A tegnap közművelődése – A munkahelyi művelődés intézményei

A Duna Cipőgyár Művelődési Háza(2)A fejezetből a Duna Cipőgyár Művelődési Házának, a Némethy Ernő Klubkönyvtárnak, a Dallos Ida Művelődési Háznak történetét Katona Gyöngyi közművelődési szakember állította össze, részben az Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény forrásai, részben a Budapesti Művelődési Központ szakfelügyeleti anyagai alapján.

Újpesten nagyon sok gyár működött egészen a rendszerváltásig. A Duna Cipőgyár sem kerülhette el a bezárást és azt, hogy a gyár dolgozói számára létesített művelődési ház is megszűnjön. Működtetője a Bőripari Dolgozók Szakszervezete volt. Ma az erősen átépített épületben (Attila utca 32.), egy kereskedelmi cég működik, lassan a feledés homályába vész a művelődési ház emléke is.

Talán kevesen tudják a kerületben, hogy az intézmény az 1950-es évek elején a bőrraktár átépítéséből jött létre. Később bővítésre is sor került, így végső „alakjában” egy színházteremből (tornateremként is funkcionált), 200 fő befogadására alkalmas táncteremből (3 részre bontható), egy klubszobából és oktatási teremből állt.

1979 előtti dokumentumok alig maradtak meg, így elég hiányos ismeretekkel rendelkezünk a művelődési ház életéről. Három igazgató működéséről lelhetők fel írásos anyagok: Trepák József (1979–1982), Nagy István (1983) és végül Lantos Gyuláné, aki tíz évig igazgatta az intézményt (1984–1994).

A Duna Cipőgyár intézményének tevékenység-szerkezetében is a művelődési házak sajátos szakterületei jelentek meg. Legerőteljesebben a felnőttek számára szervezett ismeretterjesztő előadások jellemezték a ház programját. Az 1970-es évek végén az ismeretterjesztő előadások száma növekedett, ezzel párhuzamosan nőtt az érdeklődők száma is. A témákat a földrajz, az egészségügy és az agrárium területéről választották, az előadásokat filmvetítéssel tették érdekesebbé. A közönség elsősorban a nyugdíjasklub és a szocialista brigádok tagjaiból tevődött össze.

Eleinte itt is – mint fővárosszerte – népszerű volt a Dolgozók Iskolája, de a ’80-as évek elején már egyre kevesebben jelentkeztek (pl.: 1983-ban már csak 8 fő tanult a gyári munkások közül). A hazafias nevelésből is kivette részét az intézmény, a bevonuló fiatalok részére hat előadásból álló sorozatot szerveztek, amelyet a hadsereg tisztjei tartottak. Sikeres volt a Nők akadémiája is. A szórakoztató rendezvényeket elsősorban a gyár dolgozóinak szervezték: társadalmi ünnepek, brigádvacsorák, nyugdíjas találkozók alkalmával. Évente farsangi, szüreti, suszterés sportbál megszervezésére is sor került. Kevés rock koncertet tartottak, pedig igény lett volna rá. 1982–85 között itt kapott próbalehetőséget a Color együttes.

Ugyancsak számos volt a gyermekek művelődését elősegítő program. Az intézményben az 1980-as években báb-, bélyeg, biológia, zenebarát, bőrös, asztalitenisz, politechnika/kerékpárjavító és rádiós szakkörök léteztek. Később megalakult az irodalmi, illetve versmondó kör is. Az „egy üzem–egy iskola” mozgalom keretében az Attila Utcai Általános Iskolában tárlatlátogató képzőművész kört és orosz szakkört működtettek.

Rendszeresek voltak a gyermeknapi és télapó ünnepségek, folyamatosan jelen voltak a művelődési ház életében az óvodások és napközisek számára szervezett színházi előadások, író–olvasó találkozók. Gyógytornászok foglalkoztak az általános iskolába járó gyerekekkel, hogy egészségesebb felnőttekké váljanak.

A Duna Cipőgyár Művelődési Háza 1994-ben zárta be kapuit.

A Némethy Ernő Klubkönyvtár

A Némethy Ernő Klubkönyvtár (Budapest IV. kerület, Széchenyi tér 8/a) működtetője az Újpesti Gyapjúszövőgyár Szakszervezeti Bizottsága volt. Az intézmény Némethy Ernő textilmunkásról kapta a nevét, aki 1936–1941 között a textilmunkások újpesti szervezetének, 1940-től az Országos Textilipari Szakszervezetnek volt elnöke. 1945-ben halt meg Dachauban.

Az épület 1949–50 között létesült: könyvtári helyiségből, 300 fő befogadására alkalmas nagyteremből, 80-80 férőhelyes klubszobákból és iskolateremből állt.

A rendelkezésre álló dokumentumok főleg az 1980 és 1983 közötti időből valók, így egyértelmű, hogy az intézmény komplex bemutatása esetleges, még akkor is, ha az írásokban olykor régebbi időkre is történtek utalások.

Az intézmény igazgatója 1977-től Harum Istvánné volt, aki kinevezése előtt könyvtárosként dolgozott itt. Az intézmény tevékenysége a munkásművelődés, az ismeretterjesztés, a felnőttoktatás, a klubmunka, a gyermekprogramok, továbbá a művészeti csoportok és szórakoztató rendezvények köré szerveződött.

Hosszú éveken át működött a Dolgozók Iskolája 7–8. osztályainak kihelyezett tagozata, melyet elsősorban az üzem és a környező üzemek dolgozói vettek igénybe. Volt olyan időszak, amikor az üzem biztosította a tanulni vágyóknak a taneszközöket is.

Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején virágkorát élte a társadalomtudományi és természettudományi ismeretterjesztés; volt olyan év, amikor 58 előadást és 31 ismeretterjesztő rendezvényt is tartottak. Elsősorban a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattól kértek előadókat, s idővel már arra is törekedtek, hogy a legjobbakat hívják meg.

A művészeti és klubmunka terén a színjátszó csoport, a zenebarát, az ifjúsági és a nyugdíjasklub, valamint a szocialista brigád-, és a szocialista brigádvezetők klubja említhető.

Az intézmény színjátszó csoportja a kerület népművelési tevékenységében jelentős szerepet töltött be. Kerületi üzemekben és munkásszállásokon léptek fel elsősorban. Az Opera-stúdió művészeti vezetője Szőnyi Ferenc érdemes művész volt, aki itt tartotta a próbáit. A Zenebarát klub az Újpesti Munkásotthon lebontása után (1977) tette át székhelyét a Némethy Ernő Klubkönyvtárba. A citerazenekar fénykorában közel 30 főből állt, s még az 1970-es évek végén is 8-10 fellépésük volt. Sajnos 1980-ban ez is megszűnt.

A szocialista brigádklub programjait olvasva megállapíthatjuk, hogy az elnevezés politikai színezetére rácáfolva, érdekes és változatos tevékenységek jellemezték a klub életét. Főleg földrajzi témával foglalkozó előadásokat szerveztek, nyáron elsősorban kirándulásokra és múzeumlátogatásokra helyezték a hangsúlyt. Több külföldi utazásra is sor kerítettek (Moszkva, Leningrád, Prága, Drezda, Ungvár, Szlovákia, Románia, Ausztria). Volt olyan év, mikor a brigádvezetők számára „Színház a klubban” és „Népdaltól az operáig” címmel szerveztek programokat.

Az ifjúsági klub hetente diszkós, táncos rendezvényeket, féléveként koncerteket tartott (Aréna, Tűzkerék, Kugli együttes), emellett filmvetítésekre és azt követően előadásokra és beszélgetésekre is sor került.

A klub hangulatát és a kor szellemiségét felidézendő érdemes citálni egy – a Kugli együttesről írt – korabeli újságcikkből: „1980-tól a Némethy Ernő Művelődési Házban hétfői napokon klubot működtettek, ami odavonzotta Újpest, Angyalföld, Rákospalota rock rajongóit, biztosítva ezzel a fergeteges hangulatú teltházas bulikat. Felfigyelt a sikerre a Magyar Televízió is, és egyik alkalommal felvételt készített, le is adták a Pulzus című műsorban. Elkészült két rádiófelvételük az Ide a szívekkel és a Jó anyám (eredeti cím: Visszatérés). A rádió ezeket a felvételeket soha nem sugározta, az akkori vezetőség politikailag nem kívánatosnak ítélte meg az együttest.”

A gyermekprogramok elsősorban az „egy üzem–egy iskola” mozgalom keretében valósultak meg. Alkalmanként óvodások részére könyvtári foglalkozást, ritkán filmvetítést és műsort is szerveztek.

S egyszer csak nem volt szükség, akarat arra, hogy tovább létezzen a Némethy Ernő Klubkönyvtár. Még bezárásának pontos évét se tudjuk, megszűnése az 1992–94 közötti időszakra esik.

A Dallos Ida Művelődési Ház

Az ötvenes évek végén számolták fel a Magyar Pamut sporttelepét. Ennek helyén épült fel 1960-ban a Dallos Ida (3)Dallos Ida: mártírhalált halt kommunista textilmunkásnő, akit 1944-ben végeztek ki a nyilasok (forrás: Dallos Ida emléktáblája, mely az egykori újpesti pamutgyár falán volt elhelyezve. A tábla szerint a Magyar Pamutipar dolgozói állították egykor üzemi dolgozójuk emlékére: retronom.hu). Művelődési Ház (Papp József utca 1.), melyet tíz évvel később kibővítettek.

Ekkor a színházterme 550 fő befogadását tette lehetővé, emellett klubszobájában – akár – százan is elfértek, szakköri foglalkozásra és tanfolyam megtartására alkal- mas termeiben 20–40 érdeklődő is tartózkodhatott egyszerre. Az épületben könyv- tár is működött, mely szervezetileg nem tartozott az intézményhez. A művelődési ház működtetője a Magyar Pamutipar Szakszervezeti Bizottsága volt. Az intézmény tevékenységének ismertetésére, e művelődési ház esetében is csak az 1979 és az 1984 közötti időszakból vannak dokumentumaink, ezért csak erről az időszakról tudunk képet alkotni. Az intézmény vezetését – ismereteink szerint – Zöldi Hedvig (1974–1980) és Varga Ferenc (1981–1990-es évek eleje) látta el.

1965 óta – közel tíz éven át – működött itt a Dolgozók Általános Iskolájának kihelyezett tagozata, melyre idővel egyre kevésbé mutatkozott igény, 1983 szeptem- berében már nem indult 7–8. osztály. Helyette közhasznú tanfolyamokat szerveztek idegen nyelv, szabás–varrás és kézi szövés területeken. Sokat tett a ház a termé- szettudományos és társadalomtudományi ismeretszerzés népszerűsítéséért, az elő- adások száma az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején érte el csúcspontját, majd csökkenni kezdett az érdeklődés, s így a TIT előadók meghívása is. Egyre több alkalommal éltek helyi előadók felkérésével.

A klubélet terén említést érdemel több szerveződés is. A Tudományos fantasztikus klub 1979 és 1981 között működött, élő kapcsolata volt a TIT Bocskai úti stúdiójával és az Ady Endre Művelődési Ház Csillagászati klubjával. A fiatal gyári munkások mellett a kerület szakközépiskolásai is ide jártak. Az Ifjúsági klub bár sok szervezési nehézséggel küszködött, de az élsportolók és népszerű beatzenekarok vezetőivel szervezett találkozások, beszélgetések jó elképzelésnek bizonyultak. Az „Így csinálom” címmel indított sorozat különböző mesterségek bemutatására vállalkozott. Az Arabeszk Színjátszó Együttesnek 1980-ban 16 tagja volt. Ők elsősorban a kerület üzemeiben és munkásszállásokon léptek fel. Működött még a felnőttek részére szocialista brigádklub, nyugdíjasklub és kártyaklub is, a gyermekek részére bábszakkör és fotószakkör is. Ez utóbbi idővel áttette székhelyét a Landler Jenő Szakközépiskolába (ma Újpesti Két Tanítási Nyelvű Műszaki Szakközépiskola). Az „egy üzem–egy iskola” mozgalom keretén belül a Bajza József Általános Iskola és a Fóti Úti Általános Iskola tanulói számára évente 5–6 filmvetítést és rendhagyó órákat szerveztek.

Az utóbbi intézményben bábszakkör és énekkar is működött a művelődési ház támogatásával. A Landler Jenő Szakközépiskolával és a Faipari Szakközépiskolával nagyon jó kapcsolat alakult ki, ezekben az iskolákban kihelyezett angol és német nyelvtanfolyam, képzőművész szakkör, fotókör és filmklub működött. Mindkét intézmény számára évente több nagyrendezvény megtartására nyílt lehetőség a művelődési házban.

Érdekes kezdeményezés volt a vállalati óvoda, a IV. kerületi Textiles Körzeti Könyvtár és a Dallos Ida Művelődési Ház együttműködése, melynek keretében rendszeres könyvtárlátogatást biztosítottak az óvodás gyerekeknek, továbbá évente 2–3 alkalommal szavalóversenyt és öt alkalommal színházi előadást szerveztek a kicsik számára. Rendszeresek voltak a gyermeknapi, a télapó és a karácsonyi ünnepségek. Említést érdemel még a Szülők Akadémiája, melynek keretében évente két alkalommal pedagógiai és az egészséges életre nevelés témában tartottak előadást az érdeklődők számára.

Minden évben 3–4 „siker” rendezvény megszervezésére is sor került: Hofi–Komlós kabaré, beat hangverseny (Kugli, Skorpió), magyar nóta estek mindig telt házat vonzottak. Említést érdemel a nőnapi műsor megszervezése neves színészekkel és a havi rendszerességgel működő táncos est.

Sajnos, kevés vállalat tudta az 1990-es évektől kezdve működtetni kulturális intézményeit, így azok sorra szűntek meg. Ez történt a Magyar Pamutipar által fenntartott Dallos Ida Művelődési Házzal is, mely a magyar gazdaság új vállalkozásainak esett áldozatul, az 1990-es évek elején lebontották, s helyén az OBI és a Kaiser’s húzta fel épületeit. A Dallos Ida hűlt helyén a népművelő szakma fáklyás demonstrációt szervezett, tiltakozásul a művelődési házak bezárása, megszüntetése ellen, melynek a Dallos Ida Művelődési Ház, amit a földdel tettek egyenlővé, jelképe lett.

A Tungsram Művelődési Ház

A munkahelyi művelődési intézmények közül a Tungsram Művelődési Ház közösségi és művelődési élete a leginkább dokumentált, így ennek az intézménynek sorsát kialakulásától bezárásáig követhetjük.(4)A ház krónikáját Kadlecovits Géza, Újpest díszpolgára, helytörténeti kutató, a Tungsram Gyártörténeti Bizottság vezetője foglalta össze kiadványunk részére.

Az 1896-ban alakult Egyesült Villanyossági Rt. (1906-tól Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.) fontos szerepet játszott a település kulturális és sportéletében. Maga a termék, aminek a gyártására a cég létrejött, egy műszaki újdonság volt. Thomas A. Edison amerikai feltaláló kidolgozta a szénszálas izzólámpát, ami forradalmasította a gyors fejlődést igénylő világítástechnikát.

A korszerű termék gyártásához azonban nem elég a korszerű gépi háttér, nagyon fontos a termelő ember, annak tudása és elkötelezettsége is. Érthető, hogy számos szakmában (üvegfúvó, szerszámkészítő stb.) külföldről alkalmaztak szakmunkásokat, de előfordult, hogy tehetséges mérnököt is külföldről szerződtettek. A többségben lévő magyar alkalmazottak is magasan kvalifikált szakmunkások voltak, a műszaki vezetők többsége magyar volt.

A gyár Újpestre telepítését követően mindössze három esztendő telt el (1903-ban járunk ekkor), amikor megalakult a Dalés Önképzőkör, ezen belül a Férfi Dalárda. Talán nem tévedünk, amikor azt állítjuk, hogy Magyarországon ma egyedüli kulturális csoport, ami 1903 óta csaknem folyamatosan működik, és a nagy zenetudós személyes engedélyével Tungsram Kodály Zoltán Férfikar néven arat sikereket.

1911-ben a gyár dolgozóinak kezdeményezésére jött létre az AMPERE Sport Egylet, ami zártkörű, tehát csak az alkalmazottak és családtagjaik számára biztosít úszásban, evezésben, teniszben és túrázásban sportolási lehetőséget. (Az AMPERE S. E. megszűnésére 1947-ben került sor.)

A komolyzenét művelő és szerető izzósok részvételével 1922-ben megalakult a Tungsram Szimfonikus Zenekar (ami – háborús okok miatt – 1940-ben szűnt meg) majd létrejött az Amatőr Színjátszó Csoport is, mely 1925-től országos ismertségre tett szert. Az amatőr színjátszás végét szintén a háború kitörése jelentette.

1927-ben jelentős fordulat állt be: megépült és átadták a Kultúrház néven ismertté vált kulturális központot. Az épület emeletén kapott helyet egy fedett teniszcsarnok, az alsó szinten nagyméretű színházterem, ahol nappal étkezni lehetett, a beépített színpadon este színvonalas előadások, hangversenyek kerültek bemutatásra. Az épületben kapott helyet a több ezer kötetes könyvtár, ami a dolgozók rendelkezésére állt. Az épület ma is működik: napközben étterem, este sport célokat szolgál. A könyvtár a Megyeri út 6.-ban lévő épületbe költözött.

1935-ben a Római-parton nagyméretű telket vásárolt a cég, amit üdülőtelepként használatba adott a gyár a szakszervezeti bizottságnak. Itt lakósátrak és egy csónakház szolgálta a pihenést. Ezzel a létesítménnyel kívánták létrehozni az 1937-ben kiépített Tungsram Vízi Sporttelep újpesti, illetve Római-parti bázisát. Sajnos néhány éve mindkét intézmény megszűnt.

A II. világháború nagy csapást mért az Egyesült Izzóra. Kulturális létesítményei kiürültek, az alkalmazottak töbsége bevonultkatonának. A politikai változások alapvetően átalakították az üzemi kulturális és sportéletet.

Az Izzóban 1951-ben megalakították a szakszervezeti és kultúrbizottságot, ugyanezen évben a Vasas Izzó Sportkört. A kultúrbizottság szervezte és ellenőrizte a gyári rendezvényeket; a nők napja, a május 1-jei felvonulások, az üzemi könyvtár működtetése, a november 7-ei programok szervezése egy kézbe került. A bizottság működéséhez szükséges pénzt a vállalat biztosította.

Az új „irányelveknek” megfelelően új formációk alakultak. Bevezették az MHK (Munkára, harcra kész) mozgalmat. A Magyar Honvédelmi Szövetség irányítása alatt kispuska-lövészet, motoros bajnokság, búvárversenyek szerveződtek. 1952-től a Rádió Amatőr Klub kezdte meg működését. 1953-tól a Műszaki Könyvtár elsősorban a műszaki kutató és fejlesztő tevékenység szakmai hátterét biztosította.

1957-től szervezeti átrendeződés történt. A frissen alakult Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) átvette a szakszervezeti kultúrbizottságtól az ifjúsággal kapcsolatos feladatokat. 1970-ben ifjúsági klubot szerveztek, aminek fenntartását a vállalat, a működtetését a KISZ látta el. A klub a rendszerváltásig folyamatosan létezett. 1971-ben, amikor a vállalat alapításának 75. évfordulójára emlékeztek, levéltáros szakemberekkel megíratták a Tungsram történetét. Kezdeményezői dr. Dienes Béla vezérigazgató és dr. Bitó János műszaki igazgató voltak. Ettől az időponttól kezdődően csendben megkezdődik a kutatómunka, az írott és tárgyi emlékek gyűjtése. A visszafogott propaganda oka néhány ellenvélemény volt, mely elsősorban anyagi okokból tartotta kifogásolhatónak a munkát. Nagy meglepetésre, rövid idő alatt számos értékes tárgy gyűlt össze, kezdve a szénszálas lámpáktól az egykor oly népszerű Tungsram farsangi bálok kellékéig. A vállalat vezetősége szintén nagy csendben felkarolta és támogatta a múltkutatást. Demeter Károly vezérigazgató 1984-ben létrehozta a Tungsram Gyártörténeti Bizottságot. Héttagú testület alakult e sorok írójának vezetésével.

A cél és a feladat az volt, hogy 1986-ban esedékes egy gyári múzeum létrehozása és az alapítás 90. évfordulóján a legendás hírű Aschner Lipót egykori vezérigazgató emléktáblájának felavatása. Az ünnepség nagy sikerrel lezajlott. A Gyártörténeti Gyűjtemény megszületett, az Aschner-emléktábla a helyére került. Amikor az 1986os megemlékezés-sorozat megtörtént sokan csodálkoztak, hogy miért a sietség, miért nem a 100. évfordulóra koncentrálnak a szervezők? Akkor senki nem tudta megmagyarázni az okokat, talán megérzés volt. A válaszra 1990-ig kellett várni. Ekkor új tulajdonosa lett a vállalatnak…, és ki tudja, mit hoz a jövő?

Az elmúlt évtizedek eseményei bizonyítják, hogy az Egyesült Izzó nemcsak a magyar ipartörténet, hanem a hazai kultúrtörténet sikeres színtere volt. A ránk maradt tárgyi emlékeket a hálás utókor őrzi.