Budán egy lakótelep kellős közepén található a Békásmegyeri Közösségi Ház, itt működik már 18. éve az Öko-7 elnevezésű környezetvédelmi rendezvény, amelyben a kerület szinte összes iskolája, óvodája részt vesz, évente mintegy 800 gyerek bevonásával. Az eddig elért eredményekről és a jövőbeli elképzelésekről Rábóczkiné Benkő Zsuzsával, a művelődési ház munkatársával beszélgettünk.

Kérem, meséljen az Öko-7-ről!

Rábóczki Zsuzsanna: Természetvédelmi rendezvényünk idén már 18. éves, s annak idején az önkormányzat környezetvédelmi munkatársának kezdeményezésére jött létre. Kezdetben a kerületi iskolák önállóan kapcsolódtak be, a közösségi háznak csak koordináló szerepe volt, aztán úgy alakult, hogy az Öko-7 „rajtunk maradt" – de persze ennek mindenki nagyon örült. A munka folyamata több részből áll: az egyik az Öko-7 maga, ami nevéből adódóan egy héten keresztül – hétfőtől péntekig – tart, és ebben a kerület szinte összes oktatási intézménye részt vesz. Átlagban közel 800 gyereket mozgat meg évente ez a játékos, környezetvédelmi ismereteket átadó vetélkedő, amelynek természetesen díjai is vannak. Nagyon ritkán adunk tárgynyereményt, inkább élményeket kínálunk: többek között a kicsiknek minden évben örökbe fogadunk állatokat az Állatkertből, vagy ha lehet, akkor olyan, többnapos programot kapnak ajándékba, mint például a Független Ökológiai Központ fantasztikus, nagyon jó környezetvédelmi programmal rendelkező tábora, Vigántpetenden.

Mennyire van jelen a kerület életében az Öko-7?

R. Zs.: Pár évvel ezelőtt az Óbuda Gimnázium a felvételinél beszámította az Öko-7-en elért eredményt; mert lehet, hogy ez egy játék, de valójában alapos felkészülést igényel, s sokszor a meghívott szakemberek segítségével komoly kutatásokat végeznek a gyerekek. Az önkormányzattal pedig úgy kapcsolódunk össze, hogy a III. kerületi önkormányzatnak van egy környezetvédelmi programja, melyben a Tiszta, Virágos Iskola, Óvoda verseny is szerepel, és ott plusz pontot ér, ha egy intézmény részt vesz az Öko-7 rendezvényen. Ebben a programban azt nézi a zsűri, hogy a lehetőségekhez képest mennyire környezettudatosak az intézmények, és aki megnyeri, kap egy szép emléktáblát, rengeteg ajándékot, jutalmat és pénzdíjazást is.

Hogyan tudnak jelentkezni az iskolák a programokra?

R. Zs.: Ennek az a menete, hogy mi kiküldjük a felhívást az iskoláknak, ők jelentkeznek, aztán mi postázunk egy anyagot, hogy adott évben miből kell felkészülni. Ez egyrészt kapcsolódik az önkormányzat környezetvédelmi programjához, amiben többek között a szelektív hulladékhasznosítás, a komposztálás is szerepel. A téma minden évben kötődik az adott év védett állatához, növényéhez is, illetve vannak olyan lokális és globális környezetvédelmi kérdések – például a felmelegedés, a vizek védelme stb. –, amikre visszatérően kitérünk. Tehát kiadjuk az anyagot, hogy miből kell felkészülni, ezenkívül vannak olyan feladatok, amik a nevezésen kívül szükségesek ahhoz, hogy egyáltalán részt lehessen venni a versenyen. Ez lehet olyan is, hogy el kell jönniük kirándulni Óbuda különböző részeire, természetvédelmi, tájvédelmi körzeteibe, hogy megismerjék a kerületet és környékét.

Milyen feladatokat adnak a gyerekeknek?

R. Zs.: Volt fotópályázat, amikor le kellett fényképezniük a gyerekeknek, hogy mit tartanak a környezetükben szépnek, és mit csúnyának. A picik rajzolnak; volt hogy a Saláta Sára című nagyon régi, nagyon kedves könyvnek csak a szövegét írtuk le, és a gyerekeknek kellett azt illusztrálniuk, majd a végén rendeztünk egy kiállítást az elkészült rajzokból.
Idén témánk volt a komposztálás is, amelyhez kapcsolódóan előrajzoltunk egy képregényt, és ezt a gyerekeknek folytatni kellett, vagy újrahasznosítható anyagokból lehetett játékokat készíteni. A létező legkülönbözőbb feladatokat oldják meg egy héten keresztül, nem is tudnám felsorolni, hogy a 18 év alatt mi mindent fordult már elő. Arra is volt példa, hogy lezárattuk a Szentendrei utat, és biciklivel, rendőri felvezetéssel kimentünk a Hajógyári-szigetre, hogy felhívjuk a figyelmet a levegőszennyezésre, az egyre fokozódó autóhasználatra. Emellett volt olyan kezdeményezésünk is, hogy egy kibelezett Trabantot kiraktunk a Csobánka térre, biciklivel vontattuk, a gyerekek pedig ráfestették, hogy mit gondolnak, miről is szólhat ez a köztéri üzenet. Kiállításokat, előadásokat szerveztünk, a hét programjainak feladatait is magukba foglaló szellemi vetélkedőket, minden évben más-más témakörben. Majdnem minden esztendőben része a programnak, hogy el kell menni a lakótelep melletti Békás-tóhoz. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert annak idején egy Öko-7-es kislány volt az, aki egy verseny után levelet írt az önkormányzatnak, s felhívta arra a figyelmet, hogy van a közelünkben egy tó, ami rettenetes állapotban van. Ebből a kezdeményezésből indult el aztán a rendbetétel gondolata.

Milyen terveik vannak a jövőre nézve?

R. Zs.: Hatalmas mennyiségű anyagunk halmozódott fel az évek során, és most született meg bennünk a gondolat, hogy szeretnénk indítani egy internetes rádiót és egy honlapot, ami kifejezetten környezetvédelmi profilú lenne. Erre feltennénk a 18 év Öko-7 anyagát; amely egyrészt módszertani segédanyagként segítséget nyújthatna a pedagógusoknak, másrészt egy olyan interaktív oldal is lenne, ahol a gyerekek is bejelentkezhetnek, kérdezhetnek, valamint az Öko-7 program felhívásának közreadása és a feladatok kiadása is ezen a rádión, honlapon keresztül történne.

A nagyobb gyerekek számára tavaly feladat volt, hogy a Sziget fesztivál mintájára megszervezzenek egy Öko-szigetet. Ehhez ki kellett menniük a Hajógyári-szigetre, ami azért volt aktuális, mert akkor vágták ki ott a fákat, és azt gondoltuk, hogy nézzék meg egyúttal a gyerekek, hogy ez milyen barbár dolog, milyen veszteséget jelent. Feltérképezték, hogy ők hol rendeznék meg a fesztivált, és mit csinálnának ott két napig. Annyira jó ötletek jöttek be, hogy azt mondtuk a legjobbakat később megvalósítjuk, ezt 2011-re tervezzük. Csak néhány kiragadott példát említek: tervezték, hogy természetes anyagokból bábokat készítenek és felkérnek egy bábszínházat arra, hogy ezekkel játszanak el egy történetet. Kitalálták, hogy olyan sátrakat állítanak fel, amelyekre kiírják, hogy „Itt füvezhetsz", és teafüveket kínálnának benne. Olyan sátrat is elképzeltek, amelyben pszichológusokkal tudják megbeszélni a problémáikat. Elképesztő, hogy mik jönnek elő ilyenkor, kiindulunk egy Öko7-ből, ami aztán sokkal messzebbre mutat, sokkal több szemszögből világít rá a problémákra.

Ön szerint mennyire fontos, hogy pont egy művelődési ház szervez egy zöld programot?

R. Zs.: Szerintem azért jó, mert egy művelődési házba – már ha az jól működik –, nagyon sok ember jön be. Mi szerencsére központi helyen vagyunk, egy lakótelep közepén, a békási HÉV-megálló mellett. A környezetvédelmi programhoz ideális a környezetünk. Itt a Duna-part, itt a Róka-hegy és a Hajógyári-sziget sincs messze. A Csobánka téren mindig van valami történés. Az emberek érdeklődnek, megállnak, különösen, ha olyan látványos program van, mint amikor felállítottunk egy óriás társasjátékot egy hatalmas dobókockával, és a bábuk maguk a résztvevő gyerekek voltak. Ahogy lépkedtek, ráléptek a különféle kérdésekre, a csapattársuk pedig válaszolt azokra. Az is elég meghökkentő, amikor több száz gyerek kúszik, mászik a Csobánka tér füves részén, a lakótelepi körülményeket túlélő flóra és fauna után kutatva. Ezek mind felkeltik az emberek érdeklődését, mit is csinálnak ők itt a téren, és ez behozza a látogatókat. A gyerekeken keresztül meg tudjuk szólítani a felnőtteket, akik – valljuk be –, a leginkább környezetszennyezők, vagy csak jó esetben környezettudatosak.

Mennyire lehet bevonni a felnőtteket?

R. Zs.: Változó, én úgy érzem, hogy akik itt a kertvárosi övezetben laknak, azok inkább bevonhatók, a lakótelepről már nagyon nehéz, hiszen az ottlakók szemlélete már más. Persze itt is vannak olyan háztömbök, ahol a lakók csinálnak kis virágoskertet, rendet raknak, de szerintem kicsit közömbösebbek az emberek. Persze eredmények azért vannak. Nagyon jó érzés, amikor például egy volt Öko-7-es gyerekünk pedagógusként jön vissza a tanítványaival, vagy épp szülőként szerzi meg a pontokat a gyereke csapatának. A program keretében ugyanis olyan feladatokat is kínálunk, amelyek a családokat szólítják meg, és ilyenkor nagy örömmel látjuk, ha egy volt Öko-7-es gyerekünk már apukaként, anyukaként vesz részt abban.

Kerényi Tamás

2010. december 16.

Linkelő:
Békásmegyeri Közösségi Ház – Óbudai Kulturális Központ
A 2010-es ÖKO-7 rendezvényről részletesebben az Obuda.hu oldalán

A cikk a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.

• < Előző
• Következő >