Az alapítványról

A rendszerváltás után a Vasas Szakszervezeti Szövetség intézményei jogilag már nem tartozhattak a szakszervezethez, így 1991-ben létrejött a 23 intézményt tömörítő Vasas Művelődési Intézmények Szövetsége. Ebben a rendszerben a művészegyüttes azonban csak származtatott jogi személy lehetett, önállóvá válni – és ezáltal önállóan pályázni különféle forrásokra – csak úgy tudott, ha alapítványi formában működik tovább. A Vasas Szakszervezeti Szövetség alapításával végül is 1999-ben jött létre a Vasas Művészegyüttes Alapítvány.

Jelenleg működő együtteseiből az első több mint száz éve alakult, a legújabb pedig alig tízéves: Vass Lajos Kórus (alapítás éve: 1903), Vasas Tánckar (1947), Vass Lajos Szimfonikus Zenekar (1949), Vasas Tánckar Obsitos Csoportja (1999), Vass Lajos Kamarakórus (2002).

A Vass Lajos Kórus

A vas- és fémmunkások között már az 1800-as évek végén megindult a szakmai szervezkedés, de a mai Vasas Szakszervezeti Szövetség elődjének tekinthető Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége csak 1902-ben ült össze először. Nagyjából ezzel egyidős a vasas amatőr művészeti mozgalom is, hisz a máig működő vasas kórus már a következő évben megalakult.

1903 márciusában az épületlakatosok budapesti szakegyletének választmányában vetődött fel a szakma saját dalkarának megszervezése, aminek eredményeképp 1903 októberében – 120 fős tagsággal, ekkor még férfikarként – létrejött a Budapesti Épületlakatosok Dalkara.

A Szabó Károly zenetanár vezetésével indult, majd Czigler Béla karnagy által átvett kórus 1911-ben felvette a Budapesti Vasasok Dalkara nevet, és ennek mintájára rendre alakultak az országban a vasas kórusok. Az I. világháború aztán megszakította ezt a gyors ütemű fejlődést, az énekkar csak 1921-ben tudott újraszerveződni, ekkor viszont már saját, zenés mottót is alkotott, és ezzel kezdte minden fellépését: „Szálljon dalunk, mint bérc fölött száll-száll a büszke sas, / Hirdesse zord balsors között: győz küzdve a Vasas!” – állt a Vanczák János szövegét és Kiss Károly zenéjét egyesítő jeligében.

1926-ban az első országos dalos ünnepségen is részt vett a kórus, a következő évben pedig megrendezte első önálló hangversenyét. 1926-ban már fellépett a világ munkásdalosainak Hannoverben megrendezett találkozóján is – ahol a német újságok a fesztivál legjobb énekkaraként méltatták. 1928-ban – a fennállás 25. évfordulójával egy időben – avatták fel a vasasok Magdolna utcai székházát, amely a mai napig a Vasas Szakszervezeti Szövetség épülete. A kórus ekkor még itt tartotta rendszeres próbáit, csak 1947-ben költözött át a szintén a VIII. kerületben található Kőfaragó u. 12. szám alá, ahol – a Vasas Művészegyüttes Alapítvány keretein belül – ma is működik. Az 1930-as években az énekkar kialakította saját repertoárját – mely jórészt kortárs magyar művekből állt –, ekkoriban már több rádiószereplése is volt, és rendszeresen közreműködött a népszerű Vasas-matinékon(4)Vasas-matinék: a vasas szakma képviselőinek és családtagjaiknak rendezett, délelőtti (matinészerű) előadások kórusok, zenekarok és tánckarok részvételével.. Krén Gézát a karnagyi poszton András Béla váltotta, aki aztán – kisebb-nagyobb megszakításokkal – 1937-től 1962-ig irányította az énekkart. Az ő nevéhez fűződik a kórus vegyes karrá alakítása, amire 1948-ban került sor, miután az együttes megnyerte a Nemzetközi Munkásénekkari Versenyt.

1951-től a kórus a Vasas Népi Együttes részeként működött, 1962-től viszont már a Vasas Központi Művészegyüttes keretein belül szerepelt. Ebben az évben vette át András Bélától a karnagyi teendőket a későbbi Erkel-díjas zeneszerző és karnagy, Vass Lajos(5)Vass Lajos ismertebb művei: Este a táborban; A kiskakas gyémánt félkrajcárja; Mese az erdőről; Két fonódal; A szerelem, a szerelem; Mathias Rex; Nocturne., akit aztán a „Röpülj, páva!” című televíziós vetélkedő vezetőjeként ismert meg az ország. Az ő irányítása alatt az énekkar repertoárja kibővült, a XX. századi magyar kóruszene mellett az a capella irodalom(6)A capella: hangszerkíséret nélküli, többszólamú kórusmű, illetve annak előadása. és a barokk zene is helyet kapott, majd a magyar népdaltól a gregoriánon át az operáig gyakorlatilag minden meghonosodott a kórus műsorán.

Az első nagy erőpróbát az 1964-es, Franciaországban rendezett Europa Cantat(7)Europa Cantat: az UNESCO keretében működő Ifjúkórusok Európai Szövetsége által rendezett fesztivál. jelentette, ahol az énekkar óriási sikerrel adta elő Orff: Carmina Burana című művét. 1966-ban a Bartók Nemzetközi Kórusversenyen is kiemelkedően szerepelt, megkapta az I. helyezettnek járó Aranykoszorút.

A Vasas Kórus innentől kezdve nemcsak a hazai, de a nemzetközi szakmai fórumokon is előkelő rangot szerzett, az akkori szocialista államok mellett Belgiumban, Svájcban, Ausztriában, Írországban és Walesben is megfordult – az utóbbiban rendezett 1978-as Llangollen-i Nemzetközi Kórusversenyen el is nyerte a nagydíjat. A verseny a Llangollen International Musical Eisteddfod keretében zajlott, amelyre a mai napig évente több mint ötezer énekes, zenész és táncos érkezik a világ körülbelül ötven országából. Az 1947 óta megrendezett találkozón olyan hírességek is felléptek korábban, mint Luciano Pavarotti, José Carreras és Joan Baez.

A nyolcvanfős kórus a rangos nemzetközi versenyen három kategóriában indult, és mindhárom kategóriában díjat nyert, két első és egy harmadik díjat. „A Budapestről érkező vasemberek tegnap meghiúsították a walesiek egyetlen reményét, hogy megismétlik tavalyi hármas győzelmüket. A Vasas Szakszervezet kórusa – Vass Lajos karnagy vezetésével, akinek a vezetékneve igen ideillően szintén fémet jelent – nyerte ennek a hétnek a két nagy trófeáját, a vegyes kari kategóriában tizenhét kórust megelőzve” – méltatta a kórust a helyi Western Mail 1979. július 8-i száma.

A kórus 1969 és 1971 között háromszor is megkapta a Magyar Rádió Kóruspódiuma „kiváló teljesítményért” járó plakettjét.

1972-ben a kórus – a Hunyadi János Zenei Általános Iskola Gyermekkara és az I. István Gimnázium Szimfonikus Zenekara közreműködésével bemutatta Vass Lajos: Mathias Rex című oratóriumát. A hangversenyre a Zeneakadémia Nagytermében került sor, Vass Lajos vezényletével.

1983-ban – fennállásának 80. évfordulójára – a kórus elkészíthette első önálló hanglemezét, és a nyolcvanas években tovább növelte ázsióját külföldön, például Spanyolországban és számos németországi fellépésen is. 1986-ban és 1994-ben MSZOSZ Művészeti–Kulturális Díjban részesült, amelyet a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) ítél oda. Az itthoni fellépések közül jelentős volt a Vasas Dalosünnepeken(8)Vasas Dalosünnepek: fesztiválszerű rendezvénysorozat, melynek keretében háromévente közös produkciót adtak elő az ország vasas amatőr kórusai és szimfonikus zenekarai. való háromévenkénti részvétel, valamint a Mathias Rex újbóli, 1990-es bemutatója a Mátyás-templomban.

Vass Lajos 1992-ben bekövetkezett haláláig irányította a kórust, amely 1994-ben – a zenekarral együtt – fel is vette a nevét, azóta Vass Lajos Kórusként működik. Nemcsak a névfelvétel, de a következő karnagy, Somos Csaba is biztosította, hogy Vass Lajos örökségét tovább ápolta a kórus. Somos Csaba kétéves megszakítással 2009-ig állt a kórus élén, azóta a Vass Lajos Kamarakórust és a Magyar Rádió Énekkarát dirigálja. A közbenső időben Hornyák Tamás, illetve Kabdebó Sándor vezette az énekkart. A Vass Lajos Kórus jelenlegi karnagya Fügedi-Bárd Judit, aki Somos Csaba mellett évekig volt másodkarnagy, eközben végezte el a Zeneakadémia DLA Karvezetés szakát, ahol Vass Lajos munkásságáról írta a szakdolgozatát.

A kórus a kilencvenes években is a hazai amatőr énekkarok élvonalába tartozott, és tartozik ma is: 1996 és 2004 között háromszor szerzett „summa cum laude” hangverseny-minősítést(9)Summa cum laude hangverseny-minősítés: a legjobb, kiemelkedő minősítés az „Éneklő Magyarország” országos kórusminősítési rendszerben., az új minősítési rendszerben pedig „ars maior” minősítést(10)Ars maior versenyminősítés: a 2010-től érvényes minősítési ciklus második legmagasabb fokozata, az Ars maxima után. kapott 2010-ben.

2001-ben fellépett a Mesterségek Ünnepén, 2003-ban pedig már fennállásának 100. évfordulóját ünnepelte: először a Stefánia Palota Ovál Termében tartott a capella lemezbemutató koncertet, utána a Pesti Vigadó Hangversenytermében adta elő a Carmina Buranát. Az évforduló alkalmából a Vasas Szakszervezeti Szövetség Vasas Művészeti Nívódíjjal tüntette ki. Rendszeres szereplője volt a Bartók Rádió néhány éve megszűnt, Kóruspódium című műsorának, valamint a Fővárosi Önkormányzat által rendezett március 15-i ünnepségeknek.

Közben a külföldi szereplések sem maradtak el, a kórus 2005-ben a franciaországi Multiphoniades Fesztivál díszvendége volt, ami igen nagy megtiszteltetés, tekintve, hogy a találkozó az észak-franciaországi régió legjelentősebb zenei fesztiválja. 2008-ban a kórus Salzburgban és Linzben közreműködött a Junge Philharmonie Salzburg (JPS) fennállásának 10. évfordulója alkalmából rendezett hangversenyen, ahol Franz Schmidt: Das Buch mit sieben Siegeln című oratóriumát mutatta be – ami szintén nagy szó, hiszen ez egy igen nehéz darab, amelyet a szerző anyanyelvén megszólaló kórusok sem szívesen adnak elő, pláne, ha amatőrök. A kórus legutóbbi külföldi szereplésére 2010-ben került sor, akkor a prágai 20. Nemzetközi Adventi és Karácsonyi Zenei Fesztiválon vett részt.

Külföldi csoportok közül szorosabb kapcsolatot tart fenn az olaszországi Bassanóban működő Guiseppe Bovo zenekarral, valamint a németországi Göttingeni Keresztény Közösséggel.

A Vasas Tánckar

A Vasas Tánckar létrejöttének előzményeit nem az amatőr művészeti mozgalomban, hanem a vasas sportmozgalomban kell keresni: az 1911-ben alakult Vasas Sport Club (Vasas SC) és az 1927-ben létrejött tornaszakosztálya ugyanis rendszeresen színesítette műsorait úgynevezett dísztornákkal, amelyek tulajdonképpen tánc- vagy mozgásművészeti előadások voltak. Később a pantomim műfajára is rátaláltak, 1937-től pedig zenés torna címén zajlottak táncfoglalkozások a Vasas Szakszervezet keretein belül. A tánckar megalapítását 1945-ben vetette fel Pór Anna, aki az együttes első vezetője is lett. A tánckar végül 1947-ben állt először színpadra.

Kezdetben a Vasas Szakszervezet Magdolna utcai székházában, majd a Vasas SC-nél, az Andrássy úton kapott próbahelyiséget, 1948-ban költözött át mai helyére.

A tánckar szinte megalakulásakor az amatőr néptáncmozgalom élvonalába emelkedett: már 1948-ban részt vett az első magyarországi kultúrversenyen Gyulán – melyet az 1848-as forradalom és szabadságharc centenáriumára rendeztek, több művészeti ágban –, 1949-ben pedig az akkor éppen Budapesten tartott Világifjúsági Találkozón (VIT) is szerepelt.

Fő célkitűzése mindig is a magyar néptánc színpadi megjelenítése volt, de nagy igyekezettel foglalkozik a magyarországi nemzetiségek táncainak színpadra állításával is.

Pór Anna – politikai okok miatt(11) Pór Anna férje, Pikler Ferenc a Rajk László elleni eljárás során börtönbe került, így a Vasas Szakszervezet akkori vezetői Pór Anna ellen is fegyelmi eljárást indítottak, majd eltávolították a tánckar éléről. – csak 1949-ig állhatott a tánckar élén, akkor váltotta Szalay Karola, aki az addig külön dolgozó balettcsoportot is beolvasztotta az együttesbe. A tánckar korrepetitora Petrovics Emil lett.

Az ötvenes években Krizsán Sándor(12) Krizsán Sándor (1924–2009): a Kiváló Népművelő cím birtokosa, a Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetsége későbbi alapítója, örökös tiszteletbeli elnöke., majd az akkor még a táncművészeti főiskolára járó Végvári Rezső volt a tánckarvezető. A tánckar az énekkar és a népi zenekar mellett ekkoriban háttérbe szorult a Vasas Népi Együttesben, de így is volt lehetősége kiemelkedő műveket alkotni: 1956-ban például – András Béla zenéjével, Végvári Rezső koreográfiájával – bemutatta A bajusz című táncjátékot, amely Arany János azonos című írása nyomán készült. Ebben az időszakban, Krizsán Sándor mellett volt a tánckarban asszisztens a későbbi színművész, Bodrogi GyulaVégvári munkáját közben Galambos Tibor(13)Galambos Tibor (1931–): Hivatásos táncos és vezető koreográfus, a Vasas Tánckar egykori helyettes tánckarvezetője, 1990 óta a Fészek Művészklub igazgatója. segítette.

A tánckarnak 1961-ben már jelentős nemzetközi szereplése is volt, a nagy múltú, 1949 óta megrendezett Dijoni Nemzetközi Szüreti Játékokon (Les Fêtes de la Vigne) a II. helyezettnek járó Ezüstlánccal jutalmazták. 1969-ben – amikor másodjára vett részt a fesztiválon – a zsűri már a találkozó nagydíját, az Aranyláncot ítélte az együttesnek. Erre a szereplésre a neves fotóművész, Korniss Péter is elkísérte a tánckart.

Visszatérve a hatvanas évek elejére, 1962-ben Szigeti Károly vette át a tánckart, aki – az őt követő művészeti vezetővel, Györgyfalvay Katalinnal karöltve – fiatalosabb szemléletet hozott: az együttes ettől kezdve szívesen kísérletezett azzal, hogy milyen módon lehetséges néptánccal megfogalmazni a kor gondolatait, életérzéseit, egyéni és társadalmi problémáit. Törekvéseit a szakma is elismerte, 1966-ban a II. Zalai Kamaratánc Fesztiválon elnyerte a legjobb koreográfusnak járó díjat. A hatvanas években a tánckar vezetősége megalapította az Aranygyűrű-díjat, amelyet – néhány év kihagyással – a mai napig minden évben megkap egy női és egy férfi táncos. 1990-ben ez kiegészült a szintén a tánckari vezetőség által életre hívott „Aranybármy” díjjal, melyet a legtöbbet fejlődő fiatal táncos kap.

Közben szaporodtak a külföldi vendégszereplések is, a hatvanas években a tánckar többek között Algériába, Norvégiába és az NDK-ba is kapott meghívást: Algériában az ország függetlenedését (Franciaországtól való elszakadását) kísérő ünnepségsorozaton lépett fel, Norvégiában megkapta az Elit együttes címet, az NDK-ban pedig a IX. Munkásfesztiválról hozta el az aranyérmet.

Emellett természetesen a hazai elismerések sem maradtak el: 1967-ben Kiváló Együttes címet kapott a tánckar, 1968-ban pedig a III. Zalai Kamaratánc Fesztiválon is megkapta a Nagydíjat – itt tizennégy együttes közül választotta ki a zsűri (Eck Imre, a Pécsi Balett koreográfusa; Fülöp Viktor, az Állami Operaház magántáncosa; Simon Antal, a Budapest Táncegyüttes koreográfusa; Andrásfalvi Bertalan néprajzkutató, későbbi művelődési és közoktatási miniszter; valamint Vásárhelyi László, a Népművelési Intézet táncosztályának munkatársa). Az elismerés elegendő alapot nyújtott az együttesnek ahhoz, hogy tovább folytassa formabontó törekvéseit: „Az idei zalaegerszegi kamaratánc-verseny eredményei alapján – ahol a C-dúr rondó és a Nosztalgia című művekért nagydíjat kaptunk – az időt és a tánckart alkalmasnak találtuk arra, hogy egy Bartók-ciklus megfogalmazásához fogjunk. A ma bemutatásra kerülő Bartók-művek a készülő ciklusnak csak részei, egy törekvés első állomása. Célkitűzésünk, hogy a néptánc formavilágát korszerű tartalom kifejezésére használva kimondottan koncert jellegű műveket mutassunk be úgy, hogy az egész koreográfiai sorozat egy gondolatkört szolgáljon” – áll a tánckar 1968-as programfüzetében. A hetvenes években folytatódott az együttes sikersorozata, 1971-ben a szegedi Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) Néptáncfesztiválon kapott I. díjat, a következő évben pedig megszerezte a néptáncegyütteseknek adható legmagasabb minősítést, az A-I. fokozatot (arany kategória). Az 1972-es Ki mit tud?-on a néptánc kategória I. díját kapta, 1977-ben a VIII. Országos Néptáncfesztiválon Együttesi Nívódíjat szerzett.

A tánckar közben a magyarországi táncházmozgalom egyik alapítójaként is ismertté vált, a Fővárosi Művelődési Ház színpadán rendre fellépett folklórműsorokkal(14)A Fővárosi Művelődési Házban 1962–63-ban indultak el a folklórműsorok, kezdetben turistacsoportok számára szervezték az épületben csak helyiséget bérlő Állami Budapest Táncegyüttes és a Malév Air Tours. Az FMH 1972-ben kapta meg a Fővárosi Tanácstól az önálló rendezési jogot, innentől kezdve vonta be a programba az ország legjobb amatőr táncegyütteseit, köztük a Vasas Tánckart., részt vett a Budapesti Művészeti Heteken(15)Budapesti Művészeti Hetek: a Budapesti Tavaszi Fesztivál elődjeként rendezett műsorsorozat. valamint a Táncantológia(16)Táncantológia: a hazai amatőr néptánccsoportok gálája. című előadássorozaton.

1977-ben a tánckar művészeti vezetője, Györgyfalvay Katalin a Népszínház Táncszínházának élére került, ahová több táncost magával vitt. 1978-ban Hidas György tánckarvezetőként – új tagok toborzásával – újjászervezte az együttest, ma az utánpótlást biztosító Hidas György Alapfokú Művészeti Iskola viseli a nevét. A művészeti vezető 1979-ben Stoller Antal lett, aki 1997-ig állt az együttes élén. Stoller Antal a folyamatos vezetői és koreográfusi munka mellett igyekezett nyitni az idegenforgalom felé is: kezdettől fogva részt vett a Budapesti Tavaszi Fesztivál folklórprogramjainak szervezésében, 1984 és 1988 között pedig a Budavári Népművészeti Napokat szervezte. Novák Ferenccel közösen más jelentős kulturális események rendezéséből is kivette a részét, ilyen volt például az Atlétikai EB nyitórendezvénye vagy a Millenniumi Sokadalmak 2000-től 2003-ig. Munkásságáért 2003-ban megkapta a Magyar Kultúra Lovagja címet.

Stoller Antal irányítása alatt, a nyolcvanas évekre szinte a tánckar egész repertoárja kicserélődött, és 1984-ben a tánckar mellett több éven át működött Kamarazenekart is felváltotta a Kiss Ferenc vezette Vízöntő Együttes. Ezt több népi zenekar követte, többek között a Malév Kamarás Együttes és a tánckart jelenleg is kísérő Bekecs Együttes, amely Vavrinecz András irányításával működik. A Vízöntő megjelenése Stoller Antal azon törekvésének volt a jele, hogy a tánckart az avantgárdnak bélyegzett, modern törekvések felől visszafordítsa a folklór irányába. Az átszervezés évei alatt a hazai fesztiválsikerek elmaradoztak, de 1985-ben a tánckar már megkapta a XII. Országos Néptáncfesztivál Nívódíját. Külföldi szerepléseken vett részt többek között Belgiumban, Franciaországban és Szíriában.

A rendszerváltás – a támogatási rendszer átszerveződésével(17)A vas- és fémipari vállalatok sorozatos megszűnésével a Vasas Szakszervezeti Szövetség kevesebb bevételhez jutott, így intézményeinek jóval kevesebb támogatást tudott nyújtani. Az állami pályázatok támogatási rendszere ekkor még nem alakult ki, a Szakszervezeti és Munkahelyi Művelődési Intézmények Egyesületénél (SZMMIE), majd a Területi Művelődési Intézmények Egyesületénél (TEMIE) csak később tudtunk pályázni. – egy időre veszélybe sodorta nemcsak a tánckar, de a többi művészeti csoport létezését is, ezt követően viszont újfajta szereplési lehetőségeket is hozott: 1990-ben, például a szépségkirálynő-választás showműsorába hívták az együttest, 1993-ban pedig az István király című operafilmben kapott szerepet. Időközben szoros együttműködést alakított ki a Honvéd Táncegyüttessel és az erdélyi Jobbágytelke néptáncegyüttesével: előbbivel technikai eszközök, jelmezek és táncosok kölcsönzésével segítik egymást, utóbbival a Kárpát-medence néptánckincsét próbálják őrizni, közös gyűjtésekkel. 1992-ben a Vasas Szakszervezeti Szövetség Vasas Művészeti Nívódíjjal tüntette ki.

1993-tól a profi táncos pályáról visszatért Mihályi József töltötte be a megüresedett tánckarvezetői posztot, az 50. évfordulós rendezvénysorozat után átvette a művészeti vezetői teendőket is. Irányítása alatt a tánckar profilja kiszélesedett: 2000-ben például a Budapesti Tavaszi Fesztiválon mutatta be a Pogány keresztelő című táncjátékot, a kétezres években pedig több színházi produkcióban vett részt, a Madách Színházban Huszti Zoltán: Jónás könyve című rockoperájában, a Művészetek Palotájában pedig az Egri csillagokban működött közre. Többször fellépett az International Business School (IBS) Színpadon rendezett Bonbon Matinén, rendszeres szereplőjévé vált az Orczy-kert rendezvényeinek, a Józsefvárosi Sokadalomnak és a Budafoki Szüreti Mulatságnak.

A Vasas Művészegyüttes Obsitos Csoportja 1999-ben alakult, az aktív táncolástól visszavonult tánckari tagokból. Művészeti vezetője a tánckar egykori vezetője, Stoller Antal. Bemutatkozó önálló előadására 2000-ben került sor az alapítvány színháztermében, Stációk címmel. A csoport azóta is évente több alkalommal fellép, a Vasas Tánckarral vagy a Vadrózsák Táncegyüttes Cavinton csoportjával közösen, folklór- és táncszínházi repertoárral egyaránt. A csepeli Öregtáncos Találkozónak indulása óta – 2001-től – állandó résztvevője. 2005-ben Stoller Antal – és civil szervezete, a Vitézi Ének Alapítvány – kezdeményezésére létrejött az erdélyi Jobbágytelki Falumúzeum, amelyet az Obsitos Csoport nyitott meg, és azóta is rendszeresen fellép a Jobbágytelki Falunapokon.

2007-ben – fennállásának 60. évfordulóján – a tánckar miniszterelnöki dicséretben és miniszteri elismerésben részesült, valamint megkapta a Területi Művelődési Intézmények (TEMI) Közösségi Művelődésért Díjat.

Az együttes jelenlegi vezetője – 2010 óta – L. Nyurga Ferenc.

A Vass Lajos Szimfonikus Zenekar

A Vasas Szimfonikus Zenekara 1949-ben alakult meg, de a Vasas Szakszervezet támogatásával már korábban is működött egy mandolinzenekar, valamint különféle alkalmi együttesek. A szimfonikus zenekar közvetlen elődje az 1948-ban létrejött Vasas Fúvószenekar volt, amely a következő évben már egy sor, más hangszeren játszó taggal is kiegészült. Az újonnan alakult együttes karmestere Somlai Ferenc lett, aki aztán huszonhat évig, 1975-ig maradt a zenekar élén.

A kezdeti időszakban a zenekar inkább csak az énekkarral közösen lépett fel, olyan hangversenyeken, amelyek zenekari kíséretet igényeltek a kórus részéről. Ekkor is sor került már azonban jelentős bemutatókra, például Kodály Zoltán személyesen gratulált a zenekarnak a Székelyfonó 1954-es előadása alkalmából.

Saját repertoárját csak 1962-től kezdte kialakítani a zenekar, ezután került sor önálló hangversenyekre is. Önálló arculatát megteremtve, sikerrel vitte színre klaszszikus és újabb kori szerzők (Beethoven, Haydn, Mozart, Bartók, Hacsaturján, Kodály, Muszorgszkij) zenekari műveit, de népszerű opera- és operettrészletek előadásától sem zárkózott el.

1965-ben a zenekar már részt vett a Szimfonikus Zenekarok I. Országos Fesztiválján, és külföldi kapcsolatait is építette: ugyanebben az évben szerepelt a komáromi Jókai Napokon, és vendégül látta a francia Bastienne Opéra zenekarát, 1967-ben Bulgáriában, 1970-ben pedig az akkori NDK-ban koncertezett.

1969-ben – fennállásának 20. évfordulóján – elnyerte a Kiváló Együttes címet.

1975-ben Somlai Ferenc átadta a karmesteri pálcát a kórus akkori karnagyának, Vass Lajosnak, ami azt jelentette, hogy a zenekarnak és az énekkarnak ismét több közös fellépése lett. Vass Lajos igyekezett zeneértő törzsközönséget kialakítani azzal, hogy rendszeressé tette a magas színvonalú előadások szervezését, meghonosította a zenei ismeretterjesztéssel egybekötött „házi hangversenyeket”, amelyeket a mai napig rendez a zenekar. Új színfoltként kerültek a repertoárba a versenyművek, ami számos tehetséges fiatalnak – zömében a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatóinak – adott bemutatkozási lehetőséget. A zenekarnak ekkoriban rendszeres szólistája volt Szenthelyi Miklós hegedűművész, aki növendékeit is szívesen bevonta egy-egy műsorba. Vass Lajos rövid idő alatt azt is elérte, hogy a zenekar hangversenyein olyan neves énekesek vállalják a közreműködést, mint Simándy József vagy Melis György.

1979-ben – fennállásának 30. évfordulójára – a zenekar megkapta a Fővárosi Tanács Emlékplakettjét, és másodszor is elnyerte a Kiváló Együttes címet. Közben folytatódtak a külföldi utak is, 1981-ben a galántai V. Kodály Napokon lépett fel az együttes, 1982-ben és 1984-ben Drezdában vendégszerepelt. Vass Lajossal az utolsó külföldi útra, egy finnországi turnéra 1990-ben került sor.

1990-ig működött a zenekar mellett egy fúvósegyüttes is, amely eleinte különféle társadalmi eseményeken lépett fel, de a nyolcvanas évektől kezdve – a költségek csökkentése érdekében – jobbára csak temetéseken, gyász-szertatásokon játszott.

Vass Lajos1992-ben bekövetkezett halála után az addigi másodkarnagy, Dömötör Zsuzsa vette át a zenekar vezetését, aki 1999-ig állt az együttes élén. Az ő nevéhez fűződik a Musica Hungarica előadássorozat – amely a tánckarral közös fellépéseket is hozott –, valamint az, hogy a repertoárban újra meghonosodtak az operettek. Folytatta emellett a „házi hangversenyeket”, és kifejezetten gyerekek számára is szervezett előadásokat, ahol a komolyzenét kívánta megismertetni és megszerettetni a legkisebbekkel.

Dömötör Zsuzsa távozása után rövid időre Hornyák Tamás vette át a karmesteri pálcát, majd 2003-tól kezdve egészen máig a ciprusi görög származású Panagiotis Notis Georgiou, lett a zenekar vezetője, aki a Vass Lajos által megszabott irányvonalat – igényes darabok magas színvonalú előadását – követi, és tudja is tartani. Ennek egyik bizonyítéka, hogy az együttes 2004-ben megkapta a Vasas Művészeti Nívódíjat.

A zenekar a mai napig rendez zenei ismeretterjesztéssel egybekötött „házi hangversenyeket”, de közben folyamatosan próbálja szélesíteni fellépései körét: 2007 és 2009 között például minden évben részt vett a Budapest Fringe Fesztivál nevű amatőr művészeti fesztiválon.

A Vass Lajos Kamarakórus

A Vass Lajos Kamarakórus 2002-ben alakult az azonos nevű nagykórus néhány tagjából, de mára önálló egységként, többségében zeneileg képzett tagokkal működik. Alapító karnagya Somos Csaba, másodkarnagya Fügedi-Bárd Judit. Repertoárján a gregoriántól a kortársig számtalan stílus megtalálható, legfontosabb feladatának azonban a magyar kortárs zene tolmácsolását tartja, nevéhez több új magyar mű ősbemutatója fűződik, úgymint: Csemiczky Miklós: Öt szlovák népdal (2006), Pertis Jenő: Két háromszéki ballada (2007), Orbán György: Lázálom (2011), Orbán György: Esthajnaltájt (2011). A kamarakórus rendszeresen fellép a főváros meghatározó koncerthelyszínein (többek között a Régi Zeneakadémián vagy a Vakok Intézete Nádor termében), de nemzetközi fesztiválokon és versenyeken is szép eredményeket ér el, szinte minden évben:

  • 2003-ban a 18. Pécsi Nemzetközi Kamarakórus Fesztivál és Verseny vegyes kari kategóriájában III. díjat kapott.
  • 2004-ben a görögországi Prevezában megrendezett XXII. Nemzetközi Kórusfesztivál és X. Nemzetközi Egyházzenei Kórusverseny kamarakórus kategóriájában I. helyezést ért el.
  • 2005-ben a X. Budapesti Nemzetközi Kórusversenyen arany minősítést kapott.
  • 2006-ban a Kodály Zoltán IV. Magyar Kórusversenyen II. helyezést és egy kiadói különdíjat szerzett.
  • 2007-ben részt vett az oroszországi Mordvin Köztársaság fővárosában, Szaranszkban megrendezett I. Finnugor Nemzetközi Fesztiválon, ahol egyedüli énekkarként képviselte Magyarországot.
  • 2009-ben a Macedóniában megrendezett Ohrid Choir Festivalon jeleskedett, ahol a kamarakórusok kategóriájában I. helyezést ért el.
  • 2011-ben az olaszországi Veneto tartományban (Bassano, Vicenza és Cittadella városokban) turnézott, ahol a magyar kóruszenét, azon belül is Liszt Ferenc műveit népszerűsítette – olyan sikerrel, hogy a következő évre is meghívást kapott.

Az egykori Képzőművész Kör

A Vasas Művészegyüttes Képzőművész Köre 1952-ben alakult, ez azonban csak a hivatalos megalakulás éve, már az 1940-es évek végén beszélhetünk a vasas alkotóknak egy olyan csoportjáról, amely Hajdu Sándor szobrászművész köré szerveződött. Az alkotni vágyó fiatalok mintegy spontánul verődtek össze Hajdu Sándor műtermében, aztán pár évvel később együtt alapították meg a kört, amely csupán néhány taggal indult, de a hatvanas évekre már 70–75 főt számlált – Hajdu Sándor pedig húsz évig, egészen 1972-ig vezető tanár maradt.

A kör évente tartott kiállításokat, emellett egyik legnagyobb, évtizedeken át tartó sorozata volt a „Dolgozó emberek között” című, amely a munka témakörében készült alkotásokból állt. Az 1959-ben rendezett első kiállításra a Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezetének kultúrtermében került sor, ahol mindössze harminc képet mutattak be. A kultúrpolitika azonban felfigyelt a kezdeményezésre, és felkarolta azt, így az ötödik „Dolgozó emberek között” kiállításhoz már ezer képzőművészeti alkotásból válogathatott a zsűri, az eseménynek pedig az Ernst Múzeum adott helyet 1968 januárjában. A kiállítók között ekkor már olyan neves művészek is szerepeltek, mint például Czétényi Vilmos, Ék Sándor, Klimó Károly vagy Kő Pál.

A Képzőművész Kör fennállásának 10. évfordulója után, 1963-ban elnyerte az amatőr köröknek adható legmagasabb elismerést, a Kiváló Képzőművész Kör címet.

A hatvanas években a kör kapcsolatot épített ki Lengyelország és az NDK több képzőművész körével, csere-kiállításokat és csere-tanulmányutakat is rendezett: 1963-ban például Drezdában és Potsdamban, 1970-ben pedig Wrocławban állított ki. Emellett itthon is rendezett alkotótáborokat: a tokaji és a mohácsi művésztelepen minden évben 20–25 fő vett részt, a hetvenes évek elején pedig elindultak a salgótarjáni tanulmányutak is, melyek keretében a kohászati üzemeket látogatták meg a tagok – és az ott látottakról készítettek vázlatokat –, valamint közös foglalkozásokat rendeztek a helyi vasas képzőművész körrel.

A Képzőművész Kör 1972-ben a pesterzsébeti Vasas Művelődési Házba, ismertebb nevén a Csilibe költözött, 1973 óta hivatalosan is a Csili képzőművészköreként működik.

Az amatőr képzőművészeti tevékenység azonban a Vasas Művészegyüttesnél is folytatódott – és a mai napig folytatódik –, még ha más keretek között is. 1977-ben megnyílt az intézményben a Mini-Galéria kiállítóterme, amely a színházterem előterében kapott helyet. Az első kiállítás Dévényi János SZOT-díjas ötvösművészé volt, aztán a festmények és grafikák mellett fotók, plakátok, tűzzománcok, kerámiák és bábok is helyet kaptak a Mini-Galéria kínálatában. A mai napig – a nyári hónapok kivételével – minden hónapban sor kerül egy-egy kiállításra, ahol amatőr képzőművészek mutathatják be munkáikat.

A nyári alkotótáborok sem maradtak el, a Vasas Szakszervezeti Szövetség ugyanis – a Vasas Amatőr Művészeti Tanácson (VAMT) keresztül – 1980 óta szervezi a Vasas Amatőr Képzőművészeti Alkotótábort, amelyet a VAMT megszűnésével a Vasas Művészegyüttes vett át. A vezető tanár az indulás óta a Wlassics Gyula-díjas festőművész, Buna Konstantin, aki remek érzékkel segíti a még kiforratlan alkotókat. A tábor helyszíne változó, a kétezres években többek között Szarvas, Sátoraljaújhely, Gyöngyöstarján és Baracs adott otthont a találkozónak, melyen átlagosan 25–35 alkotó vesz részt, az ország minden tájáról.

A művészeti csoportokon túl – a befogadói ház szerep

A Vasas Művészegyüttes az amatőr művészeti csoportok működtetése mellett számos művészeti és kulturális célú szervezetnek biztosít/biztosított helyet, ezáltal őrizve a hagyományos művelődési házi jellegét. Épületében több iskola, kulturális és sportszervezet, valamint klub és szakkör kap helyet, színháztermünkben pedig különböző színi társulatok és tánckarok lépnek fel. A Vasas Központi Könyvtár Alapítványnak letéti könyvtára van az épületben.

A kilencvenes évek elejéig itt működött a Madách Színház Reflektor Színpada, ahol heti három alkalommal tartottak előadásokat, Sütő Irén főszereplésével. Több mint tíz évig intézményünkben kapott helyet a Gór Nagy Mária Színitanoda, amely vizsgaelőadásokkal, fellépésekkel tarkította a művészegyüttes programját. Többek között a Közép-Európa Táncszínház, a Trambulin gyermekszínházi társulat, az Új Reneszánsz Színház, a Wágner és Vatta Kabarészínház, a Napszínház, valamint a Théba Művészeti Akadémia is rendszeresen tart/tartott itt előadásokat.

A Vasas Központi Könyvtár Alapítvány által szervezett Vasas-Ezredvég irodalmi és zenei esteknek is helyet biztosítunk.

Évtizedekig itt tartotta balettóráit a Színház- és Filmművészeti Főiskola, és a Magyar Rádió Gyermekkórusa is itt próbált.

Oktatási intézmények közül korábban a Nemzetközi Divatstúdió, a Budapesti Divatiskoláért Alapítvány, Békés Itala Gondolatiskolája, a Gyermekház Általános Iskola és Speciális Szakiskola, valamint a Géniusz Alapfokú Művészeti Iskola kapott nálunk helyet, jelenleg a tánckar utánpótlását biztosító Hidas György Alapfokú Művészeti Iskola működik az épületben.

Az annak idején az ifjúsági ház Önvédelmi Körét irányító Rebićek Gerd áthozta ide a Magyar Goju-Kai Karate Do Szövetséget, amelynek tagjai több évtizede intézményünkben edzenek. Jógatanfolyamra is van lehetőség, és egy hangstúdió is működik nálunk, az Etnovox Kft. kezelésében.

Filmforgatásokhoz és szereplőválogatásokhoz is szívesen választják helyszínként a rendezők, többek között Mészáros Márta is forgatott már itt. Több reklámfilm mellett részben itt készült a ZooKids – Mentsük meg az Állatkertet! című produkció és Kertész Imre: A kudarc című művéből készült német fotó-esszé-film, a Fiasko.

Korábban itt működött az Erdélyi Világszövetség és a Vass Lajos Népzenei Szövetség, valamint Brády Zoltán Kapu című folyóirata és a Sportfogadás szerkesztősége. Itt tartotta foglalkozásait a PartyPont Szabadidős Egyesület és a Gyermeklánc Alapítvány, valamint különféle tánc- és sportszakkörök (társastánc, hip-hop tánc, aerobic) kaptak nálunk helyet. Itt kezdte működését a Katedra Nyelviskola, és a későbbiekben is több nyelvtanfolyamot (Európai Nyelvek Stúdiója, Graciela Serrano Intézet) tartottak nálunk.

Munkatársak

A Művészegyüttes első igazgatója Osvári László volt. A későbbi vezetők sorából kiemelkedik Gödöllői Lajos, aki 1976 és 1983 között – az Ifjúsági Ház keretein belül – számos klubot és szakkört hívott életre, a Reflektor Színpad az ő ideje alatt élte fénykorát. Őt követte Takács Béla, aki folytatta a megkezdett ifjúsági munkát, emellett pedig teljes egészében felújíttatta a házat – gyakorlatilag az ő nevéhez fűződik a művészegyüttes mai profiljának kialakítása.

Takács Béla 1994-ben bekövetkezett halála után az intézmény nehéz helyzetbe került, az eladás veszélye fenyegette. Ekkor kezdődtek a költségvetési nehézségekből adódó leépítések: amíg a hetvenes években 35–40 munkatárssal – közülük több mint tíz közművelődési szakemberrel – működött a ház, addig az 1999-ben létrejött alapítvány már csak 15 fő főmunkaidős és 6 fő részmunkaidős alkalmazottal(18)1 fő igazgató, 2 fő közművelődési szakember, 4 fő művészeti vezető, 2 fő művészeti asszisztens, 2 fő pénzügyi munkatárs, 1 fő gondnok, 1 fő technikai munkatárs, 4 fő portás, 2 fő takarító, 1 fő jelmeztáros, 1 fő kisegítő személyzet. kezdte meg tevékenységét. Az alapítvány kuratóriumának elnöke Pénzes László lett, az igazgató pedig jelenleg is Závodszky Zoltánné, aki az átmeneti időszakban megbízott igazgatóként irányította a művészegyüttes munkáját, olyan közművelődési munkatársakkal együtt, mint Csákvári István általános igazgatóhelyettes, Dombóné Kurucz Zsuzsanna, Sódar Margit vagy Demeter Tamás.

Az utóbbi tíz évben az alapítvány pályakezdő fiatalokkal, megváltozott munkaképességű dolgozókkal próbálja kiegészíteni a ház működéshez szükséges létszámot. Több alkalommal vett részt gyakornoki programokban, ezek a fiatalok sikeres vizsgát is tettek, diplomamunkájukat a ház életéből merítették. Szerződéses viszonyban van az Athéné Idegenforgalmi, Informatikai és Üzletemberképző Szakközépiskolával, melynek protokoll-ügyintéző szakos tanulói a ház programjához alkalmazkodva végzik a gyakorlati foglalkozásukat: a vendégek fogadásával, hostessfeladatokat ellátva segítik a rendezvények lebonyolítását.

A közművelődési programokat jelenleg mindössze hét munkatárs szervezi(19)1 fő igazgató, 1 fő közművelődési szakember, 1 fő pénzügyi munkatárs, 1 fő gondnok, 1 fő technikai munkatárs, 1 fő portás, 1 fő kisegítő személyzet., oly módszerrel, hogy szinte mindenkinek minden feladatot ismernie kell, mert bármikor beosztható arra a feladatra, ahol éppen hiányzik valaki. A művészeti munkát ugyanolyan kimagaslóan végzik a művészeti csoportok, mint a hetvenes évek előtt: sikereiket belföldön és külföldön is elismerik, országos minősítőkön a legmagasabb fokozatot kapják. A kuratóriumnak azzal a legnehezebb megbirkóznia, hogy amíg a hetvenes években a művészeti vezetők főállású munkaviszonyban voltak alkalmazásban, addig ma – ugyanolyan művészeti munkáért – alig részesülnek anyagi elismerésben.