A Landler Jenő Művelődési Ház

Az ’50-es, ’60-as évek

1948-ban a Testvériség Dal-, Zene- és Önképző Egyesület a Vasutas Szakszervezet irányítása alá került. Az új irányítás mellé, új nevet is kapott a Kaszinó, 1948-tól a Landler Jenő(4)Landler Jenő a magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyisége, 1918-ban a Nemzeti Tanács tagja, majd a Tanácsköztársaság alatt belügyi, kereskedelmi, vasúti és hajózási népbiztos. Művelődési Ház nevet vette fel. A feladata továbbra is a főműhely dolgozói és családtagjaik szórakozási, kulturális igényeinek kielégítése maradt.

„…Az első művelődési intézmény első igazgatója Búza Ilona lett, aki a néptánccsoport tagja volt. A néptánccsoport l949-ben alakult és rövid időn belül igen népszerű lett. Vezetőjük Kölgyesi György volt, aki ma a kecskeméti Katona József Színház tagja...”(5)Idézet: A MÁV Istvántelki Főműhely Testvériség Dal-, Zene-, és Önképző Egyesületének története 1893–1933. tudtuk meg az egyesületi krónikából.

1950-ben a dolgozók javaslatára a főműhely is felvette Landler Jenő nevét. Az új név: Landler Jenő Járműjavító Üzem lett.

Az ötvenes években, a művelődési ház művészeti csoportjai (színjátszók, énekkar, néptánccsoport és a fúvószenekar) a vasutas rendezvények mellett, más szervezetek által rendezett versenyeken és találkozókon is részt vettek és helyezéseket értek el. (Ilyen rendezvények voltak, például a Felszabadulási Kulturális Szemle, a Vasutas Kultúrhét országos rendezvények.) A színjátszók nagy sikerrel mutatták be Szurov: Szabad a pálya című vasutas tárgyú színművét az ország különböző területein, több mint száz alkalommal. Többször szerepeltek a rádióban is. 1951-től indult Misley Anna, az Állami Operaház nyugalmazott prímabalerinája vezetésével egy igen jól működő gyermek balettiskola az üzemben dolgozók gyermekeinek, mely 1960-ig működött. A Vasutasok Szakszervezete 1965-ig minden évben megrendezte kulturális versenyeit, ahol a művelődési ház együttesei igen szép sikereket értek el.

Az 1960-as évek végén az üzem vezetősége szorgalmazta egy új irodaház felépítését, amelyben a szociális létesítmények mellett, egy új művelődési otthon is helyet kaphat. Végül 1970-ben indult meg a régi épület lebontása és először az új irodaház megépítése kezdődött el.

A ’70-es és ’80-as évek

Az átépítés

Az átépítés alatt a Kaszinó nagytermében, majd az irodaház felépítését követően, annak földszinti helyiségeiben helyezték el a művelődési ház irodáit, klubés oktató termeit. Így a közművelődési tevékenység az átmeneti időszakban is folytatódott. Igaz a körülmények igen szűkösek, hiszen a csoportok ezt az egyetlen helyiséget más-más időpontban, de közösen használták, ezért ezekben az években elsősorban a klub és a szakköri foglalkozásokra, valamint az oktatásra tevődött a hangsúly.

A régi csoportok mellett már újak is alakultak, például kézműves és művészeti körök (fafaragók köre, filmszakkör, fotóklub), rétegklubok (szocialista brigádklub, ifjúsági-, és nyugdíjasklub), valamint a szűkebb környezet megismerésére irányuló honismereti kör kezdte meg munkáját. 1977-től lehetőség nyílt klub kereteken belül az eszperantó nyelv elsajátítására is. A járműjavító dolgozói, illetve az üzem tanműhelyében gyakorlaton lévő ipari tanulók, nemcsak a nyelvet sajátították itt el, hanem országos és nemzetközi találkozókon kamatoztatva tudásukat, öregbítették az eszperantó klub hírnevét is.

A helyszűke miatt szórakoztató rendezvényeket inkább csak társadalmi, illetve családi ünnepek alkalmával tartottak, ám ezeken a rendezvényeken is neves közéleti személyiségek és művészek léptek fel. Többek között Törőcsik Mari, Kabos László, Major Tamás színművészek, Rodolfó bűvész, Boncz Géza humorista, Korda György táncdal-, és Bodza Klára népdalénekes szerepelt a meghívottak listáján. De a legnagyobb érdeklődés ezekben az évtizedekben Hofi Géza humorista estjei iránt mutatkozott.

A Vasutasok Szakszervezete által rendezett kulturális seregszemléken, versenyeken, a Városligetben rendezett majálisokon, országos vasutasnapi ünnepségeken az intézmény művészeti csoportjai is felléptek. A csoportok május 1-jén nemcsak felvonultak, mint az üzem dolgozói, hanem a nagyszínpadon is szerepeltek a művelődési ház klubjainak, közösségeinek tagjaiként.

Az üzem kisebb-nagyobb rendezvényeinek megszervezésében a művelődési ház kollektívája aktívan részt vett. Ilyen volt, például a „Vasutasnapi juniális”, amely 400–450 fő számára nyújtott kikapcsolódást az üzemben dolgozók és családtagjaik számára. A szórakoztató műsorokon túl, játékos vetélkedőkön mérhették össze ügyességüket szülők és gyermekek.

A szórakozási lehetőségek közül a biliárd az egyik legkedveltebb az üzem dolgozói körében. Ezt kihasználva a művelődési ház megalakította a Biliárd klubot, melynek később saját vezetősége is lett. Minden évben megszervezték az Üzemi Bajnokságot.

Az intézmény az építkezés ideje alatt területi feladatokat alig lát el. A látogatottság aránya 90–10% az üzem dolgozói javára. 1979-ben az arány javítása érdekében, illetve az építkezéssel együtt járó átmeneti helyzet miatt, a művelődési ház dolgozói együttműködést kötöttek a XV. kerület vezetőivel(6)Az intézmény a IV. és XV. kerület határán helyezkedik el. 1905-ben Istvántelek Rákospalotához tartozott. A főműhely politikailag és gazdaságilag a XV. kerülethez kapcsolódott és a mai napig megmaradt a XV. kerület legnagyobb üzemi területének. és első lépésként a kerületben található szociális intézményekben élő idős lakók patronálását vállalták.

1980 végén felépült a színházterem. Az összevont központi ünnepséget már itt tartották. Az alkalom pedig az Istvántelki üzem 75 éves jubileuma, a Vasutas nap, valamint a november 7-ei megemlékezés.(7)A Szovjetunió Nagy Októberi Szocialista Forradalmának ünnepe, melyet ebben az időszakban állami ünnepként, munkaszüneti napon ünnepeltek Magyarországon is.E hármas ünnepen a művelődési ház művészeti csoportjai mellett a Szovjet Déli Hadsereg művészeti csoportja is fellépett(8)Az irodaház és a színházterem építésénél a XV. kerületben állomásozó szovjet katonák is sokat segítettek. A Déli Hadsereg Csoport Főnökség központja pedig szintén a XV. kerületben volt. A Déli Hadseregnek volt egy művészeti csoportja (kb. 50 fő): énekesek, táncosok, zenészek, akiknek az volt a feladata, hogy különböző fellépéseken szerepeljenek Magyarországon és a környező országokban..

Új feltételek között

Istvántelken az irodaház és a színházterem átadását követően a művelődési ház nagyobb terület „tulajdonosa” lett, két egymással összefüggő épületbe költözött. Az irodaépületben megkapott három szintet, itt helyezték el a könyvtárat, az oktatótermeket, a szakköri helyiségeket, a dísztermet, illetve a művelődési ház irodahelyiségeit. Az új épületrészben került kialakításra a színházterem, a kiállításokra alkalmas előcsarnok és a büfé.

A hivatalos átadásra 1981. április 29-én került sor. Az ünnepségen a fellépő művészek között szerepelt Sas József, Angyal János, a Gúnya együttes, valamint az intézmény művészeti csoportjai. Az új feltételek végre lehetővé tették nagyszabású események rendezését is. A kötelező állami ünnepeken neves vendégművészek fellépésével, színvonalas műsorok előadása mellett, gyakoriak voltak a családi rendezvények, a házasságkötések, névadóünnepségek, melyeket elsősorban az istvántelki üzem tizenegy osztályán dolgozó több mint ezer alkalmazott számára szerveztek.

Ezt követően sok új kezdeményezést valósítottak meg. A klubok, szakkörök (fotóklub, filmszakkör, fafaragók köre) vezetői tanfolyami képzésen vettek részt, hogy a rájuk bízott csoport vezetését kellő hozzáértéssel tudják ellátni. Ezek a klubok, szakkörök rendelkeztek mindazokkal a felszerelési tárgyakkal, amelyekkel a tagok, az ott folyó munkát színvonalasan végezhették. A csoportok vezetőinek képzésével párhuzamosan megindult a tagtoborzás is a csoportokba. A jelentkezők zöme továbbra is az üzem dolgozói közül került ki, de sikeresnek bizonyult a felhívás a határos két kerület lakótelepein élők körében is, hiszen az ide látogatókat kulturált környezet mellett, jól felszerelt műhelyek, szakképzett csoportvezetők várták.

Ebben az időszakban a vállalati művelődési házakban (az adott vállalat dolgozói részére) lehetőség volt az általános iskolák befejezésére. Istvántelken az üzemben dolgozó betanított munkásoknak, a művelődési ház szervezésében, az általános iskola 7–8. osztályának befejezésére nyílt lehetőségük. A felkészülés tanfolyami formában történt. A járműjavító vezetősége munkaidő kedvezménnyel segítette a tanuló dolgozókat. A Dolgozók Általános Iskolájának befejezése után, a dolgozók folytathatták a tanulást a művelődési ház által szervezett gimnáziumi vizsgára felkészítő tanfolyamon, vagy szakmát tanulhattak.

A gimáziumi magánvizsgára felkészítő tanfolyamra az üzemben dolgozók mellett már a főváros egész területéről jelentkeztek a tanulni vágyók. Az oktatás a művelődési ház termeiben történt. Írásvetítő, térképek, szemléltető eszközök segítették a pedagógusokat a diákok felkészítésében. Ezt követően az írásbeli vizsgákra a IV. kerületi Dolgozók Gimnáziumában, a szóbeli vizsgákra a művelődési ház tantermeiben került sor.

Az üzem vezetőinek kérésére, megszervezésre került a Munkásakadémia, ahol a szakma kiválóságai tartottak előadásokat.

A művelődési ház kollektívája szoros kapcsolatot alakított ki a Tanműhely dolgozóival és az ott tanuló ipari tanulókkal. 1982-től a Tanműhely diákjai számára előadássorozat indult, melyet évente újabb és újabb témával bővítettek (pl.: a földrajzi felfedezések hatása, a technika vívmányai, az emberi jogok, az erkölcs és etika tárgykörökben). Nemcsak a tanulók képzésének segítését, hanem a kikapcsolódásuk, szórakozásuk megszervezését is vállalta a művelődési ház kollektívája. Az ifjúsági klub bevonásával, heti rendszerességgel tartottak a klubhelyiségben játékos vetélkedőket, zenés összejöveteleket.

1983-ban indul az „Egy üzem–egy iskola” mozgalom. A megállapodás, a Járműjavító, a Landler Művelődési Ház és a Lenin utcai Általános Iskola (ma Szent Korona utca) vezetői között jött létre. Ennek keretén belül az üzem dolgozói segítettek az iskola épületének rendben tartásában (tatarozás, felújítás), az iskola tanulói műsorral kedveskedtek az üzemi családi rendezvényeken, névadó ünnepségeken, a művelődési ház negyedévente színházi előadást szervezett az általános iskolásoknak. 1984-ben a mozgalom hatására megalakult a Tücsök klub, az iskoláskorúak néptánccsoportja. (Az ezredfordulót követően az „Egy üzem–egy iskola” mozgalomból már csak az iskola maradt meg. Művelődési házunk kapcsolata a Szent Korona utcai MÁV Óvodával és Általános Iskolával azóta is töretlen.)

A ’80-as években a lakóterület felé nyitás végig napirenden volt (a kerületben lévő intézményekben elhelyezett plakátokon, valamint a lakókhoz eljuttatott szórólapokon, „reklámozta” magát a művelődési ház). Az ilyen irányú kezdeményezések ellenére a gyermekprogramok, foglalkozások túlnyomó részét továbbra is az üzem dolgozóinak gyermekei részére szervezik. A kínálatban a vetélkedők, csapatversenyek mellett mesedélután (kiemelt a húsvéti, a gyermeknapi, a Mikulás és a karácsonyi) is szerepelt, vasárnaponként pedig mese mozi várta a kicsiket.

A látogatottság érdekében a művelődési ház vezetősége bevezette dolgozóinak a lépcsőzetes munkakezdést, hogy igazodjanak az üzem életét meghatározó munkaidőhöz, és az egyéb teljesítményvállalásokhoz is (pl.: kommunista szombat).

Minden hónap utolsó szombatján játszóházat üzemeltettek, ahol a nyugdíjasklub tagjaitól régi játékokat tanulhatnak a gyermekek, az ifjúsági klub tagjai pedig „gyermek megőrzést” vállaltak, a szülők igénye szerint.

1981-től a könyvtár, „belakva” új helyét, nyilvános lett és területi feladatokat is ellátott. A felnőtt olvasóknak rendezett író-olvasó találkozókon túl – ahol meghívott vendégek voltak többek között Raffai Sarolta, Hernádi Gyula, Gyurkovics Tibor írók – rendszeres könyvtári órákat szervezetek a környező iskolák tanulócsoportjainak.

1984-től a Landler Művelődési Ház együttműködési szerződést kötött vidéki kulturális intézményekkel (pl.: Veresegyház). Közös programok szervezésével, a Bejárók klubjának megalakításával igyekeztek segíteni a bejáró dolgozók művelődését, kulturált szórakozását.

1986 januárjában művelődési házunkban került sor a Vasutasok Szakszervezete XI. kongresszusának megrendezésére. Intézményünk, valamint az üzem politikai, gazdasági vezetése, a technikai segítségen túl, művészeti csoportjainak szerepeltetésével is hozzájárultak a kongresszus színvonalas és gördülékeny lebonyolításához. A szakszervezeti rendezvényeken kívül művelődési házunk adott otthont a Vasutasok Szakszervezete Nyugdíjas Alapszervezetének is. 1987 végén az új kezdeményezés eredményeként megalakult Magyarországon az első TOTÓ klub, a IV. kerületi OTP támogatásával. A tagok a helyszínen vásárolhatták meg és adhatták fel szelvényeiket. A siker érdekében az intézményen belül, külön klubhelyiséget alakítottak ki, mely alkalmas volt a fogadások lebonyolítására, illetve összejövetelek rendezésére. A művelődési ház dolgozóira várt a feladat, hogy az összejövetelek szórakoztatóak és tartalmasak is legyenek.