Művelődési központ a Tavasz utcában (1986-tól)

A sokasodó tevékenységi formák elhelyezése, a látogatói igények kielégítése egyre nehezebbé vált a meglévő kis alapterületű, korlátozott helyiségszámmal rendelkező épületekben. 1983-ban született a tanácsi elhatározás új, nagy alapterületű művelődési intézmény építésére. Újpest legnagyobb, s akkor legkorszerűbb művelődési központját 1986. május 1-jén nyitották meg egész napos majálissal. (Az Árpád úti épület bezárt, hogy néhány évvel később átépítve, felújítva nyíljon meg a közönség előtt.) Igazgatója Horváth Emil közművelődési szakember lett, aki pályázat útján 1985-ben került az intézmény élére. Gazdasági életünk éber őre, Verebélyi Gyuláné 1980-tól volt igazgatóhelyettes. Az új intézmény profiljának kialakítása elévülhetetlen érdemük. Munkásságuk elismeréseként mindketten Köztársasági Érdemkereszt kitüntetésben és Újpestért díjban részesültek.

Az épületet Ferencz István, a miskolci Északterv építésztervezője álmodta meg, a volt Szabadság (illetve a háború előtt Uránia) mozi központi épületét és a kertmozi részét is tartalmazó épülettömb helyén. A folyami kompra emlékeztető építmény (talán a Duna közelsége vagy a Megyeri rév miatt esett e formára a tervező választása) nívódíjat kapott, sajnos pénzhiány miatt teljes egészében nem valósulhatott meg, így a ma köztérként szolgáló terület befedésére már nem kerülhetett sor. Teljes alapterülete 3689 m2 a nyitott, három részre tagolt épület két külső szárnyának földszintjén üzletek, emeletén előadótermek, klubszobák, a központi épület földszintjén a többfunkciós színházterem valósult meg.

Az új intézmény tevékenységét meghatározó vezérelvek: sokszínűség, újszerűség, ingerérzékenység lettek. Sokszínűsége az évtizedek során megvalósult tevékenységi formák megőrzésében, a tradicionális formák megtartásában és új funkciók keresésében jelentkezett. Újszerűsége a hagyományos formák új szellemű átörökítésében, ingerérzékenysége a társadalmi elvárásokra való gyors reagálásban mutatkozott meg. Társadalmi kapcsolatainkat erősítette, hogy 1988-ban, Merczel András vezetésével megalakult az 1991-ig működő Újpesti Közösségi Televízió is. A médium emeleti irodahelyiségeinkben kapott helyet, s így egymást segítő, közvetlen, szoros együttműködés alakulhatott ki a két intézmény között.

A központhoz tartozó telephelyek és tevékenységcsoportok is átalakultak. 1986-ban felújítás miatt bezárt az Árpád úti ház, a Derkovits Klub épületét idősek otthona céljára vette át a fővárosi tanács. Három évvel később, mint korábban említettük, a munkástovábbképző központ is elköltözött a kerületből. A csökkenések mellett néhány új, jelentős feladattal is szaporodott tevékenységi körünk.

Az Újpest Színház megalakulása

Intézményünk életében fordulópontot jelentett 1991. Ekkor alakult meg az Újpest Színház. Településünkön az önálló színház működésének jelentős múltja van. Lányi Emil még 1905-ben az István út–Árpád út sarkán lévő telkét ajánlotta fel színház–mozi céljaira. (Körülbelül a mai Match áruház melletti parkoló helyén.) 1908. április 18-án itt nyílt meg az Éden Színház.

Ez az intézmény 1911. október 1-jétől Újpesti Népszínház néven működött tovább Papír Sándor igazgatása alatt. (Ebben az időben híres színészek léptek fel színpadán: Jászai Mari, Márkus Emília, Varsányi Irén, Latabár Árpád, Blaha Lujza.)

Az intézmény 1911–13 között Harsányi Zsolt szerkesztésében újságot is megjelentetett Újpesti Színpad néven. A Népszínház rövid virágkora Papír Sándor korai, hirtelen halálával véget is ért 1913-ban. Az 1920-as évek elején az épületet tatarozták, majd Blaha Lujza Színház néven nyitották meg újra. Hullámzó látogatottsága nem sok sikert hozott, 1936-ban tűzveszélyesség miatt az önkormányzat bezáratta az épületet.

1940-ben gróf Károlyi László a mai SZTK épület helyén lévő telkét ajánlotta fel dr. Semsey Aladár polgármester színházépítő terveinek támogatására. Az épületet még abban az évben meg is nyitották a közönség előtt. Azonban a háborús viszonyok miatt már 1944-ben renoválni kellett, majd még az év szeptember 23-án bombatalálat miatt végleg be kellett zárni.

Polgáraink emlékezetében azonban továbbélt Thália helyi oltárának emléke. Az első szabad választások alkalmával felszínre is került igénye. Újpest Önkormányzata és az Ady Művelődési Központ vállalta fel megvalósítását. 1991. október 19-én Fényes–Szántó–Szécsén: Vendégek Amerikából című zenés játékával avattuk a színházat a művelődési központ nagytermében. A 346 fő férőhelyes többfunkciós színházterem lehetőséget kínált Újpest lakói színházi igényeinek megfelelő előadások szervezésére.

Önálló társulattal ugyan nem rendelkezik, de befogadó színházi jellege mellett az eltelt húsz esztendőben önkormányzati támogatással színházi alkotómunkára nyílott lehetőség. Minden esztendőben 1–2 új, saját produkció született itt. Az első évtized művészeti vezetői között Detre Annamária, Székhelyi József, Pécsi Ildikó nevét kell megemlítenünk. Természetesen a repertoár bővítése érdekében több kisebb színházzal cserekapcsolatokat építettünk ki. Saját előadásainkat tájoltuk, cserébe adottságainkra adaptálható külső előadásokkal bővítettük a választékot. A nagy színpad mellett a korábban mozinak épült emeleti termet kamaraszínpaddá alakítva teremtettünk helyet kisebb költségvetésű darabok megvalósítására. 1992-ben Lyle Kessler: Ne hagyj el! című művével avattuk a 130 fős nézőterű kisszínpadot. Ez a színpad indította útjára egyik jelentős mai színházi szerzőnket, Pozsgai Zsoltot is, Törődj a kerttel! című színdarabjával. 1991–2011 között az Újpest Színház 32 saját produkcióval mutatkozott be a kerület színházkedvelő közönségének.

Lehetőségeink 1994-től bővültek tovább: az Árpád úti épület felújítása befejeződött (Újpesti Polgár Centrum néven éledt újjá), színházterme újabb kamara, illetve pódium előadásoknak adhatott otthont. Így az 1986–91 közötti időszakra jellemző pódiumestek ismét otthonra leltek. Az irodalmi anyag, a vers, a színvonalas művészi élmény, neves színészek szerkesztett műsoraiban nyújtottak szórakozást a közönség számára. Vendégünk volt a teljesség igénye nélkül: Szabó Gyula, Mensáros László, Váradi Hédi, Tolnai Klári, Bács Ferenc, Huszti Péter, Almási Éva, Kulka János, Lukács Sándor, Sztankay István, Schütz Ila, Antal Imre, Oláh Ferenc, Paudits Béla, Dévai Nagy Kamilla.

Zenei kínálatunkra inkább a könnyebb műfaj iránti igények kielégítése volt jellemző, bár több sikeres komolyzenei koncertet is rendeztünk a BM szimfonikus zenekar, a MÁV szimfonikusok vagy a Postás zenekar részvételével. Gondoltunk a jazzkedvelőkre is, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazz Tanszaka intézményünkben talált átmeneti otthont 2007-ig, a muzsikusok közelsége több esetben megkönnyítette a zenei programok szervezését. A látogatottság ugyan nem érte el a könnyűműfajú teltházas koncertekét, de a műfaj kedvelői szívesen jöttek hozzánk a tanszakkal közösen szervezett jazzklubba.

Az Újpest Galéria

A Tavasz utcai épület megnyitásakor kiállítótermet is avattunk, a korábbi Mini Galéria helyett kellemesebb térben, az épület egyik földszinti termében kínálkozott lehetőség a kiállítások szervezésére. Az Árpád úti épület átadása után, 1993-tól méltó helyre költözhetett az Újpest Galéria. Jelenleg is két kiállítóterem tudja fogadni a képzőművészeti kiállításokat. Az új galéria egyben új koncepciót is jelentett: Szunyoghy András majd Gelléri István vezetésével rangos magyar és külföldi kortárs alkotók bemutatkozása mellett évi rendszerességgel biztosít helyet napjainkig az újpesti művészek számára.

Az Újpest Galéria ma a kerület képzőművészeti életének egyik jelentős fóruma. A kortárs magyar és külföldi alkotók egyéni és csoportos tárlataiban a legkülönbözőbb iskolák, irányzatok, alkotóműhelyek és műfajok reprezentánsai jelennek meg. Leggyakrabban festészettel találkozhat a látogató, azonban szívesen fogadunk grafikust, szobrászt, textil vagy üvegművészt és szerepelt már nálunk az évek során

linómetszet, riportfotó, hologram, gobelin, fazekasság és fafaragás is. Külföldiek közül többek között Kolumbiából, Mexikóból, Németországból fogadtunk alkotókat, ukrajnai és szlovákiai magyar művészek munkái mellett. Alkalmanként a helytörténeti gyűjtemény időszaki dokumentum-kiállításának is helyet adunk (Károlyi István-bicentenárium, holokauszt, 1956-os forradalom évfordulója).

Változás és választás – alkalmazkodunk és szolgáltatunk

A rendszerváltozás intézményünk programjában is tükröződött. Az új politikai, gazdasági rendszerhez való alkalmazkodás segítésére, a felnőtt és fiatal korosztályok útkeresésének támogatására kiemelt figyelmet fordítottunk. Mentálhigiénés, szociális–egészségvédelmi szolgáltatásokat, munkavállalók részére tanácsadó szolgálatot szerveztünk. A fiatalok érdekében Infocenter, Tini-tőzsde létrehozásával kísérleteztünk. 1991-ben még saját folyóirat kiadásával is próbálkoztunk, sajnos „Együtt” című újságunk anyagi okok miatt csak egy évet élt.

Pályakezdők Újpesti Speciális Iskolája

1992-ben új formája indult a szakmai képzésnek, az intézmény meglévő eszközparkjára támaszkodva (gépíró-, számítástechnika-terem, varroda, kerámia műhely). Dózsa Tihamérné kolléganőnk (nyugdíjba vonulása után Oláh Imre) vezetésével szerveztük meg kerületünk általános iskolát végzett, de tanulmányi eredményeik miatt a középfokú képzésből kimaradt diákjai részére a BMK Pályakezdők Speciális Szakiskolájának Újpesti Tagozatát. Ez a felzárkóztató képzéstípus két év alatt az általános műveltség növelését, szakmai képzettség nyújtását, az egyén társadalmi esélyjavítását tűzte ki céljául hagyományos iskolai keretek között. Gépíró–szövegszerkesztő, ABC eladó, parkgondozó, virágkötő, fazekas, varrómunkás szakmákban képeztük a legtöbbször hátrányos helyzetű fiatalokat. Tanulmányi eredményeik, egyéb fegyelmi, vagy családi problémáik miatt nehéz volt megküzdeni a lemorzsolódással. Az önkormányzat segítségével a második évtől önálló helyen, a Tél utca 52.-ben kapott helyet az iskola. Közismereti óráik többségében itt voltak, három tanteremmel az Erzsébet Utcai Általános Iskola segített a teremgondokon. Gyakorlati képzésük a művelődési központ szaktantermeiben, illetve a szakmának megfelelő üzletekben és a Budakeszi úti nevelőintézet parkjában zajlott. Az első három év beiskolázási adatai átlagosan 150 fő részvételét mutatták. A ’90-es évek végére a hátrányos vagy többszörösen hátrányos helyzetű fiatalok számának sajnálatos növekedése miatt a tanulói létszám a kétszáz főt is meghaladta. A tanulók iskolarendszerben történő

megkapaszkodásáért együttműködtünk szakmai alapítványokkal. Pszichológusok, tanácsadók, gyermekvédelmi területen dolgozók segítették munkánkat, ezt egészítette ki az önkormányzat által indított drogprevenciós programban való aktív részvételünk is. Az évek során végzettek átlaga 3,7 körül mozgott, ezt a sok bukás, kimaradás árnyékolta be folyamatosan. Az iskola az Újpesti Önkormányzat döntése nyomán – a tízosztályos rendszerre való áttéréssel egy időben – 1998. szeptember elsejétől a Nyár Utcai Általános Iskola keretében, később pedig alapítványi formában működött tovább.

Tanfolyamok, képzések

A művelődési programok és a szórakoztatás mellett mindig is jellemző volt házunkra, hogy a lakosság igényeihez, érdeklődéséhez, érdekeihez alkalmazkodó tanfolyami kurzusokat szervezzünk gyermekek és felnőttek részére. Nyári István tanfolyamszervező 1988-tól napjainkban is kutatja a lakossági igényeket, esetenként kísérletezve bővíti a választékot. Idegen nyelvi tanfolyamaink felmenő rendszerben valósultak meg német és angol nyelven, óvodás kortól bármely korosztálynak a kezdőtől a nyelvvizsgára előkészítő szintig. A nyelvet beszélő, csak gyakorolni, használni kívánók számára nyelvi klubot is működtettünk. Megbecsült nyelvtanáraink között Papp István, Strisch Miklós, Gerhauser Sándor, Gy. Dobos Mariann nevét fontos megemlíteni. Az iskolai nyelvoktatás sokszínűsége, a kötelező nyelvek változatossága lassan kiszorította a fiatalabb korosztály iskolán kívüli képzésének igényét. A 2000-es évek elejétől gyermekeknek szánt tanfolyamok már csak kisebb számban valósulhattak meg, az angol nyelvi képzések azonban ma is jellemzőek a felnőttképzési kínálatban. A hobby tanfolyamok között szabás–varrás, mozgástanfolyamok, jóga szerepelt a 1990-es években. Hasznossági szempontból a számítástechnikai (Commodore majd PC-k) és gépíró tanfolyamaink vonzották a legtöbb jelentkezőt.

Az ÚMK távozása nem jelentette a szervezett formájú felnőttképzés teljes megszűnését intézményünkben. A gazdasági követelmények, munkalehetőségek változása szükségszerűvé tette sok felnőtt számára a pályamódosítást. Az átképzések újszerű formáinak indítása 1990-ben az orosztanárok más idegen nyelvre való átképzésével kezdődött.

A nagy nyelvstúdiók mellett egyedül az újpesti önkormányzat és az Ady Művelődési Központ vállalta fel, hogy megkönnyíti a pedagógusok helyzetét azzal, hogy a munka mellett kötelezővé tett nyelvi átképzések legalább munkahelyük, lakóhelyük szerint a lehető legközelebb valósuljanak meg. Egy év alatt két angol és egy német nyelvi csoport végzett nyelvvizsgával intézményünkben.

Ezzel új tevékenységtípus vette kezdetét számunkra, melynek elindítója és lelke Czégény Ilona kolléganőnk, 2010 óta igazgatónk. 2011-ben Arany Horgony kitüntetésében részesült, melyet a kerület civil szervezeteinek munkáját segítő és a házban végzett több évtizedes kiváló kulturális tevékenységéért kapott. Az Ady Endre Művelődési Központ 1998 óta regisztrált felnőttképzési intézmény. 2002-ben vezette be az MSZ EN ISO 9001:2001 minőségirányítási rendszert, mely az intézmény egészére, a közművelődési és felnőttképzési tevékenységekre is kiterjed. Jelentősebb módosítására 2004-ben került sor, amikor a Magyar Minőségdíj Egyszerűsített változata alapján dolgoztuk ki önértékelési rendszerünket.

A művelődési központ 2003 óta akkreditált felnőttképzési intézmény. Tagja a Felnőttképzők Szövetségének, az Akkreditált Felnőttképzési Intézmények Országos Egyesületének. A felnőttképzés folytatásának e magasabb minőségi követelménye határozza meg mindennapi feladatainkat is. Képzési kínálatunkban megtalálhatók az általános, a nyelvi, a szakmai képzések és a felnőttképzési szolgáltatások egyaránt. A mai napig részt veszünk a munkanélküliek átképzésében, az elmúlt húsz évben – alkalmazkodva a törvényi, és gazdasági változásokhoz – több formában és szakmában nyújtottunk eddig már piacképes végzettséget a rászorulóknak.

Első években a Fővárosi Munkaügyi Központtal, majd a Pest Megyei Munkaügyi Központtal szerveztük tanfolyamainkat. Képzési ajánlatainkban, elsősorban az intézményi lehetőségek maradéktalan kihasználását helyeztük előtérbe. A meglévő számítógépeinkre, varrodánkra, kerámiaműhelyünkre alapozva alakítottuk ki kínálatunkat. Az első vállalkozások indulása idején textilés ruhaipari, valamint eladóképzést, informatikai tanfolyamokat szerveztünk.

Főként OKJ (Országos Képzési Jegyzék) szakképesítést nyújtó képzésekre teszünk ajánlatot a munkaügyi központnak kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció, informatika, vendéglátás-idegenforgalom szakmacsoportokban, jellemzőek még a munkába állást segítő pályaorientáció, álláskeresési tréningek. Felkészültünk az új OKJ szerinti képzések indítására is, kidolgoztuk az új képzési programokat. A képzési kínálat évről évre bővült. A palettán szereplő leggyakoribb szakirányok: ABC eladó, majd, élelmiszerés vegyiáru-eladó, nőiruha-készítő, számítógép-kezelő (-használó), számítástechnikai szoftverüzemeltető, kereskedő-vállalkozó, pincér, szakács, kereskedő, boltvezető. 1994 óta a szakképzettséget szerzett több száz fő szép eredménnyel fejezte be nálunk tanulmányait, a szakmai vizsgák átlaga 4-es osztályzat körüli, egyenletes képet mutat az évek átlagában, ami az intézmény képzési tevékenységének legfőbb eredményességi mutatója.

Szabadidős programok

Katalinpuszta, nyári táborok

1985-től a IV. kerületi tanács által vásárolt katalinpusztai turisztikai centrumot vettük át üzemeltetésre a hozzá tartozó étteremmel, kúriával és lovardával. A következő évtől kezdődően folyamatosan szerveztünk nyári táborokat 10–14 éves gyermekek számára lovaglási lehetőséggel. Az évek során tapasztalatot szereztünk a vendéglátás és lovarda működtetése területén; bérlőkkel vitatkoztunk, egyeztettünk, csatorna és üzemeltetési gondokat oldottunk meg, örültünk a sikereknek és az anyagi lehetőségekhez képest fejlesztéseket is megvalósítottunk. 1992-ig táborainkba igen sokan jelentkeztek, elérhető áron, szezononként 7 turnusban átlag 45–50 fővel indítottunk csoportokat. Egy-egy tábor profilját változatosan, a jelentkezők érdeklődési köréhez igazítottan szerveztük népművelőink és kerületi pedagógusok vezetésével. A lovaglásoktatás mellett kézműves, színjátszó, sport-, fotó-, táncfoglalkozások egészítették ki a napi programot. Sok visszatérő jelentkező töltötte itt szinte családiasan a két hetet, később a 10 napot. Az időtartam csökkentésére 1993-tól kényszerültünk, mert tapasztalataink szerint egyre kevesebb család tudta megfizetni a részvételi díjat. A ’90-es évek végére az érdeklődés lanyhulását kellett megtapasztalnunk, mely az emelkedő részvételi díjak és a tábor erősen felújításra szoruló állapota miatt következhetett be. Változást táborunk életében a 2000. évi önkormányzati segítséggel megvalósult felújítás hozott; egy közösségi épület és új faházak készültek el. A férőhely és felszereltség növelésével lehetőség nyílt a hagyományos általános iskolai táborok mellett, középiskolás vagy felsőoktatási intézmények hallgatóinak gólya-, vagy szociológiai táborának megvalósítására is. Fogadtunk szakmai táborokat is: tánc-, színészképző-, kórustáborokat, emellett önkormányzati támogatással szociálisan rászoruló gyermekek táboroztatását is végeztük hosszú évekig. A katalinpusztai létesítmény 2006. február 1-jétől önkormányzati döntés alapján került át az Újpesti Gyermek és Ifjúsági Ház kezelésébe.

Az új „Ady” épület adta lehetőségeket kihasználva nyári időszakban napközis tábor jelleggel foglalkoztató programokat szerveztünk az intézményben. A programok változatosságára hívta fel a figyelmet a „Kaleidoszkóp” később a „Szivárvány” elnevezés is. Sok játék, sport, kirándulás dominált a gyerekek napi elfoglaltságai között. Kéthetes szaktáboraink a ház által nyújtott lehetőségeket fokozottan kihasználták: képzőművészet, idegen nyelv, számítástechnika szerepelt fő programként úszásoktatással kombinálva.

Művészeti csoportok, körök a’90-es években

Újpesti Gyermekművészeti Stúdió

1987–92-ig működött intézményünkben az Újpesti Gyermekművészeti Stúdió, ez a több kísérletet is átfogó, a gyermekek személyiségfejlődését a művészetek segítségével szolgáló művészetpedagógiai műhely. A zene, az irodalmi illusztráció, az ezek inspirálta beszélgetések és az ábrázolás együttesen fejtette ki hatását. A komplex művészeti foglalkozásokra hétköznap délután vártuk a napközis csoportokat. Igen sok iskola élt a lehetőséggel és rendszeres résztvevője volt a programnak. A foglalkozások vezetője: Pasqualetti Zsófia állította össze az „Ákom-bákom” sorozat témáit: Barangolás meseországban (mese, báb-, játékkészítés, daltanulás, dramatizálás), A képzelet varázsszőnyegén (a képzelet, a szókincs, kifejezőerők fejlesztése irodalommal, zenével, képzőművészettel), A mese és valóság kapcsolatai (bepillantás a múlt világába néprajzi ismeretek segítségével), Jelenetek a Bibliából (az emberiség gondolkodásmódjának, történetének, mítoszteremtő képességének többrétegű megközelítése). Évente megközelítőleg kétszáz alkalommal tartottunk igen népszerű foglalkozásokat.

William Byrd Kamarakórus

A William Byrd Kamarakórus a Könyves Kálmán Gimnáziumban iskolai kórusként alakult és 1987-től kapcsolódott az intézményhez. Ifjúsági csoport lévén többször cserélődtek tagjai, de hosszú időn át sikerült megtartaniuk a Fesztivál-díjas minősítést. Vezetője Papp István. Talán nincs olyan ága a kórusművészetnek, melyben ne tudnának szerepet vállalni. A KÓTA tagjaként többször szerepeltek a Néprajzi Múzeum Vasárnapi Muzsika című sorozatában, 20–25 alkalommal koncerteztek évente. A 1988. évi Ki mit tud? versenyen döntősök voltak, 1991-ben ők képviselték hazánkat Angliában egy nemzetközi kórusfesztiválon. Több alkalommal vettek részt a Veszprémi Nemzetközi Kórusnapokon és neves énekesek lemezfelvételeinek készítésében. Velük rögzítették 1999-ben Huszti Zoltán–Babits Mihály: Jónás könyve című rockoperáját. 2004-ben a kórus felkérést kapott a Madách Színháztól a rockopera felújító próbáiban való részvételre. A következő évadban 12 fellépés követte a munkát, mely ismét összekovácsolta a nagy múltú együttest.

Az Újpesti Közművelődési Kör

A fentebb tárgyalt Ujpesti Közművelődési Kör, majd a Fiatal Értelmiségiek Klubja szellemi hagyományaira építve jött létre 1988 decemberében az Újpesti Értelmiségi Klub, amely 1996 óta használja választott „jogelődje” nevét. A nagyjából kétszáz fős, politikamentes kör tagjai Újpesten élő, dolgozó vagy más módon ezen városrészhez kötődő értelmiségiek, akik úgy döntöttek, hogy – felelevenítve egy több mint százéves hagyományt – kéthetenként, péntek este összegyűlnek a mai Polgár Centrumban, és vendégeket hívnak, akikkel beszélgetnek, illetve akiknek művészetében gyönyörködnek.

Az elmúlt évek során a kör számos országos, sőt európai hírű vendéget üdvözölhetett. Vendégül látták a magyar társadalmi, politikai, tudományos, művészeti élet, valamint a sportvilág jeles képviselőit, többek között Göncz Árpádot, Mádl Ferencet, Habsburg Ottót, Glatz Ferencet, Orbán Viktort, Horn Gyulát, Pozsgay Imrét, Kupa Mihályt, Szentágothai Jánost, Pungor Ernőt, Czeizel Endrét, Ranschburg Jenőt, gróf Károlyi Lászlót, Paskai Lászlót, Várszegi Asztrikot, Schweitzer Józsefet, Csoóri Sándort, Faludy Györgyöt, Vámos Miklóst, Szász Endrét, Szepesi Györgyöt, Vitray Tamást, valamint olimpiai bajnokokat. Ellátogatott hozzájuk Újpest mindkét polgármestere és a rendszerváltást követő valamennyi igazságügyi miniszter is.

A klubesteken kiváló művészek is bemutatták önálló műsorukat, például Haumann Péter, Hernádi Judit, Bessenyei Ferenc, Bánffy György, Szenthelyi Miklós, Pege Aladár, Gregor József, Rost Andrea, Sebestyén Márta. A felsorolás közel sem teljes, ám érzékelteti, hogy milyen széles skálán igyekeznek kielégíteni azt az igényt, ami jelentős, érdekes embereknek a személyes megismerése, művészetük élvezete iránt megnyilvánul. A körnek kezdettől egyik vezéreszméje a különböző vallások, világnézetek közti párbeszéd megteremtése és elősegítése. Ennek szellemében hívták meg a különböző egyházak neves képviselőit, és került sor ökumenikus találkozóra is.

A Közművelődési Kör aktívan részt vesz Újpest közéletében: segíti az önkormányzatot szakmai kérdésekben, támogatja az iskolások helytörténeti vetélkedőit, a fiatal tehetségek bemutatkozását, és kiállításokat szervez. Tagjai között számos, Újpesten élő képzőművész található, akik rendszeresen bemutatják alkotásaikat az Újpest Galériában. Közösségükből hatan Újpest díszpolgárai, többen kitüntetettjei, díjazottjai. Céljuk, hogy a jövő számára is adjanak valamit. 2000-től rendszeresen híres újpesti elődeinkre emlékeznek a nyárvégi Újpesti Városnapok alkalmával felavatott, domborműves márványtáblákkal, amelynek költségeihez minden évben farsangi báljuk bevételével járulnak hozzá. Így emléktábla őrzi Újpesten többek közt gróf Károlyi István, Mildenberger Márton, Ugró Gyula, Babits Mihály, Aschner Lipót, Pállya Celesztin, Lőwy Izsák, Semsey Aladár, Plósz Sándor, nevét, tevékenységét.

Az Újpesti Közművelődési Kör működésével olyan civil szervezet, szellemi közösség jött létre – a legjobb hagyományokra építve –, amely nem vált a napi politikai szándékok eszközévé. Megőrizte azt az alapeszmét, amivel alapítói útnak indították: nevezetesen, hogy az újpesti értelmiségiek részére tegye lehetővé az értelmes gondolatcserét, biztosítson teret az önképzésre, a műveltség gyarapítására, az igényes szórakozásra, és ablak legyen a világ felé.

Az ezredfordulótól napjainkig

Intézményünk vezetésében változást hozott a 2004. év; igazgatónk Horváth Emil nyugállományba vonult, a következő évet dr. Oláh Zsigmond igazgatása alatt kezdtük meg. Közművelődési koncepciónk nem változott, viszont a következő évek jelentős infrastrukturális fejlődést hoztak. Ügyintézésünk teljessége informatikai területre helyeződött át, munkatársaink saját szervezésű PC felhasználói képzésen vettek részt, ügyintézésünk belső hálózaton, a telephelyek között intranet segítségével zajlik. Elkészült a művelődési központ első honlapja, reklámtevékenységünk a hagyományos formák mellett a világhálón is megjelent. Ehhez kapcsolódóan a helytörténeti gyűjtemény állandó kiállítását is digitális formában növeltük. Elkészült a virtuális múzeum, melyhez folyamatosan bővíthető, korszerűsíthető program készült.

Az Újpest Színház napjainkban

2001-től Harsányi Gábor színművész munkássága kapcsolódott szorosan a színházhoz. Programjainkon ebben az időszakban a könnyedebb, szórakoztató műfajú darabok kerültek előtérbe. Láthattuk többek között Gyárfás Miklós: Papucs, Harsányi Gábor: Mindhalálig szex című darabjait és a Királyi történet című musicalt is. A következő évben Újpesti Színistúdió néven színművészeti és kommunikációs képzés indult művészeti vezetőnk irányításával. A piacorientált képzés nem titkolt szándéka volt, hogy a sikeresen vizsgázott növendékek saját előadásainkban, egyéb rendezvényeinken is szerepet vállalhassanak. A helyi közönség számára 2005 óta egy-egy évadban 2x4 előadásból álló bérletsorozatokat is összeállítunk, melyben igyekszünk a téma és műfaji változatossággal egy állandó közönséget kapcsolni színházunkhoz.

2005-ben Dózsa László színész kapott megbízást főrendezői feladat ellátására, művészeti vezetőnek pedig Harsányi Gábort nevezték ki. Közös produkcióban mutatták be Neil Simon: Napsugárfiúk című darabját. Kezdeményezésükre műsorpolitikánk koncepcióváltáson ment keresztül. Az utóbbi négy esztendőben miközben befogadó színházként továbbra is fogadtuk más színházak, társulatok vendégjátékait, a színház – a saját produkciók tekintetében – a hazai drámairodalom klasszikusainak, jelentős alkotásainak és a kortárs magyar szerzőknek bemutatását tűzte ki célul.

A válogatás kiindulópontját vagy az alkotó jubileuma vagy a színdarab témájának valamely jelentős eseményhez kapcsolása képezte. Így saját produkcióban mutattuk be 2009-ben Sarkadi Imre: Elveszett Paradicsom című drámáját, 2010-ben Németh László: Bodnárné című művét. 2011-ben Gyurkovits Tibor: Nagyvizit című darabja és Harsányi Gábor–Siliga Miklós: Pesti Srácok című musicalje került színre. A 2012. év első bemutatója Egressy Gábor: Sóska, sült krumpli című színműve volt. Saját produkcióink nem csak a székhelyen láthatók, szívesen teszünk eleget az ország különböző településeiről érkező meghívásoknak, a korábbi évekhez hasonlóan rendszeresek a tájelőadások is.

A fiatalabb generáció színház kedvelő közönséggé nevelése fontos része műsorpolitikánknak. Egyik legutóbbi sikeres bemutatónk az 1956-os forradalom témáját feldolgozó Pesti srácok című musicalon kívül rendszeres produkciók készülnek az általános és a középiskolás generáció számára is. Napjainkban Harsányi Gábor Kommunikációs Stúdió néven működő képzésében színészek, kommunikációs szakemberek képzik a fiatalokat. Megszerzett tudásukat, kialakuló önbizalmukat a társadalmi kapcsolatokban, tárgyalásokon, munkahelyi feladataik megoldása közben is hasznosíthatják majd felnőtt életükben.

Természetesen a tanfolyam egyik jelentős lépcsője az évenkénti megmérettetés is. E színpadi bemutatókat kötöttük össze az iskolai irodalmi ismeretek átadását segítő rendhagyó irodalom óra sorozatunk elindításával. A szinte kellék és díszlet nélkül megvalósuló, bárhol előadható pódium darabok a növendékek keretjátékával, Harsányi Gábor irányítása alatt és Nyári István előadóművész tolmácsolásában kerülnek színpadra. 2005-ben „Kész a leltár”, József Attila, 2008-ban „Ady és Mi”, Ady Endre, 2010-ben „Sem emlék, sem varázslat”, Radnóti Miklós és „Mint különös hírmondó” címmel Babits Mihály élete és költészete került közönség elé. A szövegkönyvek a költők levelezései alapján készültek. A darabokat a művelődési házi bemutató után a kerület iskoláin kívül Budapest egész területén, igény esetén távolabb is tájoljuk.

Lifelong learning (élethosszig tartó tanulás) – uniós támogatásból megvalósult felnőttképzési projektek

2005-től új távlatok nyíltak meg az Ady Endre Művelődési Központban a felnőttképzés korszerű módszereinek bevezetésére. A helyi kulturális alapellátásban fontos szerepet betöltő közművelődési intézményünk a képzési formák fejlesztésének lehetőségét kihasználva kívánta bekapcsolni az egész életen át tartó tanulásba a lakosság széles körét. A tevékenységi kört önerőből is képesek voltunk bővíteni és fejleszteni, azonban az inaktív, illetve a munkanélküliség által veszélyeztetett csoportokra irányuló kezdeményezéseket nem lehetett volna megvalósítani pályázati támogatás nélkül.

A projektek elsődleges célcsoportja a legfeljebb általános iskolai végzettségű, rendszeres munkajövedelemmel nem rendelkező, aktív korú népesség volt. E legnehezebb helyzetben lévők számára az iskolázatlanság, a szakképzettség hiánya gátolja a sikeres megjelenést a munkaerőpiacon. A feladat lényege az volt, hogy miként lehet bekapcsolni egy európai ország élet-, és munkarendszerébe azokat a halmozottan hátrányos helyzetű fiatalokat, felnőtteket, akik nem tanultak szakmát, sőt esetleg még a nyolc általánost sem végezték el. A zömmel roma származású fiatalok számára megnyitni az utat a „lifelong learning” és a korszerű tudás felé. A toborzásban a helyi Roma Önkormányzat volt a partnerünk.

A célcsoportok számára először előzetes kompetenciamérést szerveztünk, ahol sor került az elemi matematikai, szövegértési, digitális, szociális és tanulási kompetenciák vizsgálatára, majd a képzés befejeztével ugyanezen készségek mérése újra megtörtént. Elvégeztük a mérési eredmények összehasonlító vizsgálatát, legmarkánsabb fejlődés a digitális írástudásnál volt kimutatható.

Képzési programjainknál és egyéb szolgáltatásainknál legfontosabb alapelvnek tekintettük, hogy a célcsoport szükségleteiből és körülményeiből induljunk ki: a szociális, kulturális hátrányokból, a negatív tanulási élményekből, a sikertelen formális és informális tanulási kísérletekből. Ebből fakadóan megfelelő támogató környezet biztosításával egyénre szabott képzéseket terveztünk. A pályázat lehetőséget biztosított a résztvevők képzési támogatására, az anyagi ösztönzés pedig jó esélyt teremtett az egyébként kiábrándult, vagy érdektelen személyek bevonására is.

A HEFOP 3. 5. 4. Ikonok és indexek pályázat tartalma: „A felnőttképzés hozzáférésének fejlesztése Újpesten, különösen a halmozottan hátrányos helyzetű fiatal felnőttekre adaptált képzési módszerek kifejlesztésével és alkalmazásával, felhasználva az írásbeliség újszerű formáit”. A 2006. március 1-jétől 2008. február 28-ig tartó uniós forrásból megvalósult két éves projekt célja az újpesti foglalkoztatási helyzet javítása. A munkaerőpiacon a legnagyobb esélynövekedést az általános kompetencia és képzettségi szint emelésével lehet elérni, ezért erre törekedett projektünk. A legfontosabb elemi képességek: olvasás, írás, számolás, szociális-, IT(információs technológia) és nyelvi kompetencia. A projekt ezen a hat területen nyújtott segítséget a halmozottan hátrányos helyzetű fiatal felnőtteknek.

A projekt konzorciumban valósult meg, a főpályázó az Ady Endre Művelődési Központ, partnerek: Budapesti Munkaerő-piaci Intervenciós Központ (BMIK) és az újpesti Karinthy Frigyes Általános Művelődési Központ voltak. Projektünkben egyszerre fejlesztettük a felnőttképzés hozzáférésének lehetőségét a kerületben, és koncentráltunk a halmozottan hátrányos helyzetben élő emberek igényeire. Speciálisan az ő lehetőségeikhez igazodó képzéseket valósítottunk meg, a képzési programok alkotója, a képzések szervezője a pályázati kiírásnak megfelelően a regionális képző központ, a BMIK volt.

A projekt keretében a Budapesti Művelődési Központ Palló-modellje alapján Felnőttképzési Tájékoztató Szolgálatok kezdték meg működésüket, foglalkoztatási és képzési információk közvetítésével három helyszínen. Ennek hálója, a szerencsés földrajzi kiválasztás miatt, lényegében az egész kerületet lefedi, az internet, az e-learning és a saját hálózatunk révén a legteljesebb kínálatot szolgáltatja a képzést keresőknek Újpest centrumában és a káposztásmegyeri városrészben. A helpdesk (segítségnyújtó szolgáltatás) legfontosabb tényezői a szociálisan és kulturálisan is aktív konzulensek, akik az információt kezelik és adják, az ő képzésük is a projektben valósult meg. A képzett felnőttképzési konzulensek segítséget nyújtanak az érdeklődőknek a megfelelő szakképesítés, iskola, tanfolyam kiválasztásában, a közösségi számítógépen pedig önálló böngészésére is adott a lehetőség.

A TÁMOP „Építő közösségek”, közművelődési intézmények az élethosszig tartó tanulásért 1. körében meghirdetett felhívásra a XV. kerületi Csokonai Művelődési Központtal konzorciumban benyújtott pályázatunkat a bíráló bizottság támogatásra érdemesnek találta. A 2009. június 1 – 2011. október 31. között megvalósuló projekt lehetőséget kínált a felnőttképzési kapacitás további bővítésére az intézményben, újabb számítógépek, szoftverek beszerzésére nyílott lehetőség. Programunk a HEFOP 3.5.4-es az Ikonok és Indexek folytatására, továbbfejlesztésére kínált lehetőséget. Uniós forrásból megvalósított pályázatunk egyik legfontosabb célja ebben a projektben is a hátrányos helyzetű, alacsony iskolai végzettségű felnőttek körében a korszerű tudás megalapozása, a tanulási képesség elsajátítása, a szociális kompetenciák fejlesztése volt. Kiemelt szerepet szántunk az alapkészségeknek, különös tekintettel az anyanyelvi és digitális kompetenciák fejlesztésének. A korábbi projekt során kiképzett szakemberekre, felnőttképzési konzulensekre, tutorokra tudtunk számítani a megvalósításban.

Pályázatunkban jó gyakorlatok, létező tananyagok adaptálását terveztük. A HEFOP 3.5.1 Korszerű felnőttképzési módszerek kidolgozása és alkalmazása elnevezésű projekt keretében kifejlesztett különleges képzési igényű célcsoportok programjai közül az alacsony is kolai végzettséggel rendelkezők képzésénél hasznosítható programokat, tananyagokat adaptáltunk: Magyar nyelv és kommunikáció, Matematika, fizika felzárkóztató program, Kémia felzárkóztató program, Pályaorientációs program, Álláskeresési technikák, Mentálhigiénés tréning.

Az adaptációk mellett új képzési programot fejlesztettünk Európai Uniós környezeti és távmunka ismeret címmel. Felnőttképzésben érintett pedagógusok, oktatók, tutorok, mentorok számára módszertani segédanyag készült Hátrányos helyzetű, iskolázatlan felnőttek oktatása címmel. A szerző, Kopp Erika, az ELTE Pedagógia és Pszichológia Kar adjunktusa a célzott célcsoportot érintő témakörökre fókuszált; a használó megismerkedik a tanulás lehetséges modelljeivel, a felnőttek, roma tanulók oktatásának legfontosabb jellemzőivel, a korszerű felnőttoktatási módszerekkel.

A lakosság számára nyújtott felnőttek tanulását segítő szolgáltatások

A pályaorientációs és pályakorrekciós tanácsadásra 2010. februártól vártuk az érdeklődőket. Itt a szolgáltatást felkeresők segítséget kaphattak az alábbi témákban: tanulástechnikai tanácsadás, pályakorrekciós tanácsadás, képzési és iskolaválasztási tanácsadás, elhelyezkedést segítő tanácsadás, álláskeresési technikák megismerésének lehetősége, egyéb munkaerőpiac szempontjából fontos kompetenciák fejlesztése. A tanulási alkalmakon a résztvevők átfogó képet kaphattak munkaerőpiacról, szakmákról, álláskeresésről, önéletrajzírásról, valamint az állásinterjús problematika mibenlétéről.

A korábbi és a most befejeződő uniós forrásból támogatott projektben a már rendelkezésre álló képzési programok, tananyagok, módszerek, a kiképzett szakember gárda, a támogatásból beszerzett számítógéppark lehetőséget nyújt, készenlétet jelent hátrányos helyzetű, főként alacsony iskolai végzettségű felnőttek számára különböző tanulást segítő szolgáltatások nyújtására, képzések szervezésére.