Betűméret növelése Betűméret csökkentése FacebookBMK a YouTube-onBMK az Issuu-nRSS FeedBMK HírlevélChange to English

Ózdi képeslapA magyar közművelődés ekhós szekere havas, északi hegyek zord világából érkezett Ózdra, a huszonegyedik század Magyarországának egyik legfontosabb városába. Nem csupán azért, mert az elmúlt húsz év egyik legnagyobb vesztese ez a hajdan is nehéz sorsú, de legalább tisztességgel boldoguló közösség, inkább azért, mert a magyar társadalom számos gondja és problémája itt évtizeddel, vagy inkább kettővel előbb jelentkezik, mutatkozik a maga elképesztő valóságában. Ezért is nagyon kell figyelni az Ózdon történtekre Magyarország minden polgárának, leginkább az ózdi múlthoz méltó jövőért!

A sors rendezte telitalálat, hogy a Magyar közművelődésért programsorozat utolsó két állomásának Ózd büszkesége, az Olvasó, és Budapest Hegyvidéki Önkormányzatának büszkesége, a MOM Kulturális Központ ad otthont. Mi sem bizonyítja jobban a magyar közművelődés mélységes demokratizmusát, mint ez a puszta tény maga.

A Magyar közművelődésért programsorozat egyik sajátossága, hogy messze túlhaladt eredeti céljain, a vendéglátó helyszíneknek köszönhetően. Noha elsősorban a megújult művelődési házakban találkoztak a programok résztvevői, jórészt az itt dolgozó kollégák voltak ezek szervezői, minden alkalommal sikerült tágítani – ezen intézmények környezetének jobb megismerésével – a magyar közművelődés résztvevőinek a körét. Az ózdi program bemutatása során is fölfigyelhettünk a közművelődés közhasznúságát alátámasztó történelmi hagyomány egy nagyon jelentős alkotórészére, nevezetesen az ipari társadalom fejlesztéseinek művelődéspártoló hatására. Ennek a hagyománynak a kezdete majdhogynem naphoz is köthető Ózdon, pontosan 1845. május 15. napjához, amikor is létrehozták a Gömöri Vasművelő Egyesületet (GVE). A gyár telephelyének kijelölésénél Rombauer Tivadarnak döntő szerepe volt. Ezzel magyarázható, hogy róla nevezték el azt a tervet, amely Ózd 21. századi megújulásnak tennivalóit foglalja össze.

A Rombauer terv bevezetőjében olvashatjuk a következőket: „Ózd felvirágzása 1945. előtt a Rima–Murány Rt. átfogó szociális és kulturális politikájának volt köszönhető. Ezek a tradíciók, hagyományok a szocialista évtizedekben is megmaradtak, a mindennapokban éltek tovább. A vállalatvezetés olyan példátlan szolgáltatásokat nyújtott munkásainak, hogy egyszerűen nem alakult ki a szervezett munkásmozgalom. Ózdhoz, az ózdi gyárhoz jó volt tartozni, ezért világos felépítésében mindenki megtalálta a maga helyét.

A Rima 19 munkáskolóniát épített lakhatás céljára a kor angliai színvonalán; közülük egy – a Velence-telep – ma is minden európai építészeti bédekker kihagyhatatlan darabja. A gyári vezetőknek tiszti kaszinó, a munkásoknak olvasóegyleti székház épült szecessziós stílusban az ország hatodik legnagyobb színháztermével, az intenzív munkásművelődésnek adva teret. Országos jelentőségű színjátszó kör, dalárda, fúvószenekar, birkózókör, repülőklub, kultúrmozgó, futballcsapat működött. A sportolási lehetőségek annyira kiterjedtek voltak, hogy a munkások közül sokan még teniszezni is jártak. Itt épült a magyar vidék első fedett uszodája törökfürdővel.

A Rima hozta létre az ország első saját fenntartású vállalati iskoláját, ahol helyi tankötelezettséget vezetett be. Ózdon indult meg az ország első nyolcosztályos iskolája. A diákokat ösztöndíjrendszer segítette, a művezetőket Abbáziában üdültették. A kiváló körülmények és a nagyszerű közösségi élet hatására az ózdi munkások felismerték érdekeiket, és ki is tudtak azok mellett állni. Ezt bizonyítja, hogy Ózdon tartotta magát legtovább a munkástanács, 1956. decemberéig. Az ózdi demográfiai összetétel – az egymásra épülő palóc, német, szláv, később cigány elem – egy sajátos, több szálon egymásra kölcsönösen ható regionális kultúrát, identitást hozott létre. A kohászöntudat ugyanakkor olyan mentalitással párosult, amely „felülről" természetesnek és kívánatosnak tartotta a szociális gondoskodást. Ez az életszemlélet az 1990-es rendszerváltozás, a kohászat leépülése idején mattot kapott."

Ózdi olvasó kiadványÓzdi Olvasó kiadvány

Hajszál híján mattot kapott az ózdi közművelődési élet is. A 2008-ig terjedő időszak kálváriájáról Pappné Szalka Magdolna ír ma és a jövőben egyaránt tanulságos, mélyen elgondolkoztató írásában. Ebből idézem az egyik legmegdöbbentőbb passzust: „A rendszerváltás időszakában megalakult Ózdi Olvasó Egylet működtette az épületet..., amely egyesület 1999. január 31-én felszámolással megszűnt. Az Olvasót bezárták, az egyesület összes ingó vagyonát felélte, pompás csillárjait kivéve, csak egy lepusztult, teljesen üres házat hagyott maga után." (Szín 15/3. 2010. június, 61. o., CD-melléklettel). Az ózdiakkal együtt adjunk hálát a sorsnak, hogy ez a rossz emlékű egyesület a pompás épület tulajdonjogát nem kapta meg.

Miután ez a jog 2002-ben a városé lett, ekkor kezdődhetett a megújulás hosszú folyamatának tervezése. Az intézmények civil működtetését abszolutizálókat úgysem győzi meg az elrettentő ózdi példa. Ám a jogalkotóknak rendkívüli a felelőssége abban, hogy a közművelődési alapintézmények működtetésében a kizárólagos felelős az önkormányzat legyen, maradjon, természetesen a helyi társadalom minden közösségét bevonva ebbe a munkába, leginkább az intézmény aktív használatával. Az ózdi példa ennek a tanulságnak a megszenvedése miatt országos jelentőségű. A Magyar közművelődésért programsorozat január 20-án, az Ózdi Művelődési Intézmények (OMI) Művelődési Központ "Olvasójában" rendezett konferenciája ennek a modellnek a sikertörténetéről szólt.

régiújAki a helyszín varázsáról meg szeretne győződni, virtuálisan azonnal megteheti, ha felballag erre az oldalra). Természetesen ez a gyönyörű helyszín csak a szükséges feltétele volt a tanulságok és példák sokaságát bemutató közművelődési ünnepnapnak. Ezt az ünnepnapot nagyon sokan megtisztelték Ózdon, szakmán innen és szakmán túliak egyaránt. Nagyvállalkozó, pedagógus, egyházi vezető, művész, helytörténész, ügyvéd és mérnök – megannyi érdeklődő zsibongása töltötte meg élettel az emeleti FOYERt. Pappné Szalka Magdolna igazgató asszony e változatos összetételű és nagy létszámú közönség megjelenését azzal magyarázta, hogy valamennyien rendszeres használói, látogatói, formálói az Olvasónak. Magdi szerint ez nem is lehet másként, csak így, hogy Ózd helyi társadalmának meghatározó közösségei, jeles személyiségei mind-mind részesei az OMI munkájának, miként a művelődési központ is részese az ő mindennapi életüknek. Újabb megőrzésre érdemes tanulság a kultúraközvetítők szakmai azonosságához és persze ama szimbolikus gyűjtő-kehelybe is. Persze valamennyi széljegyzetet azért fűzzünk e letisztult képlethez. Ahhoz, hogy e kölcsönösen termékeny Ózd – az Olvasó régi és új külső egymásra hatás létrejöjjön, a kultúraközvetítők elkötelezett munkája nélkülözhetetlen. A program előtti este volt módom látni azt az összetett munkát, amit az igazgató asszony irányításával végeztek az Olvasó dolgozói. A technika világszínvonala (és ez egyáltalán nem túlzás), a program dramaturgiájának végiggondolása és érvényesítése, a meghívottak körének sokfélesége, a legmegfelelőbb helyszín kiválasztása, a terem berendezése, az egyeztetések sűrű hálója, az emberismeret és kommunikáció ezernyi változata, Magdi izzó-pörgő-varázsló egyénisége, a kiegészítő programok szervezése, a kollégák értő együttműködése mind-mind szükséges feltétel ahhoz, hogy 2012. január 20-án, a Magyar közművelődésért program létrejött.

A program részletesen olvasható az Erikaneten, a sorozatot összesítő oldalon, és a MaNDA TV honlapján is megtekinthető teljes terjedelemben. Ezúttal valóban csak néhány példa és tanulság megörökítésére van mód. Fürjes Pál polgármester úr a Magyar Kultúra Napját is köszöntötte a programot megnyitó beszédében. A kultúra társadalomintegráló szerepét emelte ki, amelyre Ózd történetében bőséges példát találhatunk, hangsúlyozta, hiszen a város történetében meghatározó kohászati ipar az itt élők mindennapi életét átfogta, egy sajátos kultúrát, mentalitást létrehozva, amely legalább olyan fontos volt az elmúlt közel kétszáz év ózdi sikereiben, mint a természeti kincsekben gazdag környezet, vagy a világszínvonalú technológiai szervezettség. Polgármester úrtól tanulhattunk meg egy olyan kifejezést, ami mostanság, a stratégiai tervezés időszakában aranyat ér. Ahogy mondta, a Rima-Murány Rt. válság-érzéketlenül tudott működni a fejlett világot sújtó gazdasági recessziók idején is. A részvénytársaság termelésért felelős vezetői, szakemberei úgy alakították a részek munkáját, hogy az egész sikeresen tudott dolgozni, nem volt kiszolgáltatva a világban ható negatív folyamatoknak. Egyszerűen mondva, nem érzékelték a válságokat, melyekben, mint köztudott, bővelkedett az elmúlt 160 év is.

Vajon az elkövetkező hónapokban, a stratégiai tervezés során, a magyar közművelődés részterületeit sikerül majd úgy integrálni, hogy ez a válság-érzéketlenség erősítse az intézményeket és szervezeteket, a szakterületek által végzett közhasznú tevékenységeket és mindazokat, akik ezeket végzik saját emberségük, ezzel az ország javára. Ha sikerül, úgy ebben a sikerben az ózdi példa szerepét nem lehet elégszer hangsúlyozni.

Riz Gábor egy Ózdról sokat tudó, ózdi ember. Ezért nagy szerencse, hogy országgyűlési képviselő, a B.-A.-Z. Megyei Önkormányzat alelnöke, és a városban dolgozó művelődésszervezők kollégája és barátja. Mindezek tudatában hiteles és nagyon emberi volt a köszöntője, amelyben az „Olvasóhoz", a város művelődési központjához fűződő gyermek- és fiatalkori élményeit mondta el, azzal a politikusi hitvallással, amelyben ezeknek az intézményeknek a megmaradása és óvása központi helyet foglal el. Mi mást is kívánhatnánk e külsejében és lelkületében egyaránt reformkori méltósággal megáldott barátunknak, mint sikert, sikert és mégegyszer sikert, programjának beteljesítéséhez.

Pappné Szalka Magdolna igazgató asszony előadása lényegében elvette aznapra e sorok lejegyzőjének a kenyerét. Remek ötlettel az OMI munkáját úgy prezentálta, hogy a most készülő közművelődési stratégia pilléreihez csoportosítva mutatta be a hihetetlenül sokrétű közösségek és figyelmet érdemlő személyiségek tevékenységeit. Kétszeresen aláhúzva, hogy a közművelődés jól tagolható tevékenységrendszer, amelynek gyűjtőhelye, professzionális alapintézménye a művelődési központ, közművelődési intézmény Magyarországon, így Ózdon is (Pappné Szalka Magdolna: Az Ózdi Művelődési Intézmények Olvasójának lenyűgöző szecessziós épülete).

Ózd olvasó belső terekÓzd olvasó belső terek

Fórizs Zoltán ragyogó prezentáción mutatta be az ózdi jövőkép csodafegyverét, amire előadásának címe és alcíme is utal: Digitális kultúra „2012" – Digitális város „2020" A 19. század vasművelésétől a 21. század digitális kultúrájának műveléséig. A Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) megbízott főigazgató helyettese az alábbi mérföldköveket emelte ki ebből a gigantikus fejlesztési programból:

„2011-ben megkezdődött a „Rombauer Terv" keretében a MaNDA Kultúrgyár projekt előkészítése. 2012-ben megkezdődik a Kultúrgyár, a Kulturális Multifunkciós Oktatási Központ, és az Idegenforgalmi Élménypark építése – ezzel Ózd Magyarország digitális kultúrájának „fővárosává" válik. 2020-ban, a projekt kezdés után 9 évvel, Ózdon az elsők között létrejön Magyarország első „Digitális Városa".

Nem kis büszkeséggel hallhattuk a kultúra digitalizálásának egyik vezető szakemberétől ezen a napon, hogy a közművelődésnek alapvető szerepe van ebben a programban is. Elkalandozhattunk gondolatban az AgóraPóLUS programokban megvalósuló együttműködésre a csúcstechnológia ipari háttere, felsőoktatása és a közművelődés intézményesült szakszerűsége között az eredményesen pályázó városokban. Ezért is várjuk nagyon a Kultúrgyár beruházásának kezdetét, minden létező segítséget megajánlva e munkához. Ennek a szóösszetételnek, hogy kultúrgyár (nem mi találtuk ki!!), ezúttal korszakváltást jelző szerepe van. Amíg az ipari társadalmakban az ipar teremtette meg a kultúra feltételeit, ezt láttuk az ózdi példában is, addig a digitális társadalomban a kultúra teremti meg a gyár, a munkahelyek, a kibontakozás feltételeit, ezt láthattuk az ózdi jövőképben. Belegondoltam, vajon mi-mindennek kell még történni ahhoz, hogy ez a ragyogó terv ne valósuljon meg? Nem süllyedhet olyan mélyre az ország, hogy ezzel az eséllyel ne élhessen ez a nagyon-nagyon tenni és gyarapodni akaró város és vidéke. Talán a Magyar közművelődésért december 20-i programja is egy kis lépést jelentett a sikerhez vezető hosszú úton. Erre enged következtetni az eseményeket összefoglaló Obbágy Csaba, az önkormányzat Oktatási, Kulturális és Sport Bizottságának elnöke. Beszédében a nehéz helyzetből való kilábalásról szóló szép parabolával ajándékozott meg bennünket, majd befejezésül szó szerint ezt mondta: „Köszönöm mindnyájuknak, hogy húsz év után, ismét jó érzés volt ózdinak lenni".

Amikor e lelkesítő zárszóval búcsúzunk Ózdtól, az ipari kibontakozás korának vasgyári központjától, nem feledhetjük, hogy ez a korszak, pontosabban az ekkor élő emberek hozták létre fáradtságos munkával a vasutat, az élelmiszer-ipart, és még annyi mindenféle ipart, amelynek eredményeként létrejött a modern Magyarország. Ózdon az önkormányzat mentette meg jövőt alkotó elkötelezettséggel e múltból örökölt közművelődési intézményét. Másutt a Területi Művelődési Intézmények Egyesülete (TEMI) jelenti az utolsó lehetőséget e sajátos közművelődési hagyomány alkotó továbbfejlesztésére: Soprontól Nyíregyházáig, Nagykanizsától Győrig, hogy Dunakesziről már ne is beszéljek, írjak (VOKE jeligére). A TEMI napjainkra a közművelődés egyesületi működtetésének etalonja lett. Ezért e kitűnően működő, számos intézményt fenntartó egyesület szervező munkájának tanulmányozása elengedhetetlen a művelődési házak civil működése mellett elkötelezettek számára is. E tanulmányozásból kiderülhet, hogy ezeknek az intézményeknek az egyesületi működtetése nem privát hasznot hozó Eldorádó, de határozott értékrend mellett elkötelezett, fáradtságos munka. Ebben példamutató a TEMI elnöksége. Nekik köszönhető, hogy a magyar társadalomfejlődés annyi szép közművelődési örökségét éltető intézmény a magyar közművelődés elidegeníthetetlen részét alkotja.

Útközben a Magyar közművelődésért sorozat záró-nyitó programjának helyet adó MOM Kulturális Központ felé, Vácott belehallgathattunk a Magyar Kultúra Nap ünnepségébe, amelynek természetesen a Madách Imre Városi Művelődési Központ közművelődési nagyüzeme adott otthont. Ennek első programjaként, Németh Árpád festőművész gyűjteményes kiállításának megnyitása volt a feladata e sorok lejegyzőjének. A kupolateremben nagyon élnek a festőművész kompozíciói. Aki teheti, feltétlenül nézze meg a kiállítást! Ahol a festmény sajátos egységben, egylényegűségben cél és eszköz, fegyelmezetten megkomponált, a formanyelv fölényes tudásával rendelkező, szabad ember játéka. Olyan játék, amelyben nincs helye a szükségszerűségnek, a praktikumnak kiszolgáltatott megszokásnak. Életünk oly régtől párhuzamosan halad. Kapaszkodóink is közösek a megértésben. Németh Árpád képeinek értelmezéséhez is egy közös ősünk, Fridrich Schiller gondolatmentét hívom segítségül, amelynek idemásolásával, hangos olvasásával zárom úti beszámolómat:

„Ámde az ész azt mondja: a szép ne legyen puszta élet, és ne legyen puszta alak, hanem élő alak, azaz szépség..... Ennél fogva mondja azt is: az ember csak játsszék a szépséggel és csak a szépséggel játsszék. Mert, hogy végül egyszerre kimondjam: az ember csak akkor játszik, amikor a szó teljes értelmében ember, és csak akkor egészen ember, amikor játszik."

Szerző: Dr. Németh János István

Forrás: Erikanet.hu

Kapcsolódó cikkek:
Útinapló a magyar közművelődésről (II. felvonás)

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 10. – (Budapest – Hegyvidéki Önkormányzat, MOM Kulturális Központ)

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 8. (Kecskemét, Dabas)

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről” 7. (Győr, Vác)

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 6. – Félidőben a Magyar közművelődésért programsorozat

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 5. (Fejér megye - Székesfehérvár)

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 4. (Nagytilaj-Vasvár)

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 3. (Baja)

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 2. - Zala megye, Keszthely

Útinapló a magyar közművelődés „ekhós szekeréről" 1. - Pest megye, Békés megye, Debrecen, Pápa, Sárospatak




Share
▼ Lakossági tartalom ▼

BMK lakossági szolgáltatások Doboz kibontása

Keresés Doboz kibontása

Vendégprogramok Doboz kibontása

Fotótár Doboz kibontása

Elismeréseink Doboz kibontása

Rólunk írták Doboz kibontása

Elégedettség mérő Doboz kibontása

1119 Budapest, Etele út 55. Telefon: 06/1/371-2760