Nyomtatás 

Vörös Zsuzsa és Pilinger Zsuzsa szervezőkBuda egyik csendes zöldövezeti részén, ahova nem hallatszik el a város zaja, található a nagy múltú, impozáns méretű Marczibányi Téri Művelődési Központ. Vörös Zsuzsannával, a művelődési ház munkatársával és Pilinger Zsuzsannával a TÁR-S Közművelődési és Környezeti Nevelési Egyesület képviselőjével beszélgettünk a környezettudatos nevelés lehetőségeiről, az egyesület tevékenységéről és a Humusz Szövetséggel való közös munkáról.

Mióta vannak zöld tematikájú programok a Marczibányi Téri Művelődési Központban?

Vörös Zsuzsanna: Azt gondolom, hogy ez ma egy nagyon aktuális téma, és mi már évekkel ezelőtt is gondolkodtunk róla. Közművelődési intézményként elsődleges feladatunknak tartom a jó példamutatást, az idelátogatók szemléletének formálását; így indult el például fél éve a szelektív hulladékgyűjtés is a házban. Saját erőből szelektív kukákat helyeztünk el az épület folyosóin, piktogramokkal jeleztük, hogy melyik fajta hulladékot hova helyezhetik a látogatóink, illetve arra is felhívtuk a figyelmüket, hogy a környezettudatos viselkedés nem csupán alkalmi cselekedet, hanem átgondolt tevékenységek sorozata kell, hogy legyen. Költségtakarékossági szempontból az önkormányzat segítségével egy présgépet is vásároltunk, hiszen ha összelapítjuk a szemetet, a kisebb térfogató hulladékkal kevesebb tárolót töltünk meg. A szelektív hulladékgyűjtést a Humusz Recycling Egyesülettel együttműködve végezzük, s körülbelül 30%-ot tudtunk megtakarítani a költségekből ezzel az újfajta rendszerrel.

Pilinger Zsuzsanna: Én úgy emlékszem, hogy már legalább húsz éve kezdődött el a zöld gondolkodás a művelődési házban, amely a Xantusz János Természet- és Környezetvédelmi Oktatóközponthoz kapcsolható. A művelődési központban már létezett aludobozokat összenyomó szerkezet, valamint lehetőség volt elemgyűjtésre, ami a mai napig is működik. A jelenleg is futó Hulladékos játszóház is a zöld gondolkodás és a hatékony környezeti nevelés jegyében került kidolgozásra. A játszóházat a művelődési központ munkatársai – akik egyben a TÁR-S Egyesület tagjai is – kezdték kidolgozni 2003 körül, a Humusz Szövetséggel (akkor Hulladék Munkaszövetség – a szerk.) közösen.

Mit értenek Önök a környezeti nevelés fogalma, tevékenysége alatt?

P. Zs.: A környezeti nevelés alatt legtöbben elsősorban a közvetlen fizikai tevékenységeket értik. Például, amikor a gyerekek bejönnek a házba és látják, hogy vannak szelektív hulladékgyűjtő edények, amelyek segítségével a szemetet válogatottan tudjuk gyűjteni: bele lehet tenni a papírt az egyik tartályba, a másikba pedig például az almacsutkát. De ami szerintem igazán fontos, az a szemléletre és viselkedésre való együttes nevelés, amit én szellemi környezeti nevelésnek hívok. Ezt egészen kicsi kortól kezdve lehet kialakítani, az úgynevezett zöld gondolkodással együtt.

V. Zs.: Nem beszélve arról, hogy kultúrát közvetíteni csak kulturált környezetben lehet; lényeges az is, hogy itt milyen hatások érik a gyerekeket. Aki bejön a Marcziba, az látja, hogy itt tisztaság, rend van; és én azt gondolom, hogy egy művelődési intézménynél ez a fajta példaadás is alapkövetelmény. Az oktatást és a nevelést nem is lehet szétválasztani, a Marczin számtalan olyan gyerekeknek szóló programunk van, ami az oktatást, az iskolai munkát egészíti ki. Nagyon jó kapcsolatban vagyunk a kerületi iskolákkal, rendszeresen járnak hozzánk iskolai csoportok különböző foglalkozásokra. Megpróbáljuk a gyerekek formális keretek között megszerzett tudását bővíteni, szélesíteni, más aspektusból megközelíteni a dolgokat. Nincs nehéz dolgunk, mert a gyerekek kíváncsiak, érdeklődőek, nyitottak az új dolgok iránt.

Mennyire használják ki a gyerekek a szelektív hulladékgyűjtést?

V. Zs.: Zöld Marczinak neveztük el a mi szelektív hulladékgyűjtési programunkat, aminek keretében négy szelektív hulladékgyűjtő konténer áll a látogatók rendelkezésére a házban. Én úgy látom, hogy a gyerekek használják ezeket, és élvezik is. Olvasgatják, értelmezik a jeleket, és mi direkt olyan magasságba helyeztük a kukákra a piktogramokat, hogy ők is lássák, és elérjék. Természetesen, ha valamit nem értenek, és éppen arra jár valamelyikünk a házból, segítünk nekik eligazodni. A gyerekek nagyon fogékonyak, csak egy picit kell őket motiválni, és aztán mindent meg tudnak úgy csinálni, ahogy szeretnénk.

Kérem, meséljenek pár szót a Hulladékos játszóházról!

P. Zs.: A Hulladékos játszóház a Humusszal karöltve 2003 körül kezdett kialakulni. Az elgondolásunk az volt, hogy próbáljuk meg a gyerekek gondolkodásmódját afelé terelni, hogy nem csak a már megtermelt hulladékot lehet szelektíven gyűjteni, hanem legyünk még körültekintőbbek, s ne is termeljünk szemetet, illetve lehetőleg minél kevesebbet. Alakult egy játszóházi foglakozás-tervezet, ami először a 4-5. osztályosoknak szólt, két egymásra épülő alkalommal. A játszóházban a tudatos vásárlást, a reklámok befolyásoló erejét, a saját magunk által elkészíthető tárgyak fontosságát, az újrahasznosítást és az újbóli használatot kívántuk az élménypedagógia elemeivel körbejárni. A tervezésbe és a tesztelésbe bevontuk a kerületi iskolák pedagógusait. A művelődési központ és az egyesület szakmai tevékenysége szorosan kapcsolódik a pedagógusok munkájához, hiszen a játszóházakban tapasztaltakat a gyerekekkel továbbviszik a tanórákra és otthonra, a saját családjukhoz. A most futó Hulladékos Játszóházaink már más korosztálynak szólnak: elsősöket várunk, és egy kicsit a megközelítés módja is más lett, jobban igazodik a kicsik életkori sajátosságaihoz.

Szerintem a környezeti nevelés témája a kisgyerekeknél elsődlegesen az érzelmeken keresztül fogható meg. A foglalkozásokon van olyan alkalom, amikor például a gyerekek két külön csoportban megterítenek két ünnepi asztalt. Az egyiket hagyományos otthoni környezetben, szép textil asztalterítővel, porcelán, üveg étkészlettel, virággal feldíszítve és „mintha" játékkal eljátsszák, hogy megünneplik egy társuk születésnapját. Kedvenc étel, ital, sütemény, torta kerül az asztalra. A másik csapat pedig egy gyorsétteremben ünnepel, és ott terítenek meg egy asztalt, azzal a jellegzetes terítékekkel, kellékekkel, amiket egy ilyen típusú étteremben megtalálhatunk. A játék során a két csapat látogatást tesz egymásnál és szemrevételezik, a két asztal különböző megterítésének módját. Együtt a gyerekekkel rátekintünk arra – ami rögtön szembeötlő –, hogy melyik asztalon keletkezett több hulladék. Melyik terítéket tudjuk újból használni, és mi kerül az ünnep végén azonnal a szemétbe; mi tetszik jobban a szemünknek, és melyik káros a környezet szempontjából. Itt nem az a lényeg, hogy szeretünk-e gyorsétterembe járni és ott étkezni – mert ez egyéni döntés –, hanem az, hogy melyik étkezési móddal, melyik szokással döntünk a kevesebb szemét mellett. A foglalkozáshoz tartozik kézműves tevékenység is, ahol minden kisgyerek egyéni díszítésű textil uzsonnás táskát készíthet és vihet haza, amit otthon és az iskolában hosszú éveken keresztül használhat, hisz nem hamar elhasználódó nejlonból készült, ráadásul van hozzá személyes kötődés is.

Ezen kívül próbáljuk az újbóli felhasználást a kézműves tevékenységeinkben is alkalmazni, a maradékanyagokat visszaforgatni, kézműves alapanyagként hasznosítani. A program keretén belül megmutatjuk az idelátogató gyerekeknek és a tanítónőknek, hogy bizony kupakokból, dobozokból, parafából is lehet kreatív, dekoratív dolgokat készíteni.
Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a környezettudatos szemlélet beépüljön a gyerekek értékrendjébe. Azt gondoljuk, hogy minél korábban – már az elsősökkel kell kezdeni a munkát –, és akkor biztos, hogy hazaviszik a tudást. Azt látjuk, hogy a kicsiknél alapvetően a család az elsődlegesen meghatározó közösség, s a gyerekek tapasztalata a szülőkre is hatással van.

Milyen programokat terveznek a jövőben?

P. Zs.: Környezeti nevelés témakörében a TÁR-S Egyesület által tervezett új játszóházi program a „Kukorica Jancsitól - Babszem Jankóig" címet viseli, s a Hulladékos játszóházhoz kapcsolódik. Itt újból felhasznált anyagokból készítünk bábokat, majd azokkal mutatunk be dramatikus darabokat. Ez a módszer összefoglalja, lezárja az előző foglalkozáson történteket, és tágabb rendszerbe is illeszti. Itt már alkatok, jellemek, saját, egyéni vélemények születhetnek, mind a figurák kitalálásánál, mind pedig a játékhelyzetek megteremtésével.

V. Zs.: Ezen kívül a tevékenységeink nagy részét jelenleg a „TÁMOP - Építő közösségekért" c. pályázat határozza meg, ebben vagyunk benne még 2011 júliusáig. Az abban foglaltakat jó lenne továbbvinni – hiszen ez most nekünk egy nagy lehetőség. Úgy gondolom, hogy az összes ilyen programunkat bele lehet foglalni egy egységes rendszerbe, amihez passzol a Marczibányi hitvallása is: olyan társadalomban szeretnénk élni, ahol önmagunkkal, egymással és a természettel is összhangban lehet élni. Ezt próbáljuk meg a programjainkban, a programjainkon keresztül megvalósítani.

Kerényi Tamás

2010. december 8.

Linkelő:
Marczibányi Téri Művelődési Központ
Bővebben a TÁR-S Egyesületről

A cikk a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.

Nemzeti Kulturális Alap támogatásával