A Vigyázó Sándor Művelődési Ház – Dózsa Művelődési Ház (1962)

A Vigyázó Sándor Művelődési Ház (1173 Budapest, Pesti út 113.) szűkebb, jelenlegi székhelyéhez köthető története a ’60-as évek elejéig nyúlik vissza, amikor még a Dózsa Művelődési Központ nevet viselte. Nevének eredete azonban még előbbre datálódik, hiszen a Dózsa, mint intézménynév már korábban is használatos volt a kerületi közművelődésben. Elsőként a mai Péceli úton (akkor Csabai út 97. szám alatt) működött egy, eredetileg polgári körnek otthont adó épületben, Dózsa Művelődési Otthon néven egy intézmény. Az épület 1959-ben életveszélyessé vált, s emiatt bezárták, majd az 1970-es évek elejéig a termelőszövetkezet használta raktárként, végül lebontották. Az 1959-ig működő intézményben volt egy 300 fős színházterem, letéti könyvtárhelyiség, klubszoba, és a kiszolgáló helyiségek. A művelődési otthon művészeti csoportoknak, köröknek, kluboknak is helyet adott. Színjátszó kör, ifjúsági klub, versbarátok köre és a Balassi Bálint Irodalmi Színpad működött itt. Rendezvényei a körök és csoportok munkáira épültek, havonta egy alkalommal színházi, zenés előadásokat rendeztek, vasárnaponként gyermekműsorokat, táncos rendezvényeket, kiállításokat szerveztek. Iskolák, illetve állami, társadalmi rendezvények lebonyolítása is a feladatuk közé tartozott.

1955 és 1957 közötti három évben a Dózsa György Művelődési Otthon 106 műsoros estet, 73 táncestet, 45 klubdélutánt, 74 ismeretterjesztő előadást és 67 diafilmvetítést rendezett 53 031 látogatónak. Ugyanitt összesen nyolc szakkörbe igyekeztek bevonni a kerület szórakozni és tanulni vágyó fiataljait.

Bezárása után 1959 és 1962 között a XVII. kerület fontosabb állami és társadalmi rendezvényeit az Egyesült Vegyiművek nagytermében és klubszobáiban, illetve szabadtéren rendezték meg. 1960-tól rendszeressé vált a Rákosmenti Napok kéthetes rendezvénysorozata, melynek helyszínei a Ferihegyi úti Általános Iskola helyiségei és udvarai, illetve a Vigyázó–Podmaniczky-kastély kertjében felállított színpad voltak.

Ez időben már eldőlt az új művelődési ház megépítésének szükségessége és az építkezés helyszínét is kitűzték. A Pesti úton a Vigyázó–Podmaniczky-kastély parkjában, az épület szomszédságában találták meg a legalkalmasabb helyet. A Vigyázó Sándor Művelődési Ház közvetlen elődjét Dózsa Művelődési Központ néven, 1962. december 15-én adták át a közönségnek.

Az intézmény első igazgatója Pengő Piroska lett, őt az igazgatói székben két év múlva Nagy Sára követte. Az új intézmény számos művészeti csoportot, szakkört, klubot s tanfolyamot működtetett, rendezvényei rendszeressé váltak, színházi előadások, irodalmi estek, bálok tették változatossá a kínálatot, továbbá itt rendezték meg a tanácsüléseket, iskolai, társadalmi és politikai eseményeket is.

1963-ban egyetlen gazdasági egységgé vonták össze a Rákosligeti Művelődési Otthonnal (ma Csekovszky Árpád Művelődési Ház), innen ered a „Kisdózsa” és „Nagydózsa” elnevezés, mely még sokáig élt a köztudatban az 1991-es szétválást követően is.

Az 1960-as évek végén a Deák utca sarkán lévő Újvilág Mozit is átköltöztették a Dózsa Művelődési Központba, mely akkoriban esett áldozatul a hatvanas–hetvenes évek településrendezésének – lebontották. Új helyén heti két alkalommal működött a mozi, ezzel is bővítve az intézmény kínálatát.

Rákoskeresztúr társadalmi és építészeti képe radikális változásokon ment keresztül az 1970-es években, mely a művelődési és kulturálódási szokásokat is jelentősen átrajzolta. A korábban német, szlovák és magyar lakosságú, tradicionális faluképet mutató településrész házait elbontották, helyükre lakótelepet építettek. Az itt élők egy része messzire került, mások a kerületen belül találtak új otthont a lakótelep lakójaként vagy egy másik kerületrészben. Nem volt ekkoriban ritka látvány a lakótelepi erkélyen a sokszoknyás népviseletben virágot locsoló tót néni.

E nagyméretű lakossági átrendeződés következtében a hagyományokban gyökerező lokálpatriotizmus közösségszervező ereje szinte teljesen kiveszett. Talán az egyházak keretében volt néhol tetten érhető, valamint a Hazafias Népfront által szervezett helytörténeti munka igyekezett hozzájárulni felélesztéséhez. Akkoriban ez volt az egyik legnagyobb kihívás művelődési ház számára is, mely családi esték szervezésével próbálta a környékére épülő lakótelep új, frissen beköltözött lakosainak művelődési szokásait befolyásolni.

1973-ban egy céltámogatás segítségével tovább bővítették a Dózsa Művelődési Ház épületét, 1978-ban ezt még megtoldották egy 200 fő befogadására alkalmas előadóteremmel, valamint egy irodahelyiséggel. Mai alapterületének méretét akkoriban nyerte el.

Vezetője ebben a korszakban Horváth Emil volt, aki 1981-ig igazgatta a Dózsa Művelődési Központot, őt Csesznik Zoltán váltotta és vezette az intézményt egészen 1991-ig.

1981-ben – még Horváth Emil igazgatása alatt – megépítették az épület előterében a galériát, mely a korábbi galériarész duplájára növelését jelentette. Ez a lépés tette lehetővé, hogy a ház galériájában kiállításokat tervezhessenek, valamint más közösségi tevékenységek számára is bővültek a lehetőségek. Az új tágasság növelte az intézmény belső kialakításának otthonosságát, javított belső esztétikai képén.

Az Újvilág–Dózsa Filmszínház – a FŐMO-val közös működtetésben – átlagban 40–160 fős látogatottsággal üzemelt, melynek műsorát az intézmény határozta meg.

Előadásokat hétfőnként kettő, vasárnaponként egy alkalommal tartottak.

1985-ben további átalakítások történtek, mindenekelőtt megszüntették a gondnoki lakást, helyette két irodahelyiség és előadóterem létesült. Ez időszakban tehát egy 370 fős nagyterem, egy nagy előadóterem, két klubszoba és egy információs szoba szolgálta ki az idelátogatókat, korszerű technikai háttérrel. Az igazgatónak nyolc népművelő munkatársa volt, továbbá a tárgyi feltételek is jók voltak. A költségvetés főszámai – akkori mércével mérve – ugyancsak nem mondhatók kevésnek. 1983-ban, Csesznik Zoltán igazgatása alatt 5,3 millió forint költségvetésből gazdálkodtak, 1984-ben pedig 5,054 millió forint állt rendelkezésre. A szakfelügyeleti jelentés kevesli az ebből az összegből ismeretterjesztésre jutó mindössze 76 ezer forintot, mely fővárosi viszonylatban átlag alattinak számított akkoriban. A természettudományi–műszaki ismeretterjesztő előadások elsősorban csillagászati, műszaki és földrajzi témákat részesítettek előnyben. Kiemelkedtek a kertbarátok körében havonta egyszer sorra kerülő előadások, melyek az itt élő nagyszámú kiskerttulajdonosok tevékenységéhez nyújtottak korszerű elméleti ismereteket. A művelődési központ ugyanakkor támogatta az iskolákban működő fizikai, műszaki, modellező, matematikai stb. szakköröket filmvetítéssel, esetenként ismeretterjesztő előadásokkal, a kirándulásokhoz pedig autóbuszt is biztosított. Ezen időszakban gondot fordítottak a „Szülők Akadémiája” keretében a középkorú lakosság közművelődésbe történő bevonására is. Mivel a kerületben működő gyárak, vállalatok nem rendelkeztek közművelődési intézménnyel, így a Dózsa Művelődési Központ segítette a munkásművelődés ügyét is. Több nagyvállalattal közösen létrehozták a Szocialista Brigádok Klubját, melynek programjában rendszeresen szerepeltek olyan természettudományos témák, mint a csillagászat, ami nagyon népszerű volt a klubtagság körében és legtöbben a Planetáriumot keresték fel.

A korabeli zenei életből kiemelkedett a Dely Csaba karnagy által irányított XVII. Dózsa György Művelődési Központ Fúvószenekara, mely 28 fővel állami és társadalmi ünnepeken, évente 5-6 alkalommal térzenét adva, valamint ismeretterjesztő hangversenyekkel szerepelt a kerületben és a környező falvakban. Igen népszerűek voltak és több külföldi meghívásnak is eleget tettek. A fúvószenekar 2011-ben ünnepelte fennállásának 35. jubileumi évfordulóját. (Neve jelenleg RÁZENE Városi Fúvószenekar, és már az intézmény falain kívül működik.) A ’80-as években működő tanfolyamok közül az egyik legnépszerűbb a Kissné Juhász Valéria által vezetett társastánc tanfolyam volt. A nagy érdeklődésre való tekintettel – 53 fő látogatta rendszeresen – a művelődési központ a földszinti nagytermet biztosította számukra.

Rendszeresek voltak a nyári természetbarát, hagyományőrző és művészeti táboroztatások is.

Az intézmény történetében a következő jelentős előrelépés a rendszerváltást követő években történt, amikor nemcsak az épület korszerűsítése kezdődött meg, hanem szakmai tekintetben is gyökeresen megújult a művelődési központ. Orosz Márta 1991-ben vette át az intézmény vezetését, aki közel húsz éven keresztül, nyugdíjazásáig irányította a „Dózsát”.

Az eddig együtt, de három külön épületben működő intézményi egységet, a Dózsa Művelődési Központot és telephelyeit (Rákosligeten és Rákoskerten) megalapozott szakmai indokok szerint még ugyanabban az évben, 1991-ben szétválasztották, ezt követően 20 éven keresztül szakmai önállósággal működött mindhárom ház (2011. június 1-jéig). A szétválás után néhány évvel igény jelentkezett a Rákoscsaba és Rákoshegy településrészek közösségi életét kiszolgáló, önálló közművelődési egységek működtetésére is. 1997-ben a képviselő-testület döntött mindkét intézmény létrehozásáról.

Rákoshegyen létrehoztak egy közösségi házat, melyet szervezetileg a Dózsa Művelődési Ház telephelyeként soroltak be. Átadására 1998-ban, a szükséges felújítási munkálatok elvégzése után került sor. A közösségi ház a minden évben megrendezett Rákoshegyi napok programsorozattal emlékezik megnyitásának évfordulójára. Rákoscsabán a régi községháza, később iskolaépület fogadta be az új, önállóságot kapott közművelődési intézményt, a Rákoscsabai Közösségi Házat.

A XVII. kerületben 1998-ra öt intézményben folyt a közművelődési munka, ebből egy intézmény önállóan működő és gazdálkodó státuszban, három intézmény részben önállóan, és egy telephelyi besorolásban működött.

1991 és 2009 között szinte teljesen átalakult a „Dózsa” eredeti, 1962-es képe, 1999-ben a színházterem, 2007-ben a Fórum terem, 2008–2009-ben pedig az aula és a közösségi terek nyertek teljesen új külsőt. 2008-ban a ház homlokzati képe is megváltozott, esztétikailag és energetikailag is megújult, a XXI. századhoz méltóbb külsőt kapott.

2008. szeptember 6-ától Budapest Főváros XVII. kerület Rákosmente Önkormányzata döntése szerint az intézmény új neve Vigyázó Sándor Művelődési Ház lett.

A névadó grófot önzetlen adakozása tette halhatatlanná, hiszen Magyarországon a második legnagyobb magánvagyont adományozta végrendeletében fián, Ferencen keresztül a magyar tudományos és kulturális élet fellendítésére. A névadót szoros kötelék fűzte a mai Rákosmentéhez, a család egyik fő birtoka és rajta a Podmaniczky–Vigyázó-kastély Rákoskeresztúron található. Az intézmény szomszédságában lévő kastély 2011-től ismét működik, s a hányatott évtizedek után régi pompáját megközelítve épült újjá.

A Vigyázó Sándor Művelődési Ház jelenleg a XVII. kerület legnagyobb közművelődési intézménye, mely 400 férőhelyes, korszerű színháztermével, infrastrukturális adottságaival vezető művelődési háza lett szűkebb pátriánknak. Ezt, a helyzet adta lehetőséget igyekezett kamatoztatni az elmúlt két évtized intézményi vezetése, így sokszínű és pezsgő élet alakult ki értékmegőrző, értékteremtő és értékközvetítő tevékenységében egyaránt.

A Vigyázó Sándor Művelődési Ház fő ars poeticáját az alábbi fogalmak tükrözik a legtalálóbban: minőség, megfizethetőség, sokszínűség. Az intézmény az elmúlt húsz évben kerületi, budapesti, országos, és az utóbbi tizennyolc évben nemzetközi rendezvények elismert szervezője is. Kerületi szintű ünnepségek, budapesti, országos és nemzetközi fesztiválok, közélethez kapcsolódó események, a magyar és egyetemes kultúra értékeit felvonultató rendezvények, iskolák, alapítványok, civil szerveztek kulturális eseményei zajlanak itt, melyek látogatottsága kiemelkedően magas.

Néhány jelentősebb program – a teljesség igénye nélkül – az elmúlt évek eseményeiből.

A Magyar Kultúra Napi rendezvénysorozat minden év január végén kerül megrendezésre, mely két napos hétvégi kínálatában a magyar kulturális élet kiemelkedő produkcióit mutatja be, így látható volt Bozsik Yvette és Társulata, Lovász Irén és zenekara, Kiss Ferenc és az Etnofon Zenei Társulás, a Duna Művészegyüttes és számos olyan előadóművész, akik országszerte híresek. A rendezvénysorozat része az ünnephez kapcsolódó kiállítás megnyitása is, mely kiemelkedő kortárs magyar művészek munkáit mutatja be.

Az intézmény feladata állami ünnepek és jeles évfordulókhoz kapcsolódó többnapos rendezvények megszervezése, például jubileumi Kodály-hétvége, gyermeknapok, majálisok, Keresztúri Szent István napi ünnepségek, Európai Autómentes Nap, művészeti fesztiválok – pl.: XVII. kerületi Napok, Dobosok Farsangja, a Cimbalom Világszövetség Nemzetközi Találkozója, valamint tematikus nagy kiállítások lebonyolítása. Ezeken túl számos színházi és zenés előadás, koncert, pódiumműsor és beszélgető est is zajlott a falak között.

A sokszínű kínálatból kiemelkedik a ház egyik profiljává vált tevékenysége, mely a magyar és nemzetközi jazz élettel és ütőhangszeres kultúrával fémjelzett reprezentatív programokat jelenti. A jazz zene népszerűsítése, a magyar ütőhangszeres kultúra megismertetése és fejlesztése érdekében végzett tevékenység tette igazán a házat országosan is ismertté és elismertté Martonosi György(3)A dobos találkozókról részletesen olvasható még: Martonosi György: A jazzklubtól a dobcentrumig, Szakmatükör 4., A budapesti közművelődési intézményekből – a '80-as évektől – elindult szakmai innovációk és újszerű kezdeményezések, Módszertári füzetek 12. köt. Szerk. Slézia Gabriella, kiadó Budapesti Művelődési Központ, 2005. dobművész szakmai tudásának, kitartásának és szervezőerejének köszönhetően. A 17 éve működő jazzklubban neves zenészek, a nemzetközi mesterkurzusokon pedig olyan nemzetközi szaktekintélyek léptek fel, mint például Jojo Mayer, Akira Jimbo, Trilok Gurtu, Omar Hakim.

A Dobosok Farsangja nemzetközi zenei rendezvény 2011-ben már 17. alkalommal került megrendezésre, átlagban 40–50 fellépő szerepel egy-egy alkalommal. A rendezvény elismertségéről a legnagyobb nemzetközi hangszercégek (Sabian, Yamaha, Roland) és a Visegrad Fund három ízben megítélt támogatása is tanúskodik. A játékos név talán nem is utal arra, hogy Budapest legnagyobb ütős rendezvényéről van szó, amelyhez mesterkurzusok, és az ország legnagyobb hangszerkiállítása csatlakozik.

Az elmúlt 16 év alatt (1995 és 2011 között) az ország minden számottevő zenésze fellépett, de arra is figyeltek, hogy fiatal tehetségeket is bemutassanak. A nemzetközi sztárok közül néhány név utal arra, hogy miért ér túl a Dobosok Farsangja országunk határain: Peter Erskine, Gregg Bissonette, Omar Hakim, Paco Sery, Akira Jimbov, Trilok Gurtu, Cezary Konrad, Thomas Lang, Rick Latham, olyan nevek, melyekre minden országban ezrével mozdulnak meg a látogatók.

Az utóbbi időkben, 2007 óta Rákosmente Önkormányzata számos, kerületi eseményekhez kapcsolódó szabadtéri nagyrendezvény szervezésével és lebonyolításával bízta meg az intézményt: az Európai Autómentes Napot négy, a XVII. kerületi Majálist öt alkalommal, valamint a 2011-ben soron lévő, három napos Keresztúr Nevű Települések 12. Nemzetközi Találkozóját szervezte meg a művelődési ház. A 2011. évi intézményintegrációt követően pedig a Vida-dombi Rákosmenti Szent István nap megrendezésével járul hozzá nemzeti ünnepünkről való méltó megemlékezéshez. Egy-egy ilyen külső helyszínen megszervezett esemény rendezvényként átlagban 7–10 000 főt vonzó, több ezer négyzetméteren megvalósuló megaprogram, kora reggeltől késő estig tartó színpadi, tér- és sportprogramokkal fűszerezve.

Évente 15-16 képző-, ipar-, és fotóművészeti kiállítás nyílik az intézmény Ballonyi Galériájában, esetenként fórumtermében. A művelődési ház galériája 2004-ben vette fel Ballonyi László (1937–2004) rákoshegyi grafikusművész nevét, aki munkásságával jelentős mértékben hozzájárult a XVII. kerületi művelődés színvonalának emeléséhez. Tematikus, csoportos és egyéni tárlatok kapnak itt helyet, melyek látogatottsága igen magas. Ilyenek voltak például: az indonéz, afrikai és egyiptomi kultúrát bemutató kiállítások, a Holokauszt emlékkiállítás, az építészet hónapjával és a Színházi Világnappal kapcsolatos tárlatok (az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet anyagából), az adventi időszakhoz kapcsolódó, valamint a népi kultúra eszköztárát bemutató sorozatok. Ez utóbbi, gazdag magángyűjteményből válogatott tematikus sorozat volt, mely a Paraszti lakószoba; A paraszti munka eszköztára; a Népi mesterségek műhelyei és a Népi használati üvegek a XVIII. századtól című témákat dolgozta fel.

Illusztrációként lássunk néhány nevezetesebb egyéni kiállítást 2004–2011 között: tárlata volt itt B. Pál Margit, Bukta Norbert, Gyémánt László, Litkei József, Parrag Emil, Szinte Gábor festőművészeknek, Ballonyi László, Bálványos Huba, Budai Tibor grafikusművészeknek, Simorka Sándor, Kiss György szobrászművészeknek, Haris Mária gobelinművésznek, Rabie M. Hadie keramikusművésznek, Bartha Ágnes iparművésznek, Szatmári Magdolna ikonfestőnek, Koós Iván bábtervezőnek, Vágó Nelly díszlettervezőnek és Schéffer Anna keramikusnak.

A galéria iskoláknak és az intézmény saját művészeti csoportjainak is rendszeresen lehetőséget ad a bemutatkozásra. Az önmegvalósítás és önmegmutatás lehetőségét felkínáló értékteremtő alkotó műhelyekben rendkívül magas színvonalú művészeti munka folyik, melynek eredményeképpen nemcsak a házban, hanem az ország különböző fesztiváljain is képviselik a Vigyázó Sándor Művelődési Házat, ezzel is öregbítve a XVII. kerület jó hírnevét.

A Vigyázó Sándor Művelődési Ház egygyütt működik többféle közösséggel és civil szerveződéssel. Az intézmény nemcsak helyszínt biztosít a közösségek számára, hanem egy-egy képzett kolléga szakmai segítségét, odafigyelését, kedvezményes programlátogatási lehetőségeket, ünnepi meglepetéseket is nyújt számunkra. A klubok, közösségek nagy része ma már 10–25 éves múltra tekint vissza.

Kapcsolat a XVII. kerületi intézményekkel

A gyermekprogramok révén szoros a kapcsolat a kerületi óvodákkal, iskolákkal, illetve a kerület vonzáskörzetébe tartozó agglomerációs települések néhány oktatási–nevelési intézményével. Csoportosan, iskolai szervezéssel látogatják a bérletes színházi előadásokat, illetve a kerületi iskolák itt tartják kulturális napjukat, szalag-

avatóikat, tanulmányi és kulturális versenyeik egy részét. A felnőttekkel kapcsolatos szociális munka ellátását végző Egyesített Szolgáltató Központtal minden évben közös szervezésű az Idősek Világnapja tiszteletére megrendezett ünnepség, illetve a központon keresztül rendszeres tájékoztatást kapnak az idős gondozottak a kedvezményes vagy ingyenes programlehetőségekről.

A Vigyázó Sándor Művelődési Házban adják át ünnepélyes keretek között Rákosmente önkormányzata különböző díjait (városrészi kitüntetés, díszpolgári cím, kiemelkedő szociális és egészségügyi tevékenységért járó díj, 1956-os emlékplakett, a kerület sportjáért végzett tevékenységért járó elismerés), melyeket gálaműsor követ. A kerületi Egészségügyi Szolgálat is rendszeresen veszi igénybe az intézmény kapacitásait, egészségnapokat és orvos konferenciákat szerveznek.

A Vigyázó Sándor Művelődési Ház vezetését 2010 januárjában új igazgató vette át Martonosiné Orosz Márta nyugdíjba vonulását követően, aki közel húsz évig igazgatta az intézményt. A ház addigi igazgatóhelyettese, Hajnal Csilla pályázott sikerrel a posztra. Ebben az évben új tevékenység is kezdődött az intézményben, melynek anyagi forrását a művelődési ház által megpályázott, több mint 28 millió forintos nyertes Európai Uniós forrás biztosította.

A nyertes projekt lehetővé tette, hogy az intézmény felnőttképzési akkreditációt szerezzen, számos felnőttképzési fejlesztést hajtson végre, és nem utolsó sorban népszerűsítse az egész életen át tartó tanulás fontosságát és lehetőséget teremtsen az ebben való részvételre.

Az új évtized elejétől egyre nagyobb hangsúllyal vonta be a kerületi önkormányzat az intézményt külső helyszíneken megrendezendő, jeles napokhoz kapcsolódó programok szervezésébe, így a hagyományos közművelődési munkán kívül egyre bővülő szerepet vállal nagyrendezvények koncepciójának kialakításában, előkészületében, megszervezésében és lebonyolításában.

2011 márciusában változás történt Rákosmente közművelődésében. Budapest Főváros XVII. kerület Rákosmente Önkormányzata gazdaságossági okokból megszüntette négy intézményének önállóságát, így a Csaba Ház – Rákoscsabai Közösségi Ház, a Csekovszky Árpád Művelődési Ház, a Rákoskerti Művelődési Ház és az Erdős Renée Ház Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóterem 2011. június 1-jével telephelyként olvadt be a Vigyázó Sándor Művelődési Házba. Az összevont intézmények igazgatója a Vigyázó Sándor Művelődési Ház jelenlegi vezetője, Hajnal Csilla lett. Az új intézményrendszer szervezeti kialakításával új fejezet nyílt az intézmény történetében, mely az eddigiekhez képest összetettebb koordinációs és irányító tevékenységet tesz szükségessé.

Végezetül, a történet írását megelőző évben született adatok szolgáljanak még némi információval a Vigyázó Sándor Művelődési Házról: 2010-ben 125 392 látogató aktív közreműködésével, 3011 alkalommal közel kétszáz eseményre került sor a Vigyázó Sándor Művelődési Ház falai között. A sokszínű kínálatban voltak művészeti események, szórakoztató rendezvények, fesztiválok, tanfolyamok, társadalmi ünnepek, számos kiállítás és gyermekprogramok. A művelődési ház közkedveltségét jelzi az a tény, hogy az éves látogatók száma minden évben meghaladja a százezer főt.

A művelődéshez, a kultúrához való hozzáférés esélyegyenlőségét hagyományosan felvállaló intézményrendszer zászlós hajójaként törekszik, a megfizethetőség szempontjai mellett, a színvonalas és sokszínű programkínálatra is. A civil közösségekkel kölcsönösen támogatják egymást, hiszen a közös munkában mindannyian gyarapodnak. Az intézmény szeretné megtartani, továbbfejleszteni az eddigi jó gyakorlatokat, de a változó világ új kihívások elé is állítja a közművelődési munkát végzőket. Szeretnének egyensúlyt tartani gyökereik, hagyományaik ápolása és az új dolgok megismertetése, elfogadtatása között, mely része annak az értékközvetítő munkának, amellyel megbízták őket.

Telephelyek:

  • Csaba Ház – Rákoscsabai Közösségi Ház
  • Csekovszky Árpád Művelődési Ház
  • Rákoshegyi Közösségi Ház
  • Rákoskerti Művelődési Ház
  • Erdős Renée Ház Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóhely

Rákoskerti Művelődési Ház (1978)

A Rákoskerti Művelődési Klub (1171 Budapest, Rákoskert sugárút 66.) a rákoskerti településrész és a XVII. kerület közművelődési intézménye, 1978-ban épült fel a Rákoskert sugárút és a Perec utca sarkán. Az intézmény építtetésével az alapítók szándéka az volt, hogy a ház látogatói számára a közösségszervezés mellett sokszínű, változatos és minőségi kulturális programokat, szolgáltatásokat nyújtson barátságos, esztétikus környezetben. A szándékon túl azonban a feltételrendszer sem tárgyi, sem a személyi oldalról nem volt szinkronban a célokkal.

A klub megnyitásakor igazán nem tudott önállóan működni, mivel a Dózsa Művelődési Központhoz csatolt telephelyként funkcionált és egy ottani igazgatóhelyettes irányította. Ő fő feladatának a Dózsa Művelődési Házban végzett munkáját tekintette, túl sok energiát nem fektetett az intézmény által kínált programok gazdagításába. (Talán ezért van, hogy Kemény elvtársként emlegették, még a keresztnevét sem őrizte meg az emlékezet.) Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy túl nagy terület sem állt a közművelődési célok szolgálatára. A földszinten az „Öregek Otthona”, az emeleten pedig az MSZMP pártirodája működött egészen a rendszerváltásig. Néhány helyiség azért jutott a helyi lakosság művelődésére is. Egy könyvtár, egy klubszoba és egy olvasóterem szolgált az ismeretterjesztő előadások, a klubfoglalkozások – melyek közül a kertbarát klub volt a legnépszerűbb –, a könyvtári programok és mozielőadások lebonyolítására.

Profilja akkor bővült, amikor 1987-ben sok hányattatás után itt talált otthonra az Ascher Oszkár Színház amatőr színjátszó csoportja, mely talán az ország egyik legrégebben működő ilyen jellegű társulata. A csoport 1964-ben alakult az akkori Fürst Sándor Gimnáziumban, majd 1976-ban a gimnázium megszüntette a színpad működését. Ascher Oszkár nevét 1970-ben vette fel. 1977-től a Dózsa Művelődési Központban kapott lehetőséget a működésre, majd végleges helyét a Rákoskerti Művelődési Klub telephelyen lelte meg.

Itt önálló színháztermet kaptak a ház pincéjében, ahol az átépítést követően egy 50 fős, emelkedő, mobil dobogórendszerű nézőteret és színpadot építve alakították ki mai stúdiószínházukat, amelyhez parányi öltöző és technikai fülke is tartozik. Heti több alkalommal tartanak azóta is próbákat az esti órákban, előadásaikat pedig hétvégén tekinthetik meg az érdeklődők – évadonként kb. 30 alkalommal.

Kiemelt feladatuknak tekintik a magyar drámairodalom gyöngyszemeinek bemutatását, de a világirodalom klasszikusaitól is szívesen válogatnak. Repertoárjukban szerepelnek új, kísérleti kezdeményezések, beavató színházi műsorok, irodalmi és zenés előadóestek, valamint mesejátékok is. Kortárs magyar premierjeiket nemegyszer a szerzők is megtisztelik jelenlétükkel. Előadásaik egyediségét talán éppen a családias jelleg adja: a nézők karnyújtásnyira ülve szinte benne élhetnek a darabban, különös áramkört hozva létre a színjátszók és a befogadók között. A ház működését 1990-ben indította újra az önkormányzat Kárpáti Levente színművész igazgatói alkalmazásával. Kezdetben több program is folytatódott, illetve indult, később azonban Kárpáti Levente rockzenekart alapított, s egy idő után kizárólag ezzel foglalkozott, miközben fokozatosan megromlott a kapcsolata az önkormányzattal.

Távozása után Puskás Tibor vette át a ház irányítását. Sajnos ez a korszak is igen kevéssé dokumentált (azóta Puskás Tibor elhalálozott, így személyes visszaemlékezéseire sem hagyatkozhat a krónika), de az tudható, hogy akkoriban kezdődött a „Szentivánéji Folk Fesztivál”, melyet évente hagyományosan amatőr népzenész együttesek részvételével rendeztek meg. Beindult egy, a cukorbetegek számára létrehozott klub és 2001-ben megrendezték a kerület első autómentes napját is.

2002-től Lipcseyné Horváth Ágnes lett az igazgató. Az intézmény 2002 és 2009 között látványos fejlődésen ment keresztül: a közművelődési tevékenységek bővültek és növekedett a látogatók száma. Az önszerveződő csoportok közül évek óta folyamatosan működik és nagy népszerűségnek örvend a Baba–mama Klub, a Rákoskerti Dalos Klub és a Rákoskerti Kertbarát Kör, valamint az Ascher Oszkár Színpad.

A társulatot – 2005-ben bekövetkezett haláláig – az alapító, Szeifnerné Csetényi Anikó vezette. 2005 óta Tímár Tibor művészeti vezető irányításával működnek. Minden évben bemutatnak egy új darabot, azonban repertoáron tartják a legnépszerűbb előadásokat is.

Nem csak az amatőr színjátszás van jelen tehetséggondozási formaként az intézményben. Közkedvelt a Cassandra Táncstúdió, a Málna Rajziskola és a Kids Club is.

A helyi közéletnek is színtere a ház: minden évben biztosítják a megfelelő körülményeket a két megválasztott rákoskerti önkormányzati képviselő fogadóórájához. A művelődés szervezésében szorosan együttműködnek a sokszor kezdeményező szerepet is vállaló Rákoskerti Polgári Körrel. (Például Rákoskert alapításának 75. évfordulója, Wass Albert-rendezvények, Rákoskert Napja.) A mai Rákoskert közösségi életének fejlesztése során folyamatos a kapcsolatuk a rákoskerti Százszorszép Napközi Otthonos Óvodával, a rákoskerti Kossuth Lajos Általános Iskolával és a településrészen működő egyéb civil szervezetekkel (Rákoskerti Templom Alapítvány, Rákoskert Vasúti Közlekedéséért Alapítvány stb.). Munkájukat részben közművelődési szakmai tanácsadással, részben közös rendezvények megvalósításával, továbbá a számukra alkalmanként szükséges és igényelt eszközök, technikai berendezések biztosításával segíti a művelődési ház.

A klub munkatársainak több éven át tartó színvonalas munkáját értékelte Budapest Főváros XVII. kerület Önkormányzatának Képviselő-testülete 2006-ban, amikor az addig elvégzett minőségi kulturális tevékenység elismeréseképpen a Rákoskerti Művelődési Klub nevét „Rákoskerti Művelődési Házra” változtatta.

A Rákoskerti Művelődési Ház évek óta használt emblémáját Lipták György rákoskerti grafikusművész tervezte. A településrészen lakó többi művésszel (Károlyi Ernő festőművész,kárpittervező iparművész, Bedey Gábor szobrászművész, Salamon György festőművész, Orosz Károly keramikus iparművész, Zsuzsa Mihály énekes színművész, Janikné Megyery Rita zongoraművész, Juhász Sándor költő) is kapcsolatban áll az intézmény, igyekeznek bevonni őket a Rákoskerti Művelődési Ház közművelődési céljainak minél színvonalasabb megvalósításába. Az intézmény tulajdonában van Ferenczi Zsuzsa és Orosz Károly „Rákoskert 75 éves” című montázsa, és Lipták György egyik csodálatos grafikájával is büszkélkedhetnek. Mecseki Hargita szobrászművész „Zenélő” című bronzrelief-je az Ascher Oszkár Színpad bejárata előtt található. Rákosmente díszpolgárának, Laborcz Ferenc szobrászművésznek „Pihenő munkás” című bronzszobra pedig a művelődési ház kertjében tekinthető meg.

A 2009-es évtől kezdődően – a Rákoskerten 2008 őszén felavatott Wass Albert-szobor szellemiségének jegyében – minden év februárjában koszorúzással és irodalmi műsorral egybekötött Wass Albert Emléknapot szerveznek.

Rákoskerti templom hiányában havonta egyszer helyet adnak a református istentiszteletnek. A ház életéhez szorosan hozzátartozik a „Mindenki Karácsonya” egész napos program, a „Beszélő” könyvek sorozat, a névnapokhoz, a jeles napokhoz kötődő bálok, valamint a szentivánéji tűzgyújtás és tűzugrás megünneplése is.

Az intézmény az utóbbi nyolc évben számos, nevezetes kiállításnak adott helyet. A 2002–2006 közötti időszakban a gyönyörű környezetben fekvő rákoskerti Vida-dombon évente négy szabadtéri nagyrendezvényt szerveztek (Majális, Mamajális, Szentivánéj, Szent István Napi Vígságok). A költségvetési megszorítások és az intézményi közművelődési tevékenységrendszer fenntartó által történő átalakítása révén 2009-től már csak egy Vida-dombi, kerületi szintű rendezvényt szerveztek meg, az augusztus 20-i, tűzijátékkal záruló Szent István Napi Vígságot, amelyre több mint 10 000 ember volt kíváncsi.

A „Rákoskert 75 éves!” évforduló jegyében, 2008-ban a Rákoskerti Művelődési Ház és a Rákoskerti Polgári Kör közös szervezésében került megrendezésre a „Kert” Nevű Települések Szent István Napi Ünnepe. A találkozó programjaira 8–10 ezer fő látogatott el.