Betűméret növelése Betűméret csökkentése FacebookBMK a YouTube-onBMK az Issuu-nRSS FeedBMK HírlevélChange to English

A margitszigeti nyári zöld programokonA huszonegyedik század új, népszerű témája a környezetvédelem. Az életünk minden területét érintő minőségi változás jelensége szembeötlő, így elkerülhetetlen, hogy beszéljünk róla, s megpróbáljunk hatékony megoldásokat találni a problémákra. Ma már a közművelődési intézmények is kiveszik részüket a tájékoztatásból, erről beszélgettünk Nagy Gyula környezetvédelmi referenssel, az Angyalföldi József Attila Művelődési Központ munkatársával.

Mióta dolgozol itt, és pontosabban mivel foglalkozik egy környezetvédelmi referens?

Nagy Gyula: Itt a házban két éve foglalkozom környezetvédelmi programokkal, és meg kell mondjam, nagyon szívesen teszem, hiszen a téma az egyik vesszőparipám. Mielőtt idekerültem volna, az Orczy Kertben dolgoztam, ami egy 12 hektáros zöld terület, így tulajdonképpen ott szerettem meg ezt a ténykedést. Amikor ebben a házban kezdtem dolgozni, ahol nemhogy 12 hektár, de sajnos két négyzetméternyi zöld földterület sincs, nehezebb lett a dolgom. Viszont van egy szép nagy tér a ház előtt, és van a kerületnek egy Margitszigete, egy Népszigete, van Rákos-patakja, tehát elméletileg vannak olyan helyek, ahol a környezetvédelmi tevékenységeket meg lehet honosítani.

Milyen programokban manifesztálódik a szándék?

N. Gy.: Elég sokrétűek az idevágó programok. Vannak kimondottan olyanok, amik csak természetvédelemmel, környezetvédelemmel foglalkoznak, de megmondom őszintén, nem annyi, mint amennyit én szeretnék. Ezeknek a programoknak a közönsége nagyon változó, lévén, hogy tematikájuk eléggé vegyes, és nincs definiálva, hogy ki a célcsoport. A gyerekektől a nyugdíjas korúakig mindenkire számítunk. De kevésbé szigorúan véve, ide sorolom az egészséges életmóddal foglalkozó klubjainkat is. Van, ahol ez a kettő nagyon szétválik, illetve vannak közös felületek is.

Két klubot említek meg: az egyik az „Éljünk Egészségesen" címet viseli, ez Dr. Molnár Albina klubja, kimondottan az egészséges életmódról szól; s úgy érzem, valahol szintén magába foglalja a környezettudatos gondolkodáshoz vezető utat. A másik, a Noé Bárkája klub, amit nekem volt szerencsém elindítani. Ez teljes mértékben a környezet tudatos használatával foglalkozik, s Dr. Berencsi György egyetemi tanár előadásait takarja; aki diavetítésekkel, beszélgetésekkel vezeti az összejöveteleket. A témáink: a környezetvédelem aktuális kérdéseinek boncolgatása, esélylatolgatás a jövőre nézve, alternatívák felállítása a Föld egységes bioszférájának megóvására és a túlélésünkre. Röviden ezek a címszavak, de ebbe beletartozik, illetve a témák kiindulópontjaként merül fel majdnem minden esetben a globális felmelegedés. Megpróbáljuk összehasonlítani a mostani korunkat, életünket a húsz vagy negyven-ötven évvel ezelőttivel. Mert az ember, ha utánanéz a témának, egyre többször olvashat olyan véleményeket, amelyek megkérdőjelezik az egész jelenséget. Én azok közé tartozom, akik nemhogy nem kérdőjelezik meg mindezt, de úgy érzem, hogy már ma egyre inkább érezzük, tapasztalhatjuk a klímaváltozás hatásait. Ez a klub például kimondottan ezzel a témakörrel foglalkozik, minden hónap első szerdáján.

Honnan értesülnek a résztvevők a programról?

N. Gy.: Egyrészt a ház saját csatornáin hirdetjük, másrészt ebben nagyon sokat segít a kerületi újság. Ráadásul nekem szerencsém van, mert ez egy olyan téma, amihez nagyon jól lehet segítségül hívni az iskolákat, óvodákat. Ilyen szinten nem panaszkodom, mert mind a pedagógusokkal való személyes egyeztetés, mind a plakátok kihelyezése szabad utat kap. Ezenkívül természetesen elektronikus csatornákon is eljuttatunk anyagokat más intézményekhez. A harmadik fontos dolog, hogy a tanév elején le szoktam ülni az iskolai szabadidő-szervezőkkel, az egyesített óvodák vezetőivel, és megpróbáljuk nagyjából behatárolni, hogy ebben a tanévben melyik az az irányvonal, amit meg kellene céloznunk.

Hányan, kik járnak a klubba?

N. Gy.: Ha olyan témát találunk, ami nagyobb érdeklődésre tart számot, akkor harmincan, negyvenen. Például amikor elindult a H1N1 vírus körüli információáramlás, Berecsi doktor úr, mint virológus előadást tartott, amelyre akkor jóval többen eljöttek, hiszen ez a téma izgatta az embereket. Ugyanakkor kevésbé volt népszerű az az előadásunk, amelyik a globális felmelegedéssel együtt járó újfajta betegségekről szólt; valahogy ezt a problémát az emberek még annyira sem veszik komolyan, annyira sem érzik fenyegetőnek, mint amit a jelenség a bolygóval tesz.
A közönség teljesen változó. Vannak persze visszatérő arcok, mint minden programon, akiket már személyesen ismerünk, de a közönség nagyobb része mindig új. Ez nagyrészt a témafelvetés függvénye.

A Noé Bárkája két éve megy, de természetesen nem csak ebből áll a ház zöld programja. Egy évben kétszer tartunk környezetvédelmi napot, aminek Zöld Nap a Zöld Környezetünkért a címe. Ezek a napok egyrészt arra épülnek, hogy különböző szakértői előadásokkal útmutatást próbálunk nyújtani a zöld élethez, másrészt mindebben partnerünk a Magyar Biokultúra Szövetség, akik toronymagasan előttünk járnak, sőt, az egész országban meghatározó szerepet játszanak. Rajtuk keresztül érkeznek hozzánk például biotermesztők, akik bemutatják termékeiket, s olyan előadók is, akik el is magyarázzák, hogy miért jó, vagy jobb ezeket a termékeket választani más termékekkel szemben. Emellett tanácsokat adnak azoknak, akik erre az útra kívánnak áttérni, hogy hogyan fogjanak hozzá.

Ami még nekem kedves, az a nyár, amikor az iskolák bezárnak ugyan, mi viszont ekkor tudunk táborokat szervezni. Két olyan táborom is volt ezen a nyáron, ami a környezetvédelemmel foglalkozott. Az egyik egy természetjáró tábor, fönt a Börzsönyben; s volt egy napközi jelleggel működő, ami a Budapest közeli természeti értékeket mutatta meg. Ide az általános iskolás felső tagozatos gyerekek jöttek és a 12-16 évesek. Elmentünk a Róka-hegyre, vagy megnéztük az újpesti homoktövis lelőhelyet, és aztán megbeszéltük, hogy mi a tendencia, mi történik ezekkel az élőhelyekkel; romlik-e a helyzet, vagy javul, s a gyerekek is elmondták az ezzel kapcsolatos véleményüket.

És mi a fiatalok hozzáállása a kérdéshez?

N. Gy.: Nem annyira érzik még magukénak a problémát; de amit végig akartunk velük vinni, azt tökéletesen sikerült is. Nyilván ez csak egy út kezdete, ami majd később válik esetleg gyümölcsözővé. Hiába tudom én, hogy ennél fontosabb dolgok most nemigen vannak, a fiatalok érdeklődése alapvetően más, még ha ezt nem is szeretném elhinni. Az intézmények nagy része foglalkozik a témával, de a gyerekek többsége egyelőre sajnos mégsem érzi úgy, hogy neki is kellene...

Idén a Szüni-dö-dő programunk is erről a témáról szólt, amit itt a házban szintén én vezettem. Az idei célpontunk a Margitsziget volt, amit ezúttal négy alkalommal vettünk szemügyre, más-más aspektusból. Vizsgáltuk a terület állat- és növényvilágát, valamint a korábban épített és most is ott található építményeket. A Magyar Madártani Egyesület és a Fővárosi Állatkert rendelkezésünkre bocsájtotta egy-egy szakértőjét (ezúton is hálásan köszönjük nekik!), akik a sziget flórájáról és faunájáról meséltek, méghozzá igazán mélyrehatóan. Rendkívüli részletességgel mentünk bele a témába: azt is megnéztük például, milyen madáretető-telepeket vagy bagoly-odúkat építettek a szigeten, illetve azt is megtudtuk, hogy a területen mely növényeink őshonosak, melyek jövevényfajok, és hogy közülük melyiknek van jó, vagy melyiknek rossz hatása ránk nézve. Ilyet az iskolában nem hallanak a gyerekek, vagy legalábbis nem ilyen formában. Erre például nagyon vevők voltak a résztvevők, előfordult, hogy hetvenen vettek részt egy-egy ilyen sétán, a város minden pontjáról, nem csak innen, Angyalföldről. Jöttek ráadásul olyan anyukák és nagymamák a csemetéikkel, akik csak újságban olvastak erről a programról, és aztán mindegyik foglalkozásra újra eljöttek. Ennek folyománya volt, hogy többekkel közülük elindítottunk egy természetjáró kört, akikkel időközönként felülünk a vonatra, kijelölünk egy útirányt, és nagyon jókat kirándulunk.

Elérhető pályázatok is vannak a témában?

N. Gy.: Idén nyáron a házban dolgozó nemzetközi referenssel összefogva nyertünk el egy olyan EU-s pályázatot, aminek Együtt a különbözőségben lett a címe. A dolog lényege, hogy Zágrábban és Budapesten írtunk ki közös pályázatot. A felhívás lényege, hogy profik és amatőrök műfaji és korhatár-megkötés nélkül készítsenek pályaműveket különböző témakörökben, amelyek mind a civilizáció és a természet kapcsolata körül forognak. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy ki mennyire érzi fontosnak a környezetvédelmet, illetve hogy milyen lesz a világunk húsz év múlva. A beküldött művek között volt kerámia, grafika, fotó, gyerekektől, felnőttektől egyaránt. A budapesti művekből harminc Zágrábban került kiállításra, míg az ottaniak nálunk. Mindkét városban több mint nyolcvan alkotás érkezett be, ami jóleső érzéssel töltött el, hogy az embereket talán mégis jobban érdekli a téma, mint azt elsőre gondolnánk...

Kócosfóka

2010. november 9.

Linkelő:
XIII. Kerületi Közművelődési Nonprofit Kft.

A cikk a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.

Nemzeti Kulturális Alap támogatásával

Share
▼ Lakossági tartalom ▼

BMK lakossági szolgáltatások Doboz kibontása

Keresés Doboz kibontása

Vendégprogramok Doboz kibontása

Fotótár Doboz kibontása

Elismeréseink Doboz kibontása

Rólunk írták Doboz kibontása

Elégedettség mérő Doboz kibontása

1119 Budapest, Etele út 55. Telefon: 06/1/371-2760