a megszokott bábszínházakon, táncházakon kívül tematikus programokkal. Ezek közül emlékezetesebbek voltak a Palacsintás nap, a Török nap, a Japán nap, a Mesefigurák napja és a Csillagászati nap. Készülnek az Apák napja, a Szent Iván éji parti és a Wekerlefeszt megrendezésére. Ez utóbbit a hagyományteremtés szándékával kívánják megrendezni a Wekerlén élő művészek (festő, grafikus, költő, író, színész, filmrendező, zeneszerző) részvételével.

2009-ben a XIX. kerületi Polgármesteri Hivatal, a Wekerlei Társaskör Egyesület (WTE) és a Kispest Wekerletelepi Szent József Plébánia konzorciumban megnyerte „Wekerle, ahol értéket őriz az idő” címmel a KMOP-5.2.2/B-2f-20090001 város rehabilitációs pályázatát. A pályázati forrásból 2010-ben a Wekerlei Gyermekház épülete is felújításra került. A felújítás már régen esedékes volt, hiszen közel 30 éve nem nyúltak az épülethez. Az erre vonatkozó tervek már 2004ben elkezdtek készülni, de pénzhiány miatt nem valósultak meg. Az Európai Uniós pályázat lehetőséget adott az intézmény teljes megújítására és a padlástér beépítéséreis. Így az épület alapterülete mintegy nettó 205 m2-rel nőtt meg. Fent létesült egy 80 m2-es, parkettás, tükrös táncterem, két kisebb foglalkoztató szoba, iroda helyiség, raktárhelyiségek, mosdók. A felújítás lényegi eleme volt az akadálymentesítés: így az épület mindkét szintjén helyet kapott egy-egy akadálymentes mosdó, hátul kerekes székes bejárat, a házban akadálymentes lift működik. Megoldódott a babakocsival érkezők állandó problémája is, számukra a lebontott veranda helyén rámpás feljárat épült. Korszerűsítették a fűtésrendszert, a világítást, lecserélték a külső és belső nyílászárókat, új, hőszigetelő vakolatot kapott az épület. A tervek és a kivitelezés a műemléki védettség wekerlei előírásainak megfelelően történt.

A felújítás ideje alatt, bő fél évre az intézmény a Kispesti Vigadó épületébe (XIX. kerület Fő u. 22.) költözött, amelyet akkor már évek óta nem használtak közművelődési célokra. Az új épület hivatalos átadása 2010. szeptember 29-én történt meg, amikor a gyermekház történetét feldolgozó kiállítást is megnyitották.

2009-től a bevezetett változásokhoz tartozik a ház egyik új profilja: a környezettudatos szemlélettel, a fenntartható fejlődés elvével összecsengő programok szervezése. A Wekerletelep 2008-ban belépett a Klímabarát Települések Szövetségébe, a WTE egyre több pályázatot írt környezetvédelmi témában. Mivel az ügynek létjogosultsága egyre nagyobb a XXI. században, és a wekerlei lakók nyitottak a kezdeményezésekre, ezért a WGYH népszerűsíti a zöld szemléletű programokat, különösképpen a gyermekek és a családok körében.

A gyermekház 2009 őszétől vezeti be a „Zöld szombat” nevű programsorozatot, melyet a WTE Zöld Hajtás klubjával közösen szerveznek. A Zöld szombatok különböző témák köré szerveződnek (fogyasztóvédelmi játékok, hulladékgazdálkodás, palántacsere), mindig van kézműves foglalkozás újrahasznosított anyagokból, valamint fair-trade (kistermelői) teázás, kávézás. A környezettudatos szemlélethez kapcsolódó programok még a biciklis KRESZ oktatás, a Madarak és fák napja, a Víz világnapja. A ház bekapcsolódott a Zöld Hajtás Klub által kezdeményezett (Nemzeti Civil Alap által támogatott) ablakszigetelési tréningbe, melynek segítségével bárki leszigetelheti otthon a rosszul záródó ablakait. A szigetelő gép kölcsönzését a gyermekház koordinálja. Jelenleg szervezés alatt áll a szelektív gyűjtés bevezetése. 2010-ben pályázati pénzből megvalósul az intézmény kertjében a Madárbarát mintakert.

2009 tavaszán meghirdetik a „Fogadj örökbe egy fát Kispesten!” programot, melynek során több mint 90, az önkormányzat által elültetett facsemetét fogadnak örökbe a kerületi lakók, zömében a Wekerletelepen. A fákon kis táblácska jelzi az örökbe fogadó nevét és a fa fajtáját. A pályázatra egy év alatt beérkező, fáról készült alkotásokból a ház kiadvány megjelentetését tervezi.

2009 őszétől a könyvtárban megkezdődött a teljes állomány frissítése, új gyűjtőkört fogalmaztak meg: elsősorban a gyermekirodalmat, gyermekneveléssel kapcsolatos könyveket és a „zöld” kiadványokat gyűjtik. Tervek vannak a könyvtár telepen belüli helyének megváltoztatására, a szolgáltatások bővítésére. 2010-ben az intézmény több mint 20 millió forintot nyert – konzorciumi tagok nélkül – a TAMOP-2009-3-2-4 „Tudásdepo expressz” nevű pályázatán „Tágra nyitott ajtó Wekerlén” címmel, a Kós Károly téri könyvtár fejlesztésére. A megvalósítás éve 2011. A fejlesztésből többek között saját önálló kétnyelvű honlap létrehozására, integrált könyvtári rendszer bevezetésére, olvasáskultúrát népszerűsítő programok és rendhagyó órák megszervezésére kerül sor, illetve az új honlapon a Wekerletelepről szóló helytörténeti bibliográfia megjelenítésére.

2011-ben az intézmény állománya másfél státusszal bővül. Egy könyvtárossal és egy takarítóval gyarapszik a ház munkatársi csapata. Mivel a költségvetés kiadott kerete, amiből gazdálkodik az intézmény, továbbra is nagyon kevés, sok foglalkozás terembéres rendszerben működik. Folyamatosan keresik a szponzori lehetőségeket, a kölcsönös együttműködéseket, egyre több pályázatot írnak.

A marketingtevékenység részeként felvetődik a névváltoztatás szükségessége. A Wekerlei Gyermekház elnevezésből nem derül ki, hogy közművelődési tevékenységet folytató művelődési házról van szó, gyermekeknek és felnőtteknek szóló programokkal. A tini korosztály megszólításánál szintén gondot okoz a névvel kapcsolatos asszociáció. 2011-ben a képviselő testület megszavazta az új nevet, mely a Wekerlei Kultúrház és Könyvtár lett (felmerült lehetőségként még a PeturVár Wekerlei Művelődési Ház és Könyvtár is).

Az alapprofil – gyermekeket és családokat megszólító program – megőrzése mellett az intézmény szélesebb körökben is ismertté kíván válni, az egész kerületnek szóló vagy akár fővárosi szinten kiterjesztett nagyobb rendezvények, fesztiválok tervezésével, a zöld tevékenységekkel, a felnőtt tanfolyamok választékának bővítésével.