A Ságvári Endre Művelődési Otthon (1951–1965) – az Ady előd-intézménye

Újpesten 1945. január 10-én ért véget a a II. világháború. Településünk belső része viszonylag keveset szenvedett a bombázásoktól. Már februárban az újpesti Munkásotthonban (1976-ig működött) színházi előadást szervezett Gobbi Hilda és az újpesti születésű Major Tamás. A következő hónapokban a fővárosi színházak újjáélesztése természetesen áthelyezte e kezdeményezés súlypontját. A Közművelődési Kör is újjáalakult júliusban, megalakult az Írók és Művészek Újpesti Szövetsége és a képzőművészek Bagolyvár csoportja is folytatta munkáját. Az elkövetkező öt esztendő kulturális életéről kevés információnk maradt, művelődési alkalmakat a gyárakhoz kapcsolódó intézmények biztosítottak.

Újpest 1950. január 1-jén a főváros IV. kerülete lett. Az államosítások következtében már tanácsi irányítású Ságvári Endre Művelődési Otthon 1951. november 7-én nyílt meg a korábbi Közművelődési Kör épületében. A ház egyben a párton kívülieket összefogó Hazafias Népfront székhelyéül is szolgált a későbbiek folyamán. A Kör kávéház Árpád Étterem és Kávéház néven éledt újjá, már külső vendéglátó ipari cég üzemeltette. Házon belül könyvtár, színházterem, klubterem és iroda működött. A művelődési otthon első igazgatónőjének rövid életű megbízatása után Nagy József Attila vette át a vezetést. (Keresztneve a barátok körében kedves hangsúlyt kapott.) Vezetői tevékenységét természetesen a kor követelményeihez igazodva meg kellett osztania a társadalmi vezetőséggel, mely a Nőtanács titkárából, az MSZBT (Magyar–Szovjet Baráti Társaság) titkárából, szakkörvezetőkből, kerületi tanácstagokból és a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (1957-től Kommunista Ifjúsági Szövetség) képviselőiből állt. A társadalmi vezetőség munkája névleges volt, a negyedévente tartott összejöveteleken meghallgatták az igazgató beszámolóját, javaslatait, de érdemben nem kapcsolódtak be a munkába. A nagyjából csak társadalmi és tömegszervezeti munkát végző intézmény vezetőségét 1961-ben szervezték át. A kerületi tanács végrehajtó bizottsága határozata értelmében kibővítették a társadalmi vezetőséget 19 főre. Ketten a tanács népművelési osztálya, öten a Hazafias Népfront, hárman a Nőtanács, a többiek a művelődési otthon által javasoltak közül kerültek ki. Ez utóbbiak a legjelentősebb tevékenységet folytató fotókör, képzőművészkör, eszperantó tanfolyam, bélyeggyűjtőkör vezetői közül kerültek ki, név szerint: Peredi János, Linke Károly, Nagybányai Nagy Zoltán, Somogyvári József, illetve Kővári József és Zák Ferenc.

A művelődési otthon feladata a társadalmi szervezetekkel közösen szervezett vagy azok által önállóan rendezett programok közötti egyensúly megteremtése, a központi népművelési programnak megfelelő tendenciák érvényesítése volt. A népfronttal közösen rendezték az ismeretterjesztő előadásokat, filmvetítéseket, a Nőtanáccsal a gyermekés nőnapi rendezvényeket, klubesteket, a Vöröskereszttel egészségügyi felvilágosító előadásokat, a KISZ-szel a fiataloknak szóló szórakoztató programokat, kiállításokat. A kötelező politikai ünnepségek és a tömegszervezeti rendezvények elsőbbsége miatt több ízben saját kiscsoportos foglalkozásaik maradtak el, illetve helyeződtek át kényszerűségből külső helyiségekbe.

1951-ben alakult meg az egyik legjelentősebb ívet befutott képzőművészeti szakkör, melynek első vezetője Rákos Sándorné, 1952-ben Gera Éva, a következő évtől Kákonyi István lett. A kör valódi megalakulását azonban 1954-től számítják, amikor Nagybányai Nagy Zoltán vette át a vezetését és az Újpesti Derkovits Képzőművészeti Kör nevet vette fel. A kör a művelődési ház galériáján, majd később pincéjében működött. Felszerelése célszerű volt; kellő számú rajzbak, rajztábla, festőállvány, gipszés élő modell stb. állt rendelkezésükre. Az 1956 nyarán bekövetkezett árvíz nyomán megemelkedő talajvíz használhatatlanná tette a helyiséget berendezéseivel együtt, így a foglalkozások megszűntek. 1957 tavaszán indulhatott újra munkájuk. A művelődési ház átalakítása miatt 1959-ben több ideiglenes helyszínen dolgoztak (iskolában, imaházban, üzlethelyiségben). A következő év elején a Csokonai utca 38.-ban, a művelődési házhoz csatolt Derkovits Klubban (a háború előtt a Katolikus Legényegylet helyisége) 1965-ig, az épület felújításáig, kapott helyet a szakkör.

Nyári alkotó táboraikat először Kőszegen, majd évi rendszerességgel Verőcén rendezték. Munkájukról a művelődési otthon kiállítótermében, illetve a Mini Galériában (Árpád út 67.) adtak számot. (A kiállító-helyiség 1978-tól Banga Ferenc vezetésével az Árpád út 37.-ben fogadta az alkotókat.) A galéria kiállítói többek között: Giron Emánuel, Fábri Tibor, Lányi Gábor Csaba, Nagybányai Nagy Zoltán, Tóth László, Jozefka Antal. (Az 1967-ben felújítva megnyílt Csokonai utcai Derkovits Klubban az Ifjúsági Klub és a fotószakkör kapott helyet.)

A képzőművészeit szakkör mellett, a felnőttek részére fotószakkör is volt, elméleti képzéssel kapcsoltan. Népszerű volt a sakk és a bélyeggyűjtő kör, tagsága négyszáz főt számlált.

A ’60-as években divatos eszperantó nyelvi szakkörrel párhuzamosan tanfolyam is működött. Az ismeretterjesztés klubokon belül zajlott: Nők klubja, Művészetbarát, Zenebarát, Népfront és Ifjúsági klub – érdeklődési körökhöz igazítottan. Külön említést érdemel a kertes házak tulajdonosai számára indított igen népszerű kertészeti előadássorozat, mely évente kiskerti termékek kiállításával zárult.

Gyermekek számára a vasárnapi mese mozi volt rendszeres program az Árpád úti épületben, mely alkalmanként ötszáz gyermek számára jelentett szórakozást folyamatosan fél 10-től este 6-ig. Diákok részvételével biológia, mintázó, balett, csillagász, honismereti szakkör működött. Diák és a zenebarát klubjuk hatvan főt számlált.

A Fiatal Értelmiségiek Klubja

A szellemi közösségteremtés gondolta 1962 őszén hozta össze azokat a frissen diplomázott újpesti fiatalokat, akik többségükben a Könyves Kálmán Gimnáziumban érettségiztek. A társas összejövetelek szervezése még művelődési házi keretekben is hivatalos jóváhagyást igényelt. Sipos Lajos (irodalomtörténész, később az ELTE rektora, díszpolgárunk) és Somos András (ügyvéd, később a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökhelyettese, díszpolgárunk) a kerületi pártbizottság hallgatólagos jóváhagyásával és a Hazafias Népfront kerületi bizottságának támogatásával hozta létre az értelmiségi klubot egy munkáskerületben! A tagok kéthetente találkoztak, programjukat a művelődési ház műsortervébe építették be. A gimnáziumi iskolatársak mellé folyamatosan csatlakoztak pedagógusok, orvosok, jogászok, frissen diplomázott vagy diploma előtt álló fiatalok. A rövidesen 70–80 tagot számláló klub összejövetelein előadások hangzottak el művészetpszichológiáról, a filmművészet második világháború utáni történetéről, az alkotóművészek személyiségéről és a társadalommal fennálló kapcsolatáról, az ártatlanság vélelméről. Orsós magnetofonnal jazzbemutatókat, Berda József költői esteket rendeztek, de nem maradhatott el egy-egy jó asztalifoci-bajnokság sem. Aktuális politikai kérdésekkel, különféle „kényes” témákkal foglalkozó programjaikat beépített emberekkel figyeltette a politikai vezetés. A ’70-es évekre az alapítók középkorúakká váltak, egzisztenciális gondjaik és családjuk vált elsődleges problémává, a puhuló diktatúra következtében a közéleti kérdések iránti általános érdeklődés is vesztett elevenségéből. A klub aktív tagok és programok hiányában lassan elsorvadt. 1979/80-ban újabb kísérletek történtek életre hívására, legnagyobb sikere Bartos Tibor (író, műfordító) és Győrffy Miklós (később az MTV riportere) Irodalmi Kávéházának volt. Pontosan senki nem tudja, hogy az érdeklődés hiánya vagy a hatalom „diszkrét fojtogatása” miatt szűnt-e meg pár évvel később.