Betűméret növelése Betűméret csökkentése FacebookBMK a YouTube-onBMK az Issuu-nRSS FeedBMK HírlevélChange to English

A magyar közművelődésről (Arcus Kiadó)"Amúgy dimbes-dombos hegyháti
vidék ez, nyugodt legitimista magyarok
lakják, akik koronahűségükre meg
földszeretetükre büszkék"  Nagy Gáspár

Ezen a tél közepébe hajló december 13-án jól esett olvasni Nagy Gáspár csendélet-pontosságú sorait. Általában ez így igaz, nyugodtak és legitimisták vagyunk, különösen ott Vasban, az elmúlt hatvan évben nem sokak által háborgatott határvidéken.

Ámde a konkrét, 2011. december 13-a mégiscsak rendkívüli dátum. Bizonyos Luca napi babonák szerint jobb ezen a napon otthon maradni, mélyen elrejtőzve a világ elől, leginkább ágyban, párnák között. Miután a Magyar közművelődésért sorozat vasvári fő inspektora erre a napra helyezte a vasi program-együttest, mit volt mit tenni, mint nekivágni az útnak, babona ide, babona oda.

Ha nem is nyílegyenes úton, némi megyei rásegítéssel, de megérkezett végül az ekhós szekér Nagytilajba, ahol egészen rendkívüli élmény fogadott mindenkit, a Magyar közművelődésért programsorozat 2011. december 13-i eseményén.

Aki nem késett el a babonák kiszámíthatatlan szeszélye folytán, nos, Őket Horváthné Kántor Klára polgármester asszony versmondással fogadta, és egyéb búzaszem-ültető, Luca-napi szokások felelevenítői tették izgalmassá a jövő évet. Majthényi László, a Vas Megyei Közgyűlés alelnöke, a közművelődés igazi Nagykövete Magyarországon és a Nagyvilágban egyaránt, csak a reményét osztotta meg a jelenlévőkkel a megyei közművelődés szerepének továbbélését illetően. A történéseket figyelve igazolt lett, hogy ez a mai nap az egyéniségek és az elszántak napja lesz, amire oly nagy szüksége van a magyar közművelődésnek.

A nap karmestere, Gergye Rezső igazi egyéniség és igazi elszánt, különösen annak a tételnek a gyakorlati bizonyításában, hogy az ember közösségi, közösség-építő lény. Kigondol valamit, és az jó, de a legfontosabb, hogy meg is csinálja, nem vár másra! Meghívta a nagytilaji délelőttre a megye színe javát, szót váltani a magyar közművelődésről, előadni pedig mindazokat, akik számára is fontosak. Mók Ildikó, az MMIKL Főosztályvezetője a Közkincs-program eredményeiről szólt, nem titkolt elkötelezettséggel a közkincs-kerekasztalok fontosságát illetően. A Közkincs-program szakmai fontossága és gazdag termése a program-sorozat valamennyi helyszínén szóba került, úgyhogy Ildikó előadása ama jelképes kehely fontos gyarapítója is egyben. Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész irodalom és kultúra kapcsolatáról szólt remek példákkal és tanulságokkal. Nagyon jól hangzott mindez Nagy Gáspár felnevelő falujában.

Bagáriné Viszket Katalin a „Rendszer szenvedély nélkül, vagy szenvedély rendszer nélkül" című előadásában a minőségbiztosítás közművelődésben betöltött szerepéről szólt. Elhelyezve ezt a népművelők széles körében meglehetős idegenkedéssel kezelt gyakorlatot a közművelődés nagy rendszerei között, teljesen új megvilágításba mutatva így rá a minőségbiztosítás értelmére. Csak sajnálni tudom, hogy nem Kati tanította a minőségbiztosítás alapjait ama vizsgadrukkjairól is emlékezetes tanfolyamon, valamikor, valahol Kelenföldön.

Végül a helyszín, a nagytilaji klubkönyvtár, amit a nép teljesen természetesen kultúrháznak nevez és ezen a néven szerepel az intézmény a Rezső által exkluzívnak minősített meghívón is, nagyon helyesen. Mikszáth Kálmán tudná figyelő bölcsességgel, a rá jellemző szeretettel leírni ezt a környezetet és az itt találkozó embereket, közösségeket. A helyiek által gondosan rendben tartott régi épület két nagyobb teremre van osztva. Könyvtárra és egy kicsiny színpaddal záródó, tágas klubteremre. A termek szépen festettek, a falakon a képek és egyéb díszek a használók gondosságára, jó ízlésére utalnak. A székek és a bútorzat egységes hatást kelt, minden olyan takaros. A két szép cserépkályha csak úgy ontja a finom, jó illatú meleget, utánozhatatlan hangulatot adva ezzel a helyiségeknek, az együttléteknek. Az előadókat a modern technika éppen úgy segíti, mint a legkorszerűbb oktatótermekben, bárhol az országban. A klub vendégszerető környezetét megtapasztalhatta és élvezhette mindenki, aki ezen a délelőttön a magyar közművelődés e tisztes portáját fölkereste. Ám ez a teltház szerencsére nem egyedi alkalom, hiszen a gyerekek és a fiatalok hét közben is rendszeres látogatói a kultúrnak, úgyhogy nem kell tartani a közösségi terek elnéptelenedésétől.

Nagy Gáaspár asztalaNagy Gáspár emlék-asztal a kultúrház könyvtárában

A könyvtárban külön kiállítás emlékezik Nagy Gáspárra, a könyvespolcokon megtalálható a világ- és a magyar irodalom számos remekműve. A polgármester asszonyt kitűnő kollégák segítik az ünnepnapon pontosan úgy, mint az itt sem könnyű hétköznapokon. Sok-sok éves összefogás, becsületes munka eredményeként képesek elérni azt, hogy van olyan hely Nagytilajon is, ahol jó együtt lenni, ahol lehet emberként többnek és egy kicsit mindig többnek lenni, ahogy ezt megtanultuk a jó hellénektől, az európai kultúra bölcsőjének ringatóitól. Erre tán még a fent megidézett Nagy Palóc is azt mondaná, hogy szép-szép, sőt a helyiek büszkesége minden kultúrpalota, látott ő is eleget, valóban gyönyörűen csillog a sok-sok üvegfelület azokon a nagyvárosi művelődési központokon, kell is a sok fény és exkluzív pompa, mégiscsak az ott élő emberekért van az egész. Ám itt, a szivarbarna cserépkályhának dőlve, csöndben figyelve az élet történéseit, Gáspár öccsének társaságában, egy jófajta szilvapálinka mellett pipázva... nos, hová is tenné a jó Isten az ő mennyországát jobb helyre, mint ide, a nevezetes nagytilaji klubkönyvtárba.

Gergye Rezsőnek, a helyszín kigondolójának, és Horváthné Kántor Klára polgármesternek mond köszönetet a magyar közművelődésért programsorozat minden felelőse, hogy ezt a délelőttöt átélhettük együtt, és minden itt elhangzó értékes gondolatot, élményt és tapasztalatot továbbvihettük ama szépen gyarapodó kehelyben.

Tovább Vasvárra, e gazdag megye hajdani nagytekintélyű székhely-városába. A Nagy Gáspár Kulturális Központ gyönyörű. Ismét egy olyan intézménye a magyar közművelődésnek, amiért érdemes elzarándokolni ide. Télen, nyáron, nappal és a kultúrházak éjjelén egyaránt. Kovács Tilda, Vasvár polgármestere és Gergye Rezső igazgató úr mindig, mindenkit szívesen, szeretettel és kifogyhatatlan energiával fogad, ami a vendégszeretetet, a városszeretetet és a jó ügyek szolgálatát illeti. Németh László is jött volna ide a igazgatói meghívásra 1964-ben, ám egyre súlyosabbá váló betegsége megakadályozta ebben. Így azután egy számunkra nagyon fontos levelet írt a művelődési ház igazgatójának (No nem Rezsőnek, hiszen számításaim szerint Ő akkor még nem is élt), amelyből ezúttal a következő mondatot idézem: „... ne a terv keresse az embereket, hanem az emberek hajlamai, mániái keressenek, találjanak helyet a tervben".

Az ember melegségre vágyikAz ember melegségre vágy

Egyéniségek és elszántak napja volt december 13-a, a Magyar közművelődésért programsorozat Nagytilaj-Vasvár állomáshelyén. Kovács Tilda polgármester asszony valódi szintézise az elszánt egyéniségnek. Aligha van olyan dolog, amire ne lenne képes ezért az ötezer főnél kevesebb lelket számláló városért, hiszen hitvallása Berzsenyitől vett: „Nem sokaság, hanem lélek, szabad nép tesz csuda dolgokat". Lelkes és minden részletre kiterjedő köszöntő szavaiból – mindabból, amit a város láttat ilyen rövid idő alatt – meggyőződhettünk, hogy a vasváriak szabad emberek, akik képesek csuda dolgokra. Óvják hagyományaikat, becsülik értékeiket és figyelnek egymásra. Ebben a művelődési központnak meghatározó szerepe van, hangoztatta elmélyült tárgyismerettel és elhivatott lelkesedéssel a polgármester asszony. A gyakorlat ezer példájával igazolta a közművelődés fontosságát egy közösség megmaradásában. A Nagy Gáspár Kulturális Központ impozáns külcsínével együtt megőrizte a belbecs tisztaságát. Ez a történelmi dimenzió a város és a művelődési központ minden szegletében érezhető. A közművelődés azonosság-alakító szerepének ez a délután remek példája volt. Legyen az azonosság akár személyes, közösségi, nemzeti, vagy európai.

A hallgatóságA nagytilaji kultúrház klubterme

Kovács Tildát hallgatva nem lehetett másra gondolni, mint arra, ha az Egri Nők képesek voltak egy világbirodalom agressziójával szembeszállni, és a nemzetet levegőhöz juttatni, akkor ma úgy látszik, a polgármester asszonyok azok, akik képesek a világválság tengerén olyan szigeteket alkotni Nagytilajon, Vasváron és még számos helyén az országnak, ahol a teremtő emberi akarat otthonra talál, sok-sok levegőhöz juttatva ezzel az egész nemzetet.

A közművelődés ekhós szekere indult tovább, a távoli Fejér megyébe. Egy rövid időre Pócza Zoltán barátunk, a magyar közművelődés legnyugatibb várának kapitánya segített, és vitte velünk együtt a kelyhet. Róla valamikor külön epistolában emlékezem majd, hiszen Ő KŐSZEGI, így, csupa nagybetűvel. Ezt a fogalmat csak az értheti meg, aki tudja, mi a szabadság. Mi az a KRESZ-, és egyáltalán a FIZIKA által nem korlátozott életérzés, amelynek a másik kifejezője leginkább a sebesség. Talán az Amerikai Egyesült Államok alapítói érezhettek ilyet hajdan, Kelet és Nyugat között száguldva gyönyörű lovaikon, fegyvereik biztonságában, a zalai és a vasi dombok és kanyarok kihívásainak ismerete nélkül. Mindenesetre Zolival autózva, ahogy mondta, még szűkebb családjának nő tagjai is néma résztvevői lesznek (!) az együtt utazásnak, amely ezúttal számunkra Szombathelyen véget ért. Mindenesetre a Kőszegi Várszínház sorsát ettől a naptól optimistán látom, sikerre vannak ítélve.

Karácsony szent estéjének közeledtével a hírek is ritkulnak majd. Fehérvárról már csak szilveszter előtt közlünk tényeket, hiszen a sorozat félidőhöz érkezik a koronázó városba, tehát némi adatokkal és számadással is tartozunk majd, amelyek közlésének valódi ideje szilveszter előestéje.

Kormos István Pintér Lajost, korábbi tudósításunk záró versének szerzőjét, és Nagy Gáspárt a költészetben ikertestvéreknek tartotta. Tehette, hiszen mindkettőjük útra indításában tetemes része volt. Karácsonyhoz közel, Nagy Gáspár versével zárjuk tudósításunkat, minden olvasónknak áldott, békés, szeretetben gazdag ünnepeket kívánva.

Lejegyezte: Németh János István

Nagy Gáspártól, Gergye Rezsőtől küldve:
Ez a tél még megváltatlan,
nincs rá mentség; fehér paplan,
se hó, se hold nem világol –
amíg fölragyog a jászol
Hordjuk szívünk szakadatlan,
kormos arcot, száz darabban,
nincs ajándék, semmi tömjén –
rí Boldizsár, Menyhért meg én.
Az indul el akaratlan
kinek angyala jelen van,
hótalan a hegyek inge –
el kell érnünk Betlehembe (N. G.)

Forrás: Erikanet.hu

Kapcsolódó cikkek:

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 9. (Ózd)

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 8. (Kecskemét, Dabas)

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 7. (Győr, Vác)

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 6. – Félidőben a Magyar közművelődésért programsorozat

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 5. (Fejér megye - Székesfehérvár)

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 3. (Baja)

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 2. - Zala megye, Keszthely

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 1. - Pest megye, Békés megye, Debrecen, Pápa, Sárospatak

Share
▼ Lakossági tartalom ▼

BMK lakossági szolgáltatások Doboz kibontása

Keresés Doboz kibontása

Vendégprogramok Doboz kibontása

Fotótár Doboz kibontása

Elismeréseink Doboz kibontása

Rólunk írták Doboz kibontása

Elégedettség mérő Doboz kibontása

1119 Budapest, Etele út 55. Telefon: 06/1/371-2760