Újpest történetének áttekintése

Nagy-Budapest mai közigazgatási értelemben vett IV. kerületének területén már a neolitikum idején is élhettek emberek. Erre utalnak olyan régészeti leletek, melyeket már az 1893-ban megindult ásatások során is feltártak a régészek. Legtöbb lelet a bronzkorból származik. A halban gazdag Duna melléki homokdombokon a római limes részeként találtak katonai településre utaló nyomokat is. A honfoglalás után a Megyer törzs egyik szálláshelye volt ez a terület. Anonymus szerint ezen a helyen kelt át a „hét magyar” a Duna túlsó partjára. Ettől az időtől a tatárjárást és a török időket kivéve a terület folyamatosan lakott volt. A fóti uradalomhoz tartozó Káposztásmegyer, illetve Megyer az idők folyamán többször gazdát cserélt, időnként egyházi birtok részeként is szerepelt.

1808-ban a fóti birtokot, melyhez Megyer mellett Rákospalota falu is tartozott vásárolta meg gróf Keglevich Ágostonné (Waldstein Erzsébet) Nagykárolyi Károlyi József özvegye, kinek férje fiatalon hunyt el, de halálos ágyán megeskette feleségét, hogy három fiukat (Józsefet, Istvánt és Györgyöt) Magyarországon, magyarnak neveli. Ez indította az özvegyet arra, hogy Pest, illetve Pozsony közelében birtokot vásároljon. A fiatalemberek nagykorúvá válása után felosztva az összes birtok kezelői jogát, a fóti uradalom Károlyi István, Újpest későbbi alapítója kezébe került 1822-ben.

Károlyi István az 1820-as évek végén Istvánhegy és Megyer életét az itt létrehozott majorsági központtal irányította. Az 1840-ben kiadott, alapítólevélnek nevezett szerződés 300 négyszögöles parcellák hosszú távú bérbeadását garantálta az itt élő polgároknak származásra és felekezetre való tekintet nélkül.

Az 1841-től Újpestnek nevezett település rohamos fejlődését – mely a lakosság létszámán kívül (1842-ben 448; 1939-ben 70 000 fő) gazdasági fejlettségében is megmutatkozott – az újszerű intézkedések eredményezték.
A közvetlen okokat dr. Ugró Gyula Újpest 1932-ben megjelent monográfiájában így jellemzi: „A modern államok legerősebb alapja: a szabad ipar és a szabad kereskedelem s akkor amidőn az összes magyar városok iparosai és kereskedői évszázadokon át sínylettek még az elavult rendszer békói alatt: az új telepen már kizáratott a céh rendszer, valamint a kiváltságos levelek létesítése is, s ezek helyett gróf Károlyi István a szabad forgalmat és a szabad ipart honosította meg.”

A település Károlyi által meghatározott rend szerint, önállóan választott elöljárósággal, először kisközségként, majd 1868-tól nagyközségi rangban intézte ügyeit. E liberalizmus következtében már a XIX. század végére öt önálló egyházközség alakult Újpesten. (Zsidó 1838, katolikus 1870, református 1873, evangélikus 1874, baptista 1880.)
A rohamosan szaporodó lakosság foglakozására jellemző adatok: 1840-ben 9 asztalos, 5 cipész, 4 ács, 3 tímár is beköltözik a fűszerkereskedők és mészárosok mellett Újmegyer községbe (az Újpest nevet csak 1841-től használják). 1930-ban már 390 asztalos, 433 cipész, 11 ács és 9 tímár dolgozott a városban. Nem szokatlan az a gyakorlat, hogy a meglévő kisiparból fejlődik ki a később meghatározó jellegű nagyipar.

Újpest jó lehetőséget kínált a fővárosból vagy az ország más részéből áttelepülni kívánó vállalkozóknak. Az olcsó telekár és a korábban vázolt kedvezmények mellett, nem feledkezhetünk meg a dunai szállításról, az 1846-ban megindult Középponti Vasútról és a lakossági közlekedésben jelentős, 1866-ban megindult lóvasútról sem. Ezt 1890-ben váltotta fel a villamos, s vele egy időben, folyamatosan épült ki a települést behálózó iparvágány-hálózat is.

Az első nagyüzemek között kell megemlíteni Lőwy Izsák tímárüzemét (1837) Wolfner Gyula (1855) és Mauthner Mihály (1887) bőripari vállalatát, 1882-ben Roger Tatham angol vállalkozó a pamutipar első gyárát alapította meg. (Ezek a rendszerváltásig működtek különböző formában és jogutód nélkül szűntek meg.) 1901-ben települt ide az Egger és Társa Egyesült Villamossági Rt. a későbbi világhírű Tungsram cég. (Ma köztudott, hogy a GE Lighting tőkéjével működik.) A gyárak vonzották a munkástömegeket is. Nagy ütemben kezdődik meg a meglehetősen igénytelen munkáslakások építése is. Ezzel sok egészségügyi és szociális problémát vetve fel a későbbiekben. Újpest azonban városi rangra pályázik. 1898-ban pályázatot írnak ki egy új községháza építésére, mely nem titkolt szándékkal már városháza méretű kell legyen. A pályázatot Böhm Henrik és Hegedűs Ármin terve nyeri meg. 1900-ra újpesti iparosok foglalkoztatásával megépül az épület.

A várossá nyilvánításig még hét évet várni kell, de közben elkezdődik a főbb utcák kövezése (1890-től), a csatornaépítés a nagyobb cégek támogatásával (1887). 1872-től utcai gázvilágítás létesült, melyet 1909-ben villanyvilágítás váltott fel. 1905-ben a belügyminiszter kötelezte a községet vízvezeték építésére az egészségtelen talajvizet használó kutak miatt. Ezt azonban csak 1912-re sikerült megvalósítani: egy belga céggel kötött szerződés alapján megalakult az Ister Vízmű. (1955 óta a Fővárosi Vízművek részeként üzemel.)

A fejlődésnek köszönhetően 1910-ben már Újpest az ország negyedik ipari városa lett. 1912-ben újabb nagyvállalat költözött ide, Wolf Emil gyára, a Chinoin Vegyészeti Rt. (ma a francia Sanofi–Aventis üzemelteti). 1923-ban a skót Coats cég építette fel itt a megcsonkított Magyarország első cérnagyárát. A rendszerváltás után ide visszatért a régi tulajdonos.

A település már 1929-ben megyei városi rangot kapott. A helyi vezetés pozitív vonása, hogy helyi erők segítségével igyekeztek megoldani a gondokat. Lakossági adományok felhasználásával először a mai esztergomi vasút mellett építettek járványkórházat 1910-ben. Az első közkórház építése gróf Károlyi Sándor nevéhez fűződik, 1895-ben adták át az azóta többször bővített kórházat, mely az alapító nevét viseli. Lakossági adományból, állami kölcsönből épült az Újpesti Szegény Gyermekkórház (a mai Árpád Kórház), mely 1907-től működik. Az Újpesti Szülőotthon először egy lelkes csapat létrehozásával magánházban működött, majd 1928-ban helyi adományokból készült épületbe költözhetett. A csecsemők gondozásával Károlyi Lászlóné által alapított Stefánia Egyesület foglalkozott. Megjegyzendő, hogy 1930ban Újpesten 52 civil szervezet működött a legkülönbözőbb területeken, az iparos érdekvédelemtől, egészségügyön, kultúrán, sporton keresztül a diák egyesületekig.

Újpesten a közoktatási viszonyok is megfelelőek voltak. Az 1840-es évektől községi és fele-kezeti iskolákban, majd 1873-tól egységes községi iskolában tanulhattak a nebulók. Az iskolákat bérházakban helyezték el; a vallás és közoktatási miniszter felhívta a községet, hogy építsen iskolaépületeket ötvenévi állami amortizációs támogatás fejében. Így készültek ma is üzemelő iskoláink 1891–1912 között. Gimnázium létesítésére a község 1905-ben kapott engedélyt. Ekkor jött létre a mai Könyves Kálmán Gimnázium, mely 1914 óta használja jelenlegi épületét. A Kanizsai Dorottya Leánylíceum 1919-től működik, ma egészségügyi szakközépiskola és gimnázium. Működött két-két polgári iskola fiúk és lányok számára. A szakképzést illetően a leányok számára női ipariskola és kereskedelmi szaktanfolyam is volt az 1880-as évek végétől.

A fiúk szakképzése terén legjelentősebb az asztalosipari szakiskola, mely 1895 szeptemberében nyílt meg. Ennek utódját a Faés Fémipari Szakiskola épületét 1927-ben avatták fel. Mára az intézmény kettévált: az egyik Újpest Két Tanítási Nyelvű Szakközépiskola néven működik, s mellette felépült a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola. Ma az előbbieken kívül Babits, Bródy, Csokonai és Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnáziumok, Károli Gáspár Református Egyetem Jogtudományi Kara és a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kara működik Újpesten.

A legjelentősebb sportklub az UTE (Újpesti Torna Egylet), mely 1885-ben alakult, első pályája a Népszigeten volt, majd Hajós Alfréd tervezte stadionját 1922-ben avatták a Megyeri úton, mely sokáig Magyarország legnagyobb ilyen építménye volt. Rendeztek itt bikaviadalt, dőlt pályájú kerékpárversenyt is a húszas években. 1930-ban egyébként 28 sportegyesület működött a városban az UTE-tól a horgászok egyesületéig. Lóversenypálya a Károlyiak részvételével működő Káposztásmegyeri Lóversenyegylet fenntartásában volt a mai Szilas lakópark helyén.

Az első világháború több mint háromszáz áldozatot követelt, emlékművükön minden nevet feltüntettek. A megpróbáltatások azonban aránytalanul nagyobbak voltak a második világháború alatt. Újpest volt az egyik utolsó település Magyarországon, ahonnan 1944 júliusában még indultak halálvonatok. A lakosság 20%-át deportálták, azaz 17 000 embert. Közülük alig háromezren jöttek vissza a haláltáborokból. A bombázások a vasúti hídon kívül a környezetében lévő épületeket is lerombolták. Az üzemekben az ostrom idején is folyt a munka. A Tungsram cég viszonylag sérülésmentesen élte át a német megszállást, védelmét katonai üzem mivolta biztosította. A közismert Hold-radar kísérlet fontos volt a megszállók számára is. Az 1945 januárjában ide érkező szovjet csapatok gyorsan, akadály nélkül áthaladtak. A későbbiek során ők tettek kísérletet a gyár leszerelésére, szerencsére nem sok sikerrel.

Újpest város 1950. január 1-jén Budapest IV. kerülete lett. Fejlődésében meghatározóvá vált a munkás és külvárosi jelleg. A hetvenes évektől az Árpád út környékén jelentős lakótelep-építések kezdődtek, alaposan megváltoztatva a kerület arculatát. 1985-től új városrész, Káposztásmegyer kapcsolódott Újpesthez. Az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltás az önkormányzatiság lehetőségét hozta, mely a helyi érdekek érvényesülését segítette és segíti remélhetőleg a jövőben is.

Újpest kortárs történetéről bővebben olvashatunk jelen sorozat 6. kötetében(1)Módszertári füzetek/különszám. A közművelődés házai Budapesten 6. kötet. Török Rita: A Karinthy Frigyes Általános Művelődési Központ története. Kiadó: Budapesti Művelődési Központ. 2010., mely részletesen foglalkozik Káposztásmegyer kulturális intézményével a Karinthy Frigyes Általános Művelődési Központtal. Kerületünk két másik önkormányzati fenntartású művelődési intézménye az Újpesti Ifjúsági, Sport- és Szabadidőközpont és az Ady Endre Művelődési Központ.