Rákosmente közművelődésének története

Közművelődés és színterei a századelőtől a II. világháborúig

A XVII. kerület elődközségeiben nagyszámú kulturális szervezet alakult. Megjelenésük előfeltétele volt a XIX. század utolsó évtizedében tapasztalható jelentős polgáriasodás, polgári fejlődés. Létezésükről, az általuk szervezett programokról számtalan fennmaradt dokumentum (alapszabály, plakát, meghívó, fénykép, újságcikk stb.) tanúskodik.

A később önálló székhellyel rendelkezők közül elsőként, 1897 májusában alakult meg a rákoskeresztúri Casinó Egyesület a Zsófia-telepen, a későbbi Rákoshegyen. Székháza a századforduló környékén épült. Bálokat, kártyapartikat tartottak itt. Két aszfaltozott tekepálya is volt, az egyik a föld alatt télen is üzemelt. A kertben teniszpályákat is kialakítottak, amiket télen fellocsoltak, korcsolyapályaként működtek. A település önállósodásával így ez átalakult Rákoshegyi Kaszinóvá.

Elnöke a neves zenepedagógus, az ifjúsági dalosegyletek országos szervezője, Hackl N. Lajos volt, díszelnöke Báji Patay András, 1922-től községi bíró. (Épülete ma is áll, ám a szocializmus évei alatt textilipari üzemet rendeztek be benne.) 1904-ben, az anyaközségben, Rákoskeresztúron is alakult Casinó Egyesület, de későbbi működéséről nem tudunk. Rákoscsabán szintén ugyanekkor alapították a kaszinót,

dr. Lakatos Kálmán esperesplébános elnökletével és Kovách Károly főjegyző közreműködésével. Székházának avató díszközgyűlésére 1913. november 9-én került sor. Ekkor választották díszelnökké Bogáti Hajdú Imrét, a nevezetes „Süllyedőkastély”(1)A „Süllyedő-kastély” a Rákos patak vizes, süppedős talaja miatt kapta a nevét. tulajdonosát, az ünnepségen pedig szerepelt a csabai Törekvés Dalárda. Később mozgóképszínház is működött és saját könyvtára is volt. Ma már csak egy utcanév – a Kaszinó köz – emlékeztet rá. (Jelenleg autószerelő műhely áll a helyén.) Rákosligeten is alakult Kaszinó Egyesület 1901-ben, de székházat végül nem építettek. Összejöveteleiket kezdetben a Führinger vendéglőben tartották, melynek táncterme is volt. Rákosligeten a helyi gazdasági, társadalmi elit és az értelmiség találkozóhelye, programjainak színtere inkább az 1900-as év elején már működő Polgári Kör volt – ez a mai Csekovszky Árpád Művelődési Ház –, továbbá az 1905-ben felépített Sport Club épülete.

A Sport Clubban tartotta a vetítéseket a község első mozija is, de az 1910-es években már minden községben akadt vállalkozó, aki filmeket vetített. Rákosligeten 1910-től a Népkönyvtár, Rákoscsabán 1913-tól a Kaszinó könyvtára működött. Rákoskeresztúron pedig arról van adatunk, hogy 1934-ben a községi könyvtárat a Polgári Iskolában helyezték el. Rákoshegyen a visszaemlékezők arról számolnak be, hogy az állomás melletti papír–írószer boltban lehetett könyveket kölcsönözni.

Az 1935. május 24-én megnyíló „Gróf Vigyázó és báró Podmaniczky családi múzeum” nem volt nyilvános intézmény. Látogatására engedélyt a Magyar Tudományos Akadémia vezetőségétől kellett kérni, pedig nagyon értékes műtárgyakat őrzött: Mányoki Ádám festményeit, barokk kárpitot, számtalan arany és ezüst ötvösművészeti remeket, porcelánokat és üvegeket. Ez utóbbiak kivételével az anyagot 1945-ben sikerült bementeni az akadémiára, ma az MTA, az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria őrzi ezeket. Az itt maradó törékeny tárgyak azonban a front átvonulásakor és utána megsemmisültek vagy eltűntek. A múzeum ezután már nem nyitotta meg a kapuit.

A megemlítendő kulturális, közösségi színterek közé tartoznak még az egyházi szervezetek székházai (pl.: a Katolikus Kör Rákoshegyen és Rákoscsabán), a társadalmi, politikai szervezetek székhelyei (pl.: Munkásotthon Rákoshegyen, ipartestületi székház Rákoskeresztúron stb.).

Természetesen számtalan olyan, kulturális egyesület, kör, asztaltársaság is működött a második világháború előtt, amely nem rendelkezett önálló „intézménnyel”, vagy ha rendelkezett is, nem elsősorban kulturális célok megvalósítására szerveződött, de ezeket is felvállalta. Különösen a dalkörök voltak népszerűek minden társadalmi réteg esetében. 1899-ben alakult meg a Munkás Otthon Dalkör (1911-től Rákosligeti Dal és Zenekör), amely évtizedekig sikeresen szerepelt mind az országos versenyeken, mind a helyi fellépéseken. 1903. január 17-én alapították a Rákoscsabai Református Dalárdát, Czeglédy Antal tanító vezetésével. 1908-ban már működött a „Lyra” munkásdalkör Rákoskeresztúron, 1913-ból pedig a Rákoskeresztúri Munkás Dalkörről van tudomásunk. (Keresztúron a legtöbb dalos egyesület karnagya Altziebler Pál volt.) Még néhány név és esemény: 1921-ben komoly sajtóvisszhangot keltő dalostalálkozó volt Rákosligeten, a Rákosligeti Dal és Zenekör alapításának tizedik évfordulóján. 1934. augusztus 19-én avatták az 1926-ban megalakult Rákoshegyi Dalkör zászlaját, 1929. június 6-án a Rákoscsabai dalkörét, a Rákoskeresztúri Levente Dalárdának pedig az 1927-es dátumot viselő zászlaja ránk is maradt.

Számtalan fotó, plakát tanúskodik a különböző műkedvelő egyletek által tartott színi előadásokról az 1920-as évek elejétől egészen a negyvenes évekig. A teljesség igénye nélkül ilyen körök, amatőr színtársulatok voltak pl.: az „iparos és kereskedő ifjak önművelődését” szolgáló Rákoscsabai Bohém Asztaltársaság, a Rákoscsabai Társaskör, az Első Rákoskeresztúri Műkedvelő Ifjak, a Víg Fiúk Műkedvelő Gárdája, a Tabáni Műkedvelő Egylet, a rákoskeresztúri Nem, Nem, Soha Asztaltársaság, a különböző egyházi, társadalmi, politikai szervezetek. Rákosligeten a legtöbb előadást egy sportklub, a Rákosligeti Úszó Egyesület szervezte. Itt a korszak népszerű színdarabjait adták elő: a Nánit, a Csárdáskirálynőt, az Iglói diákokat, a Vén gazembert, a Levendulát, a Csókos huszárokat stb. (Ezeknek a szövegkönyvét, a kottáit akkortájt meg lehetett vásárolni, azért találkozunk ezekkel az előadásokkal a tanyavilág gazdaköreitől kezdve a városi munkásotthonokig sok helyen.) A darabokat legtöbbször valamelyik vendéglő nagytermében adták elő.

Természetesen ezeknek a társaságoknak a tagjai a kötetlenebb szórakozási formákat is igencsak kedvelték! (A szüreti és tűzoltó bálokat, jótékonysági mulatságokat stb.) Sokszor azért ezeken is fellépett egy-egy társulat, a zenekar pedig szinte mindig helybéli volt. Ahogyan a hivatalos állami vagy községi ünnepélyek – pl.: a március 15-ék, a szoboravatások – fellépői is gyakran közülük kerültek ki.

A sokszor változó tagságú, elnevezésű egyesületek legtöbbje a második világháború befejezéséig működött. Ezután már inkább csak a szociáldemokrata ifjak szerveztek néhány színi előadást, majd miután ők is elhallgattak, leginkább csak szavalókórusokra meg egyenruhába öltözött felvonulókra volt igény. Ám ezek már messze nem a polgári öntevékenység keretein belül jöttek létre.

Közművelődés a II. világháború után

A II. világháborút követően az egész országban, így itt a Rákosmentén is, nehezen indult az élet mind társadalmi, mind pedig kulturális téren. Az újjászerveződő civil és kulturális egyesületek számára alig három év jutott az 1948-as szocialista fordulatig. Innentől kezdve döntően a magyar–szovjet baráti társaságok, munkásotthonok, az új szocialista kultúra dübörgő és egyeduralkodó propagandája, a művészetekben a szocialista realizmus térnyerése volt jellemző. A „kispolgári allűrök” háttérbe szorultak. A közművelődésben természetesen részt vettek a színészek, képzőművészek és zeneművészek is a legkülönfélébb helyszíneken: gyárakban, üzemekben, ahol volt ott kulturális intézményekben, mozikban, kultúrházakban vagy éppen úttörőházakban. Itt Rákosmentén is találtunk erre példát.

1960-ban alapították a Derkovits Gyula Úttörőházat a rákosligeti Kasztel András út 43. szám alatt. (Ma Liget sor néven ismert.) Az intézmény az úttörőélet szervezése mellett az általános iskolás úttörők szabadidejének hasznos eltöltését segítette. Ahogy országosan ez akkor jellemző volt, helyi szinten is sorra alakultak az MHSZ-szel közösen működő szakmai klubok és szakkörök: például repülőmodellezők, sakk klubok, lövészklub, híradástechnikai szakkörök. Emellett modellező és fotótanfolyamokat, szakági képzéseket és táboroztatást folytattak. Az úttörőház szerepe 1988-tól fokozatosan veszített jelentőségéből és a rendszerváltást követően tevékenysége megszűnt.

A ’70-es években indult meg a táncházmozgalom Sebő Ferencnek és Halmos Bélának köszönhetően. Ez nagy hatással volt a művelődési házak addigi kínálatára, népszerűsége rohamosan növekedett. Példa erre a ligeti Rákosmenti Népi Együttes tánccsoportja is. Ők is részt vettek a KISZ kulturális seregszemléjén. Mindez a rákosligeti kulturális élet „hídja” lehetett, mely a korábbi gyökerekből ívelt egészen a „Kisdózsa” (= Csekovszky Árpád Művelődési Ház „beceneve” volt az említett időszakban) létrejöttéig.

Tekintsük át időrendben a Rákosmente közművelődési intézményeinek rövid krónikáját.