Nyomtatás 

Így készülnek a jelnyelvi mesefordításokAz M2 mesecsatornán 2013 decemberétől néhány mesesorozatot jelnyelvi narrációval kísérten láthatunk. A Postás Pat és a Pom Pom meséi hamar a siket gyerekek kedvenceivé váltak, hamarosan pedig a Tesz-Vesz várost  is jelnyelven nézhetjük majd. A meséket 4 hallássérült fiatal, Balog Dóra, Balog Patrik, Cséri Viktória és Marton Bianka jeleli a képernyőn a siket és a nagyothalló gyerekek számára.

Pillantsunk bele a munkájukba!

Hogyan készülnek a mesék jelnyelven?

A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének nagyon fontos, hogy a hallássérült gyerekek hozzáférjenek a mesékhez. Az M2 gyerekcsatornán teletextes feliratozás korábban is látható volt a műsorokban, ám a siket és nagyothalló gyerekek, a picik még nem tudnak olvasni, és nekik is nagyon fontos, hogy akadálymentesek legyenek a műsorok. Európában egyedülálló módon, a közmédiában felnőtt jelnyelvi narrátorok helyett gyerekek segítenek élvezhetőbbé tenni a műsorokat a siketek és nagyothallók számára december óta. Sok munka áll mögötte, biztatnunk kell őket! 

Portik Zsófia a háziasszonya a forgatásoknak, rajta múlik, hogy ezek a több órás forgatási napok zökkenőmentesek legyenek. A következő sorokban Zsófi írja le tapasztalatait:  

A novemberi hónapban kellemes meglepetés ért: lehetőséget kaptam, hogy a SINOSZ és az MTVA együttműködése eredményeként született mese-jeleléssel kapcsolatosan szervezési feladatokat lássak el. Külön öröm számomra, hogy siket gyerekekkel, kamaszokkal dolgozhatok együtt, közel áll a szívemhez ez a korosztály.

A rajzfilmek, gyermekműsorok jelnyelvi akadálymentesítése nagyon szép feladat nekik, de tévedésbe ne essünk, nem könnyű, ám nagyon törekednek arra, hogy legjobb tudásuk szerint átadják a rajzfilm történetét. Sok-sok gyakorlással készülnek otthon is miután kiosztják, hogy melyik gyerek melyik részt fogja jelelni, valamint a forgatási napokon jelnyelvi szakértő segítségével csiszolják tudásukat. Izgalmas dolog betekintést nyerni a háttérmunkákba, mennyi dolognak kell stimmelnie ahhoz, hogy valamit a képernyőn viszontláthassunk. Voltak bakik, voltak és vannak nehézségek, de örül az ember szíve, mikor hónapról-hónapra látja a fejlődést. Ma már a felvétel napjain oldott légkörben, egymás munkáját segítve készülünk az újabb felvételekre. Nem áll mögöttük stylist, sminkes, fodrász, a celebvilág háttéremberei, de számomra ők a csillagok, a „megasztárok”, akik a stáb, a jelnyelvi szakértők és a családjuk támogatásával levetkőzték félénkségüket és sok munkával élvezhetővé, elérhetővé teszik a rajzfilmeket siket gyerekeknek (felnőtteknek egyaránt).

A narrátorok tisztában vannak a munkájuk hasznosságával, az egyik kamasz így fogalmazott: „Imádom a meséket most is, es szerettem volna a kicsiknek kis boldogságot okozni úgy, hogy eljelelem a meséket nekik. A barátaim is büszkék voltak rám, örülnek. Még meg is köszönték nekem, hogy elvállaltam, mert ők is nézik a tv-ben a mesét. Az iskolában az összes gyerek hozzám jött és megölelt és még puszit is adtak.”

Eddig mindannyian Pom Pom meséit szerették a legjobban.

Pom Pomot imádom, kiskoromban is imádtam. Olyan jó, mert kiskoromban nem értettem sok mindent abból a meséből.”

Nagyon örülök ennek a kezdeményezésnek, hiszen már nem kell beérni Tom és Jerryvel a kicsiknek, hanem a saját anyanyelvükön, magyar jelnyelven nézhetik a nekik szánt műsorokat… így nyílik ki lassan, fokozatosan a világ számunkra, siketeknek és ilyen módon áthidaljuk a távolságot a halló és siket ember között. Remélem, hogy a továbbiakban kinyílik a lehetőségek tárháza és az esélyegyenlőség fogalma a gyakorlatban is megvalósul.

Sokat jelent a fiataloknak, hogy nem hagyjuk őket magukra a feladattal, minden forgatáson jelen van egy felnőtt sorstársuk is. A 2 kaposvári narrátort Szalkai Iván, a 2 budapesti fiatalt Szabó Zsanett készíti fel:

A siket gyerek-narrátorok a felvétel előtt előre megkapják a feliratos mesefilmet, így otthon gyakorolnak. Sajnos az önálló felkészülés nem jár mindig sikerrel, mert először nekik is meg kell érteniük a mese lényegét. Sokszor a gyorsan futó mese-feliratot szóról szóra jelelik le, de ez nem jó, mert pici gyerekek is nézhetik a tv-mesét, és ők így nem fogják megérteni. Vannak idegen szavak is néha. De abban ügyesek, hogy végig talpon maradnak a kamera előtt, nem adják fel, van önbizalmuk. Igyekszünk a mimikájukat, a testbeszédüket is ”látványosabbá” tenni. Örömmel figyelnek ránk, segítőkre, hogy én hogyan jelelném le a mesét, szeretek velük dolgozni.  Kapnak-kapunk kritikákat, de egyre több dicséretet is. Tudjuk jól, hogy még gyerekcipőben járunk, de bízom abban, hogy szépen fejlődnek és várhatóan egyre jobbak lesznek!

Legyünk türelmesek és jóindulatúak a mese narrátorokkal, hiszen egy járatlan úton indultak el, amely sok nehézségekkel jár és akkor sikerül nekik jobban, ha bízunk bennük és biztatjuk  őket.

Forrás: sinosz.hu