Betűméret növelése Betűméret csökkentése FacebookBMK a YouTube-onBMK az Issuu-nRSS FeedBMK HírlevélChange to English

Dr. Luksics Balázs

Az újesztendőben, amely egyelőre nem mutatja boldogabb voltát kisebb testvéreihez képest, 2012. január 11-én folytatódott a Magyar közművelődésért programsorozat Győr városában. Majd rögvest a következő napon, lehetett hajózni alább, Vác városáig. Egyik püspökségből a másikba, egyik barokk városból a másik barokk városba.

Sok érdekessége van ennek a sorozatnak, kivált ezek a véletlen egybeesések (emlékezzünk a református háromszögre). Iza, vagyis Tóthné Hajmási Izabella és Irénke, egészen pontosan Iványi Károlyné igazgató asszonyok, valamint az őket segítő művelődésszervező csapat, a magyar közművelődés számtalan értékét mutatta be a sorozat érdeklődő olvasóinak, és saját, nagyszámú közönségének. A programok indultak, elegánsan, természetesen, érthetően, és hangulatosan, vagyis szakszerűen. Ami e körben természetes, ám e körön túl vannak más rendek és rangok is, mint tudjuk. S reményeink szerint e más köröknek is segítni tudunk mindazzal, amihez a népművelő-művelődésszervező tanult szakmája alapján ért, természetesen csak ha igény van erre a szakértelemre. Mert történt még valami más is e Duna-parti városban, ami mellett nem mehet el a magyar közművelődés ekhós szekerének krónikása szó nélkül.

Győr városában 2012. január 10-én – vagyis a magyar közművelődés ekhós szekerének a begördülése előtt egy nappal – volt a sajtóbemutatója a közművelődés egyik legnagyobb Európai Uniós forrásból megvalósuló fejlesztésének, az AgóraPóLUS – Győr, időközben Mobilisra átnevezett, Interaktív Kiállító Helynek. Ez a páratlan intézmény az eredeti pályázati kiírás szerint, hasonlóan a már működő kaposvári Agora-Együd Árpád Művelődési Központhoz, a magyar közművelődés európai büszkesége, a korábban bemutatott új generációs művelődési házak zászlóshajója. Ám e sajtóbemutatón mindannak a szakszerűségnek a nyomát sem láthattuk, amellyel e most felidézett két helyszín művelődési központjai okosan gazdálkodnak. Nos, a győri Mobilis tanulságaival nem volna illendő tovább terhelni az Útinaplót, egyelőre reménykedjünk, hogy e csodálatosra sikerült AgóraPóLUS a valódi intézményátadásán, 2012. március 14-én, már láthatjuk a közművelődési szaktudás Győrben is meglévő sok-sok erényét!

Gyönyörűek ezek a Duna parti városok. A rend kedvéért rögzítsük, Győrben, e vizek által meghatározott városban, a Duna még mellékszereplő, számomra nyomon követhetetlen variációkban gazdagon. Ám Vác városa már a fenséges Dunakanyar szíveként határozza meg önmagát, joggal. Közben ott van a dunaradványi (ma Szlovákia) ezer örvény Duna-szakasza, amelyet csak Jókai Mór hőseinek segítségével hajózhatnánk át sikeresen. Váctól Bajáig (ahol szintén gazdag hozományt kapott a Magyar közművelődés) a hajóút nem más, mint a természet nagy szimfóniája. Micsoda út lett volna ez május és július között! Ám Deák Ferencre hivatkozva „az idő és a kedvező szerencse" e zord téli napokat jelölte ki mindazok számára, akik a magyar közművelődés által az ország jóra fordulásáért tehetnek bármit is.

Győrben és Vácott egyaránt nagyon sokan voltak, akik ezek közé a cselekvő emberek közé tartoznak. A Bartók Béla Megyei Művelődési Központ felújított épülete nagyon szép. Dekoratív, elegáns fogadó tér, színházterem, számos előadó és oktató tér határozza meg az itt végzett munka alapját. Az előadó terem zsúfolásig megtelt.

A program tartalmi pilléreit győri művészek lélekemelő művészeti műsorszámai tagolták. A lélek húrjait sikerült megszólaltatnia katartikus érzéseket kiváltva dr. Luksics Balázsnak, a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal ifjú munkatársának, akinek köszöntő beszéde végére bizony könny szökött tenmaga és a közönség sok tagjának a szemébe is. E kitűnő jogász férfiú köszöntőjét Útinaplónk végén, teljes terjedelmében közöljük, mert érdemes. A lélek emelkedettségét, az előadások nyomán, a szellem fénye is beragyogta ezen a hangulatos győri délutánon.

Dr. Horváth JózsefMagyar közművelődésért Győr – Dr. Horváth József

Dr. Horváth József, a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár igazgatója a tágan értelmezett közművelődés kialakulásának és fejlődésének fontosabb szakaszairól szólt adatokban gazdag előadásában. Győr és tágabb környezetének múltjából vett érdekes példái, az előadását mindvégig jellemző derűs humora a nehéz tárgy ellenére sokszor jókedvre fakasztotta a közönséget, amelynek soraiban láthatóan sok könyvtáros is helyet foglalt, érthető okból és a magyar közművelődés javára. A kitűnő előadó mondandója meggyőzően bizonyította, hogy az itt élő, nagyszerű egyéniségek a tágan értelmezett magyar közművelődés legszebb lapjaira tartozó értékeket hoztak létre alkotó életükben – ahogy Ő fogalmazott – Győrben és vidékén

Dr. Vehrer AdélMagyar közművelődésért Győr – Dr. Vehrer Adél

Dr. Vehrer Adél, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense a magyar közművelődés egyik akut problémájával foglalkozott, nevezetesen a szakterület felsőoktatási helyzetével. Előadását hallgatva egyik szemünk nevetett, a másik viszont sírt. Jó érzés volt látni őt, amint előadásában felidézte a népművelés-művelődésszervező szak alakulásának és megerősödésének kezdetét. Noha koránál fogva nem lehetett részese a debreceni és a pesti egyetemek klasszikus ellenpontjának, a hajdani tanszékeken oktató, mára már legendás egyéniségek előadásainak, az ott folyó, nagyon is eltérő tartalmú képzésnek, mégis finoman árnyalni tudta ezeknek az évtizedeknek szervezeti fejlődését és szakmai összetettségét. Könnyekre az úgynevezett bolognai-átalakulás utáni helyzet ad okot a szakma jövőjéért aggódók számára. Dr. Vehrer Adél előadását hitelessé tette nem csak profi felkészültsége, hanem az a tény, hogy a felsőoktatásban ma azon ritka tanárok közé tartozik, akinek a tudományos fokozata mellett van e szakterületen szerzett felsőfokú végzettsége és közművelődési szakértőként gyakorlati tapasztalata is e szakma belső világáról, intézményeiről, a népművelők-művelődésszervezők művelődési házakban végzett munkájáról.

Mondandóját mégis sikerült optimistán zárni, hiszen emlékeztetett arra, hogy a közművelődés felsőoktatási pozíciói a szaktörvények születésének időszakában erősödtek. Az 1997. évi CXL. törvény megújítása ezekben a napokban, hónapokban történik. A tét és a felelősség tehát óriási, így foglalható össze útravalója, amit vihettünk tovább Vác felé, ahol már új nap virradt a közművelődés ekhós szekerére.

A Madách Imre Városi Művelődési Központ szakmánk egyik matuzsálemének számít, tavaly ünnepelték átadásának 35. évfordulóját. Az ünnepi eseményen elhangzott köszöntő beszédből idézem az alábbiakat: „Gondolom, valamennyien egyetértenek velem abban, hogy az értékteremtő közösségek legsűrűbb szövetét a most ünnepelt intézmény falai között szövik a jól felkészült szakemberek, segítve a változatos formában együttműködő és emberségüket gazdagító látogatók közösségi energiáinak felszabadulását.

A művelődési központ közművelődési szolgálatával ezért lehet ma Vácott, a kistérségben, a megyében, de az országban is mintaértékű intézmény, a szakma egyik jól ismert zászlóshajója, vagy mondhatnám, nagy öregje. Egy fiatal szakmában bizony harmincöt esztendő komoly idő, márpedig a váciak a lehető legjobbkor építették meg a közművelődés helyi csarnokát és őrizték sikerrel a lángot harmincöt esztendőn keresztül, hogy a vox humána felvidéki író-óriását, Fábri Zoltánt is megidézzem az ünnepi percekben. A művelődési központ nem annyira az attraktivitásra helyezi a hangsúlyt – bár van bőven messze hangzó vigalom közreműködésükkel Vácott is –, sokkal inkább megbízhatóságukkal, igényességükkel, azzal az elmélyült szakszerűséggel szereznek megbecsülést maguknak, amit Bíbó István hagyott örökül a magyar értelmiségre.

Mindezeken túl úgy végezhetik munkájukat, hogy a város, az önkormányzat támogatását folyamatosan maguk mögött tudhatják. Nagy dolog ez, mai sanyargatott világunkban".

A Magyar közművelődés váci napja, január 12. is meggyőzött minden vendéget az idézett gondolatok igazáról. Délelőtt fél tizenegykor csúcsra járt az intézmény. Sokszáz gyerek, számos alkotó és érdeklődő használta ezt a közművelődési nagyüzemet, Vác város büszkeségét.

Vác város polgármestere, Fördős Attila a város közművelődési offenzívájáról adott tájékoztatást, ami országosan is példaértékű, saját erőből megvalósuló felújításokat és beruházásokat sorolt, bátorítva az államot is az aktívabb közteherviselésre.

Halász János a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Parlamenti Államtitkára is megtisztelte a programot, köszöntőjében a következőt hangsúlyozva: „Nem sok példát tudunk e szakma történetében sem arra, hogy kivételesen nehéz helyzetben, a közös ügyért, fenntartás nélkül összefognak önkormányzati vezetők, felelős politikusok, államigazgatási irányítók, országos szerepkörű intézmények vezetői, szakemberek és civil közösségek. Ebben az összefogásban persze nem a propaganda talmi csillogása a fontos, hanem a példa értéke. Példa a hálózatosodásra, az összefogásra, az egymásról tudásra, az egyedi értékek összeadódására, az önbizalomra. Ahogy az események együtt vannak, és terebélyesednek, ahogy a visszajelzések és egymásra figyelések hajszál erei éltetik a Magyar közművelődésért program egész konstrukcióját, nos ez olyan érték, amelyet érdemes őriznünk, és ha képesek vagyunk rá, a jövőben gazdagítanunk."

Dr. Végh Károly, a diósjenői-rétsági-váci-Pest megyei népművelő társadalom jól ismert személyisége, a PIM Marketing Igazgatójaként is megőrizte kötődését élethivatásához, a népművelői munkához. Előadásában az intézményi marketing jelentőségéről beszélt, jórészt saját tapasztalataira, és elért eredményeire támaszkodva.

A művelődési házakban folyó közösségi együttlétek jelentőségét emelte ki Németh Árpád festőművész, amikor a város gazdag művészeti életéről szólva az értékteremtés mellett legalább annyira fontosnak tartotta azokat az együttléteket, amelyeknek napjainkban a művelődési házak és hasonló intézmények biztosítják az otthonos, igényes környezetet. A nagy idők e két becsült tanújának történeteivel szívesen foglalkozna még e sorok írója, ám az idő árát ezen a héten még az aranynál is drágábban mérik, ezért búcsút veszünk a Dunakanyar szíveként megismert várostól, hogy ismét a Duna-Tisza köze irányába folytassuk értékgyűjtő utunkat. S viszünk magunkkal olvasni valót is, dr. Luksics Balázs ünnepi köszöntőjének szövegét. A beszéd hatásáról a győri programot bemutatva már szóltam. A kormányhivatal fiatal munkatársa készült az eseményre, felkészülten jött a magyar közművelődésért program győri résztvevői közé, megtisztelt bennünket azzal, hogy átgondolta, miért is fontos a közművelődés az embereknek, a közösségeknek, a társadalomnak. Gondolatai kísérjék hát valamennyi olvasónk további útját, megköszönve az elkötelezettségéről tanúbizonyságot tett kormányhivatalnoknak rólunk és nekünk szóló gondolatait:

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégek!

A világ nagy nemzeteinek példája tanúsítja, hogy a közművelődés és a nemzet jövője összefügg, mert a közművelődés, és általában a kultúra, hatással van az élet minden területére, melynek központi alakja a művelődő és közösségért tenni akaró ember, aki munkája során pótolhatatlan kincset, értéket teremt.

A közművelődési tevékenységen való részvétel nem csak kellemes időtöltés, hanem prevenciós célokat is szolgál a fiatalokat fenyegető kallódás, bandázás, drogozás valamint az időskorúaknál jelentkező elmagányosodás, elszigetelődés alternatíváival szemben.

A közművelődési tevékenység az élethosszig tartó tanulás biztosítása mellett, megtanít csoportban alkotni, dolgozni, másokra odafigyelni, másokat megismerni és megérteni, toleránsnak és szolidárisnak lenni.

A szakembereknek nagy szerepük van abban, hogy a társadalom minden rétegéből a közművelődés iránt fogékony a nemzeti kulturális örökségre büszke, aktív, a közösségért tenni akaró emberek váljanak. Aktivizálásuknak jellemző feltétele a „kell egy ember"(egy erős, jól szervező egyéniség, akinek van kedve, ideje, tudása, tehetsége és megfelelő kapcsolati hálója a emberek mozgósítására), és "kell egy hely", ahol a színjátszás, versmondás, fotózás, filmezés, rajzolás, festés, néptánc, társas tánc, kórus, zenélés, bábozás, gyöngyfűzés, korongozás, fafaragás, rejtelmei elsajátíthatók.

Az önfegyelemre, együttműködésre nevelő foglalkozások mellett rendkívül fontos, hogy a résztvevők fellépéseik alkalmával rengeteg pozitív visszajelzést kapnak környezetüktől, így nő önbecsülésük, önbizalmuk.

Hazánkban a társadalmi tőke és az anómia mutatói rosszak. (legbiztosabb nem bízni senkiben, senki sem törődik azzal, mi történik a másikkal, nincsenek közös értékek és célok)

Holott a társadalmi tőke nagyon komoly gazdasági erőforrás. Az emberek közötti bizalom, az, hogy egy vállalkozóban, a munkatársaimban megbízhatok, alapvető lenne a gazdaság számára.

Vizsgálatok azt mutatják, hogy azok, akik részt vesznek valamilyen civil szervezet munkájában, minden szempontból jobb lelkiállapotban vannak, mint azok, akik nem. A közművelődés azonban gyógyító erejét önmagában nem tudja kifejteni.

E sokrétű feladat ellátásához a közművelődés feltételrendszere több tekintetben megfelelő; még mindig értékes intézményhálózattal és sok kiváló szakemberrel rendelkezik.

Az intézmények tárgyi, technikai szintje felszereltsége néhol elmarad a civil élet infrastrukturális szintjétől, és a szakaemberek az ott művelt magas szintű munkát sok esetben szerény anyagi körülmények között végzik.

Alapvető feladat ezért, hogy a társadalmi igényeket figyelembe véve, az állam, a települések vezetői, a közművelődési intézmények fenntartói hozzáállásukkal és szerepvállalásukkal lehetővé tegyék, hogy az ország egyetlen településén – úgy jogi és lehetőleg anyagi értelemben – akadálya ne legyen a művelődésnek és közösségi együttlétnek.

Globalizálódik, dologiasodik a világ. Domináns érték a haszon, a felhalmozás, a karrier, a siker. S ebben a világban, Magyarországon valami különös csodaként az emberek szabad idejében él, működik az az öntevékeny, önművelő, alkotó célú közösségi élet, amely viszi az időt, az energiát, de haszna nem mérhető pénzben.

Sajnos a kulturális ágazat teljesítményét nehéz mérni, fontosságát, hatását statisztikai számokkal bizonyítani. De higgyük el, hogy a kultúra számít, és segíti, hogy az emberek testileg-lelkileg egészségesek maradjanak, szívesen vegyenek részt programokon és aktív életet éljenek a társadalomban.

Ha meggondoljuk azt, hogy mit jelenthet egy-egy társadalom életében az emberek szellemi és érzelmi műveltsége, érzékenysége, szolidaritása, akkor be kell látnunk, hogy ez olyan érték, amely a személy életét az együttes élménnyel, a szeretettel és az örömmel gazdagítja.

Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Úgy gondolom ilyen ünnep Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár Úr által 2011 november 14.-én útjára indított az Ország 15 települését érintő „A magyar közművelődésért" című programsorozat; és ilyen ünnep a közelgő január 22.-e a Magyar Kultúra Napja, hisz 1823-ban ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnusz megírását.

Engedjék meg, hogy Konfuciusz gondolatait idézzem, a tanulás hatalmáról.

„Amikor a tudás terjed
őszinte az akarat.
Amikor az akarat őszinte
a józan ész uralkodik.
Amikor a józan ész uralkodik
kiművelt az egyén.
Amikor az egyén kiművelt
összhangban él a közösség.
Amikor a közösség összhangban él
jól kormányozható az ország.
Amikor az ország jól kormányozható
békesség honol mindenütt."

Végezetül köszönöm a közművelődés elhivatott művelőinek, önzetlen, minden jó ügyre nyitott szakembereinek az eddigi munkát, és kívánok jövőbeni tevékenységükhöz erőt, egészséget!"

Győr, 2012. január 11. Luksics Balázs

Lejegyezte: Németh János István

Forrás: Erikanet.hu

Kapcsolódó cikkek:

Útinapló a magyar közművelődésről (II. felvonás)

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 10. – (Budapest – Hegyvidéki Önkormányzat, MOM Kulturális Központ)

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 9. (Ózd)

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 8. (Kecskemét, Dabas)

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 6. – Félidőben a Magyar közművelődésért programsorozat

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 5. (Fejér megye - Székesfehérvár)

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 4. (Nagytilaj-Vasvár)

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 3. (Baja)

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 2. - Zala megye, Keszthely

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 1. - Pest megye, Békés megye, Debrecen, Pápa, Sárospatak

Share
▼ Lakossági tartalom ▼

BMK lakossági szolgáltatások Doboz kibontása

Keresés Doboz kibontása

Vendégprogramok Doboz kibontása

Fotótár Doboz kibontása

Elismeréseink Doboz kibontása

Rólunk írták Doboz kibontása

Elégedettség mérő Doboz kibontása

1119 Budapest, Etele út 55. Telefon: 06/1/371-2760