Az Ady Endre Művelődési és Munkástovábbképző Központ (1977–1989)

A hetvenes évek több jelentős személyi és szerkezeti változást is hoztak. Nagy József Attila igazgató nyugdíjba vonulása után 1977. május 1-jétől Lipták Lászlóné vette át a művelődési ház vezetését. Összevonták az Ady Endre Művelődési Házat az addig önálló Újpesti Munkástovábbképző Központtal, megkezdi működését a Helytörténeti Gyűjtemény az Ady telephelyeként, és új szerepkört kap – mint fővárosi színjátszó bázis – a Derkovits Klub.

Az Újpesti Munkástovábbképző Központ

A főváros munkáskerületei közül elsőként Újpesten, 1974-ben indult kísérletképpen szakmai képzés, továbbképzés szervezett formában. A középés kisebb vállalatok nem rendelkeztek saját kereteiken belül e célra megfelelő kapacitással. Önálló intézmény, az Újpesti Munkástovábbképző Központ szervezte számukra a szakmai tanfolyamokat a Mun- kaügyi Minisztérium által előírt tematikák és tankönyvek felhasználásával. Az oktatási intézmény eredményes volt és jó anyagi feltételekkel rendelkezett. Működésük során ötven újpesti üzemmel és további nyolcvan egyéb székhelyű vállalattal álltak kapcsolatban. Sikereik nyomán a kerületi tanács 1979-ben közművelődési igazgatás alá vonta a szervezetet, ezzel egy új, eddig nem létező intézményi formát hozva létre. Az összevonás nem ment végbe zökkenőmentesen, több tényező is kedvezőtlenül befolyásolta a folyamatot. Az oktatási intézmény vezetője, Magyar Józsefné 1972-ben nyugdíjba vonult (utódja Hargitai Gyula, majd Labáth Sándor lett), a tanács művelődési osztályán is személyi változások történtek. A művelődési intézmény új szervezeti és működési szabályzata is ekkor volt kidolgozás alatt, ami lelassította a történéseket. Az összevonás átgondolatlan döntésnek bizonyult; mindkét intézmény számára előnytelen, nehézkes szervezet keletkezett, mely sok kompromisszumot igényelt a felek részéről. Végül decemberre alakult ki a végleges forma. Az ÚMK megőrizte szakmai önállóságát, elméleti oktatásai a Venetianer utcai iskola három audiovizuális, klubszerűen berendezett tantermében folytak, a gyakorlati képzések kerületünk gyáraiban zajlottak. Kiterjedt kapcsolatokat ápoltak Újpest vállalataival (Chinoin, Magyar Pamutipar, Ganz Danubius, Országos Bányagépgyártó stb.), de szervező munkájuk Észak-Pest üzemeire is kiterjedt. Évente átlagosan 25–30 tanfolyamuk volt 18–20 fős részvétellel, vezetőképző-, ismeretfelújító-, korszerűsítő-, illetve betanító–minősítő területeken.

A művelődési házzal csak gazdálkodási közösséget képező intézmény működését fékezte, nehézkessé, bürokratikusabbá tette az összevonás. Helyzetüket tovább rontotta, hogy az iskola épületét 1983-ban felújították, bővítették és a következő évben a kerületi kisegítő iskola is itt kapott helyet.

A felgyorsuló gazdaságátszervezési folyamatok, a vállalatok fizetésképtelenné válása, a termékszerkezet átalakítása, az oktatási és szociális juttatások leállítása, illetve a gyárak lassú leépítése eredményezte, hogy 1989-ben az Ady Művelődési Központ nem tudta tovább vállalni fenntartásukat. Képzőcégként Angyalföldön, a József Attila Művelődési Központ mellett működtek tovább.

Az Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény

Újpest múzeuma, az Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény hivatalos besorolás szerint: „közérdekű muzeális gyűjtemény”, engedélyét 1977-ben kapta, mint az Ady Endre Művelődési Ház része. Az intézmény elsődleges feladata a „köz” szolgálata, tevékenysége során a helyi „kollektív emlékezet” tárháza és megőrzője kíván lenni.

A gyűjtemény keletkezésének története 1955-ben kezdődött, amikor Neogrády László tanár, városunk díszpolgára vezetésével 1955-ben a Megyeri úti Általános Iskola helytörténeti szakköre hozzá kezdett Újpest történeti emlékeinek gyűjtéséhez. A lelkes kis társaság a rokonság és a barátok köréből szedegette össze azt az alapot, mely csak iskolai szemléltetés és szakköri feldolgozás céljára volt elegendő. Később a lassan magára találó honismereti klubmozgalom szélesebb körben gyűjtötte az emlékeket. Kerületünk is bekapcsolódott az emlékezetes „Fekete-fehér igen-nem” című vetélkedő-sorozatba, melynek eredményeként indultak nálunk is az első világháború utáni helytörténeti kutatások. Neogrády tanár úr feladata ettől kezdve „csak” az anyag megőrzése, feldolgozása, állagmegóvása volt.

A kismúzeum gyűjtő tevékenységének felvirágzása az 1970-es évek közepétől következett be. Újpest városképét ekkor nagyarányú változások jellemezték. A központi városnegyed jó részét (az egyszintes, belsőudvaros komfort nélküli házak mellett sajnos több jobbsorsra érdemes épületét is) lebontották, és lakótelepet építettek a kor divatja szerint. Az őslakosság költözni kényszerült, mégpedig változó szerencsével. Volt, aki Óbudán, volt aki Újpalotán, mások Budapest távolabbi részén találtak otthonra. Kevesen akadtak, akik helyben kaptak cserelakást.

A sokasodó gyűjtemény először a Templom utca 5.-ben kapott helyet, s múzeumi működési engedélyt. Rekonstrukciós munkák miatt többszöri költözés után (üzlethelyiség, iskolai tanterem, tízemeletes lakóház földszinti tároló helyisége voltak az utazás állomásai). 1985-ben az István út 5.-ben kapott átmeneti helyet a gyűjtemény, mely a hozzá kapcsolt Berda József és Farkas Aladár Emlékszobák relikviáival is gyarapodott. Az intézmény 1999-ben költözött jelenlegi helyére (Berda József u. 48.). Ebben a környezetben megfelelő körülmények között állandó kiállításon mutatja be az önálló Újpest történetét. Évente egy-egy jelentősebb évforduló alkalmával időszaki kiállítást láthat a közönség általában a Polgár Centrumban lévő Újpest Galériában.

Közönségkapcsolatok, szolgáltatási tevékenység az Újpesti Helytörténeti Gyűjteményben

Az állandó kiállítás múzeumunk magja. Tematikája az 1994-ben megjelent újpesti helytörténeti olvasókönyvet követi, eredeti változata 1999-ben készült el. Újpest mai területén élt népek régészeti emlékeit érintőlegesen bemutatva, a település történetének fejlődését a kezdetektől 1950-ig szemlélteti. Szándéka szerint a helytörténeti oktatás segítését szolgálja elsősorban és a kerületben élők számára nyújt történeti információt. A gyűjtemény csoportok számára előzetes bejelentkezés alapján díjtalan tárlatvezetést biztosít.

Évente egy időszaki kiállítás rendezésére van lehetőségünk. Az utóbbi tíz év kiállításai voltak: 2000. „Száz éves a városháza” tablókiállítás, 2001. Az Ady Endre Művelődési Központ megnyitásának 15. évfordulója, 2002. „Az újpesti századelő – ma” a BME Építészmérnöki Karával együttműködve – hallgatók által készített épületrészlet-rajzok, 2004. Holokauszt 60. emlékkiállítás, 2005. a II világháború és Újpest, 2006. Újpest 1956-ban, emlékkiállítás. (A fenti anyagokból az utolsó négy az Újpest Galériában került közönség elé.) 2007. Száz éves város Újpest címmel centenáriumi kiállítás, ezt a városháza két földszinti helyiségében rendeztük meg. 2008. Káposztásmegyer városrész megalapításának 25. évfordulója és az UTE az olimpiákon című kiállítás. 2009. 20 éves az Újpesti Közművelődési Kör, 2010. Üdvözlet Újpestről – Kőrös Márta dioráma kiállítása, 2011. Pillanatok az Újpesti Ipartestület történetéből.

A múzeumi törvény által a múzeumok számára meghatározott közművelődési feladat legfontosabb része az oktatás segítése, a diákok körében végzett ismeretterjesztés. A helytörténeti gyűjtemény folyamatosan részt vesz e munkában. Korcsoportoknak megfelelően tart múzeumpedagógiai foglalkozásokat (felnőtt és diákcsoportoknak tárlatvezetést, óvodásoknak, kisiskolásoknak „tárgysimogatást” – tárgyismertetést), kihelyezett diaés videóvetítést, játszóházat vezet.

2005-től új kezdeményezésként virtuálismúzeumot működtetünk, mely a látogató által önállóan kezelt számítógép segítségével nyújt információkat a kerület történetéről, épített környezetéről, jelentős személyiségeiről. A dokumentumok, fényképek, filmrészletek jelenleg megközelítőleg háromórányi anyagot tesznek ki, s folyamatosan bővülnek. A gyűjtemény 2008–2011 között az Újpest Televízióval közösen készített ismeretterjesztő filmsorozatot „(Hely)történetek” címmel kerületünk megbecsült, példamutató életű polgárairól. E beszélgetések a televíziós adás után a gyűjteményben archiválásra kerültek.

Fontos feladatunk a szakmai területünkön tevékenykedő civil szervezetekkel való kapcsolattartás. Az együttműködés segíti a gyűjtőmunkát, az anyag tudományos feldolgozását, publikálását, az ismeretterjesztő tevékenység szélesítését. Az intézmény folyamatosan részt vesz a megjelenő helytörténeti tárgyú kiadványok készítésében. Publikációkkal, fotókkal, dokumentum-másolatokkal, a gyűjtemény anyagának kutatói felhasználásával segíti a kiadványok tényanyagának pontosítását, illusztrálását. Rendszeres segítséget nyújtunk az érdeklődő fiatalok számára évfolyamés szakdolgozatok elkészítéséhez, múzeumi szakterületen szakmai gyakorlati lehetőséget is biztosítunk.

2010-ben új színes kiadványt jelentettünk meg, mely a gyűjtemény történetét és az állandó kiállítás ismertetését tartalmazza. Az internetes lehetőségeket kihasználva a gyűjtemény természetesen szerepel az Ady Művelődési Központ honlapján információs és dokumentációs oldallal is. Igénybe veszi az országosra kiterjesztett ingyenes múzeumi információs internetes szolgáltatást is. Ezenkívül benne van a Magyar Turizmus Rt. turisztikai információs rendszerében. Szolgáltatásunk javításaként tervezzük az angol nyelvű feliratozás kialakítását is.

A gyűjtemény szoros kapcsolatot tart fenn a fővárosi helytörténeti gyűjteményekkel, a Budapesti Történeti Múzeummal, mint szaktanácsadó intézménnyel. Együttműködik az Újpesti Helytörténeti Alapítvánnyal, az Újpesti Városvédő Egyesülettel. A Pulszky Társaság kismúzeumi tagozatán és a www.museum.hu internetes oldalon keresztül tart kapcsolatot a szakmai szervezetekkel. Jelenlegi vezetője, jelen sorok írója, Szöllősy Marianne 1996-tól látja el feladatát, munkásságát 2011-ben Újpestért díjjal ismerte el az önkormányzat.

A Térszínház – fővárosi hatókörű színjátszó bázis a Derkovits Klubban

Az 1965-ben Bucz Hunor rendező által Csepelen alapított Térszínház 1978 tavaszán lelt otthonra a Derkovits Klubban. A neves amatőr együttes több jelentős színházi bemutatóval jelentkezett, a vásári képmutogatós játék szakszerű felelevenítője lett. Több mesejáték és felnőtt színdarab feldolgozása fűződik nevükhöz. A szokásos próbákon, előadásokon kívül programjukba tartoztak közönségtalálkozók, házi muzsikálás, a gyerekek számára dramatikus játszóház szervezése is. Mesejátékaikkal nyaranta táborokban, szabadtéri előadásokon (lakótelepi programokon – SNAPSZ – Sportolj, Napozz, Alkoss, Pihenj, Szórakozz) találkoztak a gyerekekkel. „Nap, Hold, Csillagok elrablása” című előadásuk nívódíjban részesült 1981-ben. 1980-tól tervszerűen; szakmai irodalom gyűjtésével, fordításával, szcenikai műhely létrehozásával építették ki színjátszó bázisukat. Megnyitása után rendszeres szakmai találkozókat, fesztiválokat szerveztek. Résztvevői voltak az országos színházi találkozóknak: „Néró” című commedia dell’Arte előadásuk Casamarciano gróf kanavászgyűjteménye alapján, önálló fejlesztésű zenés komédia, mely egyik legnagyobb sikerük volt. A rögtönzéses módszerrel készült és előadott darabot 150-szer játszották. Jeles ünnepeken rendszeres műsorral léptek fel az Ady Művelődési Központ rendezvényein. Karácsonykor rendszerint 10–15 előadásban mutatták be Betlehemes játékukat. Ezekben az években legtöbbet játszott és legnagyobb sikert elért, felnőtteknek szánt előadásuk Jean-Claude Carriere–Farid Uddin Attar: „A madarak tanácskozása” és Weöres Sándor: „A kétfejű fenevad” című tragikomédiája volt. 1983-ban Kiváló Együttes címet nyertek el. A művelődési központtól a Derkovits Klub épületének eladása miatt, 1986 őszén váltak el. Ma is kiválóan működő együttesük végleges otthonra az óbudai Zichy Kastélyban talált.

Művelődési közösségek, tanfolyamok, klubok a ’80-as években

A művelődési ház vezetésében a ’80-as évtized elején jelentős változások történtek, Liptáknét időleges megbízással Csatári Ferencné, majd 1983-ban az új kinevezett igazgató Bálint Judit váltotta, gazdasági vezető Verebélyi Gyuláné lett. A stabil vezetés és a megfelelő számú szakalkalmazott munkába állása pozitívan érintették a házban működő közösségek, kiscsoportok életét, megszilárdították az intézmény működését.

Fotószakkörök

A fotószakkörök felnőtt, ifjúsági és gyermek korcsoportban is működtek. A Haller F. G. néven ismert felnőtt szakkör 1954-ben alakult az Árpád út 66.-ban, vezetője Linke Károly volt. A fiatalabb korosztály 1980-ban kezdte meg foglalkozásait a Derkovits Klubban. A gyermekeknél a szakköri tagságot tanfolyam is megelőzte. A foglalkozásvezető Oláh Antal a Stúdium és a Derkovits szakkörben egyaránt tevékenykedett. Munkájuk remekül egészítette ki a IV. kerületi Úttörőházban ekkor működő filmklub profilját.

A felnőttek 1984-ben költöztek át a Derkovits Klub épületébe. Szoros kapcsolatokat ápoltak több fővárosi és vidéki fotószakkörrel, szakmai előadásokat, tapasztalatcseréket, kihelyezett foglalkozásokat tartottak. A laborálási munkákat, technikai foglalkozásokat mindhárom csoport egy helyen, egy jól felszerelt laborban végezte, melyhez 1982-től műterem is tartozott. Munkáikat rendszeresen mutatták be kiállítások alkalmával, 1985-ig első sorban a művelődési házhoz tartozó Mini Galériában, az Árpád út 37.-ben voltak a tárlatok. (Az épületet a M3-as metró építése miatt 1986-ban bontották le.)

A gyerekek és felnőttek a technikai ismereteken túl természet-, családi-, eseményfotózást tanultak, mely a felnőtteknél aktfotózással egészült ki. A témaválasztás egyébként nem volt szigorúan meghatározott, egyéni ízlésen alapult. Magas színvonalú, országosan elismert munkát végeztek, a felnőtt szakkör tagja volt a Magyar Amatőr Fotóklubok és Szakkörök Szövetségének, Linke Károly a szövetség elnökségében is munkálkodott.

A klub 1986-ban az újonnan elkészült Tavasz utcai épületbe költözött. A változások nem váltak a létszám előnyére, megcsappant a tagságuk. Új feladatokkal a rendezvények dokumentum-fotózásával, kirándulásokkal próbálták a régi tagokat visszacsalogatni, illetve új érdeklődőket toborozni. A technika fejlődése, a video és digitális rögzítés megjelenése elvonta az érdeklődők figyelmét, így a csoportból fokozatosan elmaradtak a tagok, majd végül megszűnt a klub.

Újpesti Munkásképző Énekkar

Az énekkarnak megalakulásától, 1890-től 1976-ig az Újpesti Munkásotthonban volt a próbahelye. Tagságuk közel ötven fő volt, karnagyuk: Anker Antal, másodkarnagyuk: Kovács Lajos. A hagyományoknak megfelelően társadalmi vezetőség irányította munkájukat. Amikor a munkásotthon épületét városrendezési okokból lebontották, elkezdődött az énekkar többéves vándorlása: az Árpád úti épületben, majd a Derkovits Klubban, aztán ismét az Árpád úti épületben, aztán az úttörőházban kaptak ideiglenes helyet, melyet általában nem tekinthettek sajátjuknak. A helyszűke szülte vándorlásnak a Tavasz utcai művelődési központ elkészülte vetett véget. Itteni próbahelyiségüket is meg kellett osztaniuk más csoportokkal, így nagy gondot okozott számukra, hogy kottáikat, egyenruhájukat, relikviáikat, díjaikat nem tudták megfelelő helyen tárolni.

Munkásságukat sok fellépés, rendszeres próba, színvonalas kórusmunka jellemezte. 1990-ben 100 éves fennállását ünnepelte az énekkar. Centenáriumukat követően magas életkoruk és a munkásdalos hagyományok elhalványulása miatt jelentősen csökkent a létszámuk, ami mutatta, hogy megérett az idő a váltásra. Kovács Lajos irányítása alatt lelkes hölgytagok csatlakoztak a csoporthoz, s Újpesti Nyugdíjas Kamarakórus néven működtek tovább. A 2000-es évek elejére a kórus tagságát már többnyire hölgyek alkotják. Ennek megfelelően repertoárjuk is változott, több népdal, népdalfeldolgozás szerepel rajta.

Mozgástanfolyamok az Árpád úton

1980-ban gyermekbalett, művészi torna, talajtorna, jazztánc és aprók tánca foglalkozásokon vehettek részt a gyerekek. A tanfolyamokat összesen 200–220 gyerek látogatta. Dr. Király Lászlóné Tóth Edit 1962-től vezetett óvodások és kisiskolások részére balett tanfolyamot. 1980-ban kapott helyet az intézményben Salavári Anna aprók tánca tanfolyama, mely a néptánc iránt érdeklődő gyerekek számára jelentett lehetőséget, de látogatottsága – talán az Úttörőházban a ’80-as évek elején folyó hasonló tanfolyam miatt – meglehetősen kicsi volt. A későbbiekben a Bem Néptáncegyüttes Újpestre települése szélesítette ki a néptáncoktatást, tanfolyamaikat az ifjúsági házban és művelődési központunkban is látogathatják az érdeklődők, mind a felnőtt, mind a gyermekcsoportokban.

Balázs Jánosné Mednyánszky Henrietta Rákospalotáról hozta ide klasszikus és jazztánc tanfolyamát. A vele jött gyerekekhez újpestiek is csatlakoztak. Többszintű, kezdő, haladó foglalkozásaikon szerzett tudásukról a szezon végén bemutatóval adtak számot. Napjainkban Péter Márta táncművész foglalkozásait látogatják a művészi balettet tanulni kívánók.

Az Ikarosz Jazzbalett Együttes

Borbély György balettmester is 1980-ban kezdte meg munkáját az Árpád úti házban, aki művészi produkciók létrehozását tűzte ki célul. Képzését három szinten indította. Az összesen hatvan növendék kezdő, haladó és művészi szintű foglalkozásokat látogatott. Az együttesben klasszikus balett, jazztánc, karaktertánc, moderntánc és színészmesterség képzés is folyt. Az Ikarosz Jazzbalett Együttes első produkciója E. T. A. Hoffmann Coppélia történetének feldolgozása volt. Jelentősebb bemutatóik ezen kívül: Felhívás táncra, Seherezádé, Rómeó és Júlia, Hattyúk tava, Daphnis és Cloé, Fiatalság-bolondság, Bye-bye Birdie voltak. Alkalmanként hivatásos művészek közreműködésével tartottak előadásokat, melyek bevételéből a szükséges technikai feltételek, díszlet, jelmez költségeit egészítették ki. Az évek során a stúdióból közel 300 vizsgázott hivatásos táncművész került ki. Az Ikarosz Együttes az ország egyik szakmailag legismertebb amatőr együttese volt, mely 1991-ig dolgozott intézményünkben.

A Társastánccsoport

E csoport 1981-ben alakult Földházi Péter „A” osztályos versenytáncos vezetésével, aki az évek során szakképzett oktató lett. A táncklubhoz kapcsolódóan két tanfolyam képezte a jövendő standard és modern táncos versenyzőket. Korábban nem volt a kerületben intézményhez kötődő táncos képzés. Szerencsés kezdeményezésnek bizonyult, mert a jelentkezők száma ugrásszerűen évről évre nőtt. A technikai képzés mellett illemtannal, táncés viselkedéstörténettel is megismerkedhettek a résztvevők. A helyigényes tanfolyam kezdetben a munkástovábbképző központ termeiben, majd az úttörőházban, később a Könyves Kálmán Gimnázium dísztermében tartotta heti két estén foglalkozásait. Formációs csoportjuk 1984-ben már országos bemutatón is részt vehetett. 1986-ra a hazai versenytánc mozgalom Nívó-díjas csoportjává fejlődtek. A standard és latin táncok minden kategóriájában (E-D-C-B-A) indultak versenyzők klubközi budapesti és országos versenyeken, legtöbbször jó helyezést elérve. A hazai versenyeken kívül jártak Németországban, Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban. 1993-ban már a Tavasz utcában rendezhettünk sikeres nemzetközi táncversenyt – munkájuk során szerzett tapasztalataikra alapozva. A tanfolyami csoport és táncklub 1999-ig működött intézményünkben.

A Mozgássérültek klubja

A klubot Mátrai Sándor újpesti mozgássérült lakos a Mozgássérültek Budapesti Egyesülete támogatásával hozta létre. A közös sors, az azonos problémák és gondok kapcsolják össze a tagságot. Havi egy alkalommal találkoznak, általában 40–60 fő részvételével. Programjaik között irodalmi és dalestek, egészségügyi, szociális, és esetenként helytörténeti előadások is szerepelnek. Évi egy-két alkalommal buszos kirándulást is szerveznek. Anyagi lehetőségeik korlátozottak, ezért a művelődési központ egyéb programjait (színházi előadások, koncertek) kedvezményesen vagy térítésmentesen látogathatják. A klub vezetősége figyelemmel kíséri a lakáshoz kötöttek sorsát is, alkalmanként családlátogatással, a mindennapi életvezetéssel kapcsolatos ügyeik szervezésében, intézésében is részt vesznek. 2011-ig (20 évre) Major Ferencnét választotta meg a tagság az újpesti szervezet élére. A fogyatékossággal élő emberekért tett áldozatos munkájáért a városvezetés Újpestért díjjal tüntette ki. Jelenlegi vezetőjük Zana Anita.