Az Aranytíz Művelődési Központ

A Kelli László Úttörőház 1959–1985.

Az Aranytíz Művelődési Központ másik elődintézményét, a Kelli László Úttörőházat, 1959-ben alapították és kezdetben az Arany János utca 10. sz. alatti épület első emeletén helyezkedett el. A két helyiségből álló intézmény egy irodából és egy közösségi térből állt. Nevéből és funkciójából adódóan sokáig kizárólag az ifjúság, az úttörőmozgalom eszméit volt hivatott szolgálni. Az úttörőház tevékenysége alapvetően négy területből állt össze: mozgalmi képzésből, módszertani, szakági és a szabadidős tevékenységből. Sajnos ezekből a korai időkből igen kevés írott anyag maradt fenn.

A mozgalmi képzés és a módszertani tevékenység az úttörőmozgalomhoz kapcsolódott, az V. kerületi úttörők és úttörőcsapatok szakmai segítése volt a feladat.

A szakági tevékenység az adott kor legnépszerűbb hobbijait ölelte fel, melyek folyamatosan változtak az idősorán. Az intézmény a minimális anyagi lehetőségeket kihasználva folyamatosan igyekezett fejleszteni a megfelelő technikai hátteret a szakkörök munkájához.

A Rádióépítő Szakkör az úttörőház alapításától 1959-től a ’90-es évek végéig működött Gobbi István vezetésével. 1984-től a megszűnésig a Deák-Diák Általános Iskolában, mint kihelyezett szakkör működött. A saját kezűleg épített rádiók, adóvevők és ezek használata nagy vonzerőt jelentett az iskolások számára.

A Közlekedési Szakkör a ᾽70-es évek elején alakult, Kelli László Közlekedési Szakkör néven. Az első szakkörvezető Boros Géza volt, aki a gyerekek közlekedésének a biztonságosabb és balesetmentesebb körülményeit szem előtt tartva végezte feladatát. A helyes közlekedésre nevelésbe fiatal vezetőket is beszervezett és így nemcsak KRESZ-re oktatták a gyerekeket, hanem csapatszellemre, egymásra való odafigyelésre, közösségi életre is. Munkájukat támogatta az V. kerületi Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztálya és különféle demonstrációs anyagokat, módszertani segítséget is adtak a szakkör munkájához. A szakkörön főleg kerületi általános iskolás gyerekek (6-tól 15 évesig) vettek részt. Nyári táboraikban 80–100 fő is megfordult, hiszen nem csak a kerületben tanuló és lakó általános iskolások körében volt népszerű a szaktábor.

Művészeti csoportjai közül kiemelhető a Fúvószenekar, mely 1979-ben megszűnt, valamint a színjátszó csoport és az irodalmi színpad, melyek szintén 1979-ig működtek.

A szabadidős tevékenységek között a legnépszerűbb a ’70-es évektől a nyolcvanas évek végéig a kerületi hetedik–nyolcadik osztályosoknak szórakozási lehetőséget biztosító Tini Diszkó volt. A Szirmai Tibor vezette klubban a gyerekek kulturált körülmények között, felügyelettel és értékes programokkal kiegészített rendezvényeken vehettek részt. A tagsági kártyával rendelkezők csaknem kétszázan voltak. Az 1980-ban készült szakfelügyeleti jegyzőkönyvek alapján kis összegzést tudunk nyújtani az úttörőház szakköri tevékenységéről. A ’80-as évek elején 11 szakkör működött. 1980-ban alakult bábszakkör az úttörőházak jellegzetes közösségi formájának példája volt. Lévai Sándor: Süsü a sárkány című mesejáték bábtervezője által vezetett szakkör a bábkészítéssel és bábjátszás dramaturgiájával ismertette meg a kerületi kisdobosokból és úttörőkből álló gyerekeket, akik a fellépéseken mutathatták be elkészített figuráikat és játszhatták el kedvenc meséiket is.

1979-ben, Kelli László Úttörőház Ifjúsági Zenekara néven, Bíró Rudolfné vezetésével vonószenekar alakult, mely a kerületi zeneiskola növendékeiből állt össze, több fellépés és elismerés jelezte felkészültségük színvonalát. A zenekar a Művészeti Szemle budapesti döntőjében kapott arany oklevele is ezt a magas művészi színvonalat értékelte.

A Fotószakkör is a kor egyik népszerű szabadidő eltöltését jelentette az úttörőknek, akik megtanulhatták a fényképezés és a fotók kidolgozásának műhelytitkait, gyakorolhatták az előhívás, nagyítás technikai fortélyait. Mogyorósi József – e szakkör vezetésén kívül – 1980 őszétől a Móra Ferenc Gyermekszínpad csoportját is vezette, ahol a gyerekek maguk írták, játszották és közösen rendezték darabjaikat. A színháztörténeti alapismeretek, beszédtechnika, mozgástechnika és próbák mellett, színházlátogatások is szerepeltek programjukban.

A Kerámiaszakkör Barta Katalin vezetésével már 1979-től működött, de csak 1980-ban sikerül kemencét beszerezniük, majd évek alatt korongot is tudtak vásárolni, ezzel teljesítve ki a szakkör munkásságát.

Nagysikerű fellépéseket tudhatott magáénak a Tepliczky Beáta (Ki Mit Tud?-on szerepelt énekes, néptáncos) vezette Néptáncszakkör, mely 1979 óta működött a házban. A művészeti seregszemlékre rendszeresen meghívást kapó együttes kezdő és haladó csoportokban sajátította el a néptánc alapjait, koreográfiáit, ismerkedett meg hazánk dalaival és táncaival.

A Természetjáró szakkör egy stabil közösségét jelentette a látogatóknak, ahol az úttörők és kisdobosok együtt túrázhattak, kirándulhattak az idősebb korosztállyal. Működött az intézményben Sakk-, Repülőmodellező és Hajómodellező szakkör is.

1984-ben az Úttörőház alapításának 25. évfordulójára egyhetes rendezvénysorozattal emlékeztek meg.

Az Aranytíz Ifjúsági Centrum

1985–1986 között a kerületi tanács az úttörőház területét jelentősen átalakította és alapterületét kibővítette. Ez a változás és a ház igazgatójának, Újfalusi Ritának újfajta szakmai és gazdasági szemlélete megteremtette a feltételeit a bevételek növelésének. A bevételek pedig a közművelődési programok finanszírozásának forrásait is bővítették. Elindult az intézmény programszerkezetének átformálása, úttörőházból közművelődési intézménnyé válása. Az új termek kialakításával megteremtődtek a tárgyi feltételei az új tánctanfolyamok elindításának a kor elismert táncpedagógusainak vezetésével. A fiatalon elhunyt kiváló táncművész Bakó Géza, valamint Bakó Gábor, Kriszt László, Fincza Erika, S. Tóth Margit, Jeszenszky Endre – nem tipikus úttörőházi programként – a modern jazztánc különböző irányzatait tanították, s ezzel egy másfajta réteggel bővítették az intézmény látogatói körét. 1988-ban a Rock Színház közreműködésével megalakult a Musical Stúdió. A nyolcvanas évek végére, mivel a fenntartó tanácsnak szakmai elvárásai, a szakmai felügyeletet biztosító úttörő szövetségnek viszont anyagi lehetőségei nem voltak, ezért ebben a vákuumban az intézmény kereste a helyét a helyi közművelődés palettáján, és a már meglévő, működő kulturális programjait továbbfolytatva, illetve immáron mozgalmi jellegétől megszabadulva, tisztán kulturális, közösségi tevékenyégstruktúrát alakított ki. A rendszerváltás után az intézmény teljes szakmai felügyelete is a kerületi önkormányzathoz került(4)Hangsúlyos, hogy a szakmai felügyelet került át ekkor, mert a fenntartó már régen a kerületi tanács volt, hiszen „...Az egységes működés érdekében az Állami Ifjúsági Bizottság 15010/1977 sz. határozatához irányelveket jelentetett meg, mely szerint az úttörőház a művelődési intézményhálózat részeként működő ifjúsági létesítmény...”.. Így az V. kerület már két, főleg az ifjúsági korosztállyal foglalkozó művelődési intézménnyel rendelkezett (Aranytíz, Belvárosi Ifjúsági Ház).

Az intézmény új neve pedig „alulról jövő” kezdeményezés hatására született meg, ugyanis az idelátogató közönség már használta az Aranytíz nevet. 1990. január 1jétől az V. kerületi tanács határozata alapján az intézmény új neve hivatalosan is Aranytíz Ifjúsági Centrum lett.

1990 novemberétől a Zoltán Erika Táncstúdió indulásával, az Aranytíz Musical Stúdióval, a moderntánc tanfolyamokkal, majd a London Nyelvstúdió befogadásával, valamint civil önszerveződő csoportok megjelenésével kialakultak a ház arculatának legfontosabb elemei.

Otthonosság

Az Aranytíz Ifjúsági Centrum nem a hagyományos, klasszikus művelődési intézmény teremszerkezetét mutatta, hisz a többemeletes belvárosi bérház földszintje és első emelete egy részének kulturális, közösségi célokra történő átalakításával jött létre, másrészt nélkülözte a művelődési házak hatvanas években elterjedt modelljét, a nagyszámú látogatót befogadni képes „színháztermet”. Ugyanakkor a kisebb termek a kisközösségek, tanfolyamok, képzések számára ideális helyszínt jelentettek. Ezen a viszonylag szűk alapterületen is több száz fő látogatta naponta az Aranytíz programjait.

A különböző közművelődési formák (előadások, tanfolyamok, klubok stb.) és ezek szakmai nívója csak egyik vonzereje volt intézményünknek. A hely atmoszférája jelentette a másik fő értékét a háznak. Hátránya előnyére is vált, hisz itt a szűk közegben kialakult egy családi, emberközeli világ, ahol az órák közötti szünetekben mindig kevés volt a hely, „összeütköztek”, „összefutottak”, találkoztak egymással az emberek. Külön információs szolgálat és ezzel a feladattal megbízott munkatárs nem volt, így a felvilágosítást és tájékoztatást közvetlenül a népművelők nyújtották. Kialakult tehát egy spontán „társasági tér”, hisz sok diák a tanítás után késő estig itt töltötte el idejét, beszélgettek, terveket szőttek, nézték a jazzbalettosok óra előtti emeléseit, hallgatták a színházi élményeket, szerepeket tanultak. A mindennapok részévé vált számukra az Aranytízben lenni, és az idejáró fiatalok nagy része „aranytízesként” említette önmagát. Az intézmény közösségteremtő és -formáló eredményeiben Újfalusi Rita mellett a ’90-es évek elejéig igazgatóhelyettesként itt dolgozó Varga Zsoltnak is fontos szerep jutott.

Persze nem csak a gyerekek, fiatalok érezték ezt a kötődést. A civil szervezetek szinte mindegyike megalakulásuk óta napjainkig velünk vannak. A tánctanárok, Bakó Gábor 25 éve, Kátai Robi és Zoltán Erika több mint húsz éve tanítanak nálunk. „Otthon beültem a kocsiba és vezetés közben kihangosítón keresztül elkezdtem telefonálni, több hívást is lebonyolítottam, mire azt vettem észre, hogy az Aranytíz előtt parkolok. Nem ide indultam, de ide érkeztem meg. Mert itt otthon vagyok.” (Zoltán Erika).

„Itt nőtt fel” Darab Kati, aki kilencéves korában kezdett tanulni Jeszenszky mesternél és most diplomás táncpedagógusként tanítja növendékeit. László Zsuzsa, aki S. Tóth Margit tanítványaként ízlelte meg először az aranytízes tánctermek világát, s most, 24 évvel később gerincgimnasztikát tanít itt. Ugyancsak hosszú ideje van nálunk a salsatanár José Rey is.

Van itt valami, ami a nyolcvanas évek közepe óta a mai napig nem változott: a hely szellemisége. Az Aranytíz vezetésének és munkatársi kollektívájának fő célkitűzése nem más, mint az értékteremtő, értékőrző kulturális tevékenység mellett a családias, szeretetteljes emberés gyermekbarát légkör biztosítása. Mi, itt dolgozók, beosztástól függetlenül hiszünk abban, hogy a személyre szóló, kitüntető figyelem, amivel a látogatókat fogadjuk az a megtartó kapocs, ami miatt visszatérnek hozzánk kicsik és nagyok egyaránt. Ez a hozzáállás nem magától jön létre. Az intézményt vezető Újfalusi Rita szakmai kvalitása, személyisége, lelki habitusa és tegyük hozzá, „csupa nagybetűvel” női mivolta és Szabó Lajos igazgatóhelyettes kiemelkedő szakmai háttérmunkája, meghatározója volt ennek az egész intézményre jellemző és máig ható mentalitásnak.

Az itt élő polgárok válogathatnak a kulturális kínálatban, hisz sok országos, fővárosi és magán fenntartású múzeum, színház, kiállítóterem, koncertterem működik a kerületben. Ebben a közegben az Aranytíz Ifjúsági Centrum, a maga sajátos és korlátozott eszközrendszerével, igyekezett kultúraközvetítő és közösségteremtő szerepének megfelelni. Tavaszi Karnevál

A ’90-es évek tevékenységi struktúrájának jellemzői

A Musical Stúdió

Az Aranytíz Musical Stúdió 1990-ben kezdte meg önálló működését az akkor még Aranytíz Ifjúsági Centrum néven működő intézményben.

A stúdió az egykori Rock Színház szakmai segítségével kelt életre, a 7–22 éves fiatalok számára, akik színészmesterséget, beszédtechnikát, éneket és táncot tanultak, illetve tanulnak nálunk mind a mai napig. Az eredeti elképzelés szerint az innen kikerült fiatalok a Rock Színház színpadán léphettek fel. Természetesen a kezdetek óta rengeteg változás történt; felújították az Aranytízet, mások lettek a tanárok, újabb és újabb növendékek kapcsolódtak be a munkába, de a cél ugyanaz maradt: „stúdió” formában működni, vagyis nem színészképzőként, vagy iskolaként, hanem olyan, speciális elfoglaltságot jelentő közösséget teremtve a fiataloknak, hogy amellett, hogy jól érzik magukat, fejlődik beszédkészségük, határozottabb lesz fellépésük, gyarapszik önbizalmuk.

Természetesen mindig örültünk azok sikereinek, akik kedvet kapva a színész mesterséghez elindultak a művészi pályán. Több mint ezer növendék tanult itt a húsz év alatt és sokan választották közülük hivatásukként a színészi pályát. Stúdiónkban a színházi szakma kiválóságai tanítottak, s tanítanak. Néhány név a tanári karból.
Színészmesterség, beszédtechnika: Botka Valéria, Csányi László, Schubert Éva, Bencze Ilona, Hűvösvölgyi Ildikó, Zubornyák Zoltán, Borbély Sándor, Böröndi Tamás, Bolba Lajos, Póka Éva, Kiss Anikó.
Ének: Axmann Péter, Lupa János, Gebora György.
Tánc: Jeszenszky Endre, Czakó János, Fodor Zoltán, Bakó Gábor.

Fellépéseink sora a teljesség igénye nélkül: minden évben karácsonyi gálaműsort és kétnapos, nyári évzáró vizsgaelőadást tartunk, de fellépünk a Belvárosi Nyári Fesztiválon, március 15-ei megemlékezéseken, a Művelődési Házak Majálisán, a SzüniDö-Dő rendezvényein, kerületi nyugdíjasklubok ünnepségein. Zubornyák Zoltánnal, Stúdiónk hajdani tanárával roadshow műsorokon vettünk részt. Több alkalommal indultunk az Improfeszten, melyre Kiss Anikó készítette fel a gyerekeket, és 2010-ben a fesztivál Arlechino Díját hoztuk el. A Zenekar című darabbal, az Országos Diákszínjátszó Fesztivál különdíját nyertük el. A Magyar Rádió Stúdió 11 zenekarával gyermekfesztivált szerveztünk. Az Országos Amatőr Tánciskolák táncversenyén 2006-ban és 2007-ben az I. díjat hoztuk haza, Bakó Gábor tanár úr felkészítése mellett. Olaszországi, mondragone-i gyerekfesztiválon nagy sikert arattunk csakúgy, mint Ausztriában, ahol egy tánckoreográfiával nyertünk díjat. Bolba Lajossal két darabot is színpadra vittünk (Kabaré, Két szívdobbanás), de Pozsgai Zsolt: Szerelmem, Magyar Katalin című, kifejezetten az Aranytíznek írt, és az 1956-os események 50. évfordulójára készült darabját is bemutattuk. A magyar és a világirodalom, a musical és a sanzonvilág, a népzene területéről óriási mennyiségű anyagot dolgoztunk fel a húsz év alatt.

Számos nyári tábort szerveztünk a stúdiósoknak: mind megannyi remek, tartalmas nap és hét, esti muzsikálás, majd a tábor végén bemutató előadás. Naponta 5-6 óra telt munkával, tánccal, beszédtechnikával, énekkel, színészmesterséggel, Nyírjesen, Balatonszepezden, Tahitótfaluban. Nyári intenzív kurzusunk is volt az Aranytíz falain belül, szintén sok-sok hasznos órával, lezárásként bemutatóval.

A Musical Stúdió 15. és 20. születésnapját is megünnepeltük. Felelevenítettünk régi vizsgaelőadásokat, versenyeket, vendégül láttuk hajdani tanárainkat, növendékeinket.

A tevékenység háttérmunkáját, fellépéseket, táborok szervezését, csoportok beosztását, pályázatírást, adminisztrációt az Aranytíz részéről sokáig Újfalusi Rita látta el, majd átadta a stafétabotot. Évekig Nádas Eszter majd Fejes Brigitta töltötte minden szombatját velük, töretlen lelkesedéssel, hogy egy nagyszerű közösséget segítsenek munkájukkal. 2009 óta Liztler Judit intézi a stúdió ügyesbajos dolgait(5)A Musical Stúdió fejezetet Litzler Judit írta..

Táncművészeti tevékenység

Az Aranytíz tudatos szakmai elvek alapján a táncműfaj modern ágának oktatási színhelye lett, ahol a szakma kiválóságai tanítottak. A tánctanfolyamaink budapesti ismertséget jelentettek és szakmai műhelyként is számon tartották az Aranytízet, ahol a táncműfaj ismert képviselői vagy tanárként, vagy a tanfolyamok, próbák résztvevőiként megfordultak intézményünkben. Színes volt a paletta: a klasszikus balettől a jazztáncon át a modern hip-hopig mindenféle stílus képviseltette magát. Idős és fiatal megfordult a balett-termek izzasztó világában. A tánctanítás egyik „sikerágazatunk”, mind a mai napig egyik legnépszerűbb tevékenységünk.

A magyarországi jazzbalett műfajalapító nagymestere Jeszenszky Endre az elsők között volt Magyarországon, aki modern táncstílusokkal kezdett foglalkozni. Táncpedagógiai munkássága jelentős mértékben az ötödik kerülethez kötődik. A Semmelweis utca 4.-ben klasszikus balett és spicc órákat tartott, az Október 6. utca 22.-ben a Dévényi Anna Alapítvány termében streching és emelésórákat, gyógytornászoknak kialakított speciális tréninget, és az Aranytízben a ’80-as évektől egészen a haláláig a jazzbalett oktatásának mestereként tanított. Alakja, karizmája, jellegzetes hangja elválaszthatatlan volt az Aranytíz mindennapjaitól. Kezdő, haladó és művészképző óráin egyaránt jelen voltak a hazai moderntánc művészet későbbi kiemelkedő alakjai, a színházi, zenei élet ismert művészei, és a tánckedvelő amatőr érdeklődők. Sajátos hangulat, megszállottság jellemezte diákjait, akik kitartottak a mester mellett és életük későbbi szakaszában is látogatták a mester óráit.

Az Aranytízben eltöltött 25. évét ünnepelte 2011-ben Bakó Gábor koreográfus, a jelenlegi magyar modern jazztánc-élet egyik legismertebb alakja, aki az amerikai új jazztánc vonulatát képviseli Magyarországon. Óráinak felépítése a klasszikus balett-tréning metodikáján alapszik, foglalkozásain a fizikai és szellemi terhelés harmóniájára törekszik. Negyedszázados aranytízes munkáságát folyamatos népszerűség jellemzi, óráin nem ritka a negyvenen, ötvenen túli tanítványok részvétele sem.

Czakó János tánctanár a „Molnár-technika” oktatója volt, ami a néptánc és a balett műfajok kombinatív technikáját jelenti. A Flashdance zenéjére tartotta óráit, melyek tanítványai elmondása alapján rendkívül megerőltetőek voltak. Stabil tanítványi rajongótábora rendszeresen járt óráira, szakmai kvalitása, cigarettázó alakja, érces hangja, embersége és közvetlensége a tanítványai körében legendássá tették. A Musical Stúdió tanára volt haláláig.

A nyolcvanas évek végén az új táncműfajt a hip-hopot egy fiatal táncos, Kátay Róbert képviselte Magyarországon. Robi 1988 óta van jelen intézményünkben, ebben az időben a Powerdance tánccsoportot vezette, később az 1990 novemberében indult Zoltán Erika Tánciskola művészeti vezetője lett. A tánciskola tanfolyami csoportjainak száma az idők folyamán rohamosan nőtt. A kilencvenes évek közepén a tanfolyami összlétszámuk meghaladta az ötszáz főt. Ekkor (a tánciskola fénykorában) nem volt ritka, hogy a beiratkozásokon az Arany János utca sarkáig állt a jelentkezők sora. 1994-ben Zoltán Erika felvette az Erika C nevet s az óta az iskola is ECDS (Erika C. Dance School) néven – országos hálózattal – működik. Jelenleg az óvodásoktól a „fiatal felnőttekig” több korosztályt is tanítanak. Az iskola táncegyüttese igazi profi osztály, akiket különböző divatbemutatókon, show színpadokon, videoklipekben és élő koncerteken is látni lehet.

A napjainkban nagy népszerűségnek örvendő salsaés merengue-tanítás 1998 óta zajlik intézményünkben. José Rey – egykor a kubai Teatro National de Cuba tánckarának a tagja volt – igazi, autentikus tanára a világszerte egyre divatosabb kubai táncoknak.

Színesítették a táncoktatás műfaji sokszínűségét a Kanadában tanulmányokat folytató Jeszenszky-tanítvány, László Mónika Graham-tánctechnika órái, a flamencót tanító Vámos Vera, Budai László (tangó világbajnok) és Doór Zsuzsa moderntánc órái, az egykori musical stúdiós Király Vali ír sztepp, továbbá Gyenes Ildikó jazztánc órái.

Civil szervezetek, klubok, önszerveződő csoportok

Az 1989-es Egyesülési Törvény hatálybalépése után megszaporodtak a társadalmi igényt kielégítő, különböző csoportok érdekeit képviselő szervezetek (non-profit és civil egyesületek). Az Aranytíz Ifjúsági Centrum olyan klubokat működtetett, olyan civil szerveződésekkel alakított ki együttműködést, illetve fogadott falai közé, amelyek a kerület lakosságának szabadidő-eltöltési igényeit is kielégítik. Befogadói és támogatói voltunk programjaiknak, segíttettük ténykedésüket, mert szociális és kulturális tevékenységüket értékesnek gondoltuk. A civil szervezetek befogadása révén az általuk képviselt értékek beépültek az Aranytíz tevékenységi struktúrájába, gazdagították és színesítették a programkínálatunkat. Az intézmény lehetőségeihez mérten kiemelten azon helyi szervezeteknek nyújt működésükhöz szükséges feltételeket, akik nem rendelkeznek önálló helyiséggel. Mint önkormányzati művelődési intézmény ugyanakkor segítjük a kerületben folyó hagyományőrző és hagyományteremtő kezdeményezéseket, városrészünk múltjának bemutatását, feltárását, a helyi értékeket védő (építészeti, műemléki stb.) összefogás ösztönzőit.

Ennek egyik példája az 1987-ben alakult Helytörténeti Klub, mely civil kezdeményezésre, kerületünk iránt felelősséget érző szakemberekből és itt élő polgárokból szerveződő közösség. 1990. április 12-én 200 éves Lipótváros címmel emlékülést tartottak, melynek vendégei neves kerületi személyiségek voltak. Később rendezvényeiket a Városvédő klubba helyezték át, majd 2003-tól ismét nálunk tartják havi rendszerességgel összejöveteleiket. A klub segíti a kerületben folyó hagyományőrző és hagyományteremtő tevékenységeket, városrészünk múltjának bemutatását, feltárását. Tagjai szorgalmazzák egy kerületi helytörténeti gyűjtemény létrehozását is. 1989 decemberétől néhány évig az intézményben működött a Flotta-Press Autósport Szakosztály. Rendszeres összejöveteleiken a versenyekre való elméleti felkészülés, és a részvétel értékelése, elemzése volt a fő téma. Az úttörőház egykori közlekedési szakkörösei közül sokan jártak felnőtt fejjel a szakosztály klubnapjaira. Az Aranytíz „legdinamikusabb” csoportja kuriózumot jelentett az ifjúsági centrum programszerkezetében.

A Kamasz-Panasz Klub 1992-ig működött, az önszerveződés, az alulról jövő kezdeményezés szép példája volt. Az ifjúsági klubok működéséhez hasonlóan, a 16–18 éves fiatalokat fogta össze. Tagjai hetente rendszeresen találkoztak. Összejöveteleiken az őket érintő és foglalkoztató témákról beszélgettek egymással tematika és minden megkötés nélkül. „Mintha pszichológushoz mennék – nyilatkozta egyik tagjuk – meghallgatnak, és baráti tanácsokat adnak, egy igazi közösséghez tartozónak érzem magam.”

A Kerámiaszakkör Ivák Attila vezetésével a kerületi nyári napközis táborban alapozta meg működését és tagságát. 1991 szeptemberében már 25–30 gyerek jelent meg a foglalkozásokon. A pincében a mostoha körülmények ellenére is a művészetre, az alkotófolyamatra nyitott fiatalok forgatták a korongot és sajátították el a műalkotások készítéséhez szükséges technikákat. A manuális foglalkozásokon kívül a szakkör lehetőséget nyújtott a résztvevőknek az alapszintű művészettörténeti ismeretek megtanulására is. Itt kell említést tennünk a szombat délelőttönként tartott agyagozó játszóházi foglalkozásokról, ahol óvodás korúaktól a középiskolásokig minden korosztály megismerkedhetett játékos formában e tárgyalkotó művészet szépségeivel.

A Nemo Képzőművészeti Műhely 1995-ben indult, elsősorban a 16 éven felüli korosztály számára. Az elkészült alkotásokból az időközben felújított pincében a tanév végén önálló kiállítást rendeztek, ezzel létrehozva az ifjúsági centrum Aranytíz Galériáját.

A Sügérbarátok klubja, 1995 januárjától, e különleges állatfaj iránt érdeklődő akvaristákat fogta össze. Kiállításaikat az Ifjúsági Centrum pincéjében tartották, ahol a szivárvány minden színében pompázó, senkire sem veszélyes és „felettébb csendes” halakon kívül hüllőkkel, kétéltűekkel is találkozhatott a közönség. A kígyók, rákok, a tarantella és a keresztes pókok, viperák és más mérges kígyók látványa igazi élménnyel gazdagította a látogatókat. „Kitűnő reklámés marketingfogásként az intézménybe látogató szemben találta magát a klub névjegyével, az akváriummal. A földszinten és az emeleten egy-egy színpompás halakkal, tengeri élőlényekkel benépesített akvárium hirdette a klub tevékenységét hangulatossá téve a lépcsőház belső miliőjét is.”

A ’90-es évek közepétől működő sakkszakkör elsősorban a kerületi általános iskolák alsó tagozatosai számára biztosított hasznos és értelmes elfoglaltságot. A Nagy Imre által vezetett foglalkozásokon kevés számú, de annál lelkesebb kis sakkozó vett részt.

Ásványgyűjtők Klubja: a magas szakmai nívón működő, Dr. Várhegyi Győző akadémiai doktor által létrehozott, majd később Bódy Bence által vezetett körnek elsősorban a Föld kérgének szilárd, egynemű (homogén), természetes eredetű anyagai iránt érdeklődők a tagjai. Az általuk kiadott szakmai kiadványt, intézményünkről nevezték el: AUXIT (AU: arany, X: tíz, IT: ásványnév képző). Foglalkozásaikon diaképes előadásokat tartottak, melyeken az érdeklődők az ásványok színpompás világával ismerkedhettek.

BLSE, Aranytíz Természetbarát Klub: az 1980-ban alakult sportegyesület 1985 óta tartotta nálunk összejöveteleit. A klubnapokon vetítésekkel, színes élménybeszámolókkal, előadásokkal gazdagították a túrákon szerzett ismereteket. Míg a nyolcvanas–kilencvenes években a fiatalabb korosztály és a gyerekek is szép számmal vettek részt túráikon, a kézezres évek elején inkább a nyugdíjas korosztály talált magának itt kellemes elfoglaltságot. Tisztes, őszülő, igazi „békebeli urak” vezették a klubot: Dr. Antall Andor és Borbély Lajos. A klub életének fontos mozzanata volt az 1997. január 23-án a Barátunk a természet című kiállítás megszervezése és kivitelezése, ahol interaktív alkotásokkal is megismerkedhetett a látogató. A kiállítást László Gyula történész nyitotta meg. A klub, a 90 fölött is örökifjú, mosolygós és szellemileg mindvégig friss vezetőjének Borbély Lajosnak bekövetkezett halálával, 2010-ben fejezte be működését.

A Közszolgálati Sportegyesület Természetjáró Szakosztályának „Menő-Manó” Tájak Korok Múzeumok Klubja ugyancsak a „zöld” vonalat képviseli az Aranytízben. Havonta többször szerveznek túrákat és kirándulásokat az egyesület tagjainak. A szakosztály a kilencvenes években csatlakozott a Tájak Korok Múzeumok országos mozgalomhoz és megalakították klubjukat. Ekkortól már az Aranytíz természetjáró csoportjai közé kerültek s mind a mai napig nálunk tartják klubnapjaikat, ahol az utazások során készített filmeket s a világ természeti csodáit bemutató sorozatokat nézik meg.

Rockenbauer Pál Túravezetők Klubja: a Dr. Pászti Gyula alapította és vezette klub a kilencvenes évek elején jelent meg intézményünk programkínálatában. A mindig teltházas összejöveteleiken élménybeszámolókat, ismeretterjesztő előadásokat tartanak hazánk, illetve a világ legszebb természeti tájairól. A klub kezdeményezése eredményeként valósult meg, hogy Magyarország valamennyi várán nemzetiszínű zászlók lobognak. A klub másik érdeme, hogy védelem alá kerültek az ország legöregebb fái, a budakeszi mamutfenyők.

Az alapvetően ifjúsági profilú intézmény nyugdíjas korosztály felé nyitásának példája volt az MSZOSZ(6)Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége.V. kerületi nyugdíjasklubjának beköltözése, ők 1989 óta vannak nálunk. A Dr. Várnagy László által alapított, majd halála után felesége által vezetett, önállóan működő, de önálló jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet érdekvédelmet és érdekképviseletet lát el a kerületben élő nyugdíjasok számára. A 125 fős tagszervezet tevékenysége az elmúlt években jelentősen kibővült. A közösséghez tartozás élménye szükségessé tette a heti találkozás rendszeressé és klubszerűvé tételét. Az összejöveteleken az időseket érintő problémák megbeszélése mellett beszélgetés, kártyázás, újságolvasás teszi színesebbé az együttlétet.

A Belváros-Lipótvárosi Mozgássérültek Egyesülete 1997-ben tartotta első összejövetelét. Az Aranytíz aktívan segítette az egyesület kulturális szabadidős programjainak megvalósítását, jeles napok (karácsony, nőnap) közösségben történő megünneplését. Az egyesület rendszeres foglalkozásokat, tanfolyamokat szervez, melyeken bárki ingyenesen részt vehet.

1995-től intézményünkben található, a korábban a hatodik kerületben működő Budapesti Székely Kör. A kör két legfontosabb célja: az erdélyi kulturális és művelődési intézmények, egyesületek munkájának segítése, és az erdélyi magyar kultúra, ezen belül a tudományos, művészeti, irodalmi alkotások és alkotók magyarországi bemutatása. Az ifjúsági centrum átépítése előtt is élénk és sokszínű kínálat jellemezte az egyesület programjait. 2003-tól a felújított művelődési központban már a nagyobb érdeklődésre számot tartó rendezvényeikre is lehetőség adódott.

1985-ben alakult a zürichi székhelyű, a rendszerváltás utáni évektől intézményünkben előadásait tartó Zürichi Magyar Történelmi Egyesület, melynek célja a magyar történelem kutatásának elősegítése, a magyarság kultúraközvetítő szerepének ápolása. Bemutatja (közkinccsé teszi) a magyar történeti múlt kutatásának eredményeit. A havonta megtartott előadások elsősorban a történelem iránt komolyan érdeklődőket vonzotta. Intézményünk kommunikációs lehetőségeinek segítségével – műsorfüzet, honlap, szórólap – igyekszik nagyobb nyilvánosságot adni az egyesület programjainak.

Bódy Gábor filmklub: Szabó Lajos (volt igazgatóhelyettes) által vezetett klub művészfilmeket mutatott be, s a vetítést követően elemezték a filmek értékeit.

A Kvízjátékosok klubja a népszerű televíziós „Mindent vagy semmit” játék győzteseinek vezetésével alakult meg és havi rendszerességgel jöttek össze a tét nélküli játékokra.

Az intézményben működő különböző klubok taglétszáma 2000-ben már közel hétszáz fő volt. Kétharmaduk nyugdíjas, ami jelezte az ifjúsági centrum látogatói szerkezetének a módosulását, ami abból a szempontból sikerként könyvelhető el, hogy a tervekben megfogalmazott „nyitás a nyugdíjasok és a felnőtt korosztály felé” feladat az idők során megvalósult.

Gyerekprogramok

Az intézmény igazgatója, Újfalusi Rita és munkatársai hosszú éveken keresztül vezették a Hárshegyi kerületi napközis tábort, ahol pedagógusok segítségével a gyermekfelügyeleten túl színes, sokrétű, az életkori sajátosságoknak és pedagógiai céloknak megfelelő foglalkozásokat szerveztek a táborlakók számára.

Az Aranytíz azonban a téli, a tavaszi és az őszi szünetben sem volt csendes, hisz a kerületi általános iskolák napközisei közül sokan nálunk tölthették el a szünidő hétköznapjait. Reggel 7-től délután 5-ig szakképzett pedagógus és az Aranytíz egy munkatársa felügyeletével színes programokat, foglalkozásokat szerveztünk a többségében hátrányos helyzetű vagy csonka családban felnövő gyermekeknek.

Az ifjúsági centrum szoros kapcsolatot ápolt a kerületi általános és középiskolákkal, a kerületben lévő nevelési intézményekkel, valamint helyet adott amatőr művészeti bemutatójuknak, képzőművészeti és rajzkiállításuk. Példaként említsük meg a Szemere utca 5. Általános Iskola Rott Zsuzsa vezette napközis csoportjának munkáiból készült évenként megrendezett kiállítás-sorozatot. A hétévesek Versről képben címmel induló majd három évvel később a tízévesek alkotásaival záró sorozat méltán váltott ki elismerést a látogatók körében.

A Történeti Játszóház sorozat 1996-ban indult és a millennieumi programsorozat részeként sajátos, komplex formában dolgozta fel hazánk 1100 éves történelmét, kiemelve egy-egy periódusát, korszakát. A Nemzeti Múzeum által kidolgozott módszertan alapján egy kerületi pedagógus, Pappné Harmath Anikó által vezetett történeti játszóház komplex módon igyekezett a kor hangulatát, életmódját, kultúráját élményszerűen bemutatni. A másik szintén a kerületi általános iskolásoknak szóló rendezvényünk a Madarak és Fák Napja volt. Minden esztendőben részt vállaltunk e jeles nap megünneplésében. A rendezvényt a tavaszi jó idő esetén a szabadban (Hárshegyi tábor, Szabadság tér) rendeztük meg, ahol a kerületi általános iskolásokat 10–15 különféle tárgyalkotó, illetve „zöld” szervezet természetés környezetvédelmi foglalkozásai várták.

A kilencvenes évek közepétől az ifjúsági centrum részt vett kerületi nagyrendezvények szervezésében és lebonyolításában. A szabadtéri ünnepségeknek olyan csodálatos környezet adta meg a „díszleteit”, mint a Vigadó tér, a Vörösmarty tér, a Szabadság tér. Felemelő érzés volt egy kerületi Zene Világnapja ünnepen a dobogó felállításánál azon vitatkozni, vajon a szereplők a Vigadó gyönyörű épülete, a Gellért-hegy vagy a Vár panorámája előtt lépjenek-e fel. A május utolsó vasárnapján megrendezésre kerülő Kerületi Gyereknapon a hivatásos fellépők mellett a kerületi iskolák amatőr művészeti csoportjai, tehetségei, az Aranytíz Musical stúdiósai és a táncosok is bemutatkozási lehetőséget kaptak. 1999-től már az Erzsébet tér adott otthont a rendezvénynek, ahol megfelelő „Óriás Játszótér” állt rendelkezésre a gyerekeknek.

Vendég rendezőszervek programjai

A rendszerváltás a vállalkozási szférában is döntő változásokat hozott. Az alakuló kft.-k, bt.-k keresték helyüket a kulturális, média, szórakoztatás és egyéb szabadidős tevékenységek szervezésében és ehhez megfelelő helyszínre volt szükségük, olyanra, ami kedvező elhelyezkedéssel, kulturált miliővel és nem utolsósorban versenyképes terembérleti árakkal várta őket. Intézményünk – bár korlátozott befogadóképességgel rendelkezett – megfelelt ezen elvárásoknak.

Ebben az időszakban megnőtt a nyelvtanulás iránti érdeklődés, a kor egyik legszínvonalasabb nyelviskolája, a London Stúdió – belvárosi helyszínt keresve – angol és német tanfolyami csoportjainak egy részét nálunk helyezte el. Ugyanakkor, hasonlóan más terembérleti konstrukcióhoz, ez nem csupán egy gazdasági művelet a bevételek növelésére, hanem felvállalható kulturális értékként részévé vált a művelődési ház programkínálatának.

A KOS (Komlósi Oktatási Stúdió) újságíró iskolája csaknem húsz évig – hétvégenként – kiváló és közismert médiaszemélyiségeket képzett intézményünk falai között. Hasonlóan nagy érdeklődés jellemezte a divatszakmára felkészítő felsőfokú fotómodellés manökenképző, valamint az idegenvezető és hostess képzéseket is.

Nagyrendezvények közül a II. Nemzetközi Tojásbörzét, a Kőország Gyöngykiállítást, a Díszhal és díszállat kiállítást említhetjük a vendég rendezőszervek népszerű programjai közül.

A kilencvenes évek végére a ház hétfő reggeltől vasárnap estig szinte zsúfolva volt. Minimális propaganda tevékenység mellett (főleg „szájhagyományra” támaszkodva) is teltházzal működtek a tanfolyamok, mozgásos kurzusok és egymásnak adták a kilincset a terembérlők.

A kerület lakossága és a többi látogatók felől jövő kulturális és szórakozási igények, a kerület önkormányzatának szándéka, eltökéltsége és pénzügyi lehetősége megalapozta egy felújított és méreteiben jelentősen kibővített, kinézetében, belső miliőjében egy XXI. századi művelődési intézmény létrejöttét.