Nyomtatás 

A Kultúrkúria BiopiacaA Klebelsberg Kultúrkúria 2005 nyarán nyitotta meg kapuit. Az épületegyüttest lakossági kezdeményezésére újították fel, mivel a környékbeliek szívesen láttak volna egy, a közösség számára nyitva álló központot a szemet gyönyörködtető helyszínen. Talán ennek az összefogásnak az eredménye, hogy a Kúria ma is képes megmozgatni a lakosság szélesebb rétegeit.Különösen lényeges ez egy olyan jelentős feladat esetében, mint amilyen a környezetvédelem. A Kúria az országban szinte elsőként vállalta fel tevékenységei között azt, hogy a környezeti nevelést, a környezettudatos gondolkodást a kultúra részeként, a különböző művészeti ágak mellett illetve azokkal összefonódva közvetíti. A központ múltjáról, színes programkínálatáról, s a Kúria terültén hetente megrendezésre kerülő biopiacról Laskovics Katalint, a terület intézményi felelősét kérdeztem.

A Kultúrkúria honlapját nézegetve észrevettem, hogy a környezeti nevelésért felelős szervezőként neveznek meg téged. Mit jelent pontosan a „környezeti nevelés" fogalma az intézmény belső törekvései, célkitűzései között; s mi indított titeket arra, hogy az országban szinte elsőként vállaljátok fel ennyire tudatosan ezt a rendkívül fontos feladatot?

Laskovics Katalin: Úgy gondoljuk, hogy környezetünk állapotának kérdése napjainkban egyre aktuálisabb. A tudomány által felvetett problémákat, kérdéseket egyre nagyobb mértékben közvetítik a hétköznapi ember számára is, s erre a civil társadalom a maga módján azonnal reagált. Ökoiskolák, biopiacok nyíltak, alakultak, terjednek a különböző alternatív energiaforrások, s egyre népszerűbb lesz a fenntartható építészet is.

A modern ember műveltségéhez egyre inkább hozzátartozik a környezettudatos gondolkodás, így egy művelődési ház feladatai közé sorolható, hogy lehetőség szerint ezt is beépítse tevékenységei közé. Ennek a törekvésnek azonban még nincsenek kitaposott ösvényei, talán ezzel magyarázható, hogy egyelőre kevesen vállalják fel, hogy céltudatosan foglalkozzanak vele.

A „nevelés" kifejezés jelenti azt, hogy esetleg iskolákkal is kapcsolatban álltok?

L. K.: A legtöbben azt vallják, hogy a környezeti nevelést gyermekkorban kell elkezdeni, az iskolában tanultakat a gyerekek hazaviszik, és átadják a szüleiknek is. Ez az elv valóban jól működik, de önmagában nem elégséges. Lehetőséget kell biztosítani, hogy a felnőtt lakosság az őt érintő kérdésekben komolyabb szinten ismerkedjen a gazdasági, energetikai, környezeti és társadalmi folyamatokkal, azok összefüggéseivel, és a fenntartható fejlődés lehetséges irányaival.

Ettől függetlenül természetesen nagyon sok gyerekprogramot, családi rendezvényt is szervezünk, illetve a környékbeli iskolákkal is együttműködünk, legutóbb a Magyar Környezeti Nevelési Egyesülettel közösen indítottuk el a „Körülöttünk él a világ" című programsorozatot, melynek keretében a fákkal, illetve a fák és környékük élővilágával ismerkedhetnek meg a gyerekek.

Persze ha a kisebbekre gondolunk, fontos megemlíteni a kertben kialakított organikus játszóteret is, ami a Kúria nyitvatartási ideje alatt látogatható. A létesítmény komoly esztétikai értéket is képvisel, a Mátyás király-mesék világát jeleníti meg, igen látványos elemekkel és nagyon szép faragásokkal.

Mennyiben különbözik a művelődési házak által felvállalt környezeti nevelés attól, amit a civil szervezetek tesznek, illetve képviselnek?

L. K.: Úgy gondolom, hogy a civil szervezetek rendkívül fontos tevékenységeket folytatnak, sokféle érdekes kiadványt jelentetnek meg, hasznos rendezvényeket tartanak, azonban gyakran egyszerűen nincs idejük, energiájuk, lehetőségük arra, hogy a lakosságnak egy olyan széles rétegét érjék el és szólítsák meg, mint mondjuk egy művelődési ház, ami ezáltal sokkal hatékonyabban tud közvetíteni.

Számomra a Klebelsberg Kunó Művelődési, Kulturális és Művészeti Központ által képviselt felfogás egyik nagy újdonsága, hogy a kultúra részeként, a különböző művészeti ágakkal együtt közvetíti a környezettudatos gondolkodást is. Van-e esetleg átjárás, konkrét kapcsolódási pont a kultúra egyes területei és a környezetvédelem között?

L. K.: Természetesen, ez gyakran előfordul, hiszen a művészek általában odafigyelnek, és sokszor reagálnak is a környezetükre. Legutóbb például a képzőművészet és a környezetvédelem találkozását figyelhették meg a látogatók a „Hulladékból termék", illetve a „Tükörben a világ" című, általunk befogadott kiállításokon.

Esetleg lehet előnye a kapcsolódásnak, hogy az emberek úgy is tudomást szerezhetnek egy környezetvédelemmel kapcsolatos rendezvényről, hogy egy egészen más program miatt jönnek ide, s közben meglátják az egyik plakátot?

L. K.: Ez szokott a leggyakrabban előfordulni. Sokkal ritkább az, hogy valaki azért jön el valamilyen programunkra, mert előtte tudatosan beüti mondjuk a Google-ba, hogy „felnőtt környezeti nevelés". Bár már olyan is történt, hogy valaki úgy talált ránk, hogy célzatosan gyógynövénytúrát keresett.

Programkínálatotokat nézegetve alapvetően két részre tudnám osztani rendezvényeiteket - egyrészt törekedtek a lakosság aktív, cselekvő bevonására például túrák, foglalkozások, pályázatok szervezésével és meghirdetésével -; másrészt a passzívabb szemlélődésre, információszerzésre is módot adtok a különböző előadásokon, kiállításokon. Beszélnél arról, milyen programjaitok lesznek a közeljövőben?

L. K.: A legaktuálisabb most az augusztusi nyári fesztivál. (XII. Pesthidegkúti Nyári Művészeti Fesztivál, 2010. augusztus 25–29.) A rendezvény keretein belül természetesen sok zöld program is lesz, többek között egy kétnapos, délelőtt tizenegy órától este hatig tartó vetítés természet-, ismeretterjesztő és útifilmekkel, fair trade (méltányos kereskedelem) témájú alkotásokkal. Vetítjük többek között a Tárgyaink története című filmet is, és egy alkotást arról, hogy Kuba hogyan élte túl az olajhiányt; valamint műsorra tűzzük magyar alkotók világszínvonalú természetfilmjeit.

Ezenkívül lesz növényismereti túra az Ördögárokban Devescovi Balázs (Magyar Környezeti Nevelési Egyesület) vezetésével, és biciklis kirándulás is Pesthidegkútról Solymárra.
A gyerekeknek szervezünk Kincsestár játszóházat, melynek keretein belül ajándéktárgyakat készíthetnek újrahasznosítható hulladékból, s a fesztiválról természetesen az együttműködő szervezetek (Fair Trade Egyesület, Magyar Környezetnevelési Egyesület, Budai Komposztmesterek) standjai sem hiányozhatnak.

S a fesztivál után, őszre milyen programokat terveztek?

L. K.: Szeptemberben Juhász Árpád tart majd egy előadást Lakóhelyünk évezredei címmel (2010. szeptember 27-én 18 órától). Lesz egy előadás a Fenntartható építészetről is, ezt Dr.Medgyasszay Péter fogja tartani (2010. szeptember 16-án 18 órától). Ezenkívül újraindul majd a Gyógynövény klub, ami már rendszeres programunk, s havonta egy előadást jelent. Kertbarát klubot is működtetünk, ahol szintén havonta meghívott vendégek közreműködésével cserélhetnek a helyi hobbikertészek ötleteket, tapasztalatot. S Szeptemberben is lesz túra, ezt a Környezeti Nevelési Egyesület jelenlegi elnöke, Victor András vezeti.

Alapvetően milyen a programjaitok látogatottsága, a lakossági részvétel? Mit lehet tenni azért, hogy még nagyobb legyen az érdeklődés?

L. K.: Általában azt tapasztaljuk, hogy vannak népszerű, és kevésbé kedvelt témák. A Pilisben megrendezett túránkra például nagyon sokan jelentkeztek, hiszen azon a területen a környezetvédelmi jelentőségű értékeken túl más kulturális felfedeznivalók is vannak. Ehhez képest a madárismereti túra vonatkozásában alacsonyabb volt az érdeklődés, talán azért, mert az emberek többsége egyszerűen úgy gondolta, hogy ő nem ért hozzá, vagy hogy a részvételhez több szakmai ismeret kell. De például a gyógynövénytúrát nagy érdeklődés fogadta.

Az előadások tekintetében ugyanez a tapasztalat. „Zöldág előadások" címmel viszonylag széles spektrumú tájékoztató ismeretterjesztő előadássorozatot indítottunk, foglalkoztunk például az ökológiai lábnyommal, és a biodiverzitással is. Ezek a témák azonban nem vonzottak tömegeket, mivel az emberek nem érezték őket a magukénak. Viszont az olajproblémáról és az alternatív fűtési megoldásokról szóló előadás napján százhúsz ember látogatott el hozzánk.

Összességében azt hiszem az emberek fogékonyak a környezettudatos gondolkodásra, bár sokszor inkább takarékosságnak, racionális hozzáállásnak nevezik.

Egy ilyen gyakorlatias dolog lehet mondjuk az egészséges étkezés, amiben segítséget nyújthat a Kúria területén szombatonként megrendezésre kerülő biopiac.

L. K.: Igen, a piacot a velünk együttműködő Biokultúra Szövetség szervezi, s a 2009 októberi nyitással egy nagyon régi tervünk valósult meg.

A legkülönbözőbb termékek kaphatók itt, többek között zöldségek, gyümölcsök, magasabb feldolgozottságú termékek (mint például homoktövis készítmények), különféle gyógyhatású készítmények, csírák, húsok, bio péksütemények, bio bor, lekvárok, szörpök.

A piac egész évben minden szombaton reggel héttől délután egyig tart nyitva, egyedül a nyári fesztivál idején szünetel, de például bio bort akkor is lehet majd kapni, hiszen Korom Péter, a bioborász itt lakik pár utcával arrébb, s mindig jelen van a rendezvényeken, bálokon, borospince-esteken.

Véleményed szerint a magyar lakosság mennyire fogékony a művelődési házak által közvetített környezeti nevelésre? Mik az erre vonatkozó intézményi, illetve személyes tapasztalataid? Megfigyelhető-e esetleg valamilyen szintű fejlődés az utóbbi évekre vonatkozóan?

L. K.: Ha szigorúan ragaszkodunk a „nevelés" fogalmához, akkor az emberek nem annyira fogékonyak. Viszont az értékes, használható, gyakorlatias tudásra mindenképp szükségük van, ezért figyelnünk kell arra, mi érdekelheti őket. Én nem megnevelni szeretném az embereket, hanem segíteni őket abban, hogy hasznos információkhoz juthassanak. A tudomány sokszor rácáfolt már egy-egy elismert álláspontra, így fontos minél több aspektusból megmutatni a dolgokat. Az ingyenesen látogatható lakossági előadásokon igyekszünk minél több lehetőséget adni a látogatóknak, hogy saját maguk ítéljék meg, melyik irányvonalat választják, érdekli-e őket egyáltalán, megéri-e ez nekik. Az igényes, hasznos előadásokat szeretném elhozni ide.

Biotermékek Viszont úgy gondolom valamilyen pozitív fejlődési irány mindenképp megfigyelhető, hiszen például a klímaváltozás kérdése és problémája egyre több embert foglalkoztat.
Alapvetően szeretnék tartózkodni attól az állásponttól, amely vádolja az embereket. Egyszer a „Körülöttünk élő világ" című program keretein belül a foglalkozásvezető feltette azt a kérdést, hogy ki tehet arról, hogy pusztul a környezet, s hogy egyre kevesebb az erdő. Erre egy hét-nyolc év körüli kislány tágra nyílt szemekkel, egészen elszomorodva válaszolta, hogy az emberek. Szerintem már most megbánta, hogy embernek született.

El szeretnénk kerülni ezeket a radikális környezetvédő szervezetekre jellemző vádakat. Az igazi probléma szerintünk inkább a tájékozatlanság, a tudatlanság, az odafigyelés, az idő hiánya, ezeken kell elsősorban alakítani használható, gyakorlatias alternatívák felmutatásával és biztosításával; akkor pedig elkerülhető az erőszak, és az emberek maguk fognak változtatni. A mi feladatunk pedig az, hogy erre lehetőséget adjunk.

Izsó Zita

2010. augusztus 3., kedd

Linkelő:Klebelsberg Kultúrkúria

A cikk a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.

Nemzeti Kulturális Alap támogatásával