Muzeális intézmények

Erdős Renée Ház – Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóterem(4)A Magyar Múzeumok „Ádám Ferenc: Erdős Renée Ház. A XVII. kerület közgyűjteményi helyzete 1970-től napjainkig” című cikkének aktualizált változata. 2002/2. Nyár. 28. o. (Kismúzeumok a nagyvárosban) (1970; 1990)
(Közérdekű muzeális gyűjtemény: 1174 Budapest, Báthory u. 31.)

Budapest XVII. kerületét négy egykori község – Rákoscsaba (ennek egyik településrésze Rákoskert), Rákoskeresztúr, Rákoshegy és Rákosliget – alkotja. A gazdag történelmi és néprajzi hagyományokkal rendelkező területet bemutató, első muzeális intézmény az ún. Néprajzi Emlékház 1970-ben nyílt meg a Ferihegyi úton. A települések hajdani magyar, német és szlovák lakosságának megfelelően a hagyományos építésű, nádtetős parasztházban egy német és egy szlovák berendezési tárgyakat bemutató szobában továbbá egy magyar konyhában mutatták be a lakberendezési tárgyakat, a háztartási eszközöket és a népviseletet. A ház negyedik helyiségében, a kamrában a szántóföldi művelés, a kendertermesztés, a szőlőművelés, és a borkészítés szerszámai kaptak helyet. Az itt bemutatott emlékanyagot 1971-ben vették múzeumi leltárba. Az intézmény 1975. december 31-i dátummal Működési engedélyt is kapott, helytörténeti gyűjtemény jelleggel, néprajzi gyűjtőkörrel, XVII. kerületi gyűjtőterülettel.

A tájház azonban már 1978-ban a terjeszkedő lakótelep áldozata lett. A gyűjteményi anyagot pedig egy iskola folyosóján és az üresen álló rákoshegyi Bartók-ház egyik szobájába zárták el. Ezt a „raktárhelyiséget”, ahova a fa- és textilanyag egy részét tették, le is pecsételték, melyet 2001 decemberében sikerült föltöretni. Közben az anyag élővé vált: a tárgyakba beleköltözött a szú, a moly és némi vegetáció. Az 1971-ben beleltározott anyag viszont úgyszólván teljes egészében ránk maradt, ahogy azt a 2001–2002-ben végzett revízió is bizonyítja. A pecsételés maga valószínűleg 1989-ben vagy ’90-ben történt, ugyanis a néprajzi emlékház tárgyi anyagának egy részét felhasználták az Erdős Renée Ház 1990-ben nyíló állandó kiállításán. A gyűjteményt 1989-ben egy kerületi lokálpatrióta, Epress Rezső gyarapította. Évtizedek alatt összeállított, rendkívül sokrétű – ám legtöbb esetben sajnos meghatározatlan – gyűjteményét 1991-ben írták be az 1971-ben megnyitott leltárkönyvbe.

1990-ben alapította meg a kerületi önkormányzat az Erdős Renée Ház elnevezésű intézményt. (Múzeumi működési engedélyt csak 1999. július 16-án kapott a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától, mint múzeumi kiállítóhely/közérdekű muzeális kiállítóhely, szakmai felügyeleti szerve a Budapesti Történeti Múzeum.) Az intézményt Erdős Renée írónőről nevezték el, aki 1927-től 1944-ig lakott a villában. A villát 1895-ben építették, 1952-ben államosították, szobáiban szükséglakásokat alakítottak ki. Az 1980-as évek végén döntött úgy a kerületi tanács, hogy ezeket megszünteti s az épületet kulturális célokra hasznosítja. Az építmény egyike azon ritka kerületi kivételeknek, amelyeknek külleme alig változott az elmúlt időszakban.

Ekkortól lett ismét látható az új Epres-gyűjteménnyel bővült régi „Néprajzi Ház” anyagának töredéke. Az új muzeális intézmény földszinti tereiben dr. Bartók Albert rendszerező munkájának köszönhetően megépült egy állandó helytörténeti kiállítás, egy néprajzi szobarészlet és egy „Epres-gyűjtemény kamara kiállítás”. A helytörténeti kiállítás nagyrészt dokumentum-másolatokból, a néprajzi szobarészlet főképp német és szlovák szoba- és konyhaberendezésből, az Epres-gyűjtemény pedig az adományozótól származó változatos tárgyi anyagból állt. Ugyanekkor nyílt meg a mai napig egyik legsikeresebb állandó kiállítás is: a Merzse-mocsár világát bemutató dioráma. (A Merzse-mocsár a kerület határán, a Ferihegyi Repülőtér mellett fekszik, 1977 óta fővárosi védettségű természetvédelmi terület.) Az Erdős Renée Ház fennállásának tizenkét esztendeje alatt, időszaki kiállításai révén, a XVII. kerület határain messze túlterjedő rangot vívott ki magának a magyar képzőművészeti életben. Rendszeresek a különböző művészeti társaságok bemutatói és a hozzájuk kapcsolódó szimpóziumok és igényes kiadványok.

A XVII. kerület másik muzeális intézménye a Dózsa Művelődési Házban 1969 óta működő Helytörténeti Klubból megalakult helytörténeti gyűjtemény volt, mely szinte kizárólag a kerület történetének írásos és fotódokumentációját gyűjtötte mintegy kerületi adattárként működve. A szisztematikus munkának köszönhetően igen jelentős dokumentumanyag halmozódott fel, azonban tárgyak nélkül. Sajátossága, hogy a gyűjtők elsősorban az anyag információhordozó értékét vették figyelembe, így jórészt csak kiállításon, kiadványban használhatatlan másolatban voltak meg a dokumentumok. A munkának ugyanakkor komoly eredménye, hogy a gyűjteményi anyagot 1971-től 1995-ig leltárkönyvekben vezették. (A Rákosmenti Helytörténeti Gyűjtemény működési engedélyét 1998. május 8-án kapta, jellegét helytörténeti gyűjteményként határozták meg, történeti gyűjtőkörrel, a XVII. kerület területét felölelő gyűjtőterülettel. Felügyeleti szerve szintén a Budapesti Történeti Múzeum volt.) A helytörténeti gyűjtemény kiállítóteremmel nem rendelkezett, a Rákoscsabai Közösségi Ház egyik termében – 1171 Budapest, Péceli út 222. szám alatt – őrizték gyűjteményi anyagát. Erre épülő, nagyrészt tablókra szerelt dokumentummásolatokból álló időszaki kiállításait alkalmanként a kerület közintézményeiben mutatták be.

Az Erdős Renée Házat 2001-ig a XVII. kerületi önkormányzat művelődési irodájának munkatársa vezette, önálló szakembert nem alkalmaztak. 2001-ben, a képviselő-testület határozata értelmében részben önálló költségvetési szerv, önálló jogi személy lett, alapító okiratot kapott, s élére – a ház hagyományainak megfelelően – művészettörténész intézményvezetőt neveztek ki, Bakonyvári M. Ágnes személyében. 2001 decemberétől alkalmaz történész–muzeológust is az intézmény. Az Erdős Renée Ház Alapító Okirata az intézmény telephelyéül sorolta be a Rákosmenti Helytörténeti Gyűjteményt és az 1986-ban megalapított, korábban a Dózsa Művelődési Ház telephelyeként működő Laborcz Emlékházat. Ennek kiállításán jelenleg Laborcz Ferenc XVII. kerületi szobrászművész hagyatékát képező, az önkormányzat által megvásárolt, illetve neki ajándékozott tárgyak szerepelnek.

Az intézményi struktúra logikátlanságát látva, amely a kiállítások rendezését, a kiadványok készítését jelentősen megnehezítette, az Erdős Renée Ház munkatársai 2003-ban kérték az Erdős Renée Ház és a Rákosmenti Helytörténeti Gyűjtemény összevonását (ugyanis az egyik intézményben a tárgyi, a másikban a vele összefüggő dokumentumanyagot őrizték). A helyi önkormányzat kezdeményezése, a szakmai felügyelet javaslata alapján (2003-ban) ez meg is történt. 2004-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma az immár szakmailag is összevont intézménynek Erdős Renée Ház – Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóterem névvel új működési engedélyt adott. Az intézmény jellege: közérdekű muzeális gyűjtemény; gyűjtőköre: történet, művészettörténet; gyűjtőterülete: Budapest Főváros XVII. kerülete közigazgatási területe. Az engedély kiadásának dátuma 2004. szeptember 14. napja. (A két gyűjtemény összeköltöztetése már előzőleg megtörtént.) Az Erdős Renée Ház jelenlegi helytörténeti és néprajzi állandó kiállításai 2005-ben épültek az Alfa program segítségével, a Merzse-mocsár dioráma 1990-ben készült el (teljes körű felújítására 2011-ben került sor a NEFMI akkori kulturális helyettes államtitkára dr. Kálnoki-Gyöngyössy Márton segítségével). Az Erdős Renée emlékszoba szintén az alapítás óta meglévő, ám folyamatosan megújuló kiállítás.

Az Erdős Renée Ház fennállása alatt, időszaki képző- és iparművészeti kiállításai révén, a XVII. kerület határain messze túlterjedő hírnevet szerzett a magyar képzőművészeti életben. Ezek a tárlatok általában havonta újulnak meg. Kezdetben a XVII. kerületi önkormányzat rendezte őket a Vigyázó Ferenc Művelődési Társaság közreműködésével. Miután az intézmény önálló szakmai vezetést kapott, saját maga, illetőleg a kerületben újonnan alakuló civil, művészeti szervezetek, a Művészek Alkotó Társasága XVII. Egyesület, a Renée Művészeti Társaság és a Laborcz Ferenc Szobrászműhely Alapítvány is részt vettek a kiállításszervező tevékenységben. E kiállítások illusztrálására elég pár nevet megemlíteni azok közül, akiknek alkotásait láthatta a közönség: Stróbl Alajos, Czimra Gyula, Kotász Károly, Csekovszky Árpád, Kiss György, M. Novák András, Tenk László, Laborcz Ferenc, Reich Károly, Szántó Piroska, Polgár Rózsa stb., vagy néhányat előhozni azok közül a kollektív tárlatok közül, amelyeken a magyar kortárs képző- és iparművészet legjelentősebb alkotói mutatkoztak be: A táj, mint valóságmodell; Ötvösművészet az építészetben, Az Erdős Renée Ház 20 éve címekkel.

Az utóbbi években az Erdős Renée Ház rendszeresen fogad határainkon túli kiállításokat, képzőművészeti gyűjteményét pedig külföldön is bemutatja. A rangos kollekciót Rákosmente testvértelepülésein, 2006-ban a horvátországi Lovranban, 2010-ben az erdélyi Gyergyószentmiklóson, 2011-ben pedig a lengyelországi Duklában láthatta a helyi közönség.

Az időszaki tárlatok között természetesen szerepelnek helytörténeti kiállítások is, általában évente egyszer. Ezek többnyire tematikusak: a rákosmenti orvoslás, iskolák, egyházak, egyletek történetét, a Podmaniczky–Vigyázó család históriáját feldolgozó bemutatók mellett volt új szerzeményi, de történeti játékkiállítás is. (Ez utóbbi mindmáig a leglátogatottabb esemény volt.) A gyűjtő-, feldolgozó munka és a kiállítások rendezése, a hozzájuk tartozó programok szervezése mellett az Erdős Renée Ház munkatársai rendszeres publikációs tevékenységet is folytatnak. (Az intézmény kiadványsorozata a Rákosmenti Múzeumi Füzetek, hozzá köthető folyóirat pedig a Rákosmenti Múzeumbarát Egyesület által kiadott Rákosmenti Múzeumi estek. Az utóbbi időben elektronikus kiadványok is napvilágot láttak.) Az intézményt – muzeális jellegének, működési engedélyének változtatása nélkül – 2011. június 1-jétől a Vigyázó Sándor Művelődési Ház telephelyéül sorolta be fenntartója, Budapest Főváros XVII. kerület Rákosmente Önkormányzata. 2005-től 2011. július 1-jéig Ádám Ferenc történész–muzeológus – ma az intézmény munkatársa – igazgatta a házat.

Czimra Gyula–Laborcz Ferenc Emlékház (1987)
Közérdekű muzeális kiállítóhely

Czimra Gyula festőművész (1901–1966) az Iparművészeti Iskola esti tanfolyamán képezte magát. 1923-ban Párizsba utazott, ahol az École Nationale Supérieure des Beaux-Artson Lucien Simon növendéke volt. 1924-ben Paizs-Goebel Jenő festővel Barbizonban dolgoztak. Első kiállítása Párizsban, a Galerie Zodiaque-ban volt. 1928–1929-ben néhány hónapot Nagybányán, majd a szentendrei művésztelepen töltött. Házasságát követően, 1933-ban Rákoshegyen épített magának házat. Itt alkotott, de a művészeti közéletben már nem vett részt. Hosszú idő után a Rákosligeti Művészbarátok Körét vezető Tóth Tibor festőművész rendezett először kiállítást képeiből, 1964-ben. 1966. július 16-án hunyt el.

Laborcz Ferenc Munkácsy-díjas szobrászművész (1908–1971) 1934 és ’37 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán, 1937-től ’44-ig a Magyar Képzőművészeti Akadémián tanult, ahol 1941-ben Szőnyi Istvánnak, az alakrajz oktatójának tanársegédje lett.

1940-től kiállító művész. Minden jelentős csoportos kiállításon részt vesz, Rómában a Collegium Hungaricumban rendezte meg első önálló tárlatát, majd a II. világháború után itthon is. Az alumínium, a réz és a fa egyik legértőbb hazai mestere. A hagyományos kő, bronz mellett új anyagok és technikák bevezetésével is kísérletezett, ilyen az első hazai krómacél mű, a Fazola Henrik-szobor, és a réteges, hazai vörösmárványból készült első körplasztika, a Ringató című műve. Stílusa kezdetben a realizmushoz kötődött, majd a természetes formákból kiindulva, tömör, letisztult, egyszerű ábrázolással a tiszta plasztikai megfogalmazást kereste.

Az 1940-es évektől Rákos-hegyen élt. Rákosmentén több köztéri alkotása színesíti az utcaképet, valamint az intézmények tereit.

A XVII. kerület vezetése 1987-ben hozta létre a Czimra Gyula–Laborcz Ferenc Emlékházat. Özv. Laborcz Ferencné és az örökösök ekkor 18 alkotást ajándékoztak a kerületnek, a művész Gyógyforrás című alkotását pedig szimbolikus vételárért adták el. Ezek az alkotások képezik a Csabai úti – volt vágóhíd épületében elhelyezett – állandó emlékkiállítás mai anyagát. Czimra Gyula Magyar Nemzeti Galériától kölcsönzött festményeit az 1990-es évek végéig lehetett itt látni, akkor azonban a kölcsönző az épület állapota miatt visszavonta őket.

Csekovszky-gyűjtemény Kiállítóháza (2008)
Közérdekű muzeális kiállítóhely

A kiállítóházban a kerület első díszpolgára, az 1997-ben elhunyt Csekovszky Árpád keramikus, Munkácsy-díjas, érdemes művész, címzetes egyetemi tanár alkotásainak gyűjteménye található. Csekovszky a magyar kerámiaművészet meghatározó egyénisége volt. 1939-től élt és alkotott Rákosligeten. Az alkotói hagyaték a nemzetközi művészeti palettán is jelentősnek mondható, mind minőségében, mind mennyiségében. A mintegy 2400 alkotásból, kerámiákból, festményekből, valamint rajzokból álló gyűjtemény kezelésére Budapest Főváros XVII. kerület Rákosmente Önkormányzata életre hívta a Csekovszky Művészeti Közalapítványt. A Csekovszky család az Önkormányzat támogatásával a mester 1963-ban épült műtermét kibővítette, átépítette, és egy tiszta architektúrájú, kortárs szellemű kiállítóházat alakított ki. Ez lehetőséget nyújtott arra, hogy a fél évszázadot átfogó alkotói munkásság jelentős művei, állandó kiállítás keretében, a közönség számára bemutathatóak legyenek.

A kiállítóház 2008-ban az Oktatási és Kulturális Minisztériumtól megkapta a közérdekű muzeális kiállítóhely címet. A ház mára a Csekovszky életmű méltó bemutatásán és a művek őrzésén túl több minisztériumi rendezvényhez is csatlakozott, valamint saját szervezésű programokat is bonyolít. Ezeken az eseményeken a kerület más művészeti intézményeivel közösen vesznek részt; az Erdős Renée Ház, a Csekovszky Árpád Művelődési Ház, a Bartók Zeneház, és a Gregor József Általános Iskola rendszeresen együttműködnek.

A Múzeumok Majálisa alkalmával 2009-ben a Nemzeti Múzeum kertjében két napon át mutatkoztak be, ahol színvonalas kiadványokkal igyekeztek népszerűsíteni a kiállítóházat, illetve a Csekovszky Árpád Művészeti Közalapítvány munkáját. A Múzeumok Éjszakája és a Múzeumok Őszi Éjszakája programjához, valamint a Kulturális Örökség Napja alkalmából életre hívott Nyitott Épületek rendezvényhez is kapcsolódtak. A kiállítóházat külföldi és hazai csoportok rendszeresen látogatják, ahol az értő tárlatvezetésen túl, személyes hangvételű filmek által juthatnak közelebb a művészhez. 2007-ben a mester halálának tizedik évfordulóján több napos szakmai konferenciát szerveztek. „A műalkotások téri megjelenése, a tér megjelenése a műalkotásokban” címmel, valamint az egykori tanítványok munkájából

időszaki kiállítást rendeztek. Mindezeket katalógusokban dokumentálták. Az eddig megjelent, gazdagon illusztrált kiadványaikon felül, a jelenleg készülő, Csekovszky honlap ad majd módot rá, hogy e jelentős alkotói munkásság mind szélesebb körben legyen ismertté és kutathatóvá. Így válhat teljesebbé Csekovszky Árpád szerepe nemcsak a művészettörténetben, hanem a jelenlegi oktatás különböző szintjein, illetve a közművelődésben is.