A kezdetek

A Vasas Művészegyüttes Alapítvány (1085 Budapest, Kőfaragó u. 12.) célja amatőr művészeti csoportok működtetése, ezáltal pedig az amatőr művészeti mozgalom életben tartása. A szervezet Vasas Művészegyüttes néven alakult 1949-ben, de története sokkal régebbre nyúlik vissza, hisz ma is aktív kórusa 1903 óta működik. Ehhez az énekkarhoz társult az 1947-es alapítású tánckar és az 1949-ben életre hívott szimfonikus zenekar – végül a három karból alakult egy központi irányítású művészegyüttes.

Az intézmény neve az idők során többször változott. A művészeti csoportok már 1951-ben Vasas Népi Együttessé alakultak: a javaslat a Vasas Szakszervezetnél többször megfordult szovjet zeneszerző-párostól, Novikovtól és Zaharovtól származott, akik azt gondolták – szovjet mintára –, hogy a karok csakis ilyen formában terjeszthetik a népi hagyományokon alapuló szocialista kultúrát. A Népi Együttest ekkor a három, ma is meglévő kar (énekkar, tánckar és szimfonikus zenekar) mellett fúvószenekar, mandolinzenekar, népi zenekar és egy színjátszó csoport alkotta. 1959-ben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Vörös Zászló Érdemrendet adományozta az együttesnek.

A karok 1962-től Vasas Központi Művészegyüttes, 1966-tól pedig ismét Vasas Művészegyüttes néven működtek. Ekkoriban a három korábbi művészeti csoport mellett operacsoporthoz, népi zenekarhoz és képzőművészkörhöz csatlakozhattak a lelkes amatőrök. Az operacsoport 1972-ben megszűnt, a képzőművészkör 1973-ban átköltözött a pesterzsébeti Vasas Művelődési Házba (ismertebb nevén a Csilibe), a népi zenekar pedig ugyanebben az évben kamarazenekarrá alakult, így az intézmény profilváltásra kényszerült.

1974-ben a művészegyüttes felvette a Teszársz Károly(1)Teszársz Károly (1855–1916): a Vas- és Fémmunkások Szövetsége (a mai Vasas Szakszervezeti Szövetség elődje) első elnöke; a vasipari szakegyletek közös újságjának, a Vas- és Fémmunkások Szaklapjának alapítója és rendszeres szerzője. Vasas Művészegyüttes és Ifjúsági Ház nevet, ami önmagában jelezte a megváltozott profilt: az intézmény a művészeti csoportok működtetése mellett egyre nagyobb hangsúlyt fektetett az ifjúsági nevelésre, a hetvenes–nyolcvanas években számos klubot és szakkört hívott életre. Az ifjúsági ház hosszabb-rövidebb ideig (1974-től 1979-ig, majd 1985 és 1987 között) a lakóterületre nyitott klubként is működött.